A jelszó a megadott koordinátán levő tájékoztató tábla első és utolsó szava.
Megközelítés:
Magyarország - Arad - Temesvár - Lugos - Karánsebes - Borló (Borlova) - Kis-havasi (Muntele Mic) libegő állomás
Az E70-es úton haladunk Temesvárról Karánsebesig, ahol a Muntele Mic táblát követve Borló(Borlova) felé indulunk, ez az utolsó település a hegység előtt. Innen a Kis-havasi libegő állomás mindössze 25 km, az utat megépítették egészen az üdülőközpontig így szerpentinezhetünk tovább is, majd ennél a pontnál letehetjük az autót,
innen már csak 2-3 óra gyalog a Kuntu.
A hegységről:
A Szárkő-hegység a Déli-Kárpátok ÉNY-i részén található, Krassó-Szörény és Hunyad megyék területén. A Szárkő név az ómagyar "szár" szóból ered, kopaszkövet jelent.
Északra a Ruszka-havas, Ny-on a Szemenik-, K-en a Retyezát-, DK-en a Godján- és D-en a Cserna-hegység határolja.
A környék legjelentősebb földrajzi tájegységeként, a Szárkő-havas lépcsőzetes felépítésével emelkedik ki környezetéből. A legalsó szintet az 500 - 1100 méter magas nyugati vonulat képezi, mely 2 - 3 km hosszúságban közvetlenül uralja a Karánsebesi-medencét.
A középső lépcsőfokot az 1100 - 1600 méter magas északnyugati oldal képezi. Tetőfokok és hegykúpok alkotják, melyek a Bisztra-patak folyása valamint a Hátszegi-medence felé magasodnak, jórészt erdő borítja, számos terjedelmes havasi legelővel tarkítva, Jigora 1463 m, Scorilo kövei 1617 m, központi része a Kis-havas 1802 m.
A legmagasabb lépcsőszint eléri az 1600 - 2200 méter magasságot, magába foglalja a Szárkő-hegység legbüszkébb csúcsait.
A főgerincet alkotó Szárkő(Tarcu), Bájku(Baicu) és Bloju-hegyek közös vonásai a lapos, füves hegytetők, gleccserkatlanok, meredek sziklafalak és tengerszemek.
30-nál is több 2000 méter feletti csúcsot számolhatunk meg. A legmagasabb csúcsai a Szárkő-csúcs 2190 m és a Caleanul-csúcs 2196 m.
Völgyeiben számos tavat találunk, néhány közülük: Szárkő-tengerszem 1950 m, Pietrele Albe 1785 m, Bájku-tavak 1860 m, Netis-tó, Bistra-tó, a legnagyobb mesterséges tava a Gura Apei-tó.
A hegységben két meteorológiai állomás is működik, a Kuntu 1460 m és a Szárkő-csúcson 2190 m magasságban ami az egyik legelszigeteltebb állomás Romániában. A fagyos napok száma a Kuntun 228 nap, még a Szárkőn 331 napot is eléri. 1500 m felett bármikor havazhat. A 2000 m feletti részeken november és május között átlag 1 m hó van.
Az 1880-as évekből már tudunk turistákról, akik felkeresték a Szárkő-hegységet. 1920-as években épült ki a Kis-havasi üdülőtelep és az itt létesített sípálya a Bánság egyik legkedveltebb kirándulóhelyévé tette.
A téli hónapokban is fel lehet jutni a Kunturól a Szárkő-csúcsra és még aznap világosban le lehet jönni.
Érdekesség:
Bem József tábornok, menekülő csapatával 1849 augusztus 21-én, a Maderschpach családtól Ruszkabányán kapott útikalauzával a Suku-Olteana völgyében igyekezett Kuntu-Vercsirova-Orsova irányába, mert Karánsebest ekkor már megszállták az osztrákok. A Kuntu ház mellett található forrás az ő nevét viseli.
Turisztikai szempontból különösen jelentős annak a téli, termikus inverziónak a szerepe, melynek folytán a hideg levegő megtelepszik a völgyekben és a medencékben, vastag, tömött felhőtakaró alatt, miközben odafent minden napfényben fürdik, melegebb van és meglepően jó látási viszonyok mellett széles horizontok nyílnak meg előttünk.
Túraleírás:
Miután felfelé menet a Kis-havasra leparkoltunk, hátunkra vesszük a zsákunkat, majd a Kuntu meteoház felé vesszük az irányt követve a jelzést Utunk erdőn át vezet, majd kis tisztásra érve szép kilátást ígérő fa építményhez érünk. Innen ha szép időnk van gyönyörködhetünk az elénk táruló hatalmas hegyekben. Innen 1 óra alatt elérjük a Kuntu meteorológiai állomást. A ház mellett található a Bem-forrás
A házat elhagyva kezdődik az első komoly emelkedő, nagy havasi legelőn visz az utunk és kirajzolódik a Kis-havas és a Sadovanu-gerinc.
