Sokat gondolkoztam a láda sorsáról. Nehéz volt megkeresni télen, mert a Duna ezen holtága már évek óta nem fagy be télen, illetve az eredeti gondolatnak megfelelően nem volt megközelíthető. Nyáron az ember magasságú csalán és a sok szúnyog miatt kevesen keresték fel. Furcsa döntés ez, de inkább game over. Bocsánatot kérek a "szülőtől", a
láda kitalálójától. Nem működött. Hosszú ideig van árvíz. Továbbra is ajánlom figyelmetekbe a szigetet, de valójában mindenkinek a saját bevállalóságára bízom, hogy milyen mélyen deríti fel azt. (2009. október 7. mamago)
[WAP] Megközelítés: Tát község határában található temetőnél kell letérni a 10-es útról, a jelölt parkolóhelyig autóval lehet menni. Innen a gáton átmenve lehet a szigetre jutni, amikor nincs jég, illetve nincs árvíz.
Kb. 10, 15 perces sétát követően eléred a ládát.
A láda helye: egy fa hordozza a 10 x 15 x 10 cm-es méretű konyhai dobozt kb. 1,6 méteres magasságban.
Figyelem! A láda természetvédelmi területen van, kérlek, ezt vegyétek figyelembe a keresésnél!
Tehát: nem törünk-zúzunk, a növényzetet nem pusztítjuk, nem károsítjuk!
A láda története:
Miután megörököltem ezt a ládát engedélyt kaptam ribizli-től a láda újra telepítésére, illetve annak újragondolására.
Mivel, az elmúlt 10 évben egy alkalommal fagyott be úgy a holtág, hogy azon keresztül megközelíthető volt a láda, úgy gondolom - és ebben ribizli is megerősített, hogy az eredeti ötlet emiatt sajnos nem működik.
Ezzel a rejtéssel szeretném bemutatni és felhívni a figyelmet erre a csodálatos szigetre, erre a rezervátumra, amely nagy természeti értéket képvisel ebben a régióban. Télen is érdemes felkeresni, de amikor zöldel a sziget, akkor valóban impozáns.
A ládához a jelölt parkolótól indulva a gáton át juthattok el, kitaposott ösvényen. A gát mellett folyamatosan sóder kitermelés zajlik, gyerekeknek ez is érdekes.
2009. 06. 17.
FIGYELEM!
A csalán és egyéb jelzések miatt ma kihoztam a ládát. Kerestem a helyét, de alkalmasat nem találtam, így másra gondoltam. :)
Amíg nem kerül új helyére a láda, addig senki se keresse azt a régi helyén, mert nincs ott semmi.
Állapot: megszűnt
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
-
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
+
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
+
település belterületén van a láda
+
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
+
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
-
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
+
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
+
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
+
gyerekbarát láda
+
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
+
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
megtaláltam, ember magasságú csalántengeren áttörve, szúnyogok több ezres armadájával megküzdve ... oda és vissza, macheta helyett egy bottal a dzsumbujban utat vágva. Köszönet az elrejtőnek, jól elrejtette. Javaslom, naponta legalább egyszer keresse fel a ládát, hogy legalább egy kitaposott ösvény legyen. A sziget északi oldalán egyébként van egy kavicsos út, amely közelében bárhol kulturált módon el lehetne helyezni a ládát és a szúnyogokat eltűrve gyönyörködhetnénk a tájban ... is
Mit is írhatnék ?
Gyermekkorom játéka derengett fel, amikor bejelentettem a megtalálást. Mit érdemel az a bűnös... Szóval a korábbi logok olvasása javasolt, sajnos én általában utólag szoktam ezt megtenni.
Az ösvényt megtaláltam, az csodásan vezetett a láda irányába egészen addig, míg a ládától 250 méter távolságra nem kerültem. Itt sajnos véget ért. Ilyen közelről még nem adtam fel ládát, ezért folytattam az utam.
A szokásos felszerelésem (szandál, rövidnadrág) hiányosnak bizonyult, de a láda közelében legalább nem éreztem a szúnyogcsípéseket, mert addigra a csalán nem hagyott szabadon helyet.
Visszatérve az útra!
Helyenként hónaljig érő csalánban haladva közeledtem a ládához, ami erősen lefoglalta az érzékeimet, így a környéket sajnos nem tudtam figyelemmel kísérni. A Dunából nem sokat látni a ládakeresés közben.
A láda közelében a fák alatt nagyon gyenge volt a vétel, és nem volt nagy hangulatom visszatérni a tisztásra. A láda azért így is meglett. A rejtés módján kicsit elcsodálkozva felhívtam a rejtőt, aki biztosított róla, hogy az általam talált módon rejtette el.
A legtöbb szúnyog mindenképpen a láda környékén van. Gyors logolás után GPS alapján saját csapámon tértem vissza a járt utakra.
Mint minden esetben a visszaút most is sokkal gyorsabb volt.
A láda mindenképpen élmény volt, és sok tapasztalattal szolgált.
A rejtő gondolatát, és az előttem szólókat támogatva javaslom a rejtés átdolgozását.
Annak ellenére, hogy a láda beteg volt megnéztem, hogy áll magasabb vízállásnál.
Szúnyog,szúnyog ja és még szúnyog. Hihetetlen hogy ,mért kell 15 percet ebben a szúnyogrengetegben eltölteni.Riasztó használata mellett is lett 9 csípésem.Kijjebb kéne helyezni a ládát,mert ez így nagyon gáz ,szúnyog ja és a csalánról ne is beszéljünk, rövidgatya kizárt.
5/8
Készültünk!!
de erre nem lehet eléggé felkészülni, lelkileg biztosan nem :-)
Másfelől nem értettük miért kellett ennyire be a dzsumiba a láda?! Mi van itt, ami kintebb nincs?
Vegyvédelmi ruhában menjetek!! Bár normális ember ide önszántából be sem megy.. szóval ennyi szúnyog a világon nincs.. a doboz meglepő módon egyszerűen lóg egy fán.. na, az biztos, hogy itt senki nem talál rá, csak aki miatta jön ide..
A csalántól két héten belűl, teljesen megközelíthetetlen lesz!!
Ja, a gáton most száraz lábbal lehetett átkelni.. az egyetlen öröm..
Széldzseki, szúnyogriasztó és ami talán a csodafegyver, hogy hajnalban mentünk napfelkeltézni... Furcsa módon a szúnyogok az elején még nem támadtak, biztosan aludtak és mi ébresztettük őket. A csalán a túranadrágnak meg nem kihívás. Szóval a kellemetlen részét nem tapasztaltuk úgy mint mások. :)
A környezet engem teljesen magával ragadott, ez a dzsungel nagyon bejött nekem így a napfelkeltével párosítva.
Megtaláltuk! Valóban van kitaposott ösvény, egy ideig. Az ösvény vége után inkább már- most még csak- térdig érő csalán. És rengeteg szúnyog. 30-nál kevesebb csípéssel biztos nem úsztam meg. A logbookba sem írtunk semmit, mert ahogy megálltunk elleptek minket a szúnyogok. Egyébkét szép hely, de szerintem felesleges ennyire "mélyen" az erdőbe rejteni a ládát!!!
Ok! Most csak egy-két centis víz hömpölygött át a gáton, így majdnem száraz lábbal át tudtam kelni a szigetre. A ládához vezető úton derékig érő csalán, és szunyogok milliói fogadtak. Én még ennyi szunyogot életemben nem láttam!!! Kicsit feleslegesnek tartottam ennyire betenni a ládát a sűrübe az ilyen szélsőséges viszonyok miatt. Mindenkinek ajánlom, hogy csak zárt öltözetben keressék a rejtést!
a gáton 30-40 cm magasan csapott át a víz, ezért az autóval lemondtuk róla, majd asfroolez szerzett egy csónakot a parton (két doboz söre bánta) majd beevezett! A nap legnagyobb élménye visszafelé már sötrétben.
Ha nincs a láda, sosem jövünk ide. Pedig kár lett volna kihagyni! Gyalogosan nem ment volna száraz lábbal, de az autó simán "átúszott". :)) Geocoin out! :)
Megtaláltam!
Nem tíz perces séta volt, hanem öt perces futás.
A szúnyogok végig kergettek. a calán is jól megcsípett:-(
logolni sem tudtunk, mert ahogy megálltunk, már több ezer szúnyog volt körülöttünk!
