A koordináták által megjelölt ponton álló emléktábla Pazár Istvánra emlékeztet.
A Fővárosi Vízművek alapításával egyidőben indultak meg a Miskolci Vízművek alapító előmunkálatai is, 1884. december havában. Felkutatandó lehetséges vízbázisként a Sajó folyó környéke, a szivattyúk hajtásához szükséges energiatermelés helyeként pedig a Hámori tó merült fel. Végül a Görömböly - tapolcai források foglalása mellett döntöttek. A források fakadásának helye magántulajdonban volt, ezért a város megvásárolta a görög katolikus püspökségtől 216 000 magyar koronáért. A vízmű megépítésére vonatkozó engedélyt 1906. július 26-án Miskolc városa megkapta. A város belső területére vonatkozó ivó-és szennyvízhálózat, valamint a tisztítótelep tervezési munkálatait Pazár István gépészmérnök, mint a későbbiekben létrejött Miskolci Vízmű első igazgatója végezte. A kivitelezés 1909-ben megkezdődött, 1913-ra megépült a tapolcai szivattyúház, a városba vezető 39 480 fm ivóvízvezetékével, valamint a szennyvízelvezető csatorna 34.400 fm hosszúságban.
A tapolcai gépházban 2 db szivattyú 600 m3/h kapacitással, valamint az Avas oldalában 2 db 750 m3-es medence került beépítésre. Ekkor a hálózatba bekapcsolt lakások száma még csak 800 db volt.
Szintén az ő nevéhez fűződik a nyíregyházi Fürdőház tervezése is. (a koordinátákat szívesen venném valakitől...)
Már 1805-ben négy káddal működő fürdőház állt a tó partján, a ma látható épületet 1911-ben Pazár István tervei alapján alakították ki. Ez volt a város első gyógyfürdője. A kádfürdőben a tó vizét használták, amit nagy üstökben melegítettek és favályúkban juttattak el a fürdőszobák tölgyfa kádjaiba. A XX. század eleji átalakításkor a fakádakat 6 darab márványkádra cserélték, 1957-től pedig a Pávai Vajna Ferenc geológus javaslatára feltárt kút szolgáltatja a vizet, amit később gyógyvízzé minősítettek. 30 év viszontagságai után 2000-ben nyílt meg újra a gyógyulni és pihenni vágyók előtt, az egykor kádak helyén modern medencéket építettek ki.
