A XVIII. században, barokk stílusban épült, műemlék jellegű Festetics-kastély ma szociális betegotthonként működik.
A berzencei birtokot az addig 1757-től birtokló Niczkyektől vásárolta meg Festetics László 1835-ben. Nem csak a sűrű tölgyesek és bükkösök miatt, hanem gazdag élővilága miatt, a vadászok számára is kedvelt terület volt. S ez volt az oka annak is, hogy a Festeticsek 162.000. holdas uradalmának a legértékesebb birtokai között tartották nyilván. A keszthelyi örökség Festetics Lászlóról legidősebb fiára I.Taszilóra szállt. Azonban ő lemondott az őt illető jussról öccse II. György javára. Mivel Berzence vadban bővelkedő környék volt, ő egy vadászkastély építésébe fogott. Az épület 1846-1848 között klasszicista stílusban épült fel. 1883-ban II.György halála után fiáé, II.Taszilóé lett a birtok. Amikor a hercegek Berzencén tartózkodtak, lobogójuk a kastély csúcsán lengett. Tasziló 1933-ban bekövetkezett halála után fia III.György (1882-1941) örökli az uradalmat. Őt fia IV.György (1940-) követte volna, de gyermekként ezt aligha tehette meg. A "kis herceg" együtt járt iskolába a berzencei gyerekekkel. Az uradalmavadaszatt egyéb örökös híján ezután a háború végig a család valamelyik tagja irányíthatta. György valószínűleg még ma is él. Állítólag egyszer visszalátogatott ősei kastélyához. Rendben lévőnek találta, hogy az ma is áll és hogy közintézményként szolgál.
Visszatérve a kastélyhoz: a szobák berendezési tárgyai pompázatos látványt nyújtottak. A falakon a vadászatot, és a lótenyésztést megörökítő festmények függtek. A nevezetes épülethez társuló szép és ízléses vadászházak, a gazdasági épületek, istállók, a hatalmas vadaskert és a gyönyörű parkok egy virágzó főúri udvarház képét mutatták. Számtalan szobája volt, ahol a sikeres vadászatok után megvendégelték a bécsi és pesti arisztokráciát. A kastélyba látogató sok prominens vendég közül Rudolf trónörökös is itt tartózkodott egy vadászat erejéig. 1887. áprilisában a 3600 lelket számláló Berzence valóságos díszbe öltözött. A Nagyatád felől négylovas hintón érkező királyi vendéget 30 fős vörös mellénybe és világoskék dolmányba öltözött bandérium kísérte. A kastély bejáratában díszruhába öltözött huszárok és ünnepi bőgatyás helybéliek nagy éljenzéssel fogadták. A trónörökös fiatalos lendülettel ugrott le a hintóról és szép magyarsággal köszönte meg a szíves fogadtatást. Több napon át községünk díszvendége volt. A nevezetes áprilisi vadászaton 32 őzbakot lőttek, majd a búcsúvacsorán Kótyi Józsi, a híres csurgói cigányprímás húzta a talpalávalót.
Képeslap01A kastélypark a személyzet elhelyezésére szolgáló "Kiskastéllyal" egy egységet alkotott. A főbejárat a mai iskola felől volt megközelíthető. Csodálatos fasor vezetett a bejáratig. A herceget és vendégeit a személyzet tagjai felsorakozva fogadták. Néhány, a kastélyhoz köthető személy közt megemlítem Dr. GóczaImre ügyvédet, aki -máig az egyetlen könyvet ő írta Berzence történetéről- a Festetics család támogatásával végezte el a jogi egyetemet, és már diák korában a kastélyban lakott azzal a feladattal megbízva, hogy rendszerezze az irattárat és levéltárat, valamint lássa el a a nyári vakációban a könyvtárosi munkakört.
1945-ben a Berzencét megszálló bolgár hadsereg katonái és sajnos a helybéliek barbár módon megsemmisítették vadászkastélyban levő igen értékes irattárat, levéltárat, könyvtárat. A szép bútorzatot, képeket széthordták, amit nem tudtak elvinni azt tönkretették. Így semmisültek meg a hatalmas falitükrök, falikárpitok. A berendezési tárgyak még sokáig fellelhetők voltak a falusi portákon a szobák bútorai közt.
1956-ig határőrlaktanya volt, onnantól pszichiátriaként működik napjainkban is. Forrás
