Ranolder János (1806-1875) veszprémi püspök építette 1861-ben Szentirmay József építés szervei alapján. A romantikus-neogót stílusú épület oromzatán egykor magyar szentek szobrai álltak.
A püspök kedves nyaralójában itt halt meg 1875 szeptember 12.én. Örökösei eladták a kastélyt a szőlőbirtokkal együtt Freistlander Jenő lovagnak akié a tótvázsonyi uradalom is volt.
Ő szőlőnemesítéssel is foglalkozott. Majd egy bécsi borkereskedő Grossingeré lett, akinek halála után kettő balatonfüredi (zsidó)kereskedő Hirschfeld és Zollner vette meg. Tőlük a szintén zsidó botfai földbirtokos Hűvös Salamon vette meg 1916-ban. Az 1930-as évek végén a zsidótörvének követekeztében elvették tőle és dálnokfalvi Bartha Károly (1884- 1964.) vezérezredes,1936-38 között honvédelmi miniszter helyettes,majd 1938-42-ig honvédelmi miniszter tulajdonában volt az 1950-es államosításokig. Ezután 1954-től Növényvédő Állomásként működik.
Az 1945-ös orosz megszállás és az utána jövő időszakban ledöntötték a szobrokat és ma sem tudni hova lettek a darabjai. Az országos műemlék nyilvántartásban szerepel. Forrás
