Nightmares by the mind's eye. Darkness, coldness paralyse. Thanks a lot! [wapon beküldött szöveg]
Hát bekocsmáztunk. Az egész az óraátállítás miatt történt. Igazából a találást is lehet, hogy egy órával későbbre regisztráltuk. Az úgy volt, hogy leértünk Ómassára, megnéztük a buszt, majd bementünk a
kocsmába. Igen ám, csak az a nyavalyás minden órában nagyjából csúszik 5 percet. Ezért amikor kimentünk, sutty..., elment. Vissza a kocsmába, újabb körök, és mi történik? Megint elmegy. A hazajutást nem kockáztatva (lásd:
GCvoko) inkább elindultunk gyalogosan. Útközben egy kis sörért cserébe egy emberke fényt derített a különös jelenség magyarázatára. Puff neki. No-de végül csak elvergődünk Lillafüredig.
Mivel egy régi nyomtatvány és a dobozkereső masina kicsit ellentmondásosan viselkedik, felhívjuk Putputot, aki elmeséli a láda új helyét, valamint óvva int a sötétben való kereséstől. Nekünk se kell több, irány a hegyoldal. A piros négyzettel próbálkozunk, majd egy kitérő-pihenőtől végig a meredek, dzsumbujos hegyoldalban csörtetünk. A magasság nem nagyon riaszt vissza, itt setét van kívül-belül. Kis mászóka, majd megvan a láda Mihul! - kiáltás.
Sitty-sutty, irány a busz! Csodával határos módon elérjük az utolsó pesti vonatot, de a csúnya kalauz néni ennek nem örült annyira, és jól megbüntetett. :-E