A láda a téglagyár udvarán, talaj szinten. A láda 12x10x6 cm-es csatos műanyag doboz. A koordinátán segít a GC felirat a rejtek megtalálásban. PÓTJELSZÓ: N 46° 39,760' E 21° 04,665'

Megközelítés
Az autóval érkezőknek ajánlott parkoló (nem fizetős)  N 46° 39,781' E 21° 4,602' 84 m [GCBTT+parkoló]
A vasútállomástól és buszállomástól gyalogosan a Penny Market irányába haladva, át a vasúti felüljárón kb. 15 perc az út.
Aki busszal szeretné megközelíteni az a buszállomásról a 74A jelzésű busszal induljon és a Gyár utcai megállónál szálljon le.
busz menetrend

A békéscsabai gyár története
A XIX. század emberei egyre inkább a téglás építkezés irányába fordultak, Békéscsabán és közelében pedig roppant értékes agyagvagyon állt rendelkezésre ezek kielégítésére, amely végül a magyar építőipari alapanyaggyártás mai napig talán legismertebb helyszínévé tették a régiót, azon belül is Békéscsabát. Idő kérdése volt, hogy az ígéretes lehetőségek mikor szúrnak szemet a kor vagyonos gyáriparosainak, és hoznak létre fölötte iparszerű termelést. Az 1890-es évek elején megalapították a Such-Wagner és Társai Rt-t. Egy évtizeden keresztül folyt kezdetleges, kézi bányászással és kézi veréssel a tégla- és cserépkészítés. Az 1900-as évek elején már megépítették az első körkemencét, 1910-ben már gőzkazán segítette a gyártást. A sajtolt cserepeket pedig "revolver"-préssel állították elő. Kapacitásuk ekkorra elérte az évi 5 millió téglát és a 3 millió cserepet.

1907-ben a Such-üzemnek kihívója akadt, Bohn Mihály vágott bele egy új üzem felépítésébe sógorai bevonásával. A komplexumát nem messze a Such-Wágnertől, szintén Erzsébethelyen kívánta felhúzni. Az egymáshoz közel elhelyezkedő gyártelepek nagysága nagyjából 120 hektáron terült el, míg bányákkal együtt a termelés csaknem 300 hektáron folyt. A Bohn-gyár 1909-ben el is kezdte a termelést a kor legfejlettebb technológiáját alkalmazva, amelynek része volt egy 120 méter hosszú Hoffmann-féle körkemence, illetve gőzgéppel felszerelt gépház és a cserépprésház is. A két gyár közötti versenyben a nagyobb vagyoni háttér mellett a kor logisztikai kihívására adandó megfelelő válasz is döntőnek bizonyult. Bohn Mihály már 1908-ban, vagyis már a gyár elkészülte előtt azzal a kéréssel fordult a kereskedelmi miniszterhez, hogy engedélyezzék számára a gyára és a vasútállomás között vezetendő iparvágány megépítését. Ennek köszönhetően pedig tetemes szállítási kapacitásra tett szert. Ám az átütő sikerhez valami új is kellett: az addigi szokásos különféle méretű és kivitelű cserepekkel szemben egy merőben új terméket szabadalmaztatott 1911-ben. Ez volt a később legendássá vált nagyméretű, dupla hornyolású "253-as Bohn-Patent" cserép. Eleinte egyáltalán nem volt kedvelt az újdonság, előnyeinek mégis gyorsan híre ment. Miután az ácsok között ezek közismertté váltak a "253-as Bohn-Patent" szinte berobbant a hazai építőiparba. Az új cserép sikerének köszönhetően az üzleti kilátások szinte pillanatok alatt álomszerűvé váltak Bohnék számára. A nagy reményeket a kirobbanó I. világháború azonban szinte ketté törte. A háború végéig mindkét gyár esetében nagyon fájdalmas évek következtek, termelés is alig zajlott.

A jobb éveket az első világégés utáni ijesztő tempójú infláció hozta meg. Az 1920-as években ugyanis a pénzromlás ütemétől tartva itthon szinte elszabadult az építkezési kedv. Mindkét békéscsabai üzem esetében arról beszéltek, hogy a kemencékből kikerülő árukat szinte melegen vitték el a gyár udvarán csoportokban álló vevőkhöz. Az 1922-es adatok szerint Bohn Mihály volt a megye legnagyobb adózója.
Nem mellesleg ekkoriban egy, a jelenkor Wienerberger-csoportját illetően sem mellékes családi ügy futott végig. Bohn Mihály lánya, Muschong Borbála, férjével a 20-as évek közepén ugyanis megszerezte az óbudai Rozáliavölgyi téglagyárat. Mindez azért érdekes, mert e szerint egy családi kapocs révén a jelenleg is vállalathoz tartozó két üzem már száz éve is egy "csoport" része volt.
A világválság azonban újabb nehézség elé állítja a békéscsabai üzemeket. Már 1931 elején drasztikus visszaeséssel kénytelenek szembenézni, miután az építkezések lényegében teljesen leálltak az országban. Jobb évek csak 1934 után jöttek, amelynek köszönhetően viszont a Bohn-gyár rekonstrukcióját szinte teljes egészében elvégezhették. Ennek eredményeként az üzem országos szinten is a legmodernebbek egyike volt a háború előtt.