Nem tudom miért kellett a dzsindzsába rakni a ládát:-o
Azét ilenne a leírásba beleírni, hogy sok a szúnyog, nagy a csalán,........!
Geoládázás Nyergesújfalu környékén 3/3.
Nem volt meleg...Ezt a ládát úgy erőltettem rá szegény Annára, aki inkább már valami melegebb helyet választott volna.
Nagyon érdekes az ártéri erdő, a bozóttal és faóriásokkal. Kivételesen nem bántuk a fára lógatott zacskót, mivel nem sok hiányzott hozzá, hogy ránk sötétedjen a szigeten. Tavasszal azért még visszajövünk.
A ládába tettünk egy Belgimból érkezett - nagyon szép kivitelezésű - geocoint!!!
A múlt év tavaszán a Mogyorósi sziklák tetejéről nézegettem először a szigetet, már akkor is tetszett. Aztán betegeskedett a láda és megkértem a rejtőt, hogy nézzen rá a ládájára. Volt olyan kedves, hogy ezt meg is tette, ezt ezúton is köszönöm neki. Példás gondoskodás!
A terep nem egyszerű, a térképem szerint néhány száz méterre elfogy az út. Ez teljes mértékben fedi a valóságot! Kemény terep lehet lombosodás után. most sem volt teljesen sétagalopp, de azért leküzdhető. A csalánerdő, bár felismerhető, fegyverletétel gyanánt lehullajtotta a leveleit, így nem csíp.
Találkoztam horgászokkal is, amin kicsit meglepődtem az évnek ezen szakaszában.
Általában nem csípem a párhuzamos faágas rejtést, de ez alkalommal én is ilyet eszközöltem kb 2 méterre a földtől :)
lefülelve. :) [wapon beküldött szöveg]
Beteglátogatóba indultunk, de mire odaértünk, meggyógyult: éppen akkor hívtuk fel Ribizlit, amikor az újrarejtésből hazafelé tartott. Szinte még meleg volt a láda, amikor odaértünk
Persze, persze, nyáron még vadregéynesebb lehet, de ha a csalánokat és szúnyogokat hozzáadom, azt hiszem, sokkal szebb ez így télidőben... :)))
Köszönöm a rejtést
Hát ez durva...Folyt a víz a gáton, cipőt zoknit le, irány a túlpart.A dzsindzsás meg a csalán nagyobb volt mint mi...2 és fél órát kerestük, a GPS szerint ott álltunk rajta de nem találtuk sehol.Biztos hogy ott van még?
Az egyesület kétvállra fektetése után. Ritka, hogy a férjemmel csak kettesben ládázzunk - most sikerült. Brutál volt. A csalán most mellig ért, garantáltam nem leszünk reumások - maximum a karunk. Nincs igazán út (tuhus sem élő), de ahogy szegény láda 2 zacsiban lóg a fán... (leírás info ... ....) Szeretem az ártéri erdőket, de ez a rejtés így jelenleg gyenge. A rejtési szándékot köszönjük!
A gáton egy helyen éppen csak átfolyt a víz, gyakorlatilag száraz lábbal át lehetett menni a szigetre.
Odafelé rettenetes dzsungelharc árán értük el a ládát: hasig érő csalánerdőn át verekedtük át magunkat érte. Visszafelé már a fairtásos terepen jöttünk, így kicsit egyszerűbb volt.
Megtaláltam. A gáton kb. 20 cm víz volt, cipő le, így zúztam át a szigetre. Félelmetes mértékű a fakitermelés, ha így haladnak, nemsokára eltűnik áz ártéri erdő. A láda jól bent van a sűrűben, még mindig a faágon lóg. Amúgy tetszett a vidék, köszi a rejtést. MR túra 1.
Bringás kirándulás a semmibe. Vízszint elég alacsony, szúnyogok még alszanak, csalán még növendék. Háborítatlan őstermészet lenne, ha nem folyna nagymérvű fakitermelés. Nem kis feladat a láda megközelítése. A szigeten végigvezető murvásról indultam egy éppen észlelhető csapáson, de így is közel fél km küzdelem a természettel. A hangulatot a csepergő eső sem dobta fel Az út viszontagságai után a ládát már kész öröm könnyedén meglelni.
Sajnos a szél még itt is rettenetesen fújt, ezért anya és a nagylányom keresték fel a ládát. Miután elfogyott az út, még 300 métert kellett az áthatolhatatlan aljnövényzeten keresztül - egyébként természetvédelmi területen - küszködni. Közelebb is lehetne, így nehéz védeni a természetet.
Régi adósságom már ez a láda, most sikerült végre különösebb nehézségek nélkül megtalálni. Igazándiból sokkal többet vártam a helytől. Sajnos igazi, öreg ártéri erdő csak a sziget szélén húzódik egy sávban. Beljebb nyárfás van/volt, mert éppen tarvágást végeznek, olyan mintha atomcsapás érte volna a környéket. A láda közelében már frissen újra is van telepítve az erdő, távolabb még csak a fafeldolgozás folyik.
Esztegom környéki tekergés. Jég nem volt, csak a száraz gát, meg a 600 méter az ártéri erdőben (odafelé). Javaslat: ne forduljatok azonnal jobbra, a továbbvezető széles földút hamarost szintén keletnek veszi az irányt, és a láda magasságáig szintén bevisz a sziget belsejébe; igaz az most az ártéri erdőgazdálkodás frissen bolygatott területén vezet keresztül.
Úgy érkeztünk a szigetre, hogy azt hittük, hogy órákig fogunk GPS nélkül bolyongani a sűrűben. Mások leírását követveelmentünk az út végéigmaj bevágtunk a dzsungelbe. A vártnál sokkal hamarabb megtaláltuk, mert sokat segített, hogy a láda még mindig egy fáról lóg le egy fehér szatyorban.
Mai 1. ládánk. Jól jött a szép idő, bár a talaj még kicsit sáros volt, ez nem lehetett akadálya egy jó kis ládázásnak. A környékbeli halászok mosolyogva lestek utánunk ahogy egyre beljebb vonultunk az erdőbe ... :-) A láda ügyesen megadta magát. Jó rejtés, köszi!
A sziget bejáratánál található betonlapos behajtó szintje alatt bő 1,5m-rel volt a Duna vízszintje, így a bejutás nem volt komplikált. A szigeten fakitermelés folyik kb. 200m-re a rejtektől, egyenlőre a láda biztonságban van. A fára tekerve zacsiban találtam, így is hagytam ott. Korhadt, öreg, átázott fák egy kisértet szigetre emlékeztetnek. Még ilyenkor is bozótharcot kell vívni persze csak 30cm magasággig, el tudom képzelni mi lehet itt nyáron. Összeségében elnyerete a tetszésemet, köszi a rejtést!
Szerencsére pont elállt az eső, mire odaértünk. Egészen a szigetig be lehet menni autóval a
Szélesség N 47° 45,2590'
Hosszúság E 18° 37,5350'
pontnál lehet parkolni. Innen a láda 650m, ebből 300m-t lehet menni "az" úton, onnan kosz és dzsindzsa, még most is, de járható. A láda egy fára van akasztva, úgy is hagytuk. Madárhangot hallottunk, Lopakodó látott valami nagy, fehérszárnyú madarat. Kidőlt fa van "rendesen". Visszafelé durrogásokat hallottunk, vagy petárdáztak, vagy csak nem találtak el.
MOST LEHET KERESNI, nyáron valami szörnyű lehet..
Sötétedés előtti utolsó pillanaban találtuk meg a ládát.A sziget fehér és latyakos volt, elég rémísztő volt, ahogy recsegtek az ágak a lábunk alatt és közben valaki lövöldözött.
Pár éve nyáron már próbálkoztunk a megtalálással, de akkor gyorsan letettünk róla. Akkor elhatároztuk, hogy ezt a pontot csakis télen fagyban fogjuk megkeresni, amikor a szúnyogok, a csalán és a dzsindzsa kifagy a sár pedig összefagy.
Karácsony után éppen hazafelé tartottunk Komáromból és útbaesett ez a pont. A Duna vízszintje viszonylag alacsony volt, így a gáton száraz lábbal át tudtunk kelni. Az utolsó 300 méter így is elég nehéz volt, de nagyságrendekkel könnyebb mint nyáron.
Bár irtózunk az ártéri erdőktől, de így fagypont alatt egész elviselhető. Sőt a hatalmas korhadt faóriások és a látszólag érintetlen rengeteg még tetszett is.
