Ulcival, @daviddal és Nia kutyával tömörültünk falkába a közepes távot megcélozva. Ezt a tényt a többiek talán utólag már bánják, mert teljesítménykényszeres hajlamom nem sok pihenést hagyott Nekik menet közben. Pedig csupán a negyed órás késésünket igyekeztem ledolgozni! ;p
Nagyon örültem, amikor kiderült, hogy az idei gc-s TT a Vértesben lesz, ráadásul gánti bázissal - huszonsok éve töltjük itt a karácsonyi ünnepeket, ez a környék különösen kedves a szívemnek. :)
Ráadásul az időjárás egészen pazar volt a mai napon, egyszerűen csodálatos! Minden adott volt egy szuper naphoz, és a végére bebizonyosodott, hogy az élmények hozták a papírformát :).
A tervezett 9 órás rajtolásból végül fél tíz lett, de lehet, hogy épp emiatt tudtuk zavartalanul élvezni a természetet és a napsütést - csak a túra vége felé lett kicsit sűrűbb az emberi jelenlét. :)
Már rögtön az elején másfelé indultunk kicsit - nem láttam értelmét, hogy a műút mentén haladjunk, amikor vezetett út a szántóföld mentén is, kicsit beljebb. Amikor megérkeztünk oda, ahol szerintem az első pontnak lennie kellett volna, közel s távol sehol nem látszott magasles. Már épp készültünk volna átmászni a gerincen, de végül pár lépéssel odébb elénk tárult a kis plató, rajta a lessel és Akkával. Dohogva (ez én voltam) felmásztunk, majd némi csevely és fotózás után tovább álltunk.
Kőhányáspuszta felé menet okozott egy kis fejtörést a turistatérkép, a leírás és a valóság közti különbség a jelzéseket illetően, de bíztunk az ösztöneimben :), és nekünk lett igazunk.
Kisvártatva csörgött a telefonom - a Ládászok kérték segítségünket az egyes ponthoz vezető útvonallal kapcsolatban, de sajnos nem tudtunk segíteni, mi ugye egy alternatív megoldást választottunk. Kicsit izgultam, hogy vajon sikerül-e boldogulniuk, mert úgy tervezték, hogy végigfutják a távot. Menet közben igyekeztem megörökíteni a minket körülölelő természetet - @david pedig igyekezett ezt meghiúsítani... :p
A kőhányáspusztai ellenőrzőponton hörpintettünk a Horrgerr és Kovi által főzött teából és forralt borból (utóbbit csak a többiek), nagyon ízlett, ahogyan csak túrázás közben tud ízleni bármi is. :)
Vérteskozma felé menet kiderült, hogy @david bizonyos körülmények között tud repülni is, és némi alkudozás után abban maradtunk, hogy féltáv után ezt be is bizonyítja (azért kaptunk egy kis bemutatót a völgyből kiérve). Ez a szakasz egyéb meglepetést is tartogatott számomra: az idei első hóvirágokat (az alcsúti arborétumot leszámítva, de az nem ér igazán :) ), természetesen őket is lencsevégre kaptam.
Már Vérteskozmán belterületén értek utol minket a Ládászok - vagyis sikerült felzárkózniuk, mi több, onnan már előttünk indultak tovább, és csak a bázison találkoztunk Velük újra.
A kozmai ponton becserkésztük a teljesítménytúrázó geoládát :), ettünk isteni finom, ráadásul leértékelt! mandarint (vagy narancsot?) ÉvaSanKri és Snake jóvoltából, felfrissítettük magunkat kissé, majd folytattuk utunkat.
Ulci és @david kisebb vitába keveredtek a "féltáv után" jelentéstartalmát illetően - Ulci már nagyon szerette volna látni @davidot repülni :). Végül kiegyeztünk abban, hogy igazság szerint mindannyian tudunk, és ezt Blue Mali meg is örökítette a meszes-völgyi pontnál :).
A következő szakaszon kezdett kiütközni rajtam először a fáradtság, de még bőven tartottam magam - összességében is sokkal jobban bírtam, mint tavaly a börzsönyit, igaz, hogy a terep is jóval könnyebb volt. Valahol errefelé kezdtek szaporodni a velünk hasonló tempóban haladó kessertársak, szórakoztató volt nézni, amint Nia időnként és ideiglegesen másokat is integrált a falkába. :)
Sajnos még a csákvári műút pont előtt láttunk egy őzikét az árokba hajtogatva, elég szomorú látvány volt, egészen fiatal... :(
Az utolsó előtti komolyabb emelkedőnek ez után a pont után rugaszkodtunk neki, cserébe nem sokkal később vethettem egy pillantást karácsonyfáinkra - az útvonal ott haladt el, ahová kis családunk Szenteste ki szokott látogatni Piri néniék fogadójából.
Nyakunkba vettük az utolsó felfelét a Gém-hegy csúcsáig és Bubuka égszínkék sátráig. Itt picit hosszabban időztünk - @david szeretett volna kialkudni 5 percet, de gyanítom, hogy max 3 lett belőle... Viszont megcsodáltuk Bubuka geo-nyuszijait (mire nem jó egy egész napos pontőrködés ugyebár).
Innen már csak levezetés volt a bázis, és a megérdemelt oklevél meg kitűző, amit Levintől és Gojóstolltól vehettünk át szinte ünnepélyes keretek között. A hab a tortán Piri néniék tárkonyos ragulevese volt, amit szinte mindig eszünk, ha erre járunk, és aminek íze - ha ez egyáltalán lehetséges - még inkább felértékelődött 25,8 km leküzdése után. No és a fánk! Szerintem utoljára akkor ettem Náluk fánkot, amikor tizensok éve életem eddigi egyetlen 20 km-es futását követően az edzőtábor záróakkordjaként feltálalt ünnepi ebédet fogyasztottuk... Még mindig isteni, és most is keményen megdolgoztunk érte! :)
Nagyon köszönöm a GCTT rendező team-nek ezt a fantasztikus napot, remélem, még sok-sok hasonlóban lehet részünk! Éljen! :)
GCTELJ ládánál még néhány
fotó.
[Jóváhagyta: geocaching.hu, 2010.03.22 13:48]