A ládába TravelBug
nem helyezhető.
Bevezető
Ha eljössz erre a szép, ám nem könnyű kirándulásra, és bejársz minden javasolt utat, a végén igazán elmondhatod majd, hogy mindent láttál a Karancson, ami számít. Ez a multi a hegy forrásaira van fölfűzve, de menet közben apránként megmutatja neked az egyéb látnivalókat is. A ládaoldal kivételesen nem csak a szokásos, talán kissé száraz fölsorolása a látnivalóknak és az azokról tudni érdemes információknak, hanem nagyobbrészt egy túraitiner, amiben egy általam javasolt útvonalat követhetsz végig.
Az útvonal úgy lett összeállítva, hogy megfeleljen négy feltételnek:
- átlagos felkészültséggel és állóképességgel is megoldható legyen - de könnyű menetre így se számíts!
- legnagyobb részt kerékpárral is bejárható legyen - de csakis megfelelő géppel és erőnléttel vágj bele! Ahol egy szakasz meglátásom szerint nem teljesíthető bringával, azt a leírásban jelzem majd.
- jelzett turistautakon vezessen
- tömegközlekedőknek is megfelelő legyen
A leírás végén találsz majd extra javaslatokat is. Ezek szintén jó helyeket mutatnak meg, de azért kerültek külön részbe, mert sem az első, sem a második feltételnek nem felelnek meg, illetve az egyik még a harmadiknak sem.
Az itiner természetesen nem szentírás. A multi sikeres teljesítéséhez mindössze a négy jelszórészletet kell megtalálnod, épp úgy, mint bármely más multi esetében is - ha tehát saját utadon járod be a pontokat, az ugyanúgy megfelelő. A fejlécben említett táv az általam javasolt út hozzávetőleges hossza; ha az extrákat is bejárod, mindenképpen 15 kilométer fölött lesz a vége. A leküzdendő szint az egész túrát tekintve mintegy 500-600 méter lesz.
Ha saját tervezésű utat néznél ki magadnak és esetleg még nem ismered a Karancsot, fogadj el egy tanácsot: ez egy olyan hegy, ahol a térképen jónak kinéző le- és átvágások a valóságban általában nem néznek majd ki olyan jónak - nem azért nem látsz keresztül-kasul utakat a térképeken, mert elfelejtették őket berajzolni. ;)
A multi mind a négy pontja publikus és mind a négy helyen találhatsz - szintén publikus - virtuális pótjelszavakat is. Ez egyrészt azért van így, hogy egy ilyen nehéz menet során ne érjen senkit kudarcélmény vagy csalódás. De leginkább azért van így, és azért vannak a leírásban az egyes pontok a szokásosnál is jobban körülírva, illetve fotókkal is megtámogatva, mert a hegy adottságai miatt a mobilvétel legtöbbször igen gyenge, és még a hagyományos gps-ek is hajlamosak ugrálni. A leírások és fotók segítségével viszont minden pont megtalálható akár kütyü nélkül is.
Mind a négy ponton van napló és toll is.
Vágjunk is bele! Kezdjük azzal, hogyan juthatsz el ide, illetve hova fogsz érkezni.
Megközelítés
A túra kiindulópontja a somoskőújfalui vasútállomás.
Gépjárművel érkezők az állomással szemben, a főút mentén tudnak parkolni:
N 48° 9,278' E 19° 48,976' 343 m [GCFTKA+parkoló]
Tömegközlekedéssel érkezők Somoskőújfaluba vagy
vonattal juthatnak el Hatvan felől, vagy pedig Salgótarján központi pályaudvarára
busszal sokfelől. Innen vagy vonattal, vagy
helyi buszjáratokkal lehet továbbutazni a starthoz.
Pár szó a helyszínről
A Karancs rövid ismertetéséhez álljon itt egy írás a
Turista Magazinból.