A leírás semmitmondó, a megtalálók leírásai alapján indultam útnak már nyáron is, de akkor a hatalmas csalánerdő miatt nem kínlódtam vele. Mostanra nagy részét lekaszálták a csalánosnak, egy része el is fagyott, így egész kényelmesen megközelíthető a láda.
Víz felől érkezve a korábbi térképvázlat alapján GPS és bozótvágó nélkül, partraszállástól számítva 10 perc alatt megvolt. Nem éreztem olyan veszélyesnek a terepet, mint a bejegyzésekben szerepel. (szandál zokni nélkül, a hosszúnadrágot azért nem bántam :) )
Yorgy Marking Territories TB-t kivettem így Görögországból jövet pár napot együtt tölthetnek TB Duckyval, aki épp oda tart, és másnap leltem GCSaBa ládában. A biciklis út elejen jól vizrerakható volt a csónak, amivel még leeveztünk a sóderos öbölig és vissza. Rengeteg víziszárnyast láttunk, jól megégtünk és elfáradtunk. Nagyon szép nap volt. Köszönöm a rejtést.
Megtaláltuk! Iszonyatos durva a bozótos, ill. dzsindzsás befele.
De pont ez tetszett. Tiszta LOST!!! A macheta nálunk is ott volt.
A ládába költözött a Yorgy Marking Territories nevű Travel Bug!
Várja megtalálóját!!!
Szerencsére nem volt sok szúnyog, csalán annál inkább. Ozeki kollegával kajakokkal indultunk keresésére. A holtágban gazdag madárvilág, napsütés, szóval jó kis nap volt.
Támadás vízről, Zorro kollegával.
Esztergombol indultunk kajakjainkkal, kellemes ártéri úton haladtunk. A ládához a legközelebbi partszakasznál kiszálltunk, megkerestük. A szigetet megkerülve csorogtunk vissza Esztergomba, jó kis kirándulás volt, 23 km, annak ellenére, hogy azelőtt soha nem kajakoztam...
A leírás hihetetlenül ásatag, használhatatlan.
Mivel elolvastam az előző megtalálók írásait, egy a lakóhelyemen található vas, gép, és szerszám szaküzletben magamévá tettem egy bozótvágókést..(1800.-). Eme nemes szerszámmal neki is indultunk.. meg kell mondanom nem irígylem aki ide utat tört, mert bizony nekem is jócskán kellett használnom. Gáton átérve ami a nagy és kisdunát kettéválasztja jobbrafordultunk.. amíg el nem fogyatkozott a járható út..
Nagyon szép és rejtelmes erdő várja aki felkeresi ezt a ládát. TB POISON DART FROG DEN kikívánkozott a ládából és útban van a következő láda felé.2007. 07. 15.-én vasmegyei kráterben várja a megtalálót.
Családdal indultunk, de a szigethez érve már csak egyedül mentem a ládához. Utközben pocokkal, őzzel, szunyogokkal találkoztam és különböző madár hangok kisérték az utamat.
Magasabb csalánra számítottam, de a szerszámoknak így is jó hasznát vettük! A ládát kipucoltuk, az ajándékokat bezacskóztuk.
Leginkább a víz és a fák tetszettek.
Talán át kellene helyezni a ládát, ha már természetvédelmi terület.
Még a kis gát előtt álltunk le, s onnan gyalogszerrel folytattuk az utat. Mivel ártérről van szó, ezért 2 machetével felszerelkezve érkeztünk. Célunk nem az öncélú vagdalkozás, hanem egy keskeny csapás kialakítása volt a csalánosban. Ebből adódik, hogy ahol nem volt csalán, ott nem is kaszaboltunk. A ládáig hátralévő 400 méternek talán a fele felel meg egy anti-reuma kezelésnek. Mivel elég lassan haladtunk, így volt időnk megszemlélni a Duna-ártér eme szigetének erdős-rétes élőhelyeit. A láda elég könnyen meglett. "Érdekes" a rejtés eme módja. Mivel a láda belül elég nedves volt, így kitörölgettük, a naplót és az ajándékokat bezacskóztuk. Kivettem "paroja's Trabi" TB-t. Miután elvégeztünk mindent, elindultunk visszafelé. Az idefelé létrehozott csapás olyan jól követhető lett, hogy sikerült több alkalommal is letévednünk róla. Egy igazi élmény volt. Mukinak is tetszett.
Csak annak ajánlom a láda felkeresését aki reumás fájdalmait kívánja orvosolni egy csalánerdőben. De ez esetben is elég az első pár lépést megtenni. Azokat akik mégis végigharcolták magukat emiatt az egy keserves pont megszerzéséért, csak sajnálni tudom !
Számomra ez a láda a geocaching megcsúfolása, úgyhogy nem feladtam, hanem otthagytam !!!
Reggel meló előtt, ha már itt jártam. GCNYER után útbaejtettem.
Gyalog mentem be a szigetre, majd a jobboldali földúton közelítettem. Ösvény a ládához nem volt, így az embermagasságú csalánban magam tapostam. Végül a "Pókláberdőn" és a "Jurassic parkon" átkelve, simán meglett.
Erős karbantartás ráférne!!
Amúgy köszönöm e rejtést, a pesti aszfaltos ládák után jólesett a bozótharc.
Az utánunk jövőknek javasolom, hogy kocsival menjenek át a szigetre és ott a terméskóvel felszórt úton menjenek, mert a másik, melyik közvetlenül a szigetre érés után fordul el a láda felé 300 m múlva véget ér és jöhet a dzsungel és csalánharc... Azt persze nem tudom, hogy az az út jobb-e, de ez borzasztó. :)
Nagyon romantikus! Már nincs sár, még nincsenek szúnyogok, igy nem volt bonyolult. Két doboz van, mindekettő átázva, egy plusz zacsiban száraz logbuk. De kis gyógypillantásra szorul a cucc.
Nem fogott meg igazán ez az erdő, valahogy talán több élettel teli növényzetre számítottam. De ha valamelyik évben netán befagy a holtág, szívesen eljönnék ide korcsolyázni.
Sajnos a ládarögzítő madzagot nem tudtam kicsomózni és ahogy a zacskóból kibányásztam a kisebbik dobozt, még inkább széjjelszakadt. Kárpótlásul helyeztem a nagyobbikba egy új füzetkét, zacsiba csavarva.
Helyenként a "Gyűrűk Urá"-ba illő táj. Igaz a figyelmet a közvetlenül a láb előtt lévő és a távolabbi terep között folyton meg kellett osztani, de így is tetszett! (Azaz ha sokat gyönyörködsz a tájban, előbb-utóbb megbotlasz, belelépsz, belegabalyodsz valamibe, de ha nem sietsz, akkor mindkettőre jut idő :))
Esztergom környéki tekergés Tz barátommal kiegészítve. 4/1.
Ezzel végre beszürkült a Gerecse térképem:)
A vártnál jobban sikerült, fel voltunk készülve minden rosszra:)
Elég hamar sikerült megtalálni a ládát bár szerintem már nem azon a koordinátán van ami itt van hanem kicsit arrébb, összesen annyit tudtam csinálni hogy az első oldalről leolvastam a jelszót mert a napló használhatatlan állapotban van, szét volt fagyva.
Sajnos erről a ládáról nem tudok sok jót mondani. A gát most száraz, kocsival is át lehet rajta menni. Elértünk egy lépcsős, kék színű objektumig, ott parkoltunk le. Ez kb. 450 m-re volt a ládától. Onnan átverekedtük magunkat az erdőn, majd az elszáradt, méteres csalánokon csetlettünk-botlottunk. Meglett a láda is felkötve a fára, de belül csupa víz mind a kettő. Ha megfagy, nem lehet majd leolvasni a jelszót. Visszafele ugyanígy mentünk a kocsihoz. Borzalmas volt. De legalább a szunyogokat és a csaláncsípést elkerültük.
Most száraz lábbal megközelíthető, a csalán már kezd elszáradni, szúnyog egy darab sincs. Nyáron borzasztó lehet.
Nem igazán ragadott meg az ártéri sziget.
Üdv Mr Zerge.
Vagy nagyon alacsony a Duna vize, vagy megerősítették a végén a köves/betonlapos átjárót, mert autóval is könnyen át lehetett gurulni a szigetre. A logbook használhatatlan, felújításra vár és tájolót sem találtam.