A II. világháború viszont minden szép álmot összezúzott. 1943-ban hadiüzemmé nyilvánították őket. A gyárakban óvóhelyeket alakítottak ki, s szinte csak keserűség érte a társaságokat. A gyári dolgozók elköteleződését mutatja azonban, hogy az elérhető beszámolók szerint a háború végét követő napokban szinte azonnal feltűntek az első gyári munkások mindkét üzem udvarán. A Bohn-család is visszatért. A bombázások ellenére ugyanis nagy kár nem érte az épületeket. A tulajdonosoknak az volt a célja, hogy a régi vezetőségre támaszkodva gyorsan újraindítja a termelést és végre "a mindig láb alatt lévő Such-gyárat" is megszerzi és lebontja. A terveknek a munkások álltak ellen, aminek a hatására végül a két társaság egyesült. 1948-ban a részvénytársaságot államosították. 1950-ig számos szociális fejlesztés is megvalósult, így üzemi bölcsőde is készült, de a technológiát is javították, s új műszárítót, szárítószíneket építettek, új kutat is fúrtak, sőt kísérleti laboratóriumot is létrehoztak. 1960-as évek közepén már 73 millió téglát és 67 millió cserepet gyártott közös Bohn- és Such-Wagner gyár. A gyártástechnológia fejlődése, valamint a vevői igények változása miatt ekkoriban vált el egymástól a cserép- és a téglagyártás. Eddig ugyanis a cserép égetéséhez téglára is szükség volt, vagyis egyetlen cserépgyártó sem létezhetett téglagyártás nélkül. Az alagútkemencék megjelenésével viszont a gyártósorok alkalmasak voltak a termékek önálló gyártására is. Ennek is köszönhetően 1973-ban a Such telephelyén új gyár épül, ami már kizárólag cserepet készített. Kapacitása elérte az évi 50 millió darabot, majd ezt követően 1979-ben egy ugyancsak 50 milliós - nutféderes - kapacitású téglagyárat is felhúztak. A gyárépítés pedig ebben az időszakban érezhetően lendületet kapott az élénk kereslet miatt, mert ugyan már egy új telephelyen, de 1981-ben (nem sokkal a rendszerváltás előtt) és 1986-ban, szintén felépült egy új üzem. Előbbi egy évi 80 millió darabos éves kapacitású téglagyár volt, míg utóbbi évi 16 millió cserepet volt képes a piacra szállítani. Ekkor már jó ideje Dél-Alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat név alatt futott a társaság, amely a beruházásoknak köszönhetően igen modern termelő kapacitással rendelkezett.

Az újabb történelmi fordulat, a rendszerváltás utáni privatizáció igazán szerencsésen zajlott le. A békéscsabai üzemek ugyanis a Tondach-csoporthoz kerültek. A kereslet további élénkülése, s a gondos tulajdonosi szemlélet vezetett a 2007-es újabb cserépgyár felépítéséhez. Így ma Európa egyik legnagyobb kapacitása működik Békéscsabán. A modern termelési egységeknek a következménye viszont, hogy a Bohn-üzem területén 1988-ban, míg a Such-Wagnernél 2010-ben állt le a gyártás. A történelmi telephelyeken tehát a munka már véget ért, viszont az eredeti Bohn-gyár három fő épületéből kettő még ma is áll.

A közelben még megtalálhatjátok a GCJAMI multiládát, amelynek 2. pontja meginvitál az agyag kitermelése okán létrejött bányatavakhoz.

Érdekesség!
Egy csabai cserép bekerült a Munkácsy Mihály Múzeum történeti gyűjteményébe.

Felhasznált irodalom:

Békés megyei közlöny 1928. november 4. 250. szám
Körösvidék 1921. december 6. 276. szám
Körösvidék 1922. február 7. 30. szám
Körösvidék 1928. április 11. 82. szám
Békés Megyei Népújság 1960. november 13. 268. szám
Békés Megyei Népújság 1984. február 21. 43. szám
Óbudai Anziksz 1. évfoly 3. szám
Leszkó Róbert: Békés megye gazdaság- és ipartörténetének sajátosságai, eredményei a 19. század végétől a 20. század második feléig - PhD értékezés 2008
Szigeti Lajos: Békéscsabai téglagyár 1908-1968, 1969
Kádár József: Óbudai Téglagyárak, 2010
Csabai Gőztéglagyár Társaság, Suk, Wagner és Társai Részvénytársaság, Levéltári jelzet: VII. 1.d. 35. doboz
Csabaiszemelvények, 2019.05.10., Csabai apróságok - A b.-csabai téglagyár
Heti Délkelet karácsonyi szám 1995.

Képek forrásai:
www.wienerberger.hu
http://bekeswiki.bmk.hu
Békéscsaba a múltban facebook csoport
Téglapark facebook csoport