WAP:
A láda egy vastagabb fa tövében található, majdnem a "csúcson". Egy 20X20 cm-es műanyag konyhai "doboz".
A megye északi sarkában található falu középkori jelentőségét a vár és a hozzá kapcsolódó birtoktest adta. A faluról tudjuk, hogy 1136-ban a dömösi prépostság birtoka volt. A vár - Miklós Zsuzsa ásatásai szerint - XIII. századi eredetű. Első említése 1315-ből való. A vár politikailag azért volt jelentős, mert a nagyhatalmú Kőszegiek birtokolták, akiknek hatalmát szívós harcokban tudta csak megtörni Károly Róbert. Csák Máté halála után a király a Csák nemzetségre birtokcserét kényszerít, és fontos dunántúli váraikért cserébe Dombó és Nyék - egyébként szerény - várát kapják. A család a Csák név helyett rövidesen át is tér a Dombai név használatára. A Dombai család lesz tehát 1557-ig Nyék birtokosa, ekkor adja a már pusztaként említett települést Ferdinánd a Batthányaknak. 1459-ben fordulat következik be a megyében, és az addig kevés tolnai birtokkal
rendelkező országos méltóságok után a megyei főispáni rangot a helyi nemesség szerzi meg. Ettől kezdve a Györgyi Bodó és a Dombai család tagjai váltogatják egymást, vagy együttesen vannak a megye élén, egészen 1501-ig. Ezt követően sem szűnik meg szerepük a megyében, mivel a vármegye országgyűlési követei közt tűnik fel Dombai Pál és Miklós neve. Pál 1500-ban királyi tanácsos, 1514-ben esküdt ülnök, a Hármaskönyvet vizsgáló bizottság tagja. Talán az ő sírkövét találták meg 1760-ban a templomban. (A család egyik korábbi 1459-ben ispánoskodó tagja is Pál volt). A felfedezésről a Tudományos Gyűjtemény, a reformkor neves tudományos lapja számolt be. Ebből tudjuk, hogy a következő felírat volt a sírkövön; "Ezek Dombói Pál hamvai, aki azon tartománynak az ura volt, mely a Sió és a Kapos közt terült el". A sírkő sajnos eltűnt. A lelet azt bizonyította, hogy templomot talán a Dombai család több tagjának is temetkezési helye volt. A templom falai mentén gótikus támpillérek utalnak középkori eredetére. A hetvenes években egy tatarozási munkálat alatt a külső vakolatot leverték. Ekkor előtűntek befalazott gótikus ablaknyílások, amik arra utalnak, hogy a templom falai -a torony indítását is beleértve- lényegében középkoriak. A falu feletti dombon elhelyezkedő templom körül ma is temető található, ahogy az a középkorban általános volt. A műemléki kutatások szempontjából az egyik legígéretesebb
tolnai templom lenne.
Két ház közötti földes úton induljatok lefelé a Tita-patak irányába, majd a hídon átérve jobbra kövessétek a földes utat. Innét már csak fel kell érnetek a Várhegyre...
Két irány lehetséges!
Az ELSŐ NEHÉZ. A hegy lábánál lévő pihenőtől N 46° 46,999' E 18° 17,065' 125 m [GCFNYE+pihenő] toronyiránt a tüskés bokrok között. Ugye nem mindig a legrövidebb út a gyorsabb. Igazából nem is érdemes erre menni.
(A könnyű jelzőt télen kapta, mikor az aljnövényzet nem ilyen óriási. Most nem annyira könnyű a megközelítés emiatt, de nem lehetetlen. Ilyenkor egy kicsit másképp fest a domboldal.)
Köszönöm a rejtést.
A mai fő cél a GCszhi begyűjtése volt, hogy tovább fényezzem a Fejér (Vár)megye statisztikámat. Persze, ha már erre jártam, a szomszéd megye szomszéd faluja sem maradhatott ki. Az előző ponttól bő 4 km-es gyaloglással jutottam el ide. A befejező szakasz valóban kicsit nehezebb volt. Ráadásul a harmat sem száradt fel, így csúszós, vizes fűben kellett felfelé haladni. Jó érzékkel elhoztam magammal a túrabotomat, aminek itt jó hasznát vettem. A tetőről látni véltem azt a fát, amelyik tövében minden bizonnyal a láda pihent. Mivel addigra már a nadrágom alsó része, és a cipőm is eléggé átázott, és a ládáig vezető, erősen lejtő, rövidke szakaszon is csillogott a harmat, a ládagazda segítségét kértem, aki megkímélt ettől a lefelé mászós szakasztól. Ezt ezúton is köszönöm neki. Az már más lapra tartozik, hogy a visszaúton letértem az utacskáról, így a nadrágom és a cipőim víztartalmát alaposan megnöveltem. Fájdalomdíjként a hegy (dombocska?) alatti pihenőhelyen 6 db üres sörösdoboz várt, amit néhány percen belül, egy helyi boltban visszaváltottam. Soha nem voltam képes megérteni azokat az embereket, akik üveget, dobozt teli állapotban elvisznek a természetbe, de onnan már az üres göngyöleg hazavitele túl nagy teher számukra.
Újabb pozitív meglepetés! A várhegy maga egy kissé a Váralja-i várhegyhez hasonlóan felfelé szuszogtatós, lefelé elbotlató... Zerind HUN társaságában jöttem, Ő már régebben megtalálta. Meglepett bennünket, hogy a közelítés során az út jó darabot a szintvonal tartása, a kanyarok jellege és komoly földmunka során létrejött töltésen, szemmel láthatóan elhagyott vasútvonal nyomvonalán halad. Vajon itt ment valaha a Hajmáskér-Dombóvár vasút? És ennyire megsemmisült a pálya? Szomorú. Egyetlen alkalommal utaztunk rajt a párommal 1969 Karácsonya után, és a szédítő 20 km/h utazósebességgel megtett 4 órányi út alatt benyakaltam egy Karácsonyra kapott tokaji aszút...
Kiegészítés: megnéztem az 1941-es katonai felmérés térképén. Tényleg itt ment a vasút.
N 46° 47,122' E 18° 17,055' 120 m [GCFNYE+parkoló]
N 46° 46,999' E 18° 17,065' 125 m [GCFNYE+pihenő]
N 46° 46,933' E 18° 16,918' 130 m [GCFNYE+kereszteződés]
