Elhelyezés időpontja: 2011.10.02 15:00
Megjelenés időpontja: 2011.10.29 19:07
Utolsó lényeges változás: 2017.11.03 10:01
Utolsó változás: 2019.08.24 12:24
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: Waneqr, majd Ajtony & Zerind HUN
Ládagazda: Ajtony Nehézség / Terep: 2.0 / 2.0
Úthossz a kiindulóponttól: 1500 m
Megtalálások száma: 149 + 1 sikertelen + 4 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.2 megtalálás hetente
Az átm. 5 * 12 cm méretű láda faodúban van, egy zöld zsákocskában lógott, 1,5 m magasan. A fatörzs mára kidőlt, földszinten keresd az odút! Kérlek, hogy akaszd vissza a helyére, ne csak úgy dobd az odu aljára! Utána az odu szájába támasztott fakéreggel illetve a szél hatása ellen ágacskákkal leszorított levelekkel álcázd!
A láda a Belső-Somogy jellegzetes homokvidékének a Zala-Somogyi Határárok és a Miháldi-vízfolyás közötti természeti környezetét mutatja be. A gyenge műholdjelek miatt viszonylag könnyen megtalálható helyre került: a titokzatos hangulatú mocsárnál kissé magasabb térszínen, 7 méternyire az út mellett van egy U alakban növő kettős éger egyikében. Az igazi látnivalót, a mocsarat ne hagyd ki a gyors találat után!
A ládába TravelBug nem helyezhető.
A láda "Waneqr"-nak köszönhetően a magyar geocaching indulásának 10. évfordulóját ünneplő évben lett kihelyezve, amikor időszerűvé vált, hogy a felidézzük a játék eredetét és kezdeteit.
A játék
A geocaching modern kori története 2000. május 3-án indult el, amikor Dave Ulmer amerikai fiatalember - az előző napokban nyilvánossá tett GPS rendszeren felbuzdulva - elrejtette az első ládát és megosztotta annak koordinátáit a világhálón. Azonban nem ez volt a kezdet, hiszen ekkor a ládarejtés már mintegy 150 éves múltra tekintett vissza.
A kincskereső játékok őse ugyanis a letterboxing, mely 1854-ben kezdődött el, amikor James Perrott a dél-nyugat angliai Dartmoor szívében, Cranmere Poolnál egy kőrakásban elhelyezett egy üveget és bennhagyta a névjegyét, biztatva másokat is, hogy kövessék a példáját.
Ez, amit ma tudhatunk a játékról, holott az igazság az, hogy nincsen új a nap alatt. Talán mindenkinek van fiatalkori emléke üzenetek hagyásáról olyan titkos helyeken, amelyeket csak ketten ismertetek: Te és Ő. Ami a szélesebb nyilvánosság bevonását jelentő letterboxing történetét illeti: ha nem is jelenthetjük ki, hogy "már a régi görögök is", az a korabeli visszaemlékezések alapján bizonyos: Hazánkban a reformkorban általános szokás volt a főúri körökben, hogy nagy vadászatok helyszínein rejtett üzeneteket hagytak. Kezdetben ez névjegyek hátrahagyását jelentette, amelyet örömmel fedeztek fel a következő vadászat meghívottjai. Hamarosan ez kibővült azzal, hogy hátrahagyott levelek formájában tudassák a következő társaságokkal itteni időzésük élményeit, vadászsikereiket, a vadászatokat követő bálok eseményeit, hódításaikat a cselédlánykák vagy éppen az úri társaság hölgyei körében, és hasonlókat.
Más kérdés, hogy sok más hazai kezdeményezéshez hasonlóan, az ötlet külföldön hasznosult és ért el sikereket fokozatos fejlődés után.
Mindezek alapján "Waneqr" játékostársunk az alábbi apokrif irat szerint foglalta össze elmélyült tudományos kutatásainak eredményét a következő mottóval: "Így is történhetett volna..."
Perrott János
Charles Perrott a hűbéri rendszerből szabadulni kívánó és vagyonra áhítozó közrendű ember volt, aki az angol keresztes lovagokhoz csapódva indult Szentföldre. Az út során azonban megbetegedett és a zalavári apátság bencései fogadták be.
További sorsáról nem sok tudható, de az bizonyos, hogy egyik leszármazottja, Perrott János 1815-ben látta meg a napvilágot az éppen abban az évben újra Zalához csatolt Komár községben. Gyermekkoráról csak annyi tudható, hogy az 1830-31-es kolerajárvány elvitte a családját, így a helyi földbirtokos vette magához, mint halászt és madarászt. Később az erdőmesterségig vitte és nagy becsben tartották kiváló természetismerete miatt. Gyakorta vitte a környező erdőkbe, mocsarakba vadászni és madarászni a távolabbi vidékről érkező illusztris vendégeket.