A gyakorta ködbe, felhőkbe burkolózó hegyet híres írónk, Mikszáth Kálmán nevezte el Palóc Olimposznak. Erdőkkel borított, hármas tagoltságú tömbje messziről nézve egy fekvő elefántot formáz. A délnyugati Kupán-hegyese és a Kercseg-tető az ormány, a Kápolna- és Ivánka-hegy a fej, a Karancs pedig az állat háta. Az évmilliókkal ezelőtt kialakult vulkáni kúpot meredek lejtők, nagy szintkülönbségek jellemzik.
A környező dombvidék jócskán a Karancs magassága alatt marad, ezért a Börzsönytől a Bükkig azonnal kiszúrhatjuk a jellegzetes formájú hegyet. Az éles elkülönülés oka a földtörténeti múltban keresendő: a tájegység területét sekélytengeri üledékek töltötték föl. A felhalmozódott agyagba és homokkőbe andezites magma nyomult a mélyből, de a felszínt már nem sikerült elérnie, mindössze kissé kiemelte annak egy apró darabkáját. A magma közben alant behatolt minden repedésbe, végül kihűlve megszilárdult, ezzel egy hatalmas mélységi kőzetlencsét, azaz lakkolitot formált. A vulkánosságot követően forró vizes oldatok is átjárták a kőzettestet, ennek folyományaként arany- és ezüsttartalmú cink- és ólomérctelérek képződtek. A későbbiekben a külső erők váltak uralkodóvá a táj formálásában: az erózió lepusztította a gyengébb ellenálló képességű üledékes fedőkőzetet, így kerülhetett a felszínre, illetve magasodhatott lepusztuló környezete fölé a Karancs tömbje. A hegyet helyenként igen meredek falú, vízeróziós völgyek tagolják nagyjából sugárirányban, de a kis kiterjedés miatt ezekben csak rövid, időszakos patakokat találhatunk.
A legutolsó időkben az ember is csatlakozott a tájat formáló erőkhöz. Az említett ércek kitermelése nem gazdaságos, és a múltban is az andezit bányászata és a fakitermelés határozta meg a hegy gazdasági hasznosítását. Ezért több kisebb kőbányát is találhatunk az erdők mélyén, de mára ezek mindegyikében felhagytak a kőfejtéssel.
A táj természetvédelmi oltalom alatt áll: idehaza a Karancs-Medves Tájvédelmi Körzet, a szlovák oldalon a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet fedi le a hegycsoportot. A sűrű, ritkán járt erdőségekben az utóbbi években a határ mindkét felén elő-előfordulnak kóborló, olykor áttelelő medvék, és a túloldalon néha farkasfalkák jelenlétét is megfigyelik.
Az átlagosnál csapadékosabb, hazai viszonylatban igen hűvös mikroklímájú hegycsoportot télen gyakran fedi hó. Télen, tiszta időben különösen messzire tekinthetünk a kilátóból, és a "felhők fölötti" élmény sem ritka.
Ám de mostanra már remélhetőleg mindenki tűkön ülve várja a túraleírást, úgyhogy induljunk neki! ;)
Körtúra a Karancs forrásaihoz
Első (citromsárga) szakasz - út a Gyopár-forráshoz
A vasútállomásnál átkelünk a sínek fölött átívelő gyaloghídon (bicikliseknek ez az első akadály :), majd a túloldalon rácsatlakozunk a S+
jelzésre, amely egyben SB
jelzés is. Rövid sétát teszünk Somoskőújfalu szebb és kevésbé szebb házai között, a Kilátó utcán elhaladunk a hegyek felé induló Hegyalja utcáig, majd innen elkezdjük az egyelőre még könnyed, kellemes emelkedést a Karancs felé. Az utolsó házakat elhagyva az út réteken és erdőkön át vezet - a második, nagy rétnél érdemes hátranézni: szép rálátás nyílik Salgó várára és a mellette álló Boszorkány-kőre.
