Köszönöm a rejtést, és azt, hogy jól megsétáltattál.
Tegnap, Zala megye óriásánál, Pacsán, összefutottam carminékkal. Ennek több pozitív hozadéka is lett. Amellett, hogy autóval visszavittek Keszthelyre, jól el is beszélgettünk.Többek között az is szóba került, hogy hazai pályán, Bács-Kiskunban (egész pontosan Izsákon) carmin volt ebben a sorozatban a rejtő. Kissé meggondolatlanul olyasmit mondtam, hogy azt én holnap (tehát ma) meg fogom keresni.
Ma reggel buszra szálltam, és a tudatlanok magabiztosságával útnak indultam. A találat a vártnál ugyan nehezebben, de megszületett.
Kezdődött azzal, hogy az útvonaltervező elég furcsa tippeket adott, meg én sem álltam a helyzet magaslatán. Így aztán Fülöpszálláson szálltam le, a Kecskemétre tartó buszról. Nem akartam a célon túlmenni, majd onnan visszajönni. Jobb ötlet híján, innen indultam a láda felé. Előbb a településen, majd külterületi aszfalt utakon, egészen a használaton kívüli vasúti szakasz elejéig. Vagy a végéig?! Innen kb még 5 km volt a ládáig. Az átlagos lépéshosszom miatt, a talpfáról talpfára lépkedés nem igazán volt jó, de a térközöknél nagyobb lépésekkel sem jártam jobban, a zúzalék miatt. Később jött egy kis segítség, hiszen egy hosszú, egyenes szakaszon tudtam a vasúttal párhuzamos aszfalt üzemi úton gyorsabban haladni. A láda közelében előbb szép nyárfákat láttam, majd megpillantottam a csodafát/csudafát is. Az okostelefonom GPS-jele sokáig nem akart részt venni a ládakeresésben, de előbb-utóbb előkerült az érdekes kiállítású dobozka. Logolás után bő 1 km-t még a síneken haladtam, majd a ládaoldal szerint "kellemes, nem süppedős homokos úton", a tanösvényen keresztül, jutottam el Izsákra. Hát, nekem nem tűnt túl kellemesnek. A két település között viszonylag sok állatot, rengeteg gyíkot láttam, néhol egy-egy ember és autó is feltűnt. Rácsodálkoztam pár tanyára is. Remek nap volt!