Elhelyezés időpontja: 2020.07.18 16:00
Megjelenés időpontja: 2020.07.05 08:11
Utolsó lényeges változás: 2022.09.27 12:36
Utolsó változás: 2024.04.07 21:11
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: ha2
Ládagazda: ha2 Nehézség / Terep: 3.5 / 1.0
Úthossz a kiindulóponttól: 2500 m
Megtalálások száma: 24 + 1 egyéb Megtalálások (havi bontásban): A legaktívabb hónap 2020-09 volt 2 'Megtaláltam' loggal, OFF
Megtalálások gyakorisága: 0.1 megtalálás hetente
A láda NEM a megadott ponton van, ahhoz, hogy a záróládához eljuss meg kell találnod a lenti listában felsorolt repülős emlékhelyeknél elhelyezett 10 geoládát.
Amint mind megtaláltad, megkapod az oldalon a záróláda elérhetőségét.
Repülős emlékhelyekről
Magyarország légterében a II. világháború befejező szakaszában több száz bevetésre és légi harcra került sor magyar katonák és a támadó erők között.
Sajnos sokszor halálos áldozattal járó légi ütközetek voltak a legtöbbször nyomasztó túlerővel szemben.
A ládasorozatba ezen kívül bekerültek a békeidőben légi balesetet szenvedett katonáknak emelt emlékhelyek is.
A fentieken kívül a polgári repülés egyik szakága, a vitorlázórepülés sem maradhatott ki a sorozatból.
Hogy miért pont repülős emlékhelyekről készítettem ládasorozatot?
12-13 éves koromban egy barátommal szinte versenyeztünk, hogy melyikünk tud bonyolultabb modelleket összerakni.
Nem saját ötletből dolgoztunk, hanem a készen kapható, csak összeragasztásra váró játékmodellekkel pepecseltünk.
Készültek autó, busz, hajó, helikopter és repülő modellek.
Nekem a repülők tetszettek meg a legjobban.
Később amikor a tájfutás kapcsán néhány eldugott erdei háborús emlékkel találkoztam (pld.GCJU86), akkor kezdtem utána olvasni a történéseknek. Persze 1990 előtt ezekről a dolgokról tilos volt nyilvánosan beszélni.
A 2000-es években egy vendéglátós vállalkozás kapcsán Ferihegyen is dolgoztam, ekkor már nem játékmodell méretben találkoztam a Nagy Madarakkal.
Az 1990-es évek elején Punka György és Takács László repüléstörténet-kutatók próbálták kideríteni az 1944-es események sorozatát.
A hétvégén (2021.május 09.) a Farkasréti temetőben felfedeztem a rendkívül fiatalon, mindössze 28 évesen, tragikus körülmények között elhunyt Vass Zsigmond sírját. (N 47°29,170' E 19°00,205')Ő a Bakonyban légi irányítási hiba miatt lelte halálát. A GCAUG geoláda oldalán találhatóak a részletek.
A másik síremlék vitéz Szentgyörgyi Dezső és társaié, akik 1971-ben Koppenhágában leszállás közben kerültek olyan, addig ismeretlen légörvénybe, amely tragédiájukat okozta. (E 47°29,162' E 19°00,093') A pilóta sírhelye mellett láthatóak még a főnavigátor, légikísérő, távírász és mások sírjai.
Szentgyörgyi Dezső emlékének a róla elnevezett MH59. kecskeméti légibázison állítottak emlékművet. Sajnos ide nem lehetett geoládát elhelyezni.
Szentgyörgyi Dezső a II. Világháború legeredményesebb magyar vadászpilótája volt. A legtöbb légigyőzelmet neki igazolták. A háború végén amerikai hadifogságba került, innen hazatérve a polgári repülésben dolgozott. Az 50-es években meghurcolták csak 1957-ben tudott visszakerülni a pilóta ülésbe. A II.kerületi Keleti Károly u. 2. számú ház falán emléktábla található, melyet 2002-ben avattak fel. Szüleivel Enyingen töltötte gyermek és kamaszkorát. A városban egy tér őrzi a nevét.
91 kilométeres e-bike túra Dunakesziről.
Az idejét sem tudom, mikor találtam meg az első repülős ládát, jó hosszú projectnek a végére tettem ma pontot. Először a Fehér úti kilátások ládát kerestem meg, majd jó tekerhető földutakon értem a záróládához. A GPS egyre egy objektumhoz vitt, de nem akartam elhinni, hogy ott van a láda, de sokadszori ránézésre csak meglett.
A láda és tartalma rendben.
Remek tematikájú sorozat volt, szívesen kerestem minden egyes tagját.
A Repülős emlékhelyek közül nekem az első épp egy héttel azelőtt lett meg, hogy megjelent volna a záróláda. Ez a Farkaserdő volt, ami a sorozat legnyugatabbra lévő tagja. Nem volt szándékos, de utoljára találtam meg a legkeletebbre lévőt Hejcén. Közben eltelt több, mint három és fél év, minden évre jutott 1-2 találat és a mai nap eljött az ideje a végláda megkeresésének is. Köszönöm Árpinak a sok-sok élményt és az ezzel kapcsolatos rengeteg belefektetett munkát!