Az alig használt, de jól járható erdészeti út hullámvasutazva végül eléri az egykori andezitbányához vezető műutat, majd azt keresztezve továbbhalad a Kercseg-tetőt északról határoló völgy felé. Mi is erre folytatjuk, és hamarosan elérjük a Kercseg-laposon álló, mára már kissé elhanyagolt egykori pihenőhelyet. A gondozatlan rét és a széthulló asztalok mutatják, egykor ez egy kedvelt kirándulóhely lehetett. Elhaladunk a méltán elhanyagolt ifjúkommunista emlékmű mellett is, és elérjük első pontunkat, a Gyopár-forrást.
Táblája szerint 1960-ban építették a salgótarjáni acélgyár természetbarát dolgozói. A felújítók neve és dátuma alighanem nem véletlenül hiányzik a foglalatról... A forrás a multiban szereplő négy pontunk közül a leginkább szeszélyes - igazából csak nedvesebb időszakokban ad vizet, és ekkor táplálja a völgyben a túraút mentén továbbfutó Kis-Dobroda-patakot.
A mikroládát a forráson némileg túl, a túraút északi oldalán közvetlenül álló tuskóban találod. Ugyanennek a tuskónak az úttal átellenes oldalára van tűzve a pótjelszó műanyag szalagja is.
N 48° 8,553' E 19° 47,658' 348 m [GCFTKA-1]
Itt lehetőség nyílik az egyik extra túrára: patakvölgyeken át fölkaptatni a Karancs-nyeregbe. Aki erre a nem könnyű menetre vállalkozik, a túraleírás utáni fejezetben talál erre vonatkozó javaslatokat. Aki ezt nem vállalja, de egy kis pluszt hajlandó sétálni, az pár száz métert továbbhaladhat a túraúton az alsó patakvölgyben - az út ott még egyáltalán nem nehéz -, mivel a patakvölgy elég szép ahhoz, hogy megérjen egy kis kitérőt. Az alsó patakvölgy kerékpárral simán járható, de onnan fölfelé már csak gyalogosoknak ajánlott a terep.
A javasolt túránk innen a Tőke-kút felé folytatódik, ehhez a S+
jelzésen visszasétálunk a korábban keresztezett, a bányához vezető műútig.
Második (narancssárga) szakasz - a Tőke-kút és az andezitbánya
A műúton a P3
jelzésen elindulunk fölfelé, innen kezdődik a túra "szintes" része, és ez az a terep, ahol - annak ellenére, hogy ez is egy jelzett kerékpárút (ZB
) - a meredek, helyenként zúzottköves szakaszok miatt néhol minden bizonnyal tolni kell majd a biciklit hosszabb-rövidebb részeken.
A némileg jellegtelen környezetben szinte egyenesen fölkapaszkodó műúton mintegy fél kilométer után elérjük az egykori bánya romos kiszolgálóépületét. A bánya az 1970-es években kezdte meg a termelést. Robbantásos módszerrel fejtették ki belőle az andezitet, fénykorában rengeteg embert foglalkoztatott. A kövek törését is helyben végezték, majd innen teherautókkal szállították a köveket. A bányához érdemes kitérni, különösen azoknak, akiknek van affinitásuk az ásványokhoz. Egy
témába vágó oldal szerint elég sokfajta ásványt lehet találni az elhagyott bánya falaiban. A bányaudvar koordinátái:
N 48° 9,027' E 19° 47,896' 515 m [GCFTKA+bánya]
A bánya fölötti platóról remek a kilátás, de a falakon fölmászni életveszélyes! Túránk vége felé a bánya tetejénél fogunk elhaladni, ahonnan majd kitérünk a panorámaponthoz is, így most innen lehetőleg senki ne másszon föl sehol! Helyette sétáljunk vissza a túraútra, ahonnan pár lépés után elérjük második pontunkat, a Tőke-kutat, amit egyes térképek, illetve a kútházon található tábla szerint Elemér-forrásnak is neveznek.
