Az egész úgy kezdődött, hogy a Geomikulás az idei útját tervezgetve észrevette, hogy a tatabányai kincskereső gyerekeknek eddig bizony még nem hozott ajándékot. Pedig nem hallottam panaszt rájuk sosem, biztosan jók voltak! - gondolta magában. El is határozta, hogy ezentúl másképp lesz és elkezdte keresgélni a megfelelő helyet. Azonban innen sehogy sem akartak összejönni a dolgok: vagy tiltott területre tévedt, vagy mugliveszélyes helyet talált, de ha mégis megfelelt volna a hely, akkor meg a hűséges kis gekkóját felejtette otthon, aki segített volna neki bemérni a koordinátákat. Képzeljétek, szegény egyszer még a munkából is elkésett emiatt! (ugyanis csak másodállásban űzi a mikulásmesterséget)
Végül már annyira szorította az idő, hogy kicsit távolabb a várostól, a Birka csárda mögött, egy szikla tövében, fatuskóval álcázva helyezte el a minden jót rejtegető ládáját. Ti biztosan jól ismeritek azt a helyet.
Ha már ennyit fáradozott, reméli, hogy megszerzitek neki azt az örömöt, hogy megtaláljátok!
(Közben észrevette, hogy egy kollégája is megérkezett már a városba, úgyhogy most már teljesen biztos benne, hogy megérdemlik az itteni gyerekek az ajándékot.:) )
U.i: Természetesen korhatár nélkül, minden lélekben gyerek ládász keresheti:-)
Nagy örömöt szerzett a gyerkőcöknek a láda, pláne, hogy zem-anyó felcserélt 2 számjegyet a kook beírásánál, így 100 méteres kitérőt tettünk a csúszós avaron. Jópofa volt a Mikulás-sapka, vigyorogtak rajta, sajnos nem volt nálunk fényképezőgép, így nem lett megörökítve. Köszönjük a Mikulásnak és tatabányai segédjének a rejtést! :-)
A tatabányai ajándék ládától jöttünk át ide. Itt ismét találkoztunk Zsézséékkel.
Csenge nagyon örült az ajándéknak, az aranyszínű karácsonyi matricákat választotta. Köszönjük.