Nagykovácsiban parkoltunk. Innen hosszabb az út, de érdekesebbnek tűnt és jó a parkolási lehetőség is: N47 34.599 E18 52.392.
A kellemes őszi időben nagyon sokan kirándultak erre. Nemcsak gyalogosok, hanem bicajosok is. Jó helyre került a záróláda. A rejtése is merész és ügyes. Jó volt a láda sorozat végig járása, érdekes helyszíneket mutatott be.
Üdv Mr Zerge.
Megtaláltam, köszi a rejtést!
Tegnap sikerült az utolsót is összeszedni a Jakab-hegyen, így ma már mehettem a záróládáért! Nem volt könnyű összeszedni mindet, de összejött nagy nehezen.....
Szépen lassan gyűjtögettem a ládákat az elmúlt években.
Ahogy a többieknek is, nekem is talán a hejcei volt a legmegdöbbentőbb helyszín, túrázás szempontjából pedig a mecseki tetszett.
Eljött hát az idő a végládára egy ködös, esőre hajló hétköznap délelőtt. 20 perc keresés után elkezdtem kételkedni magamban, így ránéztem a netre. Amikor érkezésed előtt 2 órával helyezik át a ládát: priceless :)
Mindegy, vissza, közel van! Itt 5 perc után kezdtem már bosszankodni, mikor egy olyan helyen láttam meg a láda sarkát, ami a hint-el nem összeegyeztethető. De megvan!
Nyilván a véletlenek játszottak össze, szóval Árpi, nincs harag természetesen, ez benne van a pakliban. :)
Köszi a sorozatot, sok meló van benne.
Attila barátom jelezte telefonon és a logjában, hogy szerencsétlen helyen van a doboz. Villany pásztort húztak ki a láda mellett.
Ma nagy meglepetésemre sem villany pásztor sem a geoláda nem volt közel s távol. Ellenben teherautók által használt út alakult ki a láda közvetlen közelében. Az eddig rejtekadó tuskót is kifordították a helyéből.
De nem kis örömömre egy fa tövében sértetlenül virított a dobozom.
Áthelyeztem, remélem itt sokáig biztonságban lesz.
Felfelé menet egy gyönyörű agancsú szarvasbika sétált keresztül az úton.
Szép és tanulságos helyekre vezetett el ez a sorozat, köszönöm. Kedden elmentem Hejcére, kellemes viharközeli séta volt, néhány környező ládával megtoldva ... ezek után jöhetett a záróláda. A rejtekhely most egy épülő villanypásztor nyomvonalába került, szerencsére még a helyén. A rejtővel egyeztettem az áthelyezése ügyében. :)
Nem siettem el ennek a ládának a felkeresését, ahogy az egész sorozatot jártamban-keltemben keresgettem fel. Ezek azért nem olyan célpontok, amiért megéri órákat autózgatni (még cégautóval a fenekem alatt sem gondoltam értelmes időtöltésnek), ugyanakkor a téma kifejezetten érdekes és örömmel olvasgattam el az infokat. Összességében tetszett. Sokszor járok itt a szokásosnak mondható sétánkon, de addig nem tartottam ildomosnak a láda felkeresését, amíg nem lett teljes a sorozat. Nekem már gyakorlatilag ez az otthonom :-) Sokszor fogok itt járni...
Országjárásom során, 8 év alatt, 2013-2021 között kerestem fel a repülős emlékhelyeket. A legemlékezetesebb és legmegrázóbb helyszín a GCHRBH, a hejcei volt. Nagyon szép sorozat, gratulálok ha2-nek. Köszönet a rejtésért.
Tegnap találtuk meg az utolsó repülős pontot, de korom sötétben már nem akartuk a záró ládához is elmenni. Ma esős, vacak időben tettünk egy 5 km-es sétát az emlékhely körül. Leginkább a "furcsa tárgyak az erdőben" mappámban szaporodtak a fényképek a mai túra után.
Mint helyszín, kirándulópont, a sorozatból a Légikatasztrófa a Jakab-hegyen (GCLi2) volt a kedvencem, de a legmegrázóbb helyszín a Hejcei.
A személyes vonatkozású repülős emlékhelyünk: In Memoriam Szolnoki Repülőmúzeum (GCRepM)
Kötél János (nagybácsi) emléktábláját őrzi, aki 1955-ben növendékként az oktatójával együtt vesztette életét.
Köszönjük a sorozatot.
Pár km-es családi séta odalent dagonyaszerű sárban, majd a rejtéshez közelítve javuló útviszonyok között. Egy újabb rejtélyes, elgondolkodtató eset... Visszafelé az utolsó előttiek lettünk az erdőben sétálók között, bizony a parkoló közelében már lámpával kellett lavírozni a bokrok között, jobban járható ösvényt keresve. Viszont szemben szép fények csillogtak a sötétedő égbolt alatt.
