Kunhegyes közelében, az Abádszalókra vezető műútról vonzza a tekintetet a jól látható, környéket uraló halmon álló tomaji kápolna romja.
A kápolna 1896-ban, a millenium évében épült Steindl Imre tervei alapján. Nemes János gróf építtette a családja és a tomaji uradalmi cselédek számára. Nem pince, hanem kripta volt alatta, amit kifosztottak, s ma üresen tátong.
A kápolnától a kastélyig gyönyörű fenyősoron vezetett az út. A II. világháború után a kastélyt és a környék házait az utolsó tégláig elhordták. Csak az imahely dacol az idővel továbbra is. 1965-ben még tartott benne misét Bollók Emil kunhegyesi esperes-kanonok úr, de még abban az évben összetörték a kápolna berendezését, feltörték a grófi család sírkamráit, a csontokat szétdobálták. A grófi család megmaradt csontjait a kunhegyesi katolikus templom kertjében helyezték el. A kunhegyesi cserkészek (katolikusok) tették rendbe annyira a kápolna környékét, hogy fel lehessen menni. 2007-ben a Nemes család részvételével Tóth Gábor atya misét tartott a templomromnál.
A kápolnát 2014-be a tomajmonostorai Önkormányzat Fazekas Szabolcs polgármesternek köszönhetően felújították.
Kunsági autózás az alföld felé terjeszkedve. Érdekes helyeken, gondozatlan rejtésekkel, eldugott értékeket kutatva, néha borzasztó utakon. A bejegyzéseket olvasva egy kicsit tartottunk a környezettől. Ennek ellenére mindent rendben találtunk. A mai nap legszebb helyére hozott a láda. Köszönjük!
Nem felújították, hanem teljesen újraépítették ahogy elnézem a képeket.
Szomorú hogy nem is a háború, hanem a primitív vandalizmus ami úgy tönkretette az épületet. Persze az 1960-70-es években ez nem számított nagy bűnnek.
Hát ez a kis magyar rögvalóság egyik jó példája. 6 éve építették fel, lényegében nulláról az épületet. Mivel az ide vezető utak elég rosszak, nyilván senki nem fog kigyalogolni, vagy kibringázni egy fűkaszával. Így viszont még 10 év és a 20 évvel azelőtti állapota lesz az egésznek. A rejtést érdemes NY-ról a szántóföld felől megközelíteni, innen nem vészes a dzsindzsa. Köszönet a hely bemutatásáért!
Anitával, Beával és kectammal ma délelőtt egy tisza-tavi vízitúrát szerveztünk a GCOHAL és GCBRZN ládák megtalálására. Miután csodás időben a remek kirándulás lezajlott, ebédeltünk egyet a STÉG nevű halas étkezdében és elgurultunk pár közeli ládát is megkeresni.
Tamás még "rom korában" megtalálta a ládát és meglepő volt számára a már távolból is látható, szépen felújított templom. Sajnos a meglepetés csak addig tartott, míg közelebb nem értünk, mert egy rettenetesen elhanyagolt, borzasztóan gazos, szamárkórós környezett fogadott minket a templom körül. Mindent - a térkövezett parkolót, a murvával leszórt templomkeretet - embernyi gaz veri fel, látszik, hogy gazdátlan az egész... Elszomorító volt látni, hogy a felújítás után ismét átadták az enyészetnek!
A láda könnyen meglett, szerencsére annak környezete kevésbé dzsindzsás, viszont a cipőmben elhoztam egy kullancsot, ami nem élte túl a találkozást.
Ezt is felkutattuk. Köszönjük a rejtő fáradozását!
Részletek otthonról, fényképek később. [g:hu 1.6.4]
Ha a szántóföld felől közelítünk, nem is olyan dzsindzsás. Egyébként is, kezd lassan fogyni az ősz közeledtével. Viszont kullancs rengeteg volt. Alig győztem söpörni Vé-ről.
A kápolna is arra a sorsra, mint sok más felújított objektum. Karbantartás és gondozás hiányában lassan vissza fog süllyedni régi állapotába. A környezetével már megtörtént. Kár érte, mert szép és hangulatos hely lenne.
N 47° 24,671' E 20° 37,570' 90 m [GCKISF+fordulópont]
N 47° 24,252' E 20° 38,437' 94 m [GCKISF+parkoló]
