Az Emlékpark 9-18 óráig látogatható a hét minden napján. Érdeklődni az (1) 296 7489-es telefonszámon lehet.
A Ferihegyi repülőtér 2-es termináljai felé autózva már messziről láthatóak a kiállított közforgalmi repülőgépek impozáns függőleges vezérsíkjai. A régen skanzennek nevezett Repülőgép Emlékpark bejáratához érve sajnos szomorúan konstatálhatjuk, hogy hasonlóan kis hazánk legtöbb repülő múzeumához ez is csak egy bekerített rét és a fűben néhány jobb sorsra érdemes, rozsdásodó gépmadár. Egy árnyékoló tetőn és az alatta elhelyezett néhány padon kívül csak a jegyszedő bódé alkotja az infrastruktúrát.
A kiállítási körülményekhez és a gépek számához képest meglehetősen borsós belépődíjat leszurkolva máris egy IL-18-as hatalmas szárnyai alatt sétálhatunk. A MALÉV egykori büszkesége, a hosszú távú repülésekre is alkalmas Iljusin igazán megdobogtatja a repülőgépek iránt érdeklődők szívét. Szépen ívelt vezérsík, aranyosan turcsi orr jellemzi a légcsavaros legendát, mely hosszú időn keresztül szolgálta a magyar közforgalmi repülést, pályafutása végén pedig teherszállító igáslóként is bevált. A gép a régi, a 60-as és a 70-es években használt MALÉV festést viseli, ami manapság már igazán kuriózum és szubjektív megítélésem szerint abban a korban nagyon esztétikus is volt. Belseje sajnos nem látogatható, mivel állítólag elég rossz állapotban van. Aki mégis meg akarja nézni, hogy milyen volt egy utasszállító belülről abban az időszakban, látogasson el a Szolnoki Repülőmúzeumba, ahol egy szintén MALÉV IL-18-as van kiállítva, helyreállított utastérrel és pilótafülkével.
A gépanyag egy részének elrendezésénél némi tematika felfedezhető, ugyanis az Iljusin mellett egy TU-134-es látható, ami a MALÉV első sugárhajtású típusa volt és az IL-18-asok után lett rendszeresítve. Az üvegezett orrú, szép vonalú gépmadár már a 70-es évek második felétől a 80-as évek végéig használt festést viseli. Belső tere látogatható így lehetőségünk nyílik megállapítani, hogy az akkori komfort bizony jócskán elmaradt a napjainkban megszokottól. A pilótafülkében nyoma sincs a korszerű elektronikának, műszerek és kapcsolók hihetetlen mennyisége mindenütt, viszont rendkívüli élményt adhatott a navigátor számára az üvegezett orrészben végignézni a leszállást.
A sorban következő repülőgép már egy igazi „nagyvas”. A Tupoljev tervezőiroda egyik büszkesége a TU-154-es sokáig a MALÉV zászlóshajója és fő típusa volt. A hatalmas T-alakú vezérsík és a farokrészen elhelyezett három hajtómű teszi igazán különlegessé ezt a repülőgépet. A 90-es évek végéig a magyar közforgalmi repülés emblémája is lehetett volna, fontossága, sokoldalúsága és teljesítménye alapján. Pályafutása végét a szigorodó környezetvédelmi előírások és a gazdaságossági mutatók romlásai okozták. Helyüket korszerű Boeing és Fokker típusok vették át. A repülőgép már a manapság is használt MALÉV design-t viseli, így a három, egymás mellett álló utasszállítón jól összehasonlítható a különböző korokban használt díszítés.
A három, nagy utasszállítón kívül további gépek is találhatóak a skanzenben. Célszerű lett volna, ha a technikatörténeti sorrendet betartva a Liszunov LI-2-essel kezdik a kiállított gépek sorát, de nyílván a rendelkezésre álló hely határozta meg az elhelyezést. A meglehetősen rossz állapotú kiállított példány is biztosan sok repült órát tudhat maga mögött. A karbantartási igénytelensége és hatalmas teherbírása miatt Teve becenevet kiharcolt típus volt a háború utáni, újjáéledő magyar repülés igáslova. A hatvanas évek közepéig használta kül-, és belföldi forgalomban egyaránt a MASZOVLET majd pedig jogutódja a MALÉV.
A LI-2-esek utódjaként a 60-as évek elején megjelenő IL-14-es talán a leglepusztultabb az összes kiállított gép közül. A szárnyakon jól látható vörös csillagokat viselő gépmadár szintén kuriózum a maga nemében, a MALÉV-nél történt selejtezésük után a szovjet Sarkvidéki Légiflottához kerültek ugyanis szállítógépnek. A múzeumban látható példány is egy ex-szovjet repülőgép. Társa szintén meglehetősen rossz állapotban, katonai festést viselve a Szolnoki Repülőmúzeumban látható. Az IL-18-as kistestvére a szocialista országok meghatározó típusa volt, utódja a szintén sikeres TU-134-es lett. A gép oldalán és tetején található furcsa üvegkupola a navigátor illetve a megfigyelő munkáját szolgálta a katonai és polgári igényeket egyaránt kielégítő típuson.
A volt szocialista országokban a második világháború utáni időszak egyik mindenese volt a még napjainkban is sokat használt AN-2-es. A legendás kétfedelű a sport és a mezőgazdasági repülésben terjedt el igazán, de sok országban katonai feladatokra is alkalmazták. Az itt látható viszonylag jó állapotú példány hivatott képviselni a még ma is aktív társait az érdeklődő múzeumlátogatók számára.
A Mentőszolgálat itt kiállított MI-2-es helikoptere szintén meghatározó típus a magyar repülésben. A sokoldalú kis helikopter a Rendőrség, a Katasztrófavédelem és a Légierő kötelékében is bizonyította hasznosságát. Egyes példányai ma is üzemelnek különböző feladatkörökben és magánkézben is vannak példányok.
A sort a már megszűnt illetve átnevezett egykori LRI Jak-40-ese zárja. A kalibrációs és futár feladatokat ellátó repülőgép a mai modern regionális jet-ek elődtípusa volt, és bár napjainkban is használják egyes példányait nem futott be túl nagy karriert. A rendkívül szép vonalú, három hajtóműves gép szintén ritkaságszámba megy a múzeumokban.
Összességében elmondható, hogy bár meglehetősen méltatlan körülmények között vannak kiállítva és némelyik repülőgép felújításra is szorul, mégis érdemes ellátogatni a Ferihegyi nemzetközi repülőtér 2-es termináljai mellett található skanzenbe, ugyanis érdekes és a magyar közforgalmi repülés fejlődésének szempontjából mérföldköveket jelentő típusokat láthatunk egy helyen. A Kőbánya-Kispesti vasút- és metróállomástól induló, sűrűn közlekedő repülőtéri buszokkal a vidékiek számára is könnyen megközelíthető a múzeum. A családok és kiránduló csoportok számára kedvezményes belépőjegyet kínálnak az üzemeltetők.
