A park egy hatalmas völgybe ereszkedik, ahonnan forrásként indul az a kis patakocska, ami később a Kis-Koppányba ömlik bele.
A parkot 1820-tól kezdődően, mesterségesen kezdték el telepíteni a kúria körül megtalálható fenyőkkel kezdődően. A bejárattól indulva a méltán híres és egyben védett vadgesztenyesor árnyékában lehet egy lélekmelengető sétát tenni a patakhoz, ahol egy kis fahídon átkelve szabadon körbejárhatjuk a parkot a kiépített ösvények segítségével.
A sétány számtalan izgalmas látnivalót tartalmaz, így például a vasfák irányában az egyik tisztáson egy majdnem méteres ágyúlövedékbe botolhatunk, ami egy síremlék, és Zichy Mihály egyik unokájának férjéhez köthető, aki végigharcolta az egész világháborút, és elesett lova előtt szeretett volna ilyen formában tisztelegni.
A parkban számtalan vastag törzsű, ezáltal több száz éves fa magasodik, de a legtöbben a vasfák miatt látogatnak el ide a patakon túli ösvényen túlra, ahol a fák sora előtt ma már egy kopjafa is áll.
A híres parkot egykoron osztrák és francia kertészek igyekeztek szépen tartani, ők építették a sétautakat, de ők gondozták a ház mögött található szőlőst, gyümölcsöst, konyhakertet és üvegházakat is.
