Johann Wolfgang Goethe 1749-ben született Frankfurtban, jómódú, feltörekvő polgárcsaládban. Édesapja a jog elvégzése után címet is szerzett: császári tanácsos lett.
Goethe is jogot tanult, előbb a lipcsei majd a strassburgi egyetemen. Utóbbi város nagyon fontos szerepet játszott életében: itt ismerkedett meg, és került közeli kapcsolatba a Sturm und Drang mozgalommal, mely az ésszerűségnél többre értékelte az ösztönöket.
Eszményképe a természetellenes béklyóitól megszabadult ember volt, aki megveti a szabályokat. Innen 1771-ben Frankfurtba utazott, majd egy évvel később Wetzlarba. De bárhová is ment, mindenütt szerelmes lányok és asszonyok vették körül. 1775 őszén vendégként érkezett Weimarba, azonban hamarosan az uralkodó kérésére a nagyhercegség pénzügyeinek vezetője, majd miniszterelnöke lett. Ekkor szeretett bele Stein bárónéba, aki hét évvel volt idősebb nála, ráadásul több gyermeke is volt.
Hivatali teendői azonban egyre terhesebben lettek a számára, ezért elhagyta az országot, s Itáliába ment. Két év múlva visszatért, de akkor már csak a kulturális intézményeket irányította. Ekkor ismerkedett meg a 23 éves Christiane Vulpius-sal, akitől 1789-ben megszületett egyetlen gyermeke.
Az asszonyt csak 1806-ban vette el feleségül. Az 1810-es ’20-as években gyakran töltötte nyarait csehországi fürdőhelyeken. Egy ilyen utazás alkalmával ismerkedett meg a több mint 70 éves költő élete utolsó nagy szerelmével, az akkor még csak 17 éves lánnyal, Ulrike von Levetzow-val. Miután felesége meghalt, Goethe szerette volna elvenni fiatal szerelmét, ám a lányt visszariasztotta a hatalmas korkülönbség. Ezek után már csak a költészetnek élt, s 1832. március 22-én, karosszékében ülve halt meg