A ma letterboxing-nak ismert játék 1841 kora tavaszán vette kezdetét Magyarországon. Ugyanis Perrott János komári erdőmester ekkor helyezett el egy üveget a Csörnyeberekben, a Miháldi-vízfolyás mellett, hogy az általa vadászni és madarászni idehozott nobilitások oda helyezzék el névjegyeiket. Nagy siker volt a játék, örömmel fedezték fel egymás kártyáit az uraságok.
Jelačić betörése aztán a nemzetőrök közé szólította és kitüntette magát Pákozdnál is. A szabadságharc leverése után bujdosni kényszerült, s végül visszatért ősei földjére, Angliába, a devoni Chagfordba. Itt először szállítmányozással foglalkozott, majd horgász felszerelések gyártása mellett túravezetőként is működött, 1895-ös haláláig.
Csörnyeberek
Nyugat-Belső-Somogynak (4.3.1.3. kistáj) a Zalaapáti háttal (3.4.2.3. kistáj) határos vidékének egyik jellemző területe ez, mely ma természeti oltalom alatt hivatott őrizni az eredeti természetes állapotokat madár- és erdőrezervátum formájában.
A Miháldi-vízfolyás táplálta pangóvizes láperdő az utolsók között maradt meg országosan szinten is. Így 1976-ben az Országos Természetvédelmi Hivatal határozatában védettnek nyilvánította ezt a területet. A Zalakomári Madárrezervátum Természetvédelmi Területet 283 ha került kialakításra, míg ezen belül 25 ha területen a Csörnyeberek Erdőrezervátum magterülete, körülötte védőzónával. 1994-ben zsilip létesítésével fogták meg a területen átfutó vizeket. Ezzel próbálva enyhíteni az előző években jelentkező szárazodást, mely a növényzetet már erősen megviselte. Mára a vízjárását már nem szabályozott, a magára hagyott patakok határozzák meg.
A terület nagyrészt égeres láperdő gazdag páfránynövényzettel és pompás békaliliomokkal. A buja növényzetben tarajosgőte, mocsári teknős, réti csík és unka él. A magasabb területek faállományát idős kocsányos tölgyek és gyertyánosok alkotják. A talajszinten farkas boroszlán, hóvirág, odvas keltike és medvehagyma virít. A terület igazi értékét azonban ritka madarak jelentik, mint a rétisas, a fekete gólya vagy épp a fekete harkály.
A láda
Ma már senki sem tudja hol rejtőzött Perrott János egykori üvege, így csak abban lehetünk biztosak, hogy valahol a Csörnyeberek égerlápos vidékén, a Miháldi-vízfolyás mellett. Mivel a terület védett, sőt bizonyos részei fokozottan védettek, így nem látogathatóak, ezért a láda is a védett terület határán kívül lapul egy fa odvában, kényelmes magasságban.
Ajánlott parkoló N 46° 28,966' E 17° 12,382' 134 m [GCROOT+parkoló] Somogysimonyi temetőjénél, innen szekérúton másfél kilométernyi sétával elérhető a rezervátum határán a láda rejtekhelye, ahonnan képet lehet kapni a láperdők sajátosságairól és élővilágáról is, és persze kicsit meg lehet emlékezni a kincskereső játékok eredetéről.'
Állapot: kereshető
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
-
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
+
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
+
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
-
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
+
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
+
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
+
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v4.1.2]
Itt, az "Eredet"-nél kezdődött a mai csavargásunk. A felázott talajt látva, és a bemutatni kívánt helyszínt elképzelve gumicsizmát húztunk. Így tehenészlány jelmezben indultunk a temető mellől. A doboz gyorsan előkerült. Otthagytam a "névjegyemet", majd indultunk a környékét felfedezni.
A titokzatos hangulatú mocsárnál a biológus Delia Owens mocsaras partvidékén játszódó Ahol a folyami rákok énekelnek rejtélyes regénye jutott eszembe. Minden mondatát nagyon szerettem olvasni.
Aki nem tudja, hogy mi a különbség a láp meg a mocsár közt, mindenképp ebből tanulja meg. :-)
A ládaoldali sztori jó. Köszönjük.
"ha valamit nem tudsz egyszerűen elmagyarázni, akkor nem ismered eléggé".
A temetőtől biciklivel.
