A Göcsej dombság esőjárta vidékén, üdezöld erdővel a háttérben tűnik szemünk elé egy kis tornyos templomocska a Zalaegerszegről dél felé kanyargó országútról. Több száz esztendős, sokat látott hársak őrködnek mellette. Teskánd és Dobronhegy községek közt, az úttól nyugatra keskeny dűlőút vezet fel a dombtetőre. A régi, elhagyott temetőben álló kápolna valaha egy bizonytalan nevű Árpád-kori falu plébániatemploma volt, a település a török időkben enyészett el. Az eredetileg Szent Mihály arkangyal tiszteletére emelt, sokáig elhagyatott épületet a XVIII. században visszatérő, a közelben új községet alapító katolikus hívek állították helyre, és tették újra használhatóvá. Ekkor kapta második, Szent Ilona titulusát, amelynek okát és hátterét nem tudjuk. A IV. században élt római császárné magyarországi kultusza, népi hagyománya főként a szent kereszt megtalálásának legendájához kapcsolódott, csupán egy-két középkori Ilona-patrocíniumot ismerünk, később is inkább a templomalapító vagy a kegyúr testvérének, feleségének, leányának nevét örökítették meg ily módon. Talán ez utóbbi történt itt is.
A húsz éve restaurált műemlék viszonylag távol a szomszédos településektől, viszonylag jó állapotban dacol tovább esővel, széllel, faggyal. A könyörtelenül pergő idővel.