Nálunk már pár napja lezajlott a karácsonyi ajándékozás, így ma már nem kellett fenyőt díszíteni, és lehetett fenyőket nézegetni az erdőben. Három gyermekemmel sétáltunk egy laza tízest, közben megtaláltuk ezt a hiányzó záróládát.
Szép kis sorozat, köszönjük a rejtést.
Ez egy hosszú történet: novemberben lett lehetőség a záróláda felkeresésére,de minden összeesküdött. Először rossz irányból jöttünk, majd Telki felől a sorompótól indultunk neki. Késő is volt, a vonathoz is vissza kellett érnem és persze a telefon is lemerült. hagytam a fenébe,mert a jelszóra nem emlékeztem. Most a rejtő érdeklődött,megvan az összes láda,nem akarom a végládát? Köszönöm a segítséget, a ládasorozatba fektetett energiát. Nekem tetszett. A GCHRBH szívszorító volt. a ságvári GCLMKO azért kedves, mert gyógyítottam. Egyébként is szeretek/stzeretnék repülni. Köszi a rejtést !
A repülős érdeklődésem miatt különösen köszönöm ezt a ládasorozatot a rejtőnek!
Volt a sorozatnak több tagjai, ami rajta volt az "egyszer majd" megkeresendő ládáim listáján, de most meglett az apropója a felkeresésüknek. Nekem különösen érdekes helyek, jó rejtések - tökéletes.
TFTC!
Ez is meglett, talán a leghamarabb jött össze a sorozatok közül.
Jól összeállított ládasorozat, érdekes a témaválasztás, és mindenképpen értékelendő, hogy (a 11-ből) 6 új helyszínt mutat be.
Az újak közül a budaörsi, a régiekből a mecseki és a hejcei a legemlékezetesebb.
De véleményem nem változott az ilyen jellegű országjáró-sorozatokról, mint amit nemrég az erdész ládánál is írtam.
Ettől függetlenül nagy örömmel segítettem a kivitelezésben ott ahol tudtam.
[Geoládák v3.6.0]
Szeretem a nagyívű ládasorozatokat. Ilyen volt a kisvatusas sorozat és ez is, nagyon jó volt bejárni a felkínált helyszíneket. A helyek többsége igazi elvonulós, elgondolkodtatós hely volt. Személyesen engem leginkább a hejcei baleset helyszíne rázott meg! Talán azért, mert az a baleset az én életemben történt, talán az elhunyt katonák nagy száma miatt!
Gratulálok az első megtaláláshoz. És gratulálok minden további megtalálónak. Péter kesser és tájfutó társam nagyon gyors volt. A logjaiból ítélve minél hamarább túl akart esni ezen a “nemszeretem” találaton. A foghúzás is kellemetlen mégsem szabad halogatni. Persze a logika is megbicsaklott kissé.Péter a gcanto logjában nem tartja érdemesnek autóba ülni a P1 reményében, de körbe autózni a Dunántúlt, hajnalban indulni az most belefért a P1 re való versenyben. Sietni is kellett, ha már 07.05-én belogolt a záró ládába! [Geoládák v3.4.1]
A megtalálás valódi időpontja: 2020.07.05 11:30 - de addig nem tudtam a megtalálást bejelenteni, amíg meg nem találtam az összes "előzmény-ládát".
A láda megjelenése után leültem a gép elé: alaposan elolvastam a ládaoldalon elérhető publikus információkat, aztán a neten kezdtem keresgélni a tematikába illő helyeket a "kamu-koordináta" egyre tágabb környezetében. Fél óra múlva már tudtam, hova kell mennem, a ládáért hova kell nyúlnom. (Az egész sorozatban ez a rejtvényesdi volt a legjobb.)
Biciklire ültem, nem az ajánlott irányból mentem (de arra távoztam, és miközben majd' szétrázódtam, arra gondoltam, ez azért nem igazi 1-es terep), jó helyre mentem, jó helyre nyúltam, és üres logbookba logolhattam. (Szóval az első mondat, miszerint "ahhoz, hogy a záróládához eljuss meg kell találnod a lenti listában felsorolt repülős emlékhelyeknél elhelyezett 10 geoládát" nem igaz. Anélkül is oda lehet jutni, meg lehet találni - csak a megtalálást bejelenteni nem lehet.)
A ládasorozat tematikája nem hozott lázba. Én "vonatos" gyerek voltam, a repülők nem nagyon érdekeltek (a féléves munkával összerakott balsafa modellem az első reptetéskor összetört). A vitorlázó repülőket kedveltem, sokat jártam gyerekkoromban a HHH-i reptérre. De a katonai repülés inkább rossz emlékeket kelt bennem: gyakori hangrobbanások a Balaton felett a 70-es években, aztán pedig kényszersorozott katonaként három hét "táborozás" a kecskeméti reptér felszállópályája mellett, az utánégetővel felszálló mig21-esek alatt.
Az idegen országok felett (és a rossz oldalon) harcoló, és aztán meghalt repülősöket, mint a többi sorkatonát is, inkább áldozatnak, mint hősnek tartom. (Természetesen a megemlékezés így is jár nekik.)