Ezt a ládát már elkönyveltem, hogy soha nemtudom megközelíteni. Köszönhető a duna alacsony vízállásának és az elöttem megtalálóknak akik leírták, hogy száraz lábbal ellehet jutni a ládáig most sikerült. Sőt, még elég sokáig elbringáztam a föld úton. Ha talál valaki a láda közelében egy silva laptájolót piros madzaggal az az enyém.
Zsorzs és Csigabiga társaságában töltöttem a mai napot, ezt a ládát is felkerestük.
Nem ez volt a mai legszebb megtalálásunk. A ládákban állt a víz, karbantartása indokolt. A logbookba nem is tudtunk írni.
O.K! [wapon beküldött szöveg]
Zsorzs és SagiK társaságában jártuk be Észak-Dunántúlt, így jutottunk el ide is.
Száraz lábbal (kerékkel) jutottunk a láda közelébe. Miután letámasztottuk a kocsit, megpróbáltunk a vízparton eljutni a láda mellé, de a süppedős, szikkadt iszapon nem mertünk tovább menni.
Végül bevettük magunkat a sűrűbe, ahol derékig érő csalánon, keresztbedőlt fákon és egyéb nyalánkságokon vágunk keresztül.
Igazi, gyönyörű ártéri erdő!
Végül megtaláltuk a ládát is, egy fára kötözve, kb. 1,9 m magasan. Sajnos ennek ellenére a külső nagy és a belső kisebb ládában is állt a víz! :o(
A külső ládában lévő logbook annyira át volt ázva, hogy ki se lehetett nyitni. A belső ládában lévőnek is csak a fedelét tudtuk némi ügyeskedés után kihajtani, hogy hozzájussunk a jelszóhoz, írni már nem tudtunk bele.
Ezúton is köszönöm szépen zsorzsnak ezt az egész napos kirándulást, SagiKnak meg a dobozos-folyékony-kenyeret! :o)
Hát, kissé brutál... Aki nyáron próbálkozik, annak minimum hónaljig érő gumicsizma ajánlott! De kezdjük az elejéről.
Esztergomból indultunk kajakkal (bérlési lehetőség: kettes kajak, napi 1200 ft az esztergomi zeneiskola aljában található hajóházban, N 4747.618 E01844.299, előzetesen Puksa (nem Puska!!! :-)) Tibort keressétek 06/20/5107209). Kb. 2 és fél óra kényelmes evezéssel elérhető a hely, nagyon szép kis Duna mellékágakon. Még megfelelő kikötőhely is akad. Aztán kezdődik a tánc, ugyanis a nemrég levonult ár megtette a magáét.Kiszálláskor min. bokáig süllyedsz a sárba. Ha papucsostul próbálod, akkor utána nem tudsz a papucsban járni, mert állandóan kicsúszik belőle a lábad. Ha leveszed, márpedig ez fog történni :-) - akkor legkésőbb a harmadik lépésnél elvágja valami a talpad. A sárban cuppogva megteszel kb. 20 métert. Végre kiérsz a szárazabb részre, itt akár már járni is lehetne, ám innentől derékig ér a csalán... Itt viszont megdöbbentő tapasztalatra tettünk szert: amelyik sáros, az nem csíp! Miután a legkisebb királyfi (és királylány) leküzdötte a második akadályt is, akkor jön a harmadik erőpróba: a dzsindzsás rész, ahol leírhatatlan mennyiségű a szúnyog. (Szúnyogspray persze ez idő alatt a kajakban napozik.) A ládát hosszas keresés után megtaláltuk egy fára akkurátusan felkötözve, sajnos teljesen elázva, csurig vízzel. A logbookból a jelszót azért ki lehet sillabizálni, de logolásra alkalmatlan.
Visszafelé 2 lehetőség van, vagy a már járt úton vissza, vagy a sziget csúcsát megkerülve a Nagy-Dunán a sodrásban egy óra alatt vissza lehet érni, viszont alacsony vízállás esetén a szigetcsúcsnál át kell vinni kézben a hajót egy kicsi gáton, de nem vészes.
Szerintem legalább 3 pont kellene járjon ezért a ládáért... :-) Perverz kesserek előre!
Ma ez a máodik ládánk.Eredetileg csak a környéket akartuk megnézni ,hogy jég híján megjehet-e közelíteni a ládát.És arra az elhatározásra jutottunk ,hogy itt a vissza nem térő alkalom,hogy megkeressük,mert most még a nagy dzsindzsa a hó által lenyomódott és most is úgy maradt,és a szúnyog invázió is elmaradt. Nyáron bizos izgibb a nagy gazban a rovarok társaságában.
A vendéglő előtt Mozoékkal futottunk össze, ők már pont indultak tovább, amikor mi érkeztünk. Átsétáltunk a jégen, így egy gyors találat lett. A hely nagyan tetszik, ugyanolyan, mint a monostori Szent Pál sziget. Visszafelé még Süttő után megálltunk, megnéztük a Nagy-Duna jégzajlását.
50. Mai második ládánk. Átkeltünk a veszélyekkel teli recsegő jégen és egy kis sétával meg is lett a cucc. Visszafele találkoztunk egy kobor blökivel, aki nagyon éhes volt. Vigyetek neki kaját, mert amit tölünk kapot az nem tart ki sokáig.
Ági&Pilu, Szinti, Mozo, Szilvi, Tomi (Baloo), Györgyi
Révén,hogy Zsuzsi Tát-újtelepen lakik már régóta terveztem, hogy kimegyek a ládát megnézni.Mivel még nincs gps-em a "csalános" időszakban képtelenség lenne annélkül megtalálni ,így most volt alkalmam erre.Kaptam egy cangát kölcsönbe ,amig letekerek a szigetig.A Duna be volt fagyva ,sokan koriztak ,csúszkáltak rajta.Gondolkodtam,hogy én is átlibbenjek a jégen,mivel a láda egyvonalba van kb a Halászcsárdával.Ott nem volt teljesen befagyva a víz.Legközelebbi alkalmas hely a jégen való közlekedésre a temetőnél lett volna,ahol a helybéliek is koriztak.Ha itt átmegyek,akkor is kb3 perc alatt a ládánál vagyok .De nem kockáztattam még minimálisan sem,inkább kerültem a gát fele majd fél órát.Egy ideig pedáloztam utána toltam,majd kézbe vittem a bicajt .A végén letettem mert elég nehezen járható télen is ( mi lehet ha tele van csalánnal?).
Első benyomásra vadnak tünik a hely furcsán állnak a fák,de hát ártéri erdő...Volt egy kietlen mező is ,mindezek ellenére tetszett a hely.A ládát könnyen megtaláltam ,kb 2m magasba van feltéve az ágak közé.
Visszafele egy jó kis bicikliúton mentem ,a falu központját kikerülve.
Öregtomék tegnapi logján felbuzdulva én is megpróbáltam ma a jégenjárást. A csárdától indulva sima ügy. Ma is sokan korcsolyáztak a befagyott Duna ágon . Azért jól körül kell nézni az útvonal kiválasztásánál, mert itt-ott alig befagyott lékek találhatók a jégen.
A rejtés nem igazán tetszett bár a miértjét az árvízveszély magyarázza. Szerencsésebbnek tartanám, ha a környéken fellelhető számos hatalmas fa könnyen elérhető odujába vagy ág elágazásába kerülne a láda.
Elnézve az ártéri erdőt , inden tiszteletem azoké akik nyáron a gát felől közelítették meg a ládát.
A csárdánál parkoltam, onnan átellenesen a láda 230 m. Jég borította, így ma simán átsétáltam a túlpartra, igaz kicsit ropogott, a széle is töredezett (alatta nem volt víz!), de rengetegen korcsolyáztak, bringáztak rajta. A book (eredeti) csont jég, ki sem bírtam nyitni. Jalsónak köszönöm a kis dobozt és benne a logbookot, (meg sem néztem, hogy látogatható-e), csak az átcsúszkálás után vettem észre, hogy a bélyegzőt sem vittem át.
ÖregTom
Egszer már voltam itt, egy céges vizitúra keretein belül (Lásd Döbrögi 2005.05.16.-i logját). Akkor nagyon utáltam és most sem volt ez másként. A bejutás egyszerű volt, de a szigeten 700 métert kellett megtenni mindenféle utat és ösvényt nélkülözve egy ártérben. Ez még nem lett volna olyan nagy baj, viszont a csésze használhatatlan állapotban van. A logbok szétázott, a doboz szinte üres, a jelszó is csak hosszas silabizálás után lett meg. Ráférne a cuccra egy alapos karbantartás és a rejtést sem ártana átgondolni. Ez így ebben a formában csak kellemetlen élményt szerez az embernek. Ja meg a megjelenésen sem ártana túrbózni egy kicsit.
