Erről a templomról is elmondható az, hogy "elbújik" a házak között: lehet, hogy már egyszer elmentünk mellette, de nem biztos, hogy ismét azonnal odatalálunk.
Leírás a vendégváró oldalról:
A barokk templom a hozzá csatlakozó rendházzal együtt 1754-1767 között épült Lechner Vencel tervei szerint, a Belgrádból idetelepült minoriták részére.
A templom puritán, késő barokk homlokzata részben az 1887. évi tűzvész következménye, mely után egyszerűbb formában állították helyre az épületet. Korabeli, védett iparművészeti műkincsek a kapu figurális domborművei és a padok. A már klasszicizáló sekrestyeszekrény a XVIII. század legvégéről való. A művészi asztalosmunkákat szerzetesek (Stöcherle József, Szerkesz József Bernát és Borsi Simon) készítették. Az 1806-ból való főoltár korábbi eredetű, pravoszláv hatású képe Szent Miklós püspököt, a kereskedők és hajósok patrónusát ábrázolja (Falconer Ferenc). A mellékoltárok képeinek mesterei jobbára ismeretlenek. A Szent Ferenc-oltár képén Szent Katalint festette meg Falconer Ferenc. Stílusukban hozzá hasonlóak és valószínűleg tőle származnak az Árpád-házi Szent Erzsébetet és Szent Ilonát ábrázoló képek is. A Szent Antal-kép az egri Kracker Lukács-műhellyel mutat rokonságot. A mennyezet és a szentély falainak freskóit Bicskei Karle János festette 1939-ben. A "Tisza-parti Krisztus" és a mennyezet ókeresztény emblémái Nemcsics Antal munkái (1967).
