Összesen: 8 db hozzászólás
 Paramedic | hozzászólásai | válasz erre | 2013.02.04 11:58:03 (1539) |
|---|
Ez talán jobban illene a kerékpáros topikba...
Megkérek egy modit, ha szükségesnek látja, helyezze át oda.
Köszönöm! :)[ előzmény: (1538) Paramedic, 2013.02.04 08:58:11] |
|
| Paramedic | hozzászólásai | válasz erre | 2013.02.04 08:58:11 (1538) |
|---|
Erről a témásól egy régi bringás emlékem tolult fel, ha nem haragszotok, megosztom.
Tán 1994 tavaszán történt, hogy a vadiúj Schwinn-Csepel típusú MTB-mel nekivágtam az esztergomi kis-Duna gátőrházától a Dobogókő szerpentinjének. Akkortájt kezdtem el "komolyabban foglalkozni" a bringázással. Túl voltam néhány 30-50 Km-es erdei túrán és pár 50-80 Km-es aszfaltos guruláson. Éreztem, hogy nagyobbacska falat lesz, de elszánt voltam. Az utolsó negyedén járhattam az emelkedőnek. Minden erőm felőrlődött. Fogcsikorgatva, gyakran a megállásig lassulva vonszoltam magam felfelé. Iszonyúan szenvedtem, de nem akartam feladni semmiképpen. Ha leszállok a bringáról, akkor vesztettem. Rázott a hideg, zsibbadt a fejbőröm, sírás szorongatta a torkom. Az oxigénhiánytól beszűkült a tudatom is. Megállni látsszott az idő, végtelenné kezdett válni a szenvedés. Forgalom akkor nemigen volt, de azért hátra-hátra pillantottam. Egyszer messze mögöttem egy kanyarból kibukkant két színes mezes bingás. Nem örültem nekik. Nagyon szégyeltem, hogy ennyire sz.r vagyok, ennyire kínlódom. Minden erőmet (még azt is, amiről nem tudtam, hogy maradt) összeszedtem és egy kicsit nagyobb tempóra próbáltam váltani. Tudtam, hogy utolérnek és megelőznek, de nem akartam, hogy így elkészülve lássanak, lesajnáljanak. Egyszerű, mezei hiúság, de működött. Már nem kellett hátranéznem, halottam, amint a két országúti bringás (mert azok voltak) egyre közeledett. Döbbentem hallottam, hogy nevetgélve-beszélgetve közelednek. Amikor elég közel voltak, a beszédükből az is kiderült, hogy Franciák lehetnek. Magam előtt teljesen megszégyenülve vonszoltam magamat felfelé. Ekkor mellém értek és az én tempómre lassítottak le. A vér is meghűlt bennem, amikor oxigénhiányos beszűkült tudatommal felfogtam, hogy egy kb. 70 éves házaspár ért utol. Mindketten szikár-szikkadt testalkatúak voltak. Rendkívül barátságosan köszöntek és bíztattak. A döbbenettől elfelejtettem még szenvedni is, a tempóm is javult tán egy kicsit. Egy rövid ideig még mellettem gurultak, bíztatásuk nyomán tovább gyorsultam és valahogy átbillentem azon a holtponton, hogy mindjárt berúgom a gépet az árokba. Miután felvettem a saját elfogadható tempómat, ők barátságosan intettek, köszöntek és könnyedén eltűntek az emelkedőn. Először azt hittem, hogy látomásom volt. Felértem a hegyre, de sajnos őket nem láttam többé. Leültem, nekitámasztottam a hátam egy fának és elgondolkoztam a tapasztaltakon. Ekkor megfogadtam, hogy rendszeresen fogok bringázni, hogy ha meg is öregszem, hasonló remek formában maradjak, mint ők ketten. Életem egyik leg meghatározóbb bingázása volt ez. Azóta sajnos nem tartottam be maradéktalanul az akkor "fogadalmamat", de azért törekszem rá.[ előzmény: (1537) griffs, 2013.02.03 19:10:38] |
|
| Paramedic | hozzászólásai | válasz erre | 2012.05.17 13:15:16 (423) |
|---|
Köszi a törődést! :)
Szerkesztgetésben még nem vagyok jó. Utánajárok, hogy hogyan is kell, remélem ráérzek majd.[ előzmény: (421) Old Fairy, 2012.05.17 11:52:50] |
|
| Paramedic | hozzászólásai | válasz erre | 2012.05.15 19:48:12 (418) |
|---|
Fairy!
Van annak jelentősége, hogy az első két beküldött trekkem látszólag nincs elfogadva? Van velük valami gond? Csak kíváncsiskodásból kérdem, nem hiszem, hogy az elfogadásuk jelentősen belezavarna az élboly eredményeibe. :) |
|
| Paramedic | hozzászólásai | válasz erre | 2012.03.16 17:08:59 (148) |
|---|
Feltöltöttem az első, szerény bringás tracklogomat.
Megkérek egy illetékest, hogy kukkantson majd rá, hogy mindent jól csináltam-e.
Járatlan vagyok még... :)
Előre is köszi! |
|
|
|