A jelenleg megismert barlangszakaszok egy K-Ny-i irányban elnyúló, maximum 18 méteres kupolájú terem részei, amikhez kisebb oldott járatok kapcsolódnak. Továbbá egy nagyobb, oldott folyosón keresztül a teremhez kapcsolódik Ny-i irányból egy 120° - 300° irányú hasadékrendszer is. A hasadék Ny-i vége pedig egy merőleges kereszthasadékban folytatódik.
A barlangot magában foglaló kőzet Edericsi mészkő. A korrózió útján létrejövő karsztosodás a jelenlegi mélypont közelében nagyon jó megtartású mészalga telepet tárt fel. A barlang bejárat közeli zónájában a dolomit is felfedezhető. Az üregrendszer teljes helyzete, települése még nem tisztázott. Feltételezhető, hogy ennek a dolomitos barlangszakasznak a főtéje nem bírta a ránehezedő terhelést, és beszakadt.
A járatok kialakulásában a külső Nagy-teremben a karsztvízszint alatti oldás játszhatott szerepet, míg a hasadékos járatokban az oldás mellett a tektonikus preformáltság is szembetűnő. A barlang jelenleg ismert része száraz, szinte poros.
Barlangdíszek tekintetében elmondhatjuk, hogy a Nagy-terem általában képződménymentes. Csak néhány helyen fordul elő néhány visszaoldott szalmacseppkő, illetve cseppkőkéreg. A Csontos-teremben barna kéreg borítja a falakat, mely minden bizonnyal vas-oxid jelenlétére utal. A fal üregeiben kalcit található, a hasadékban a különböző oldásformák és a falak színe mutat érdekességeket.
*A Styx Barlangkutató Egyesület tagjai még 2001-ben ígéretet tettek arra, hogy amennyiben a kutatási eredmények megfelelően alakulnak, a töbör jelenlegi nevét megváltoztatják, és azt dr. Jakucs László professzorról nevezik el