A gáton át jöttünk, de a gps-en berajzolt utacska nem volt meg. Úgy, hogy mindenen keresztül másztunk, időnként lábszárig hóban. Semmi pláne sem volt a helyben. A láda egy zacskóban jól fel volt kötve az ágra és volt benne jég is. A logbook egy darabba össze volt fagyva. A jelszó a dooboztetőről lett leolvasva! Több percet vertem, hogy be lehessen zárni, mert a perem köze tiszta jég volt. Igaz nem tudom miért tettem, hiszen ezen a logbookon már nincs mit megvédeni. Újat meg nem nagyon volt érdemes beletenni, mert ha kiolvad a régi, akkor elárasztja az újat is...
Jég még nins, a gáton át. A csalán már elszáradt, szúnyogok nincsenek. Ha nem is könnyen, de bárhol járható a sziget.
A láda 2 méter magasan, egy faágon lóg. Belül tele vízzel és jéggel.
Kiöntöttem. Logolni nem lehet, a jelszó viszont olvasható.
Fel kéne újítani.
Sokat eveztem, kajakoztam, kenuztam itt a Dunán.
A szigetre simán be lehet jutni, de ott elakadtunk. Az erdőben a járhatatlanná sűrűsödő aljnövényzet állta utunkat, a parton pedig bokáig süllyedtünk az iszapba, a cél előtt 240m-rel feladtuk. Majd télen... :) [wapon beküldött szöveg]
Táá-táá-tátika, itt az alkalom, hogy minél több csalán és szúnyog bosszúságot okozzon.
Melegben, hosszúujjúban, szukutól illatozva meneteltünk. Nem értem mire fel ez a sok panasz? :-)
Mudman lelkesedett, hátha vízenjárhat a Sárkánnyal, de ez nem jött össze. Helyette randevúztunk hétmilliárd szúnyoggal és hatalmas csalánokkal. Ártéri erdő áradás után.
Valószínűleg érdemesebb lett volna a kihelyezéskor keresni. Most nagyon zavaró volt a láda szomszédsága. Amúgy egy "mezei" ártéri erdő. Igazán sok érdekességét én nem láttam.
A versenyen lelcache-től hallottuk, hogy a szigetre térdigérő vízben kell begázolni. Ez meghozta a kedvet, hiszen éppen volt nálunk olyan autó, aminek ez nem árt meg különösebben.
Mikor odaértünk szomorúan láttuk, hogy a gázló tökszáraz. :o( Szépen átgurultunk, aztán belevetettük magunkat a dzsungelbe. Szerencsére a szembejövőktől kaptunk pár jótanácsot, így DDT-ben megmártózva, nyakig felöltözve indultunk a csalánosba. Nem rajongtunk érte.
A ládát is megleltük, majd visszafelé is letudtuk a csalánost. Néhol még a nadrágon keresztül is szúrtak a kis görények.
Tobb okbol nem tetszett igazan a lada: Iszonyat nagy csalandzsungel boritott mindent, hatalmas verszomjas szunyogfelhok rajzottak, nehezlovassagi tenyesszunyogokbol. Lattam par szep arteri fototemat, de ha megalltam volna fenykepezni, elajulok a vervesztesegtol.. >I
A lada viszont jol elbujt, poen hogy meg a hult helyet is megtalaltuk a foldon (ahol talan sosem volt ;D ).
Osszeszedtunk itt Nikaval fejenkent egy kullancsot is...
Elég sokan gyűltünk össze ennél az igen veszélyes ládánál.
Szerintem még az se úszta meg csípések nélkül, aki kint maradt az autóknál.
Valószínüleg a kedves rejtő nem gondolt bele abba, hogy milyen a helyzet a szigeten a többi évszakban. Mi biztosan elmondhatjuk, hogy BORZASZTÓ!!!
A logbookba nem loggoltam, mert futva menekültem ki a szunyogok elől.
Háromszor futottunk neki gyors egymásutánban. Már a versenyre menet le akartuk vadászni (2005.05.20 17:35). Haladtunk is egy nagy teherautó után, de amikor megláttuk, hogy az hol megy át, nyomtunk egy padlóféket. Meg is lepődtem, hogy a logokban senki nem írta, hogy csak gumicsizmában, vagy csónakkal járható. Scelével nekiindultunk bakancsban, de nem jutottunk túl messzire, mert gyorsan tele lett a cipellő vízzel. Mondjuk ez scelére vonatkozik, én megúsztam. Második próba: bakancs levesz, mezítláb nekiindul. Sajnos így sem jutottam messzire, mert baromi hideg volt a víz. Próbáltunk tehetautó stoppal is átvergődni, de nem vittek át, gondolom azért, mert már a műszak végén jártak. Szóval kénytelenek voltunk feladni. A bázison azért megkörnyékeztem mudmant, hogy a terepgépével majd iktassuk be a ládát verseny után.
A verseny utáni nap, a mogyorósbányai láda után a bázisra menet néztünk be másodszor (2005.05.21 18:45), mintegy terepszemle jelleggel, hogy másnap mire készüljünk. Meglepetésünkre már csak egy apró vízfolyás volt. Száraz lábbal átkelhettünk volna, de sajnos idő hiányában (vissza kellett érni az eredményhirdetésre) megint kénytelenek voltunk feladni.
A versenyről hazafelé tartva aztán sikerült! Száraz lábbal, simán átkeltünk. Mudman fuvarját igénybe sem kellett venni, pedig jól beizgattam szegényt. Jó sokan futottunk itt össze. A ládához vezető út kész istencsapása. A derékig érő csalán nem is volt olyan durva a hosszú nadrágban, de a szúnyoginvázió elviselhetetlen. Vágni lehetett volna, olyan sűrű volt. A ládát kevés keresgélés után megtaláltuk, de a le- és felszerelése súlyos véráldozatot követelt. A logbookban hagytunk egy szúnyogot is! :-) Kifelé igyekeztünk, ahogy csak tudtunk, így a csapást is elvétettük, még több dögöt megkajáltatva ezzel.
Lelcache-ék ötlete nyomán a verseny után mi is nekivágtunk MaDFoX-ékkal.
Bár a Dunán száraz lábbal kelhettünk át, de aztán a derékig érő csalán és a szúnyograj, majd a láda kb. fél óráig tartó keresése eléggé lehúzta az élményt. :(
Valamikor biztos szép lehet a láda közvetlen környezete is, de most nem találtunk rá magyarázatot, hogy miért pont ott.
Péliföldszentkereszeten beszélgetve többen említették, hogy a Tátika most száraz lábbal megközelíthető. Mindenképpen szerettem volna még hazafelé is begyűjteni egy ládát, de a környékbeli hegycsúcsok holdvilágnál történő meghódításához valahogy nem fűlött a fogam.
Nekivágtam hát ennek a ládának, anélkül, hogy a leírást valaha olvastam volna, a rejtekről bármit tudtam volna. A doboztól kb. 200 méternyire, a Csárda parkolójában léptem ki az autóból, de látnom kellett, hogy itt úszni kellene, ezért elindultam bal felé, ahol egy gázló vonalát sejtettem egy sötét árny képében. Röpke két kilométernyi séta lett mire a csészéhez értem. Viszont fantasztikus volt az út! A gázló tényleg szárazon állt, és az autóút is folytatódott egy darabig a szigeten, majd egyre szűkülő ösvénnyé váltott, amelyet másfél méteres csalán szegélyezett. Az ösvényen lépten nyomon combvastag ágak és kidőlt fatörzsek hevertek keresztben, ha siettem, és nem világítottam meg magam előtt az utat, (márpedig siettem, mert féltem hogy megjön valami árhullám, azt itt tölthetem a tavaszt), akkor könnyedén fel lehetett bukni fejest a csalánba (állíthatom, kipróbáltam). A nagy rohanásnak az vetett véget, hogy a sötétben a ládától jó 190 méternyire elenyészett az ösvény, ezért megpróbáltam toronyirántra váltani. Bozótharc csalánfegyverekkel és alattomos indaaknákkal. Végül a műholdjelet többször elhagyva, valószínűleg a vakszerencse révén megleltem a dobozt. Nem olyan helyen, nem olyan fánál, nem úgy találtam, ahogy előre elképzeltem, de körülményeket mérlegelve megértettem a rejtő kényszerét. A dobozból továbbrepítettem Rénszarvast. (Másnap GCANGY-ban, az Angyali szigeten talált újabb ideiglenes szállásra.) A visszafelé út sem volt piskóta! A doboztól 65 méternyire "szerencsére" megleltem a visszafelé vezető ösvényt, és olyan slunggal vágtattam rajta, hogy amikor az véget ért egy horgászhelynél, egyszerűen belegyalogoltam a holtágba. GPS a fejfölé, hátas a part felé, végül csak az egyik karom ázott el, és az egyik lábam lett combközépig vizes. Most már óvatosabban kerülgettem az emberes törzsű, vastag mohapárnával burkolt ősfatörzseket. Végig olyan érzésem volt, mintha a Jurassic Park-ban járnék, és a következő bokornál már ott várnának az apró Compsognatus-ok, vagy a raptorok.