A nap utolsó keresése és találata. Remek helyet mutat be, tetszett!
Ez a rejtek és helyszín simán elférne a .comon is, szerintem a külföldi keresők is szívesen felkeresnék ezt a helyet.
RPDDK közben kis kitérő.Vadászat vagy legalábbis ismétlődő lövések hangjai miatt csak reméltük,hogy el tudunk menni a ládáig.Végül semmi gondunk nemvolt és bár az út az ajánlott parkolótól nagyon szeles volt,kellemes kitérő volt a tőzikékkel és hóvirágokkal.
Nem az ajánlott útvonalon mentünk, helyette egy jó nagy kört tettünk. Visszafelé már a rövid úton mentünk. Carmen kutya egész úton nagyon jól érezte magát, sok vadat illetve nyomaikat láttuk, ő gondolom még érzékenyebb volt a szagokra. Köszönjük.
A kányavári ládám karbantartására szervezett családi kirándulás visszakörén, még a DDK-mozgó elé iktattuk be a családi kutyás sétát a simonyi temetőtől.
Nem rossz, de azért inkább átlagos látványosság (ami most szürkébb arcát mutatta), egyébként meglehetősen érdektelen terepviszonyok között, amit leginkább a kétségtelenül jó fiktív sztori kíván kiemelni. Utóbbi bennem kicsit nagyobb várakozást keltett, mint amit az időközben átlagossá amortizálódott rejtés teljesíteni tudott.
Egyik nap észrevettem, hogy ettől a ládától nem messze van az Izgimozgi, erre pont úgy alakult, hogy másnap Nagykanizsára mentünk ládázni, beugrottunk az Izgimozgiért és ha már itt voltam, akkor ezt is összeszedtem. Az Izgimozgitól a ládáig elképesztően nagy sár volt, elég nehéz volt végigmenni rajta, meg aztán visszafele is. Köszönöm a rejtést!
Dél-zalai barangolásunk első színhelyére érve, szép természeti környezetben találtuk meg a ládát. Érdekes olvasmány a ládaoldalon a geocaching 150 éves múltjára való visszatekintés. Köszönet Ajtonynak a szép hely és az érdekes történet bemutatásáért.
Feszegettük (megye-)határainkat:)))
Kellemes sétával, mezei csokor összegyűjtésével...
Szerintünk a 1,5 m magasra vonatkozó részt akár törölni is lehetne a leírásból.
Vmi út építése zajlik, kb most érnek a láda közelébe. Reméljük nem jelent majd veszélyt rá.
Köszönjük a rejtést!
Pár éve már olvastam a leírást, akkor valahogy bonyolultabb megtalálást képzeltem.
Most élőben, pár pocsolyát kivéve, semmi extra. Egyértelmű megközelítés, pontos koordináta, szép vizes élőhely, minden rendben.
2012 szeptemberében már tettem egy kísérletet a láda felkeresésére.
Akkor a szarvasbőgésre és vadászatra hivatkozással az erdészek visszafordulásra kényszerítettek. Tulajdonképpen annak idején csak egy mellékszál volt a láda keresése. A DDK teljesítése során jártam a közelben.
Most egy csapat vízimadarat láttunk a közeli tó felé repülni.
Jó értelemben is emlékezetes lesz ez a megtalálás, bár a ládához vezető út elég küzdelmes volt. a GPS is megtréfált, és a sár miatt gumicsizma kellett volna, ennek hiányában mezitláb cuppogtunk át a kritikus szakaszokon...
Ezek után a célpontba érve semmiképp sem akartuk feladni, így egy órán át kerestük a ládát kéttörzsű égerben, majd egytörzsűekben, nem égerekben is, táguló körökben...
Végül megtaláltuk - mégis pontos volt a már elátkozott koordináta és az éger is - csak szegény fának épp a rejtekként szolgáló törzse dőlt le több darabra törve a korhadt tönk mellé.
Az álcázott odu, a láda hozzáférhető, de hosszabb távon a rejtés és/vagy leírás javításra szorul.
Köszönet a szép helyszínért és a leírásárt: Enikő, Dávid
Ajtony vezér összekészített ládáját kihelyeztem, majd futottam egy jót dél felé, a halastavak környékén. VP ideiglenes logbookját megtaláltam a földön, begyűjtöttem.
Láda nincs, a rejtőtől kértem segítséget, köszönöm. Egy kis papírból készítettem ideiglenes logbookot, amit az oduba raktam.
A GC34FV verseny felé menet egész nap Zalában csavarogtam.
