A tározó Fejér megyében, a Bakony hegység keleti peremén Kincsesbánya és Fehérvárcsurgó községek külterületén épült meg. A megépült létesítményeket 1972-ben helyezték üzembe. A tározó létesítésének eredeti, elsődleges célja a Gaja patak alatti alábányászott terület védelme a vízbeszivárgások ellen, másodlagos célja az árvízi csúcsértékek csökkentése volt. A bányaüzem bezárása miatt jelenlegi elsődleges hasznosítási feladata az árvízcsúcs csökkentés. A további hasznosítási feladatok a mezőgazdasági vízszolgáltatás, a sporthorgászat, a strandolás. A völgyzáró gát az eredeti Gaja meder 20+280 km szelvényében, az oldaltöltés az új Gaja meder 21+485 km szelvényében épült meg. A tározó 149,00 mBf.i üzemvízszinten 140 ha területű és 5.25 millió m3 térfogatú. A 154 mBf-i árvízszinten a területe 223 ha, és a térfogata 14.25 millió m3.
A völgyzáró gát az eredeti Gaja meder lezárásával épült a középkori gát maradványainak a helyén. A bánya felé elszivárgó vízmennyiség csökkentésére elkészült a tározó fenékszigetelése és az ehhez csatlakozó vízzáró fal. A tározó keleti oldalán található nyereg lezárására épült egy tört tengelyű, homogén földgát, oldaltöltés. A fenékleürítő műtárgy négy részből áll: vízkivételi csőtagból, aknából, közbenső csőtagokból és a csillapítómedencéből. A többfeladatú műtárgy feladata üzemi körülmények között a víz szabályozott leeresztése az új Gaja mederbe. Az árvízi túlfolyó a tározó vészkiömlője, ami a tározó Rákhegyi melléköblözete és az új Gaja meder között helyezkedik el. A vízelvezető csatorna a vízleeresztő műtárgytól a régi Gaja mederig tart, tulajdonképpen ez a Gaja új medre. A tározóban található időszakos szivattyúállás szerepe, hogy az itt felállított szivattyúkkal a Gaja alsó szakaszának vízpótlásához szükséges vízmennyiséget akkor is biztosítani lehet, ha a tározó vízszintje 146,00 mBf szint alá esik. Forrás