Innen útjelző karókat, majd később a kőbabákat követünk egészen a csúcsig.
Az első útjelző:
A meredek emelkedőn itt pillanthatjuk meg először a csúcsot .
A széles gerincen haladva elérkezünk utunk egyik veszélyes pontjához (csak télen az) a Sadonavu-gerinchez. A Sadovanu előtti jelzés: Télen érdemes letérni a jelzésről és a gerincet követni ugyanis itt keményen lefagy a hó, ha oldalazzuk a Sadovanu-csúcsot és megcsúszunk hirtelen 500 m-el lejjebb találhatjuk magunkat.
Ha felértünk a Sadovanu csúcsra
folytatjuk utunkat a Szárkő csúcsa felé. A csalogatóan közel tűnő meteo házig azért még mennünk kell, de ha szép időnk van és élvezzük a gyönyörű kilátást észre sem vesszük az emelkedőt. A két csúcs felénél lévő jelzés: .
A Meteorológiai ház mellett elhaladva kb. 200 m még a csúcsig
A csúcsra felérve elénk tárul a Godján-hegység a Retyezát, távolban a Páreng és a Nagy-Bihar csúcsát is kivehetjük, lent a mélyben Karánsebest és a Kis-havasi sípályát is láthatjuk.
A meteorológusok 6 hetente váltják egymást és éppen ezért szívesen fogadnak friss kenyeret és gyümölcsöt is.
Egyéb:
Mindenféle időjárásra fel kell készülni, perceken belül változhat az idő. Esőkabátot, meleg ruhát, sapkát, kesztyűt vigyetek! Télen hótalp, hágóvas ajánlott!
Vihar esetén a gerinc nagyon veszélyes!
Irodalom:
Erdélyi Túrák, (Szárkő-hegység - G. Szabó László), Kornétás kiadó
Barátainkkal érkeztünk a Szárkő hegységbe hótalpazni. Bár a láda megtalálására semmi esélyünk nem volt, de elképesztő látvány a végtelen hómezőn gyalogolni. Beszéljenek inkább a képek.
Mivel a jó idő még kitartott a hétvége után, Szebenből átautóztunk Karánsebesre, ott töltöttünk 2 éjszakát, közben pedig feltúráztunk a Szárkő csúcsára. :) A pásztorkutyákkal való folyamatos küzdelem (sokan legeltettek, és némelyik pásztor(lány) nem teljesen uralta a kutyáit), sokat javított a szintidőnkön. :) A kiírás szerinti 8-9 órás túrát 6 óra alatt letudtuk.
Odafelé útbaigazítottunk egy eltévedt bárányt, később egy társaságra vágyó borjú csatlakozott hozzánk. Állati egy nap volt. :) Fent kokettáltunk a meteo szakszolgálattal, már amennyire román+activity tudásunk ezt megengedte, majd leszaladtunk, mert gyanúsan elkezdett sötétedni, pedig még csak kora délután volt. Szerencsére csak riogattak a felhők.
A Déli-Kárpátokban tett kirándulásunk első célpontja. Fél 4-kor indultunk Budapestről. A megadott parkolóból még szép időben indultunk, látszott a csúcs is. Aztán befelhősödött, körben több helyen esett, és dörgött is, de végül megúsztuk szárazon.
A pár méterrel magasabb főcsúcsra (Calenaul) a bizonytalan idő miatt végül nem mentünk át.
Ezzel együtt jó kis kirándulás volt, bemelegítő a Párengre.
Megtaláltuk, Perdixxel.
Korai indulás után 8 kor már a hegyen voltunk, szépen másztunk felfelé.
Szerencsére az időjárás kegyes volt bár a csúcsra felérve elég jó kis szél fújt.
Nagyon jó túra volt.
Köszönjük.