A Tőke-kút jellemzően megbízható vízhozamú forrás, szárazabb időben is lehet számítani itt víznyerési lehetőségre. Ezért is volt része (a fölötte álló Felső-forrással és a "másik" Margit-forrással együtt) a bánya vízellátási rendszerének.
A kúthoz kis kegyhely is tartozik, nem véletlenül. Ez és a további két pontunknál fakadó források mindegyike "búcsújáró" forrás volt: a később majd szintén érintett Szent Margit-kápolnához vonuló hívek közül azok, akik Salgótarján felől érkeztek, itt olthatták szomjukat, vagy vihettek tartalékot a hegyi zarándoklatra.
A mikroládát a forrással majdnem szemközt álló csonka fatörzs úttól átellenes oldalán találod talajszinten. A pótjelszó az információs tábla sátortetejére van tűzve.
N 48° 9,011' E 19° 47,562' 492 m [GCFTKA-2]
Utunk innen a hegy fölső régiójába vezet tovább.
Harmadik (lila) szakasz - a Tarász-forrás és a Szent Margit-kápolna
A P3
jelzés a Tőke-kút fölött köves-földes erdészeti úttá válik - meredek kaptatóján fölhaladva előbb elhagyjuk a Felső-forrás ipari jellegű, ormótlan kútházát, majd még följebb a mára már elapadt, lerobbant, tábláját is elvesztett "másik" Margit-forrást. Már többedszer írom, hogy "másik", de miért? Azért, mert a "valódi" Margit-forrás majd a negyedik pontunknál lesz található, ami a határ túloldalán van. Hogy miért van a túloldalon? Mert kicsivel több mint száz évvel ezelőtt valakik így döntöttek. Az anyaországiak viszont nem szerették volna, hogy a kápolnájuk névadójáról elnevezett forrásukat elvegyék tőlük, ezért ezt a kutat elnevezték szintén Margit-forrásnak. Ez a kút mára elapadt, infótáblája szerint alighanem a karbantartás hiánya miatt. Ugyanezen az infótáblán találtok egy fotót, ami még névtáblástul mutatja az egykori kútházat.
Innen még egy pici nekirugaszkodással elérünk egy esőházat, majd a Karancs csúcsa tövében a S-
jelzésen nyugat felé folytatjuk - innen gyalogos és biciklis is föllélegezhet, a szintvonalak legnagyobb részén túl vagyunk - emelkedők még majd várhatóak, de ilyen meredek kaptató több már nem lesz.
Elsétálunk a nyeregig, ahonnan a SK
jelzésen előbb meglátogatjuk a Szent Margit-kápolnát, mely a róla elnevezett Kápolna-hegyen áll. Útközben egy szépen karbantartott erdei feszületet is találunk, majd elérkezünk az 1991-ben újjáéledt nyitott kápolnához, melynek
saját ládája is van, annak oldalán elolvashatjátok a kegyhely történetét. A kápolna falain körben kálváriát is találtok.
Aki extra túrára vállalkozna, innen kitérhet a Háromkereszt-parkhoz, erről a túraleírás után találtok részleteket.
A kápolna megtekintése után visszasétálunk a nagyjából a nyeregtől lefelé induló Z+
jelzésig, majd azon pár száz métert ereszkedve elérjük harmadik pontunkat, a Tarász-forrást.
Ez mai túránk legbővizűbb forrása: a kis pihenő mellett szinte minden időben bőven folyó, jéghideg, finom víz várja a mostanra alighanem már jól megfáradt vándorokat. Ahogy korábban már volt róla szó, ez is egyike a búcsújáró forrásoknak - itt a Karancslapujtő felől érkezők frissülhettek föl a hegyi zarándoklat közben.
A legenda szerint nevét egy Tarác nevű remetéről kapta, aki a honfoglalás idején élt itt a hegyen. A néphagyomány "rongyos kútként" is említi, mivel vizének csodatevő, gyógyító erőt tulajdonítottak: a betegségeikből gyógyulók pedig a forrás körüli ágakon hagyták a beteg, fájó testrészeik kötözésére használt fáslikat, illetve a törülközéshez használt ruhadarabjaikat.
