Minden bizonnyal Józsi, a Józsefhegyi barlang járataiban dekkoló Mikulás az idei leglustább. Már sötét éjszaka volt, mikor hosszas kérlelésre kibotorkált a barlang nyílásán. Felbaktatott a kilátóba, megcsodálta a kivilágított várost. Eközben az egyik rénszarvas odapotyogtatott a kilátó tövébe.
- Pedig pont oda akartam rejteni a csomagotokat, - dörmögött.
Sebaj, tovabotorkált a bokros-fás rész mentén.
- Ideális lenne a rejtésre, - gondolta, - ha kevesebb lenne a szemét. Még az is lehet, hogy laknak itt.
Rövid keresgélés után megállapodott a barlangbontásból itt maradt törmelékdepón.
- Jé, tavaly óta mintha elegyengették volna a terepet. Esküdni mernék, hogy Rudolf itt törte ki a nyakát. Hova rakjam, hova rakjam... Mihaszna krampusz, világíts csak ide! Ez a nyüszöge kis kóró tán megfelel. Tedd csak le azt a kis dobozt. De tekerd be alaposan szürke szemeteszacsiba, ne legyen mán olyan feltűnő.
- Életembe még ilyen vacak kitett helyre nem rejtettem. Kilométerről látszik, bármelyik kutya kiszagolja, és a szomszéd házból a reggeli mellől nézhetik a megtalálást. No de csak kibírja itt egy hétig. Osztán óvatosan! No, megyek, Japánban már mindjárt felébrednek, oszt én még mindig itt bóklászok.
Füttyentett, felült a szánra és elrepült. Lehet, hogy denevérek húzták azt a szánt, nem hiszem, hogy a rénszarvasok sokáig bírnák a föld alatt.
---
ui. A lapos placc szélén keressétek, egy kis kóró tövében. Tényleg kiemelkedően vacak rejtés! Negyed óránk volt rá, sötét, eső. És otthon kiderült, hogy beleléptünk.
Két utcára van a munkahelyem. Kollégám teljesen ráindult a témára és ma 14:09-kor elhozta. A beteg gyerkőce éppen most bontja szét nagy örömök közepette.