A Dráva-sík jellemző gazdálkodási formája a legeltető állattartás. Ennek emlékét őrzik a fáslegelők. Kialakulásuk a ligeterdők letermelésével kezdődött. A tarra vágott erdők helyén nem neveltek új erdőt, hanem legeltetni kezdték a területet. Valószínűleg néhány terebélyesebb böhöncös fát meghagytak, hogy a legelő jószágnak legyen hol delelni. A későbbiek folyamán a tövises bokrok védelmében újabb fák nőttek ki, amelyek szabad állásban fejlődve alakjukban lényegesen eltérnek az erdőkben fejlődő sudár társaiktól. Terebélyes koronájuk alsó részét a legelő állatok lerágták, ezért jellegzetes képet mutatnak.
Jellemző fafajaik: kocsányos tölgy, magyar kőris, gyertyán, vadkörte.
Ritka kivétel az itt látható fáslegelő, hiszen a fekete- vagy csomoros nyarak nem tartoznak a fáslegelők jellemző fafajai közé. Nevét a törzsén lévő alvó rügyekből kidúzzadó csomókról kapta.
Sajnos a legeltető állattartás megszűnésével megindult a legelő degradációja - gyomosodás, cserjésedés. egyre nagyobb területeket hódít el a természetes vegetációtól a behurcolt selyemkóró vagy més néven a vaddohány. Visszaszorítása komoly feladat elé állítja a gazdálkodókat.