Visszafelé a temető mellett sétálva még elméláztam azon, hogy mi a hóhérnak kellett az Úrnak olyan madarakat teremtenie, amelyek az éj sötétjében, az amúgy is kissé félős kessert hörgő huhogással rémisztgetik...
(Viki, Geri, Krisz'), TZ
GPS alapján közelítettünk, amíg egy folyó nem állta utunkat. Átjárót keresve, majd találva meglepetten láttuk, hogy a Duna az átkelőt is birtokba vette. A horgászoktól megtudtuk, hogy csak három órát késtünk, mert délben még üzemelt az átjáró. Be kellett látnunk, ha nem akarunk megfutamodni (és mi nem akartunk), akkor két lehetőség közül választhatunk: kamionstop (ti. a szigeten levő sóderbánya még üzemelt), vagy mezítláb. Az utóbbi mellett döntöttünk! Emerzee, hogy egyszerűsítse az átkelést, rövidnadrágot és papucsot húzott (ez később megbosszulta magát, de ekkor még nem sejtettük mi vár ránk a szigeten), én térdig felgyűrt farmerben, cipőkkel a kezemben egyensúlyoztam a rendkívül szúrós talajú, de annál nagyobb sodrású vízben. Nehezítésül, időnként félre kellett ugrani az arra száguldó kamionok elől.
A szigeten az út elejét egy kicsit sáros földúton tettük meg, ahol a kihívást az egy főre eső rendkívül nagy szúnyogszám jelentette (sajnos csak ketten voltunk, így megállni életveszélyes volt). Az igazi problémák csak később jelentkeztek, amikor az út váratlanul elfogyott és kezdetét vette egy 600 méteres kalandjáték a derékig érő csalánosban! Szegény Emerzee egy ideig hősiesen küzdött a szúnyoghad és a csalánerdő ellen, de amikor mezítláb belerúgott egy faágba, feladta a játékot és kamionstoppal visszatért a szárazföldre.
A játék abban állt, hogy feltartott kézzel, folyamatosan kellett haladni a csalánosban kanyargó keskeny ösvényen átlépegetve a hasraesést okozó akadályokat. Az elágazásoknál ki kellett választani azt az ösvényt, amelyik nem horgászhelyhez vezet, azaz nem zsákutca. Ez nekem ritkán sikerült! Végül, amikor is az ösvény elfogyott, a csalánost egy bozótos erdő (és a láda) kedvéért elhagytam. A ládikát könnyen megtaláltam, de logolni csak a közeli napos réten mertem, ott is csak kapkodva, mert a szúnyogok nem tágítottak mellőlem.
És mivel csak a jóból árt meg a sok, az egész tortúrát visszafelé megismételtem!
Az ártérben, jólfejlett csalánosban és szárbaszökkent szedresben túrtunk egy negyedórát, és közben az összeszorított fogainkon kresztül szűrtük a szúnyogot, legyet, és mindenféle rohadék szúró -fúró repülő alkalmatosságot. Egészen bátran fejbelőhettek ha itt még egyszer előfordulnék.
munkaundorkess 5.
levezetés.
leírás nélkül rástartoltam. sehol nincs tábla, amely a védettséget jelezné, csak Mikulás helyszíni beszámolójából értesültem. a víz visszahúzódott, kb 1.5 méterrel volt a láda alatt. kicsit sáros-iszapos úton közelítettem meg. most még nincs dzsindzsa és őserdő.
A gátnál parkoltuk le az autót, innen gyalog tovább át a gáton, majd ezután jobbra fordultunk egy még talán autóval is járható útra. Mi a nagy sár miatt nem vállakoztunk erre, pedig egy bátor horgász egészen eddig eljött, kíváncsi vagyok, hányan tolják majd ki innen :-) Kis idő múlva ez az út is véget ért és következett az őserdő, ilyen időben még járható, de nem irigylem azt, aki tavasszal jön majd, jó kis dzsindzsa lehet itt akkor. A rejteknél egy a földön heverő széttépet nejlontáska várt minket, már a legrosszabbra gondoltunk. Húsz perc alapos keresés után már kezdtük feladni, mikor utolsó esélyként intenzív WAP-olásba kezdtünk, és Pupu logját olvasva (basszus ez nem is a földön van:-) Miszi rögtön kiszúrta. Mi a N47'45.094 E018'38.031 koordináták mértük a doboznál.
A rejtes onmagaban eleg szegenyes volt. A kornyezet sem teszett elsore, de a visszauton sikerult meglatnom a szep oldalat is. Osszesegeben nem bantam meg a ladazast - igaz, lehetne egy felkilometterrel kozelebb is az uttol :) Meg az osvenyen is nehez volt haladni a terdig-derekig ero susnyasban.
No es ben a saros idoben a kocsim is ugy nezett ki, mint egy rally verseny utan...
Petya357
Igenis, kellett láda a Táti szigetre, a régi dunai vízivilág egyik utolsó maradványára! Régen sokszor kajakoztunk, kenuztunk a szigetek közötti ágakban, ahol még megvolt az érintetlen természet illúziója. Amikor később láttuk, mit pusztítottak ott a nagymarosi gátépítés kapcsán, szó szerint megsirattuk. Nagyon örülök, hogy megmenekült az elárasztástól! Igaz, nem könnyen járható a rejtek környéke, de ami ott van, az nem simán "dzsindzsa", hanem valódi őserdő, ahol még valamennyire a természet az úr. A láda helyét kicsit alacsonynak véltem, ezért magasabbra akasztottam. Eddig sem volt rejtve (amúgy is csak kesser jár ott), most talán védettebb a magas vízállástól.
A kádát kicseréltük, kereshető (de minek, mert se nem szép, se nem könnyű a több száz méter a susnyásban). A hely még most sem tetszik [wapon beküldött szöveg]
Megtaláltam! ...sajnos csak a láda maradványát, egy tescos zacsit... :( Kár. A GCtati igazabol nem volt betervezve, de olyan kozel voltunk hozzá, hogy az a 700 méter nem tartott vissza. A láda, bár nem lett meg - ugyan túl sokat nem is kerestem - mert "beteg"; a sziget és az érintetlennek tűnő környezet kárpótolt mindenért. Nyáron kemény dzsindzsamászás lehet. Sosem láttam életemben ennyi hattyút együtt.
Kl-lel éppen hogy csak elkerültük egymást. Ezek szerint az ő jóvoltából, újra rendesen kereshető a ládika :) Logoláshoz is ő segített. Köszönet érte!
A láda leírását még tavasszal nyomtattam ki. Azóta halogattuk felkeresését. Tegnap este ránéztem a láda honlapjára - semmi jót nem ígért a hely. Azzal semmi gond, hogy ismét be kell úszni a Dunába, hanem a csalánerdőből a velencei-tavi láda nem oly régi emléke kapcsán elegem van. A gáton való bejutás csak hosszabbította volna a bozótharcot, így az úszás mellett döntöttünk. Kisebbik fiam a gátépítéssel bolygatott parton maradt a biciklikkel, aztán jöhet a félkezes úszás. A túloldalon a szokásos kép fogadott: embermagasságú, sűrű csalán, felidegesített, éhes szúnyogokkal fűszerezve. Méteres husáng a kézbe, jobbról-balról erős csapásokkal haladás a célig. Szegény láda azonnal meglett: egy bokor alatt árválkodik összetört fedéllel és aljzattal, átázva. A logbook használható, gyorsan matrica be, mielőtt megzabálnak a szúnyogok. Minél hamarabb el kell érni a Dunát, hadd enyhítse égető bőrömet a hideg víz. Még jó, hogy ott volt a finom, friss víz; ha nem lett volna, idegileg biztosan kiborulok. Addig nem is jöttem ki a vízből, amíg valamelyest meg nem nyugodott a bőröm.
