Az eltűnt alföldi láperdő egyik utolsó szigete. Azért különleges, mert ugyan a Dunától jónéhány kilométerre található, mégis az árterek képét idézi a puszta közepén. Élővilága változatos, hiszen itt, a Duna hajdani árterén égererdő zöldell, a sztyeppesedő lápréten pedig tömegével teremnek ritka növények, például árulkodó nevű orchideafajok: légybangó, méhbangó, amelyek virága megtévesztésig hasonlít ezekre a rovarokra. A vízben álló erdőben nagy esőzések, hóolvadás után állítólag akár csónakkal is lehet közlekedni. Itt tavasszal és nyáron a vízben tömegével virágzik a békaliliom. A közelben található kisebb vízfolyásokban a mocsári teknős lelt otthonra, az árkok szélein fátyolos nőszirom virágzik. Érdemes a láperdő mögötti borókásban is barangolni - itt is különleges növényekre lelhetünk.
-o-
klo leírását kiegészíteném még pár dologgal. A várostól az erdőig tartó területeken az '50-es években Rákosi elvtárs "kérésére" rizstermelés folyt. A próbálkozás a magyar naranccsal egyetemben egy évtizedig sem tartott, de a vízelvezető árkok nyomait ma is láthatjuk. Ezen a területen a hozzáértők nyártól ősz végéig rengeteg csiperkét szedhetnek. A nyáron "kivezényelt" tehenek remek táptalajt adnak e finomságnak, a gombaköröket már messziről láthatjátok. Az út melletti idős fák kb. 1,5 emberfejnyi gévagombának is otthont adhatnak. Augusztusban és szeptemberben az erdőhöz közelebb eső területek lila takaró alá bújnak. Ekkor virágzik a gyönyörű, de erősen mérgező őszi kikerics.
Rejtek/megközelítés
Természetvédelmi terület miatt át kellett helyeznünk a ládát a turjános mellé. Egy kilátó felfordítható padja alatt vár Titekeket a henger alakú doboz. Darázsveszély lehet!
A ládát 2012.11.23-án örököltem meg klo-tól. Addigi statisztika: 395 megtalálás, 328 értékeléssel 4,4 átlag.
A ládát 2013.08.25-én áthelyeztük, mert a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Budapest Környéki Természetvédelmi Tájegysége a korábbi helyén nem engedélyezte.
Jó keresést kívánunk!
Állapot: kereshető
Értékelés:
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület?
-
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni?
+
különleges látványosság, helyszín?
-
speciális koordináta-érték vagy magasság?
+
vízpart, tó/folyó, forrás van-e a környéken?
-
település belterületén van a láda?
+
van-e a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület?
+
nyugodtan ajánlanád-e télen, hóban is (megtalálható-e)?
+
ajánlanád-e a környéket nyáron a legnagyobb kánikulában is?
-
hegyen, csúcson, nagy dombon van-e a láda (a környékhez képest)?
-
megközelíthető-e járművel néhány száz méteren belül?
+
a javasolt kiindulóponttól elérhető-e fél órán belül?
+
babakocsit toló család induljon-e a láda keresésére?
+
kisgyermekkel, nagyszülőkkel is elérhető helyen van?
-
igénybe veszi-e a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos)?
-
a láda megszerzéséhez kell-e sziklát mászni (gyerek a nyakban kizárt)?
+
sötétben ajánlanád a láda felkeresését?
-
jellemző-e GPS-t valószínűleg zavaró sűrű erdő, magas sziklafal?
+
szokatlan méretű/alakú-e a láda (az ajándékok miatt fontos)?
+
el tudok-e menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyhatom)?
A száraz idő következtében víznek csak nyomát láttuk. Egyébként kellemes környék. Új villanypásztort húztak ki a mező köré, ami megnehezíti a les megközelítését. Köszi a rejtést.
Nem gondoltuk volna, hogy ennyire nehéz terep lesz biciklivel, két gyerekkel. Sajnos az esőzések után eléggé saras volt az út teli traktor nyommal, sokszor csak tolva a biciklit. A hatalmas gaz miatt nem tudtuk megközelíteni a célpontot, talán legközelebb. Viszont a kalandot így is köszönjük, a gyerekek nagyon élvezték! [Geoládák v2.2.4]
A 2-es átjáró irányából közelítettünk. A Bercsényi utcán át autóval a következő térképen jelzett elágazásig tudtunk elmenni, mert bár július volt, nem kockáztattuk meg a mély traktornyomokat és az iszapos sárfoltokat. Odafelé torony iránt átvágtunk a gyerekekkel a réten, ami kezdetben jó ötletnek tűnt, de a végére hónaljig ért a növényzet és a zoknink telement szúrós szöszökkel. A láda nagyon kárpótolt, gyönyörű helyen van, tele ajándékokkal, egy mini pikniket is tartottunk. Vissza az erdő alatt jól járható traktornyomokon jöttünk.
