A falu fölötti bazaltsziklával épült egybe. Az egykor fontos, kelet-nyugat irányú kereskedelmi utat őrző várból, ma alig látható néhány falmaradvány.
A bolondóci várjobbágyok építették a tatárjárás idején. Később a Hont-Pázmány nemzettség birtokolta, melyek egyikétől I. Károly 1320-ban elkobozta hűtlenség miatt. Később Szécsényi Tamásnak adta. Tőlük Zsigmond király veszi el. 1424-től Borbála királyné zálogbirtoka lett. Zsigmond halála után (1438) I. Albert Borbálát fosztja meg tőle, s 6000 aranyért a Pálócziakhoz kerül zálogba. A rákövetkező évben már, mint adományt kapják meg. 1540-ben a Balassák bírják. 1546-ban elfoglalja a török, s csupán 1593-ban tudják visszahódítani. Ezt ismét a Szécsényiek ideje követi. 1645-ben megint török kézen találjuk. Sokáig nem ülnek benne, ám ekkor felrobbantják. 1703-ban egy nagy tűzvészben, még a lakható épületek is elpusztultak. Azóta folyamatosan pusztul. Petőfi 1845-ös látogatásakor, Salgó című versében így látja:
"(...) Salgó s Gedővár közt emelkedék
Hajnácskő, szinte sziklaormi vár ..."
A falu kitűnő kénes-savanyú ásványvízforrásai mellé a XIX. század elején Gömör legnevezetesebb fürdője épült ki. Ez mára, sajnos nincs meg.