Próbáltuk megközelíteni, de nem ment. Eszméletlen nagy a csalán és rengeteg a szunyog. A halászcsárdában voltam hozzá a legközelebb.
Minden elismerésem, ha mostanában valaki megszerzi.
Újratelepítettem a ládát, sajnos a régi romjait nem találtam meg.
Kérlek, gondosan álcázzátok, a telepítéskori természetes búvóhely mostanra megszűnt, viszont a parti útépítés miatt valószínűleg nagyobb a forgalom a szigeten is, így nagyobb a véletlen megtalálás esélye is.
Faágakkal takartam le, hasonlóképpen tegyetek!
A sziget egyébként csodaszép, bár kezd nehezen megközelíthetővé válni a láda a buja növényzet miatt.
Kinnt volt a placcon osszetorve a lada. Sajna nem volt nalunk uj lada, de ahogy lehetett osszeszedtuk es elrejtettuk egy fa toveben. CCFZ-nek kuldok emilt! [wapon beküldött szöveg]
Sajnos elmentem mellette. A gps készülékem (ha lehet így nevezni azt a vacakot) össze-vissza mutatott 0 és 60 méter között. A korábbi megtalálók képein látható 1 nagy bozót. Én azt láttam, de mivel a műszer odébb mutatott nem néztem meg.. na mindegy legközelebb elviszem a barátomat aki vaddisznó módjára mindent feltúr ha addig él is... amúgy nagyon fájintos hely, megérte kisétálni.
Most épp igy néz ki a gát amin átlehetne menni. lássd képek
Most már másodszor vagyok itt de az idöjárás meg a most hirtelen Duna vizszint emelkedés mindig kiszur velem. (zuhog az esö)
BanD hívott, hogy jönne a tátikához, hát elkísértem. Olvadt, úgyhogy mi inkább a kerülő utat választottuk a gát felé. A végén Skálakópé nyomán mentünk. A dobozt egyből megtalálta banD.
Az üdvözlő szöveg be van penészesedve egy kicsit (fotó), de amúgy rendben volt minden.
snake
Végre sikerült levadásznom ezt a ládát is!
Azért írom így, mert én azt hittem, hogy csak a vízen keresztül lehet bejutni a szigetre.Gondoltam megvárom a telet és a jégen keresztül "kellemesebb" séta lesz.
Aztán egy apróbb baleset révén (GCHirs) megismerkednem Snake-el, aki felajánlotta, hogy szívesen elkísér ehhez a ládához (Ő már régen megtalálta ezt). Kiderült, hogy van egy bevezető út a szigetre, amit csak magas vízállásnál nem lehet használni (száraz lábbal). Látva a néhol 2 méter magas elszáradt aljnövényzetet (dzsindzsát) nem is bánom, hogy nem tudtam róla! Mi is az úton mentünk, mert a jég épp olvadozott. A láda simán megvolt, nem volt ördöngös feladat, mert egy nem sokkal előttünk itt járt kincskereső nyomai pontosan mutattak az utat.
Remélem lesz még közös túránk!
Üdv.:
banD
Szüz hóban szüz keresö [wapon beküldött szöveg]
Az indulásnál kissé gyanúsnak tűnt az átkelés, mérlegelni kellett, hogy megbír-e a jég.
Szerencsére helyi lakosok is érkeztek szánkóval, korcsolyával, így utánuk már bátran rá mertem lépni a jégre, szárazon sikerült átkelni.
A láda környezete jól járható, de az elszáradt kórók jelzik, hogy nyáron bozótharcosok is kedvüket lelhetik a környéken.
A láda rejtése apály esetén szerencsés, de az árvizek miatt várható megsemmisülésekre tekintettel célszerűnek tartanám a bejegyzések visszapótlását a honlapról letöltött szöveggel.
A 10-es út Tátot elkerülő szakasza a folyó partján fog vezetni a házak alatt. A fakivágások már megtörténtek, így tavasszal már nagy sürgés-forgás várható az indulási oldalon. A jelenlegi út magassága a 2002-es árvíz szintje alatt halad, így gátépítésre is számítani lehet.
Megvan! A holtág be van fagyva, a láda az elrejtők eredeti ötletenek megfelelően a befagyott holtágon keresztül (is) megközelíthető. A holtág most ideális koripálya. A láda sajnos nem volt álcázva. Igaz nem is jár erre más gondolom.
Megvan. Nem nagy szám, legalább is ilyenkor. A doboz kicsit nedves belül. Nyáron csak mazoisták, illetve a szadisták a barátaikkal jöjjenek ide, szigorúan fürdőruhában! A csalán magassága 2-3 m, szúnyog garantált. Most persze nincs szúnyog, csak elhervadt csalán. A holtág az szép.
zsorzs
mar csak 200m valasztott el a ladatol meg minusz 50cm amennyit az iszapba sulyedtem. igy feladtam nem lehet atkelni a szigetre gyalogosan. mas lehetosegem meg nem volt. [wapon beküldött szöveg]
Karbantartottam, a ládát az átlagméretűre cseréltem, és minden szükséges tartozékkal felszereltem, tehát újra indulhat a vadászat!
A felkeresésre két jó okot is tudok :-).
1. Amilyen magas volt tavaly az árvíz - a nyomokat még lehet látni a fák törzsén -, olyan alacsony most a vízszint, mintha az átlagos magasságot akarná így elérni. :-) A parton végig lehet sétálni a ládáig, ebből adódik a második ok:
2. A parton sétálva rengeteg édesvizi kagylóhéjat lehet találni, bár gyűjteni nem ildomos, mivel természetvédelmi terület. Rengeteg csodaszép vízparti növényt is lehet csodálni, valamint szintén rengeteg gólyalábnyomot is lehet nézegetni az iszapban, és persze a sziget növényzete, a hatalmas fák látványa is csodaszép!
Mindenképpen hosszúnadrág ajánlott, mert helyenként embermagasságú csalán nő az út szélén, és a láda közvetlen közelében is át kell kelni egy kis csalánoson, de ez nem teljesíthetetlen, gyerekeknek viszont inkább "előtaposott" ösvényt ajánlanék. A szúnyogsűrűség is elviselhető.
Nagyon durva lehet a sziget nyáron. Blökinek most sem tetszett a csalán, így visszafelé kézben kellett hoznom az útig. Meg tudom érteni, hogy csak az ár hajlamos ellopni a ládát, hiszen "normális" ember nem megy oda. Viszont nagyon vadregényes. És már most láttam szunyogot.
Vízállás: kb. 1.5 méterrel a zárás teteje alatt
Csollánymagasság: 10-20 centiméter
A temetői parkolóból indulva 32 perc alatt találtam meg.
A megtalálók fényképei segítettek abban, hogy mit keressek.
A Hiszi-Map térkép pedig megmutatta, hogy hol van.
Be:-, Ki:-
A lányokat megkíméltem az élménytől, kint vártak a kavicskupacoknál.
hujberg, ancsa, lili, luca
Ok [wapon beküldött szöveg] Szerencse, hogy most mentem megkeresni a ládát. El tudom képzelni mi lehet ott nyáron (lombosodás, csalán, stb.).
A környezet nagyon vadregényes.
Pista
Már a Hegyeskő láda levadászása után összefutottunk Mihullal. Aztán útjaink szétváltak, de Táton, a halászcsárda parkolójában újra összefutottak:-) Így együtt mentünk a ládához, persze Mihulnak nem volt szabad segítenie:-)
A rejtekhelyet azonnal megtaláltuk, de amit a ládában találtunk, az egyszerűen siralmas. Nem az ajándékokról beszélek, mert azok szegényes színvonala, már szinte általános jelenség, hanem a "kötelező" tartozékokról és ezek közül is elsősorban a logbookról. Logbook helyett ugyanis egy pár, valahonnan kitépett papírlap van. A láda kicsi és olyan helyen van, ahol szinte a legkisebb árvíz is elhordhatja.
Az árterületen levő erdő viszont fantasztikus. Óriási fák, hatalmas törzsekkel, melyeken kitűnően látszik a kb. 3 - 3,5 méter magas vízszint. Tudom, hogy ekkora víz ellen nincs hatékony rejtekhely és azt is, hogy szerencsére ekkora árvíz is csak ritkán van. A ládát viszont érdemes mindig újratelepíteni és ápolni, mert a célpont kitűnő!