Megtaláltuk. Köszönjük a lehetőséget. Bővebben otthonról, fényképek később. [g:hu 1.5.4]
Ez egy elég kalandosra sikerült ládázás volt! A rejtő által ajánlott gyalogos útvonalon indultunk el. Már a kifelé vezető szekérúton utunkat állta egy kidőlt fa. Kissé visszamenve, volt egy nyiladék a szomszédos kaszálóra, melyen átgázolva kikerültük a fát. Már előttünk is járt arra valaki, így az ő csapásán haladtunk. Az igazi problémák a szekérút végén kezdődtek. A mezőn át csak egy traktornyom volt, beálltunk abba, de az a térképen jelzett útvonaltól eltért. Sebaj, gondoltuk majd lesz lehetőség korrekcióra. Sajnos a traktor egyszer csak megfordult és véget ért a járható csapás. Ekkor felfedeztünk egy feltehetőleg valami vad által hagyott csapást és ezen folytattuk az utat. Mivel a területet nem elefántok lakják, ez gyengécskének bizonyult, helyenként derékig érő fűben gázoltunk az átjáró felé. Végül az erdő határa mentén jutottunk el az átjáróhoz, amit, - mint kiderült - egy fehér nyloncsík is jelöl. Ha ezt tudjuk, akkor jóval rövidebb úton juthattunk volna ide, így is, úgy is a fűben gázolva. Az átjáró után sem lett jobb a helyzet. Az utat régen nem járták járművel, helyenként nagy volt a sár/víz a keréknyomban. Szerencsére ezt némi, ismételt fűben gázolással ki lehetett kerülni. A célobjektum közelében javultak a terepviszonyok, fellélegeztünk. V-t a magasles alatt állva vezettem célra, mert lentről látszott a láda vége. Ekkor egy visítás, majd szentségelés következett, mert V ujját egy darázs megszúrta. Szerencsére csak egy példány őrizte az üres fészket, amit eltávolítottunk a láda helyéről. A lesről nézve a másik irány jobbnak tűnt, ezért visszafelé ezen út mellett döntöttünk. Választásunk jónak bizonyult, mert erre az út a járművek által jobban kijárt volt, egészen a láperdőn átvezető szekérútig. Az bizony elég járatlannak tűnt, sok helyen sár és víz borította, de mindenütt ki tudtuk kerülni. Kissé elcsigázva értük el a szilárd utat a lőtér mellett. Összességében nagy kaland volt. Talán célszerű lenne a ládaoldalon feltüntetni, hogy melyik évszakban, merre érdemes menni, mert a kevésbé elszánt kessereket visszafordulásra késztethetik a terepviszonyok. Az erdő és a nyugalom csodálatos volt, sokáig üldögéltünk a "ládán". Visszafelé egy amatőr régész gazdálkodóval is találkoztunk, aki elismerően nézett ránk, miután kiderült, hogy a láperdőben jártunk. Mesélt a terület múltjáról is, ez külön érdekes volt.
A Kossuth utcától indultunk, és már az elején látszódott, hogy nem lesz egyszerű a történet. A befelé vezető szekérúton még csak 2-3 méteres pocsolyák voltak, de később már az úton se lehetett haladni, csak a belvízzel elárasztott réteken (persze olykor itt is bokáig gázolva a vízben). A logolás után próbáltunk kerülőúton visszajutni, hátha úgy egyszerűbb (nem). Ennek eredményeképpen volt olyan szakasz a láperdőben, ahol a bakancsomat levéve mezítláb kellett a barátnőt, kutyákat átjuttatni a túloldalra, hogy lehetőleg minél kevésbé ázzunk szét. A hely egyébként csodás, rengeteg vadat láttunk, egy lélekkel sem találkoztunk - ami így abszolút érthető. Nagy esőzések után nem ajánlom, mert ide még a túrabakancs is kevés, utólag kellett volna az a gumicsizma. Ilyen körülmények között inkább egy ügyességi játék volt a tóméretű pocsolyák kerülgetésével, vízelvezető árkokon való átugrálással na meg a járható utak megtalálásával, szóval összességében jó móka volt! Kullancsokra készüljetek, már most kapitális példányok akadnak!
N 47° 10,804' E 19° 17,344' 109 m [GCLAPE+Átjáró]
N 47° 11,078' E 19° 18,505' 102 m [GCLAPE+Múzeum]
