Intelligens logszűrés
jelzésen ballagtunk el a forrásig, végig nagyon élvezetes volt, gyönyörű az erdő. A láda koordinátáját már itthon kiszámoltam, így azt meg is kerestük, és kicsit pihentünk a forrásnál. Megnéztük a kolostor ásatásánál a kőkupacokat, majd indultunk a kutyatemető felé. A kutyatemetőnél megnéztük a sírokat, elolvastuk a tájékoztató táblát, majd folytattuk a túrát a Padkő felé.
-en, eléggé kétségbeejtő volt a helyzet, mert nemhogy kerékpározni nem lehetett, de árkon-bokron cipelni is kellett a kerékpárt. Ha ez lesz végig, rámsötétedik, és nem érek haza ma, holnap pedig megint 10 óra előadás :-(. Szerencsére csak az első párszáz m volt ilyen. Mint visszafelé kiderült, ezt a zűrös szakaszt is el lehet kerülni a
felől.
, a
és a
segítettek. A tapolcai vasútállomásig hátra lévő 15 km-t most már könnyen nyomtam le, annál is inkább, mert az út arrafelé főleg lejt :-).
jelzést találtuk. Elindultunk rajta, csodálatos hó- és májvirág-telepek mellet haladtunk, de mivel a temető pár száz méter után sem bukkant fel (és a falutól erősen távolodtunk), visszafordultunk, és a katonák jól bevált régi tájékozódási módszerét alkalmaztuk: a térkép és tájoló mellett megkérdeztünk egy helyi lakost is... A néni átment bagoly-üzemmódba: - Húúú - mondta - az nincs közel. Kocsival vannak? - Igen. Erre elmagyarázta, merre menjünk, hogy néz ki a pihenő, ahol balra visszafelé egy földúton odaérhetünk... Szépen poroszkálva eljutottunk egy pihenőhelyhez, ahol több kocsi is állt. Én is leálltam és megkérdeztem az egyik fiatal csemeteneveléssel foglalatoskodó családapát, tudja-e merre van a kutyatemető? Persze - mondta - tavaly véletlenül fedezték fel, de nincs ott semmi érdekes, nézzük meg inkább a Padkövet, ők is oda tartanak. Mivel ragaszkodtam elképzelésemhez, megmutatta merre menjünk, s láss csodát: valóban ott volt. Sikerrel azonosítottuk a mérendő pontot, és akkor jött a hidegzuhany: nem volt térerő, s nem tudtam felmenni az internetre, megnézni, mivel is kellene korrigálnom a frissen mért koo-t.:-( Folyamatosan ellenőrizve a térerőt (zéró), visszamentünk a pihenőhöz. Úgy emlékeztem, hogy a Padkőnél is van láda, ellenőriztem is a kütyü térképén (valóban ott van!), így hát elsétáltunk oda (legalább egy találatunk legyen!). A kilátón viszont sikerült kapcsolódni a netre, meglett a láda koo-ja (mennyivel jobb lett volna mindez Vulkán sírja mellett!:-)), ezért visszasiettünk a kocsihoz és - félve, hogy ránk esteledik - azzal közelítettük meg a ládát mintegy 600 méterre, az éppen hogy járható földúton (a további bizonytalan utat nem vállaltam fel...). Újabb hóvirágmezők mellett haladva jutottunk a forráshoz, viszont a ládához csak csigavonalban, árkon (és bokron) keresztül jutottunk el, mivel a műszer össze-vissza ugrált... Végül sikerült logolni (nagyon jó helyet talált a rejtő a doboznak), megkóstoltuk a forrásvizet, és a kezdődő szürkületben indultunk vissza a kocsihoz. Közben hangos motorzaj: egy fiatal pár érkezett vizet inni. A kutyatemetőnél éppen akkor fejezte be a koo-mérést a GyZsTeam. Gyors ismerkedés, egyeztetés, hogy stimmel-e a mért koo., kiderítettük, hogy félig földiek vagyunk, s gyakran járunk az általuk telepített ládák felé (ígéret a közeljövőbeli levadászásra), majd a teljes sötétedés előtt irány a kiindulópont: Hévíz, persze szordínóban, mert az erdei úton két őz is átszaladt előttünk... Végül is jól sikerült vasárnap délutáni kirándulás volt mögöttünk (két ládával!) - köszönhetően a rejtőnek (no és a mobilszolgáltatóknak. ;-)
-lal jelölt úton, itt harmadszor is összefutottunk a turistajeleket felfestő kiscsapattal. Mi megdícsértük őket a festésért, ők meg minket, hogy ennyire bejárjuk a hegységet. A velük folytatott beszélgetés tette egyértelművé, hogy már közel járunk a kutyatemetőhöz. A táv volt még úgy 60 méter! :-)
előbb nézzenek körül...