Néhányan összefogtunk, és ládatelepítéssel egybekötött borászati pincelátogatást szerveztünk. A program nyílt, aki jelentkezik, jöhet! Nem ez lesz az utolsó, mert tervezünk több borvidék jellemző picészetébe látogatást. Ezzel szeretnénk visszafordítani azt a rossz tendenciát, hogy a magyarok német, szlovák hatásra sör-pártivá degradálódjanak, és "méteres potrohot" növesszenek. A magyar bortermelő vidékek igazán látványosak, és az igazi túristák ismerik azokat!
Nos megjöttünk Etyekről, és nagyon jó volt! Volt rejtés, pincepörkölt, jó társaság, borkóstoló, szédelgés, meg miegyebek. A program nem ért véget! Folyt köv!
Édesanyámtól érkeztem, Budaörsön csatlakoztam a buszos csapathoz azaz Saladinhoz és Emerzee-hez.
Etyeken elsuhant mellettünk egy bordó autó, döbbenetünkre dc3-ék voltak azok. :) Mit is kereshetnek itt?! Talán nem a borkóstolós kesser rendezvényre igyekeznek ők is. ;) Dc3 miután kiszálltak utitársai (Kosárfonó, Radpeter, Kyra), visszafordult értünk.
A kilátónál várt ránk még mozo és Dani ahol is elrejtettük a ládikát, de még nem a végleges helyére.
A kilátóból való gyönyörködés után siettünk a pincébe, ahol már vártak ránk a finom ebéddel.
A töméntelen bor kostólása közben ki-ki kellett mennem a friss levegőre, hogy tudjam, még menetképes vagyok.
Jó hangulatban telt el ez a délután is, ami a kellemes társaságnak és a jó boroknak volt köszönhető.
Ismét köszönöm, hogy itt lehettem.
H.Gabi
Élménybeszámoló helyett:
Ez a sok kedves beszámoló erőt adott (l)a zúj(j) program elindításához! Ígérem, ez jobb lesz, mint az első! További elérhetőségek is születnek a programmal kapcsolatban!
Nagyszerű társaságban, Contear, Kyra, Emerzee, Mozo, Dani, Radpeter és főszervező Saladin9, indultunk borkóstolóra. Vendégszerető és igazán szakértő házigazdák fogadtak minket. Csodálatos pincepörkölt, valamint fenséges borok fogyasztása közben ismerkedtünk a borászat fogásaival. Remélem még lesz részünk ilyesmiben.
Hű, hol is kezdjem? : )
Hosszú hétvégés kessmeeting a már említett többiekkel. Programok folyamatosan, néha spontán, néha tervezett, de a hétvége remekül sikerült. Vasárnap az etyeki pincézés volt a főprogram, ehhez az időjárás is kedvezően állt, nem kánikula, nem hűvös, nem volt okunk panaszra. Emerzee részletes beszámolójánál nem is lehet elevenebben felidézni a napot, találkozás Etyeken, kilátás, kávéfőzés, ládarejtés, két transzportban embercsempészet a pincéhez. Házigazdák roppant szívélyesek és kedvesek, előttünk egy kondér pörkölt rotyog, hátul borok mosolyognak ránk. (megjegyzem, nem eszem pörköltöt. Meg semmi nehéz "magyarost". De ezt megettem. Nem bántam meg! Isteni kaja volt, ezen elbukna minden mohamedán!)
Kapunk a fogadáshoz jóféle kontyalávalót, a szemem majd kiesett tőle, de a szakértők szerint ez maga a megtestesült Rövid Csoda... : )
Tányérok tele, diszkrét kajazaj és ámuldozó sóhajok ("ez isteni!"), aztán hosszú tömött sorokban megindulnak a borok. Kétpoharanként kivonulunk a szabadba Kosárfonóval agyat szellőztetni, közben megállapítjuk, hogy az élet szép, és szörnyű nevetőgörcsökkel kűzdünk. Tanult kollégám, Mozo, a kis Po Wong szülőatyja felfedi a plágiumot , Saladin ledoktorál bortermelésből, Contear-ral kivesézzük a kutyák lelki felületváltozásait, sajnáljuk Radpetert, az önfeláldozó sofőrt, akinek be kellett érnie a bor illatával, DC3 állandóan és boldogan mosolyog, Emerzee -t is elcsábítja végül a mazsolabor, hiába minden ellenállás, szép arcszíne lesz, és Dani a sebhelyes homlokú nem érti, miért mondja neki mindenki, hogy vigyázzon magára... : )
A mazsolabor után (maga a nektár, ilyen nincs!!!!), a női szakasz testületileg elvonul a mosdóba, Contear-on a sor, ez az ő pillanata, dől a hülyeség, nála később jött el az eufórikus "folyamatosan vigyorgok"-hangulat. Boldogan szemléljük magunkat a tükörben, és csodálkozunk... : ) Ezután autogramosztás, közös fénykép a tulajékkal, kicsit még magunkba szippantjuk a tájat, elérzékenyülve szignáljuk Kosárfonó gipszét (GCGIPSZ), ez egy eseménygipsz, nem jöhetett volna létre, ha nincs a Geocaching!!!