Sajnos a láda nincs meg! Mindent átnéztem, de a nyomára sem bukkantam. Így kérem, a találat jelszó nélküli elfogadását.
A mocsár tényleg egyedi hangulatú, nagyon érdekes. Nem túl gyakran látogatott hely....
Bicajjal Somogy-Zala határán zalakomári indulással. Egy apró falu szép utcája vezet a lidércek vidékére. A hosszabb száraz periódus után csak néhol volt pocsolya az úton, a mocsár szikkadt, nyári arcát mutatta. Látványos!
Zalába, egy versenyre igyekeztünk és útközben begyűjtöttük, mivel a környékről csak ez hiányzott. Aztán elfelejtettem bejelenteni...de jobb későn...:) Köszi a rejtést!
Szilveszteri ládázás Istvánnal.
A mocsár tetszett, de májusban lehet igazán érdekes!
A zölddel írt történetet elképedve olvastam, már majdnem komolyan vettem, amikor megláttam előtte, hogy "így is történhetett volna".
Miháldról kerékpárral indultunk Pat község felé, de még a község elérése előtt bevetettük magunkat az erdőbe egy széles erdészeti úton. Ahol egy ideig jó tempóban sikerült haladni, de amint elértük köztes célunkat, (egy kocsányos tölgyfát) utána irányt váltva már lassabb tempóra kellett váltanunk.
Idővel aztán újra jobban járható útra értünk ki (a Pat felől a geoláda felé tartó földút), és már csak az úton időnként található sártengerrel kellett megküzdeni, ami a geoláda közelébe érve egyre erősebben akadályozta haladásunkat.
Célt érve mocsaras részt nem, csak annak nyomait találtuk. Szárazság van jelenleg. A doboz a helyén, gyorsan megtaláltuk.
A találat után Somogysimonyi felé hagytuk el a helyszínt. Köszönjük!
Az eredetileg más által rejtett ládát Ajtony örökbe fogadta, ma pedig eljöttünk megnézni, milyen is valójában a helyszín és a láda. Hát, kellett keresni egy ideig, mert műholdjel nem volt, a szemeinket pedig akárhogy meresztettük, nem sok odvas fát láttunk (persze, mert az idő legnagyobb részében az úttól távolabb kerestük). Most így utólag már vannak információk a leírásban, amik könnyebbé tehették volna a mi keresésünket is... Viszont így volt lehetőségünk közelről (igen közelről :) ) is megismerkedni a mocsárral, és az szép hely.
Szép, kissé elvarázsolt, misztikus helyet mutat be ez a láda egy érdekes (vajon igaz?) sztorival. Jóval több megtalálást és egy stabil gazdát érdemelne, ezért is készültem az új ládacsere program kincstári dobozával.
Strombus-szal be tudtuk azonosítani az eredeti rejtés helyét, de az nem igazán áradás-biztos, ahogy az eltűnések mutatják. Kb. 50 méterrel arrébb (a koo-k már ide mutatnak) találtunk egy biztosnak tűnő helyet, lásd fotó!
Talán így "rendbe téve" hamarább gazdára talál!
Mikulás segítségével, köszönjük. Azt hittük megtaláljuk a dobozkát a pótlások után. Határozottan mondhatjuk, nem lopás, hanem áradás áldozata lett. Hatalmas vízmosás nyomok a rejtek fa körül.
Délről terveztem a megközelítést és naná, hogy nem frissítettem a térképemet, így Mikulás által betrackelt út nálam még nem látszódott.
Úgy döntöttem, hogy ha már elhoztam a bringát akkor azzal fogok menni. Az első fél kilométeren ezzel nem is volt baj, de utána egyre több tócsa sorakozott a korábbi napok felhőszakadásainak emlékére. Így időnként toltam, időnként cipeltem, mégis sikerült valahogy összehoznom egy hátsó defektet a végére.
A gáthoz, rejtekhez közeledve egyre hangosabb csobogás hallatszott, a rejtektől pár méterre levő áteresz teljes üzemben működött és furcsa vörösesbarnás színű vizet eresztett a csatornába, ami így evezhető mélységűre hízott.
Nekem úgy tűnik, hogy megint ellopták. Sem a gát átellenes oldalán levő gyökérzugban, sem a környékén nem találtam. Töltöm a képeket...
Nem volt meg. A rejtő, és Mikulás segítségével megtudtam a jelszót, így sikerült újrarejtenem. A leírás marad, a doboz egy 5 cm magas 10 cm átmérőjű hengeres doboz, és CSAK a logbook van benne! De legalább kereshető (amíg el nem lopják...)
Köszönet a rejtésért!
