Talán nincs még egy olyan útja Budapestnek, amelynek mentén ennyi szobor, műalkotás található mint a Bartók Béla út mentén.
Bartók szobra a Feneketlen tó parján áll.
Bartók Béla (1881-1945) zenetudós, zongoraművész, a XX. század legkiemelkedőbb magyar zeneszerzője. Kilencévesen már zongoradarabokat komponált, 1892-től már koncertezett. 1899-1904-ig a budapesti Zeneakadémián tanult. 1905-től Kodály Zoltánhoz csatlakozva tanulmányozza a magyar népzenét, 1907-tól már mint a Zeneakadémia tanára. Zeneszerzői tevékenysége elválaszthatatlan a magyar zenei folklórtól. Műveit folyamatosan mutatták be külföldön, majd később Budapesten is (II. Szvit, I. vonósnégyes, A kékszakállú herceg vára, Fából faragott királyfi). 1919-ben fejezte be a Csodálatos Mandarin című pantomimjét. 1923-ban Budapest születésének 50. Évfordulóját Táncszvitjének bemutatójával ünnepelték. 1922-28-ig a Szilágyi Dezső téren lakott. Itt írta két zongoraversenyét, valamint egyik legjelentősebb művét, a Cantata Profaná-t.1934-től a Magyar Tudományos Akadémia tagjaként népzenei gyűjtéseinek rendezésével foglalkozott. 1940-ben a háború elől New York-ba menekült, ahonnan már nem tért vissza. Emlékeit a Zenetudományi Intézet mellett létrehozott Bartók archívum gondozza.