Újra meg újra elbúcsúzunk, aztán két menetben vissza az úthoz, az igazi harcosok (Contear, Emerzee, Saladin) gyalog szellőztetik a fejüket, mi meg pocolunk a kocsiban, és folyamatosan örülünk. A remek programot sikerült további remek programokkal megfűszerezni hazafele menet, de ez már egy másik történet. : )
Köszönöm a remek borozást és a szervezést a főcsővezetőnek, Saladinnak, és a többieknek, hogy társaságukkal emelték a találkozó fényét: Contear, Kosárfonó, DC3, Radpeter, Emerzee, Mozo és nem utolsósorban a nap nagy túlélője, Dani.
Kyra
P.S. Ja, és persze aki kihagyta, tényleg sajnálhatja...
Esős napnak indult. Míg cimborámat fuvaroztam Dunaharasztiról Érdre, azon morfondíroztunk, hogy vajon mennyire fogunk elázni. Gyors reggelit, bicajbeállítást követően a szemerkélő esőbren nekiindultunk. A biatorbágyi erdészházig otthonosan mozogtunk, ismerős terepen. Az etyeki leágazást követően viszont ismeretlen területen kerekeztünk felfelé. Sokat . Aztán lefelé kevesebbet, majd felefelé nagyon sokat. Aztán telefonon egyeztettünk Saladinnal, aki megerősítette a gyanúnkat. Persze, hogy a domboldalba is fel kell biciklizni. A falu közepén Dani kisebb balesetet szenvedett, mikor egy erős fékezést követően fejreállt, keresztbe törve a rajta levő sisakot. Szerencsére kisebb horzsolásokkal megúszta, ezért hamarosan újból kaptathattunk fel az emelkedőre. A kilátóból elértük a buszon utazó emerzee-t, valamint az autóban ülő radpeteréket. Mikor megérkeztek fotóztunk, meglepetést készítettünk, majd legurultunk a pincesorhoz. Finom törköly, sűrű pörkölt várt minket. Ezután következett a borkóstolás! Előbb fehér, majd vörös változatban, a végén pedig a MAZSOLABOR. Közben kedves házigazdáinktól sok mindent megtudtunk a borkészítésről. Kicsit féltünk az indulástól, hiszen azért nem sok vér volt az alkoholunkban, kisütött a nap, valamint még élt bennünk az odaút nagy emlkedőinek emléke. De szerencsénk a pincesor előtti út szinte végig lejtve vitt minket egészen Sóskútig. Köszönjük Saladinnak, Kyrának, Kosárfonónak (nem Triciara, gondoltam hanem arra a lányra aki végül összejött Arthurral:)), DC3-nak, Contear-nak,emerzee-nek, RadPeter-nek ezt a jó hangulatban eltöltött délutánt.
Hm. Én sose szerettem a bort. Most hasogat a fejem ezerrel, és szétrobbanni kíván, de kiderült, hogy van egy borfajta, amit én is szívesen fogyasztok, mértékkel, régi előítéleteim, és tapasztalataim ellenére is.
Reggel még semmi se volt biztos. Menni kéne. De mégsem! Dolog van, de menni kéne. Dolog van! De menni kéne! Jön egy utolsó löket az induláshoz. Egy sms. MENNI KELL!!! A metró ma nagyon lassan megy. A villamos is bár pontos, és elvileg elérem a távolságit, de nagyon lassan zötyög. Végre kint az Etelén. Jé, egy arc épp a jegy automatát hekkeli. Na Saladin, ezt nem úszod meg! Ébresztő! Meglepődés, kellemes csalatkozás, és már állunk is sorban a pénztárnál... Nem megy a sor. A busz viszont 4 perc múlva megy. Még jó, hogy nem csak mi vagyunk idegesek a sorban... A pénztárosnő, lassított film... Megvan a jegy!!!!! Robogás a buszhoz! Elértük, van helyünk, és pár perc, szóval alig több mint kettő, az indulásig. Elhelyezkedés, Saladin portalanítja a hátizsákjával a kalaptartót, majd egyeztetés a buszsofőrrel, és már robogunk is! Conteart felveszi a busz Budaörsön, majd megnyugtatjuk Saladint, hogy bár nem tudjuk a koordinátákat a találkozó ponthoz, de van nálunk pmr, és eltévedésgátló. No persze a buta kesserek másfél kilométerrel hamarabb leugranak a buszról, és gyalogolnak, mert nem bírnak egyhelyben állni, ülni, feküdni, satubbi...