Ezen a ponton egy hagyományos, négyfülű dobozt találsz normál naplóval és csereajándékokkal: a forráson túl, a túraút déli oldalán látsz több gyökerestül kifordult, majd csonkolt fát. Az úttól nézve másodiknak a gyökérzete alatt vár a láda. A pótjelszó a forrás melletti fakorlátra van tűzve, a forrás neve mögött/alatt.
N 48° 9,345' E 19° 46,857' 502 m [GCFTKA-3]
Érdemes itt alaposan föltöltekezni forrásvízzel, mivel innen újra fölfelé visz az utunk: indulunk túránk legmagasabb pontja felé.
Negyedik (zöld) szakasz - a Karancs csúcsa és a Margit-forrás
A túraúton visszamegyünk a nyeregig, majd onnan tovább fölfelé, továbbra is a Z+
jelzést követve. Szép erdőben emelkedve előbb elérjük a rádiós adótornyokat, majd fölérünk a nagy adótoronyhoz, és a mellette álló Ruzsik-kilátóhoz. A két helyszín közt megkereshetjük a
csúcsládát is.
A Ruzsik-kilátó tiszta időben, főleg télen "Tátralátó" hely, de bármikor érdemes rá fölmászni, hiszen a körpanoráma mindig megéri a fáradságot. Ha valakinek a Cserhátból ismerős a kilátó, az nem véletlen: ikertestvére a Tepke csúcsán áll, mindkettő egykor algyői olajfúrótorony volt. Névadója dr. Ruzsik Mihály ügyvéd, fáradhatatlan nógrádi természetvédő, egyebek mellett a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) egyik alapító tagja.
A kilátó fölött, a határvonalon találjuk a csúcskövet, mellette a túloldalon egy rendhagyó "feszülettel": Krisztus teste helyett egy töviskoszorú van a keresztre rögzítve.
Innen egy rövid, ám nehéz szakasz következik, az Északi Zöld
út meredek, kőmorzsalékos lejtőjén óvatosan leereszkedünk a hegycsúcs aljába. Ez a rövid szakasz gyalog is komoly odafigyelést igényel, ezért itt a bringásoknak azt javaslom, inkább menjenek körbe: vissza a nyeregig, majd kelet felé a túraúton, így ugyanoda jutnak majd, ahova mi gyalog leérünk: a szlovák oldalra átvezető P-
jelzéshez, ahonnan alig kétszáz méternyi kitérővel elérjük negyedik és egyben utolsó ládapontunkat, a Margit-forrást.
Ez a harmadik búcsújáró kút: ide a Sátorosbánya felől indult zarándokok érkeztek, ezért itt is van egy kis kegyhely a forrás mellett.
A Margit-forrás vízhozama szintén megbízható: jó eséllyel száraz időben is föl tudunk belőle frissülni. A kútnak kis faházat is építettek, ezen belül található a káva, de van kifolyója is.
A mikroládát a forrással szemben állva a pihenő jobb oldalán közvetlenül álló tuskóban találod. A pótjelszó a kútház sátortetejére van tűzve, a hátsó részen.
N 48° 9,351' E 19° 47,603' 622 m [GCFTKA-4]
Most, hogy már megvan a jelszó, nincs is más hátra, mint egy kellemes örömsétával leereszkedni a hegyről. :)
Ötödik (kék) szakasz - a bánya fölötti kilátópont és visszaérkezés Somoskőújfaluba
Sétáljunk vissza a határig, majd kissé tovább nyugat felé, ahol elérjük a S-
és P-
utakat. Ezek a Kis-Karancs csúcsát délről elkerülve, szép erdei ösvényen haladnak kelet felé, utunk erre folytatódik.
Rövidesen elérjük azt a pontot, ahol a korábban meglátogatott bányaudvar lesz alattunk, itt érdemes fölkeresni a tetején lévő kilátóhelyet.