Mivel úgy látom, ide a népek csak télen mernek feljönni, mi meg igazi tökös gyerekek vagyunk és nem szeretünk utánozni senkit, így az elemekkel dacolva nyáron tettük meg ugyanezt. A Retyezát 3 legmagasabb csúcsán bemelegítettünk a nyár végi kánikulában, gondoltuk ez a kupac sem fog ki rajtunk. Zoliza rábeszélésének ellenére nem mentünk fel autóval, mert úgy nem miénk a hegy. Így csak a Kuntuig offoztunk, bár úgy vettem észre, sokan éppen ezért járnak ide. Össze is van karistolva a hegy rendesen. Mi innen gyalog mentünk fel. Fantasztikus méretek, távolságok, bár nekem a Retyezáthoz hasonlóan ez is már kicsit kopár. Odafent a fantasztikus panoráma mellett a nyári melegben a legnagyobb látványosságot a két szuper hójárgány jelentette, gondolom ezek az odaveszett pár után kerültek ide. Nem semmi szerkezetek. Az, hogy csúcsot majdnem elérve egy quados "beelőzött" az kicsit kiábrándító volt. Leballagva egy kis élvezkedés az autóval, aztán irány haza. Fura volt otthon vízszintesen járni :))
Csütörtök este Caransebes-en foglaltunk szállást, hogy reggel kipihenten tudjunk nekivágni a nagy útnak.
A bepakolt és hótalppal felszerelt hátizsákkal a hátunkon 6:30-kor hagytuk magunk mögött a javasolt parkolónál a kocsit. A parkolónál ugyan minimális hó volt ill. a hegyoldal is csak hófoltos volt, de a Vigyázónál tett túránk során megtanultuk, hogy a kezdeteknél tapasztalt hómélység semmit nem jelent.
Normál tempóval 1,5 óra alatt értünk el a Kontuhoz. Ezen meg is lepődtünk, hisz többször megálltunk fotózni és gyönyörködni a tájban (a leírásban 2-3 óra szerepel). Élvezettel hallgattuk a madarak csiripelését, mely egyértelműen jelezte a tavasz kezdetét. A jelzések fantasztikusan követhetőek, ami pozitív meglepetés volt.
A Kontutól következett a java. A hegyoldal itt is hófoltos volt, így a hótalpak még mindig a hátizsákon pihentek. A gerinc eléréséig itt már gyakrabban kellett megállni, hisz nagyobb az emelkedő is. Közben folyamatosan néztem, hogy a Sado előtti segédpont milyen messze van. A leírásnak köszönhetően ettől a ponttól tartottam a legjobban. Nem volt ugyanis egyértelmű számomra, hogy melyik irányba térjünk le a jelzésről.
A gerincre felérve hatalmasra kerekedett a szemünk. Csodás volt a katlan látványa, de a meteorológusok története miatt azonban félelmetes is (a szállásadónk "megnyugtatott" este Bennünket, hogy a házaspár méreteit tekintve hasonló volt hozzánk!!!! Nnnna szép...).
A Sadovanura vezető gerincre oldalró feltekintve jól látható volt, hogy merre érdemes menni, hogy elkerüljük a hópárkányokat, de még a meredek katlan se legyen veszélyes számunkra.
A meteoházig végül saját várakozásunknál hamarabb és könnyedebben sikerült felérni. A csúcsnál már elég erősen fújt a szél, viszont a tiszta idő a csúcson túli oldalra csábított Bennünket. Itt már fel lehetett venni a hótalpakat is, így a Godjánban, Retyezátban és a Párengben gyönyörködve mentünk egyre messzebb a csúcstól.
A csúcson ill. annak túloldalán hótalpazással eltöltöttünk 1,5 órát. Majd elindultunk visszafelé. Ekkor már erősebben fújt a szél, az erős napsütésnek köszönhetően pedig a hó iszonyatos mértékben olvadt.
A visszafelé út szokás szerint gyorsan eltelt. Legnagyobb bánatunk az volt (a látvány elmúlásán kívül), hogy a hó nagyon olvadt és tiszta víz lett mindenünk. A kocsihoz a vártnál sokkal hamarabb visszaértünk. Így azon gondolkoztunk mit csináljunk a nap hátralevő részében.
Összességében 9,5 órán át tartott a kiruccanásunk, ami meseszép élményekkel gazdagított Bennünket. Köszönjük!
Fantasztikus túra, gyönyörű időben! Mivel a síléc eléggé útban volt a lábamom, a szokásosnál is lassabb voltam. Elidultam a Cuntu háztól kb 40 perccel a Bihargók csapata előtt, hogy ne kelljen sokat várniuk rám.
Pont a gerincre érve értek utol.
5 óra alatt sétáltam fel, és 50 perc alatt síeltem vissza :-)
Megtalálták a decemberben eltűnt meteorológus házaspárt
Pataki Zoltán
Hétfő, 2010. június 14., 18.02
Fél évig tartó keresés után szombaton megtalálták a hegyimentők a Szárkő-havas még júniusban is hóborította gleccservölgyében a decemberben eltűnt meteorológus házaspár, Adriana és Ionuţ Gruia holttestét.