Ormándpusztán hagytam a kocsit, nem kockáztattam a kátyus úton a bejutást, amit jó is tettem, mert itt-ott még gyalog is nehéz volt átjutni a sáros részeken.
Feleségemet hagytam őrnek az autóban, neki nem volt kedve a sárdagasztáshoz. Futva közelítettem meg a ládát, oda vissza kb 5 km volt az út.
A rejtekhely egyértelműen beazonosítható, de a ládát nem találtam meg, az üreg üres volt.
A feltöltött track alapján kérem a megtalálás elfogadását.
Háromnegyed órás keresés után sem találtam meg a ládát, valami árvíz-szerűség erősen átrendezte a környéket. Köszönöm a rejtőnek a jelszavas segítséget, feltöltök pár képet a feltételezett rejtekhelyről.
Őszi ládázás 22/25.
Ormándon parkoltunk és földutakon jutottunk el a ládához. Féltávnál lövéseket hallottunk a láda felöl. Félve, de elmentünk a ládáig. A vadászok nem lehettek messze mert a lövések hangja megváltozott. Nagyon tetszett a mesebeli környezet.
Köszönjük a rejtést.
Találkoztunk logolás után egy helybélivel, aki felhívta a figyelmünket, hogy gyorsan menjünk ki a szántóföldre, mert a vadászok jönnek. Legyetek szívesek erre figyelni! Köszönjük a rejtést! Törpe
Most szinte porszáraz a mocsár. De a dús vegetáció még így is érdekessé teszi a helyet. Örülök hogy kezd divatba jönni a dupla dobozos ládarejtés. Jól véd, és végre nem kell büdös meztelencsigás zacskókban kotorászni.
Egy héttel korábban már jártunk a parkolónál, akkor viszont úgy döntöttünk, hogy majd legközelebb indulunk útnak. A környéken még nincs jól feltérképezve a turistautakon az utak, így kissé "vakon" indultunk útnak. Először fel, toronyiránt. Majd megláttuk a kerítést, és az irányból kiindulva jobbról kerültük meg. (Mint utólag kiderült, a földúton egyenesen kellett volna tovább haladni a temetőnél.) Szóval bejutottunk a védett részen belülre, és négyesben mentünk az egyre gyanúsabb részen, szorosan a kerítés mellett, nehogy baj legyen. Élménydús volt az út, számos siklót láttunk.
Felhívtuk a rejtőt, aki nem tudott a kerítésről. Tovább mentünk. Majd lassan leesett, hogy a kerítés nem megfelelő oldalán voltunk. Valahogy átjutottunk a jó oldalra, sikerült még egyszer eltévedünk, de végül odaértünk. A láda gyorsan meglett. Gyönyörködtünk a tájban egy kicsit, majd visszaindultunk. A visszautat GyöngyVirág a saját lábán tette meg.
Köszönjük a rejtőnek azt, hogy egyrészt bemutatta nekünk ezt a játékot, másrészt azt, hogy ezt a helyet! Meg természetesen a rejtést is! Élmény volt!
Azt hiszem nem a megfelelő úton jutottunk el a ládához, de nagyszerű élmény volt! Egy a patakocska felett kidőlt fán kalandosan átkelve csörtettünk a lápon. Nagyon érdekes hely, még sosem láttunk ehhez hasonlót! Köszi!
Egy újabb, remek rejtés waneqrtól!
DDK,egy szakaszát teljesítettük Bubukával,Kisvíd és Zalakomár között.
Somogysimonyitól közelítettünk,és Ormándpusztánál tértünk vissza a kék jelzésre.
Megtaláltuk!
Másodikak lettünk! :(
Na jó, nem is olyan rossz ez a második hely!!! :)
Nagyon örülünk neki!!
Csak 20 perccel később találtuk meg, mint ahogy az elsők!
A láda felé sétálva találkoztunk az első helyezettel, visszafelé
a harmadik helyezettekkel! :) Gratulálunk nekik!
Nagyon szép, különleges hely!
Köszönjük a rejtést!
Hajni & Tomi és Barnabás
Sikerült elsőként elérni a célt, amit nem is gondoltunk volna. Visszafele találkoztunk a második csapattal (HajTom).
Somogysimonyi felől autóval indultunk neki a mezőn át, de kis idő után jobbnak láttuk gyalogosan folytatni, az út nem igazán személyautónak való, de a táv sem nagy, ez a kényelmes séta igazán jólesett az őszi napsütésben...
A láp bámulatos, és egyszerre félelmetes is... mint a filmeken...
Köszönjük ezt a kiváló rejtést...