N 48° 9,128' E 19° 47,879' 575 m [GCFTKA+kilátás]
Az erdőben könnyű a haladás, így mehetünk irányban is, de ha nem szeretnénk a hulladékfákat átlépkedve haladni, akkor túl kell menni némileg a ponton és onnan visszafelé indul majd egy rég nem használt, de észrevehető és járható földút a kilátás felé.
Ha elkészítettük a fotókat, visszatérünk a túraútra, ahonnan kelet felé továbbhaladva, majd az utolsó szakaszon a Z-
jelzésre váltva ismét visszatérünk Somoskőújfalu házai közé, szinte majdnem a vasúti gyaloghídhoz, melyen ismét átkelve túránk véget ér.
Remélem mindenki kellemesen elfáradva, de élményekkel föltöltekezve mosolyog majd a célban. :) Gratulálok a túra bejárásához!
Extra kitérők, bevállalósaknak
Aki még többet szeretne látni ebből a szép hegyből és ezért hajlandó plusz fáradságot vállalni, annak két további javaslatom van. Sajnos egyik sem alkalmas kerékpáros bejárásra, és mindkettő az átlagosnál nagyobb erőfeszítést igényel. Ezek a kitérők nincsenek jelezve a ládaoldali képen.
Túra a két patakvölgyben
Az első pontot követően a túrautat nyugat felé tovább követve előbb a már említett Kis-Dobroda-patak völgyét járhatod be, majd egy kis réttől indul a Karancs-nyereg felé a Bányász-körútnak is nevezett S-
jelzés talán legkeményebb szakasza, a kaptató a Cseberna-patak völgyében.
A táj nagyon szép, és ha vizesebb időszakban jössz, talán még látványosabb. Az emelkedés jelentős, és a fölső szakaszon, ahol a túraút elválik a patakvölgytől, a morzsalékos hegyoldalon igen nehéz tud lenni a járás. Menet közben van egy pont, amit egyes régi térképek jelölnek: egy hetedik nevesített víznyerő hely a Karancsban, a Cseberna-forrás. Én nem találtam meg, sem foglalatot, sem vízfakadást. A hozzávetőleges helye itt van:
N 48° 8,912' E 19° 47,209' 444 m [GCFTKA+Cseberna]. Aki rábukkan, mindenképpen jelezze! :)
A Háromkereszt-park
A Szent Margit-kápolnától délre, mintegy fél kilométernyire, a Kápolna-hegy alatti Ivánka-hegy füves platóján áll egy "kálvária nélküli Golgota", a Háromkereszt-park.
N 48° 8,872' E 19° 46,969' 555 m [GCFTKA+Háromkereszt]
Az 1938-ban itt fölállított kereszt helyén emelték újra 2014-ben a vésete szerint az erdélyi Zetelakán készült kereszteket. A platón pihenőhelyeket is találsz.
A parkhoz a kápolnától jelzetlen, szemmel néhol nehezen követhető ösvény vezet: a legegyszerűbb, ha a hegy szűk gerincvonalát követed, az pontosan az emlékhelyhez visz. Az út a kápolnától a parkig köves talajú fás hegyoldal, jelentős szintvesztéssel: visszafelé ugyanezt fölfelé kell megmászni!
Zárásképpen
A Karancs-Medves vidéke személyes véleményem szerint hazánk egyik legszebb túrázós helye. A helyiek körében igen kedvelt, országos szinten mégis talán kevéssé ismert. Ám ha eljössz ide, igazán tartalmas és szép túrákat tehetsz ezen a környéken, remek helyeket fedezhetsz föl, egyaránt megcsodálhatsz természeti és történelmi értékeket. Ez a láda ehhez szeretne hozzájárulni.
Ha neked is tetszett ez a multi, kérem, hogy logodban pár mondatban mondd el élményeidet, oszd meg a közösséggel a túra során készült képeidet.
Mindenkinek remek túrát kíván a láda
rejtője.