A keresésben a környékbeli borlói lakosok is részt vettek. A hegyimentők feltételezése szerint 2009 decemberében a Szárkő meteorológiai állomás felé igyekvő Gruia házaspár a hóviharban eltévedt és a gleccservölgy meredek lejtője fölött kialakult hópárkány leszakadt velük. A meteorológusok a mélybe zuhantak és egy lavinát is elindítottak, amely betemette őket. A két holttestet egymáshoz közel találták meg, Ionuţ Gruia holtában is Adriana kesztyűjét szorongatta. A Gruia házaspár földi maradványait helikopterrel szállították Karánsebesre és vasárnap temették el őket szülőfalujukban, Borlón (Borlova).
2009. december 19-én megrázó hírek jelentek meg a román sajtóban, kezdetben a Realitatea majd a Pro Tv jelentette, hogy két ember tűnt el igen mostoha időjárási körülmények között a bánsági Szárkő-hegységben. A két személy, Gruia Ionut (33) a Szárkő-csúcson lévő meteorológiai állomás munkatársa és fiatal felesége Gruia Adriana (20), alig egy éve házasok.
Gruia Adriana férjéhez igyekezett fel a hegyre, hogy a karácsonyt együtt tölthessék, mivel férje volt éppen akkor szolgálatos a kb. 2100 méter magasba lévő meteorológiai állomáson. Gruia Ionut felesége elé sietett és valahol a Kuntu állomás alatt fekvő erdőben találkozhattak.
A Kuntu meteóháztól kb. 15 órakor indultak el felfelé, velük tartott egy 4 - 5 fős turista csoport is. Az időjárás a kb. 2000 méter magasba lévő Sadovanu gerincnél annyira rosszra fordult, hogy a turista csoport visszafordult a kb. 1400 méteren lévő Kuntu- meteóházhoz. A kedvezőtlen időjárás ellenére a Gruia házaspár folytatta útját, valószínűleg abban reménykedtek, hogy mivel nem volt köd, mégiscsak elérik a céljukat, a magasan fekvő szolgálati helyet. A 2000 méter fölött lévő gerincen tombolt a hóvihar, a szél nagyon erős erős tehetett, elérhette a 120 km / h-t.
Gruia Ionut, valamikor 17.30 -kor telefonált a fennlévő kollégáinak, hogy már nincs sok hátra, hamarosan megérkeznek. Sajnos ez volt az utolsó életjel . December 20-án és 21-én hegyimentők, kollégák, sőt egy helikopter is kereste őket. Sajnos nem jöttek kedvező hírek, de reménykedtünk, hátha, mégis a kegyetlen hideg ellenére ..., de ahogy teltek a napok egyre kevesebb a remény, hogy élve viszontláthatjuk őket, hiszen éjszaka a hőmérséklet elérte a - 20 fokot is. December 22 -én a keresést feladták, valószínűleg az erős szél lesodorta őket a gerincről, vagy eltévedtek és a dermesztő éjszakai hidegben megfagytak. Nyugodjanak békében !
Balázs István (Temesvár)
A meteorológusukat személyesen ismertük, számunkra ezért még nagyobb a döbbenet. (ZoLiza)
Kicsit tél volt, de a miénk.
4 napos téli túra sátorral, és minden cuccal ami ehhez kell a hátunkon cipelve. Első este egyébként a Cuntu ház alatt lévő tó jegén aludtunk (tudtunkon kívül). Fönt a csúcson -10 fok, 30-40km/h szél, a hőérzet így kb -30 fok volt. A látvány viszont kárpótolt mindenért, amikor tiszta időben és naplementében jöttünk le. Gyönyörű vidék, a képek segítettek h ide jöjjünk.
Ádám, Tomi, Andris, Domi, Dávid
Szuper túra, Mikulással, Katicával, Mohapafrannyal és Zolizával.
Még jó hogy ennyi kesser volt, mert társrejtőként, a dobogósok után most már én is logolhatok! :-)
Igazi felejthetetlen túra, igazi felejthetetlen csapattal :)
A láda-elsőség nem volt egyszerű feladat, mert taposhattam az utat a hóban, de ez ily csekély áldozatot természetesen megért :)
Baggio segített, melyik táblát is kell lepucolnom, majd az odaérkező Imit jólelkűen megmentettük mindennemű hóban ásási tevékenységétől a láda után. Aztán még fel a csúcsra, fotózás a ködben, és vissza a meteo házhoz, ahol gondosan elfogyasztottam az elégetett energia többszörösét ebéd címén...
Végül a visszaútra az idő is kegyes lett hozzánk, mert a ledöntögetős szél ugyan nem csitult el, ellenben kisütött a nap, ami aztán lelkes hócsúszkázásba fullasztotta a lemenetelt :)
A túráért külön köszi a ládarejtő (és egyúttal túraszervező) különítménynek, egy élmény volt az itt eltöltött három nap!