Baráth Gábor használt gumiból készült szobra.
Háromfejű sárkány, a fejek nevei: Raboló, Olvasztó és Habzsoló.
(b)Ércnyelő(/b)
A Vashegy kincse vonzotta a sárkányokat, hisz közülük néhány egyenesen az érc rabja. Elpusztítani szinte lehetetlen egy ilyen ravasz fenevadat, de az érc bódult szeretete okozta már tűzokádó vesztét. Azt is beszélik, ha valahol megorrintja a zsákmányt, onnan nem tágít többé. Ahogy a kovácstűz hevíti a vasat, a sárkány is úgy emészti fel az ércet. Lángjával megolvasztja, bekebelezi, csak úgy habzsolja!
Három feje nőtt a sárkánynak, s mindhárom külön életet élt! Raboló, a jobbszélső, éles szemével észrevette a zsákmányt, s a sárkány rögtön rátette hatalmas, pikkelyes lábát mindenre, ami útjába került, hegyes karmai többé el nem engedték.
Középső fejét Olvasztónak hívták, ő volt a legveszélyesebb. Olyan vastag és kemény volt rajta a bőr, hogy nem fogta se pallos, se bárd. Belőle tört elő a legperzselőbb lángcsóva. Házakat, utcákat, falvakat, városokat, birodalmakat emésztett már fel e tűz.
Baloldali fejével pedig befalta mindazt, amit megolvasztott, nem véletlenül hívták Habzsolónak.
Rettenetes fenevad
Három szájából semmihez sem fogható hang buggyant ki. Leginkább óriás, őrült kakasok kukorékolásához hasonlított. Főként, ha a három fej egyszerre üvöltött. S aki ezt a hangot meghallotta, igencsak belesajdult a dobhártyája.
A sárkány robosztus testét borító pikkelyek oly kemények voltak, mint a vas. Lángfúvástól megfeketedett hegyes fogai, mint kés az áldozatát, úgy hasították az ércet. Ragadozó, görbe karmai, mint a borona, úgy szántották mindazt, ami útjába állt. S e rettenetes fenevadnak a pusztítás volt az egyetlen tudománya".
