Landshut, a varázslatos középkori város a Sváb-bajor medencében helyezkedik el. 800 éves történelme során kulturális értékek hihetetlen sokasága halmozódott fel itt, gazdagsága messze túlszárnyalja a térség többi települését. I. Lajos bajor herceg alapította 1204-ben, fénykorát a "gazdag hercegek" uralkodásának idején, 1393 és 1503 között élte, Bajorország-Landshut hercegség központjaként. A középkorban az építőművészet és a kézműves mesterségek fellegvára volt: fafaragók, aranyművesek, bronzöntők, páncélkészítők tevékenykedtek a városban.
A Landshut feletti dombon áll a méltóságteljes Trausnitz-vár. A vaskos falak gyönyörű palotát rejtenek, az Alpoktól északra fekvő területen ez a legkorábbi reneszánsz építmény. A várfalról gyönyörű panoráma tárul elénk, az ötszáz éve épült óváros teljes pompájában látható. Az épületek közül kiemelkedik - nem csupán művészeti értékei, hanem méretei miatt is - a Szent Márton templom, a világ legmagasabb, téglából épült templomtornyával.
Az óváros teljesen megőrizte középkori hangulatát - azt szokták mondani, hogy ma is minden gond nélkül kiismerné magát a településen egy 500 évvel ezelőtt élt itteni lakos. Kivétel nélkül szebbnél szebb középkori épületek sorakoznak sűrűn egymás mellett, mindegyik rendkívül jól karban tartva, kitűnő állapotban. A kockaköveken gyalogolva azt is gondolhatnánk, hogy csak a "sétálóutca" ilyen szép, de erre rögtön rácáfol az éppen kiágazó mellékutca látványa, tele még szebb házakkal, épület sarkára illesztett szobor sziluettjével, csobogóval…
A városháza épülete szintén figyelemre méltó. Három, XIV-XV. századi épület egyesítésével alakították ki, legkorábbi része a kiugró reneszánsz erkély. Lenyűgöző szépségű, faburkolatú dísztermének falain az 1475-ös landshuti hercegi esküvő jeleneteit láthatjuk. A terem alkalmanként kulturális rendezvények színhelye, hétköznap délutánonként szabadon látogatható.
