Köszönöm a válaszokat. Két dologra szeretnék reagálni.
A geocachingről van némi fogalmam, egyszer én is kerestem ládákat a Szent György hegyen. A társaságnál barlangászfelszerelés volt, és hallottam, hogy az „ötödiket” keresik, térképet nézegetve (GPS-t nem láttam, de nyilván az is volt náluk). Először azt hittem, barlangászok, de az affér után felmerült bennem, hogy hátha ládákat kerestek, és a geocaching.hu-n meg is találtam az öt állomásból álló „feladványt”. A negyedik épp azon a helyen volt, ahonnan ők felbukkantak. Ezért szinte biztosra veszem, hogy közétek tartoztak. Ez persze nem jelenti azt, hogy az esetből bármit is általánosítani szeretnék veletek kapcsolatban.
A kutya megkötésével kapcsolatos érvet vártam, de nem akartam elébe menni. Pontosan ismerem a kutyatartásra vonatkozó rendeleteket, és azzal is tisztában vagyok, hogy megszegem őket, amikor nem pórázon sétáltatom a kutyáimat. Noha a rendeletet életszerűtlennek és betarthatatlannak tartom, talán az első posztomból is kiderül, hogy igyekszem tekintettel lenni azokra, akiket zavarnak a kutyák, vagy akik félnek tőlük, illetve elkerülni a lehetséges konfliktusokat. De a kutyáimnak szükségük van mozgásra, más kutyák és emberek társaságára. A legtöbben barátságosan fogadják a közeledésüket (elvégre vizslák), de ha a legcsekélyebb jelét látom, hogy valaki tart tőlük magam mellé rendelem őket.
Nem szeretném, ha ebből egy kutyás vs. nem kutyás vita válna, mert én is elítélem azokat, akik kutyásként bármilyen módon felelőtlenül viselkednek. Azt azonban elfogadhatatlannak tartom, hogy valaki pusztán azért támadjon egy kutyásra és kutyájára, mert a kutya elment mellette. Egészen pontosan: ha ijedtében rákiált a kutyára, még azzal sincs nagy bajom, és ebben az esetben is azt kértem csupán, hogy szóljon nekem, és behívom. De ami utána történt, azt nem enyhíti a legcsekélyebb mértékben sem, hogy a kutyáimon nem volt póráz.
|
