WAP: "A ládát az autópályáról is jól látható sziklák tetején egy fa alá, pár millió hangya védelmére bízva, rejtettük el. Egyszerű megközelítés a faluból indulva a sziklák jobb oldalánál lehetséges"

Óbarok Bicske valamikori külső faluja volt, de a XX. században önálló településsé vált. A község maximum arról híres, hogy az M1-es autópálya kettészeli. Annál szebb és érdekesebb a helység keleti határán emelkedő sziklás hegyoldal, amely majd 2 km hosszan nyúlik el. Mi csak úgy ismerjük, ahogy a helyiek is emlegetik: a barki sziklák. A máladozó dolomitfal főleg napsütésben fehérlik ki a környezetből, a hegyet övező akácosból és gyér fenyvesből.

Mivel a térséget a turista-útvonalak elkerülik, ezért legjobb autóval megcélozni a települést, és az M1-es alatt elhaladva kétszer jobbra kanyarodva leparkolhatunk, innen gyalog indulhatunk tovább.
(Az időközben erre haladó Közép Dunántúli Piros jelzésen haladva is megközelíthetjük a helyszínt!)

Hegymászó felszerelés nélkül ne is próbálja meg senki a nyugati falat megmászni, de akár jobbra, akár balra indulunk el, a meredek séta után máris a csúcson találjuk magunkat. Innen gyönyörű a kilátás, csak az M1-esen elzúgó autók piszkítanak bele a természet csendjébe és nyugalmába.
A ládát a kilátóhelytől nem messze egy tölgyfa gyökérzete alá rejtettük el, amikor ott jártunk egy nagy hangyaboly hódította meg épp az ágakat, talán érdemes erre is odafigyelni. Főleg, hogy a visszajelzések alapján úgy tűnik, nem csak egy eső előtti hangyásztalálkozóról volt szó.

A környéken április végén rengeteg tavaszi hérics virágzik, gyönyörködjünk bennük. Védett növény!