Köszönjük a helyet!
Anikó, Melinda és Miki
Kexivel hirtelen felindulásból GPS nélkül vágtunk neki a dolognak. Mihul telefonon segített még előtte. Az elöttünk lévővel ellentétben mi rámentünk a jégre, nem is volt gond. A túloldalon nyakig sárosak lettünk és valami csoda folytán alig öt perc után ráéreztem, hogy hova is lehet a láda eldugva. Bejött a módszer, hova is rejteném én a ládát...
Tehát meglehet GPS nélkül is találni. Visszafele sétáltunk egyet még a jégen, Kíruska be is szakadt, nem tudott kijönni, szegény nagyon sírt, Kexi hason csúszott be érte és kihúzta a lábánál fogva. Otthon persze nem mertük megmondani :-))), azt meséltük, hogy Kírus csak simán megfürdött...
Maverick
Egy kellemes szombat esti buli után indultunk kiszellőztetni a fejünket, jónéhány újonc társaságában. (Pesze a szűz kéz meg a szerencse most is együtt járt) Elég melg volt már, nem mertük a jeget választani, körbementünk. Így 5-10 centis hóban nem volt vészes, de egy hete még kemény lett volna átgázolni a dzsindzsán. A GPS pontosan odavezet, anélkül viszont szerintem lehetetlen megtalálni.
Megtalálók:Breki, Ági, Timóka, Anikó, Sil, Lackó, Erdőc, koszto
Gyalog kerestem, de nem száraz lábbal..
Szóval a szigetre vezető gázló beton tömbjein nagyjából félarasznyi rétegben folyik a Duna. Nem volt mit tenni: átgázoltam.
A ládika igazi ártéri sisnya közepén pihen. Itt nyáron alighanem bőven terem a csalán, és a szúnyog. Magát a ládikát elég sokáig kerestem.
Aki mostanában megy oda, az komplett hülye - velünk együtt. Az árvíz miatt a szúnyogtömeg még nagyobb, mint általában szokott. Olyan szúnyogfelhők követtek végig, és úgy összecsíptek, amit nagyon régen nem tapasztaltunk. Ezért is hevenyészett az első log: egyszerűen nem lehetett megmaradni a támadástól, és csapkodás közben nem lehet rendesen írni. :-) Aki mégis odamegy még tél beállta előtt, az méhész cuccban vagy vegyvédelmi ruhában menjen.
Egyébként nagyon érdekes fények vannak a szigeten, a fák törzsén látszik az ár magassága, úgy 2 m lehetett. Eddig is elég túlvilági volt ez a sziget, de most árvíz után még furcsáb.
mp-nek ajánljuk a felkeresést a tatai szúnyogos "merénylet" megtorlásaként!! ;-))
Kérjük, a következő kereső vigyen egy pici logbookot a dobozba!
Ez volt az első és jó időre az utolsó pont, amit volt szerencsétlenségem GPS-el felkeresni. Az igaz, hogy a ketyere odavezeti az embert árkon-bokron keresztül, ám a gyorsan kialakuló erős függés következtében az ember nem képes az utolsó pár méteren a 'természetes, 3D-s vizuális érzékelőit' használni. Ezért az egy perc eltérés...A csalános-bozótos-szúnyogos által megengedett legnagyobb sebességgel száguldottam el a pont mellett, mikor Madw rám szólt: "Szóljak ha megtaláltam a ládát...mármint egy másikat, mint amit ő talált... :)"
Na azért volt a dologban némi pozitívum is: degeszre ettem magam hamvas szederrel /tüskés növény :) / mert ebben gázoltuk végig az utolsó 150 métert. Vigyázat NEM az a fényes fekete verzió, amely oly sokfelé elterjedt az országban !!! hanem az 'eredeti' kék színű, hamvas
bársonyos borítású...az IGAZI szeder! csak háááát jobb lett volna ha nem ebben kell gázolni derékig...ölég vöndég márásztáló, úgyhogy felváltva 'eveztünk a gazok tengerén'. Ez a rész ráadásul tűző napon, 80 %-os pára és 60 %-os vérszívó tartalom mellett így a pont nyári felkeresése és egy jóóóó hosssszzúúúúú logolás együttesen, hihetetlen mértékben fejleszti a pogo-s mozdulatok kidolgozottságát.
Ez egy kemény menet volt! Az utolsó közel 400 métert, 2 méter fölötti csalánban, tüskebozótban, és egyéb szúrós, vágós gazban, millió szunyog között, bozótvágó fotóálvánnyal és egyéb kéziszerszámokkal több mint 30 perc alatt tettük meg.
Ha a láda nem egy bokor alatt van, akkor esélyünk (és kedvünk) sem lett volna megtalálni az abszulút tömör és átlátszatlan biomasszában, így viszont kevés keresés után előkerült.
Logoláskor levertem egy darázsfészket, így a nemcsak a rekkenő hőség, a fájdalmas karcolások és a 200db/m3 szúnyog miatt szenvedtünk, hanem még a dühös darazsak elől is ugrálni kellett, emiatt egy kicsit sietősre vettük és elfelejtettünk a logbookba dátumot írni.
Csak a legelvetemültebb cache-előknek ajánlom a nyári időszakban, mert az odajutás közel lehetetlen a dzsumbuj miatt!!!
Ajánlott felszerelés: szkafander, motoros főrész, napalm, gramaxon, DDT, vagy egy tolólapos KRAZ (felhúzott ablakokkal).
Kb. egy hét míg az általunk vágott autósztráda visszaáll, ezért ha valaki mostanában tervezi a láda felkereséseét akkor jó eséllyel a mi ösvényünkön kevesebb erőfeszítéssel megteheti.
A csalánban Forester által vágott két sávos utat nem lesz nehéz megtalálni, mert "szélesebb, mint hosszabb!" :-))))))))
Nekem nagyon tetszett a hely, Freddynek kevésbé. A nézetkülönbséget a hosszú nadrág (az én viseletem) és a rövidnadrág (Freddy) közötti eltérés magyarázza, tekintve, hogy olykor vállig érő csalánosban kellett gázolni több száz métert a ládához. Mellesleg a szúnyogok szempontjából is előnyösebb a hosszú nadrág és a hosszú ujjú felső - és akkor nyugodtan csodálhatjuk a vizek bonyolult rendszerét és az erdős part vad szépségét.
Ez nem volt kellemes. Még másnap is fájt a több száz csalán- és szúnyogcsípés. Ráadásul 5 kullancsot is összeszedtem. Bizonyára csónakkal könnyebb lett volna.
Lehet, hogy nem rövidnadrágban kellett volna jönnöm...
Az étterem mögött lenne legközelebb ha van csónak vagy jég.Nekünk egyik sem volt most.Tovább mentünk.A ládától 300 méterre eleredt az eső.Igy velülről is vizesek lettünk amugyis egy vizes rétet kerülgettünk.Végül könnyen megtaláltuk a ládát
Nekem ez nagyon hazai pálya, hiszen itt lakunk!
Eddig 3-szor vágtam neki a Tátikának,de mindíg nagy volt a víz,most viszont száraz lábbal át bírtam menni a szigetre,egy gáton,ami magas vízállásnál nem járható.Tehát aki ide készül,annak nem árt figyelni a Duna vízállását.:)Bent a szigeten viszont rossz utat választottam,az utolsó 400 méter nagyon nehéz volt,a gyereknek pláne.A terep sík,de az aljnövényzetben állandóan el akartam esni.:))Egyszóval dzsumbuj.Visszafelé egy könnyebb úton jöttünk,bár az sem sétagalopp!
Amúgy a doboz sima ügy volt,még le sem volt takarva.Mostmár le van!!:))
Összefoglalva:vízen-jégen át nem nehéz,de a gáton ,kerülővel kicsit körülményesebb az aljnövényzet miatt.
Árvízkor nem fog ez elúszni??
snake,Benó,Feri
Na most mi vagyunk az elsők! Csuda jó volt jégen járni, és köszönjük az ajándékot- kompra költöttük, útban gcerno felé. (azt viszont nem leltük.) Jó kis kesingelős nap volt, elfáradtunk, de megérte. megjegyzés: olvadás után macerásabb lesz.
Pók és Cicok
N 47° 45,165' E 18° 37,404' 123 m [GCtati+parkoló]
