„Az én váram, az én házam!” – Mondta a nyúl. De egy ekkora házat? Ha ez tényleg az övé, akkor királyi élete van a nyúlnak! ;) De mégse. Finomabb a bundája, mint a medvéé. Finomabb a combja, mint a medvéé. Akkor mért ne simogassunk nyulat! – mondták az emberek, és hiába volt király a nyúl, menekülnie kellett! Át is engedte azt a nagy mindenséget az embereknek, had harcoljanak, ügyeskedjenek, okoskodjanak kedvükre, de mert szerette a várat, hát elcsalt belőle egy gyönyörű részt. Övé lett a déli rondella. De szegény nyulunknak itt se volt sok maradása, mert annyira szerették őt az emberek. Elbújt hát, és Rád vár, a várban! Elbújt a zöldbe, bele a szélébe. De mégis, hogy megtaláld, egy követ hagyott a zöld mellett. Így már nem lesz nehéz megtalálni! Mentsd meg kérlek, vidd haza, hogy csak a tied lehessen! És szeresd! (Én is szeretem a csokit! ;)
Mindent tudsz most már! Vagy talán mégse? Egy utolsó kérés a nyuszitól! Mindent vigyél el!
Ebben a szép időben felmentünk a Várba Nyuszifészket keresni. Sokan sétálgattak arrafelé. Elhoztuk a ngy szép csomagot. Köszönjük a rejtést. Nagy sikere volt a nagy nyuszinak. KataJani & Panka