A pmr recseg, Radpeter szól belőle, rekedtes hangján, majd egy lóval formázott kocsi lassít mellettünk. Ládászokkal van tele. Majd visszajövünk értetek, reccsen bele a pmr-be, és a bordó csoda elteker. Mi meg bandukolunk tovább. Lekényfépeződik a forrás, ami nagyon csini, és már alig vagyunk semennyire a kilátóhoz, mire visszaér dc3. Nem baj! Alig tudunk pár szót válltani, már meg is érkeztünk. A kávénak való rotyog a kilátó aljában... Amíg elkészül, köszöngetés Mozoéknak, majd kilátás látásra megyünk, néhány emelettel feljebb. Nézelődés, helyek beazonosítása, kis sztorizgatás, és a meglepetés megbeszélése. Usgyi le a kilátóból... Beszélgetés, meglepetézés, majd dc3 két fordulóból levitt minket a célhoz. A háziak nagyon barátságosan fogadtak minket, és a hely is több, mint kellemes. Épp csak lerakjuk a cuccunk, és készül két kép, már meg is jöttek a többiek... Koccintás a kupica pálinkával, majd már ültetnek is minket az asztalhoz. A kaja, a pincepörkölt fenséges! Omlik a szájban, csodafinom ízű, és annyira laktató, hogy pillanatok alatt majd szétpukkanok! Közben jönnek a borok... Sorban, egymás után, mindenfélék. Az elsőt megkóstolom, de én még mindig nem szeretem a bort... Jöhet az ásványvíz, a kóla. Elnézést, de én már csak ilyen vagyok. Közben hallgatjuk a történeteket a borokról, a szőlőkről, a földről. Nem is hittem volna, hogy ilyen sokmindenből áll össze a bor. A pörköltből szedek még, de a felénél tovább nem jutok. Hallgatom a történeteket, beszélgetünk, és a borok csak jönnek. Ilyen is, olyan is, de ettől még nem leszek borszakértő. Szagolgatom őket, nézegetem őket, de tudom bennem a hiba, nem látok nagy különbséget köztük. Lassan elfogynak a borok, lassan eljön az indulás ideje, amikor előkerül a nap fénypontja. A többiek dicsérik veszettül. Ilyen különlegességet nem kapni minden nap! Hát megszagolom én is. És tényleg! Az illata, mint a legfinomabb mazsoláé... Mintha mézes-mazsolás bödönbe dugtam volna a fejem! Az a pici bor illat, már nem is zavaró... Ezt meg kell kóstolni! És tényleg finom, és olyan az íze is, mint amit az illata ígért... Nagyon finom! Egy picike kortyocska lecsúszik. Sokáig nyalogatom a szám szélét. Kérek még! Szagolgatom, nézegetem, és Ez, tényleg valami nagyon finom! Lecsúszik az is, és most elég, és nem tovább! Érzem, amint kezd a fejembe szállni. Mosolygok, mint Tejbetök Rozál, és ha nem akarok macskajajos lenni, akkor elég! Elköszönünk lassan, fényképedzkedünk a pinceajtóban, majd elindulunk lassan hazafelé. No persze, ha rájuk hallgatnék, sose érnénk haza. Mint a legkevesebbet fogyasztott, magamhoz ragadom az irányítást, és a közönség segítségét igénybe véve, kinavigálunk a buszmegállóba. Itt még egy kis várakozás, kattog egy kicsit a fényképezőgép, majd felpattanunk a buszra. Hazaérünk lassan, de csak lassan, mert szellőzés gyanánt sétálunk egy pár buszmegállót a busz mellett. Felszállunk a tömegbe, majd elválunk. Mindenki hazafele baktat.
Ez egy nagyon jó nap lett! Még a nap is kisütött! Jó társaságban, jó étel is ital mellett. Kinek kell ennél több egy szép naphoz? Köszi Saladin a szervezést! Egy nagyon klassz nappal ajándékoztál, ajándékoztatok meg!
