Elhelyezés időpontja: 2003.01.26 15:11
Utolsó változás: 2023.11.02 21:11
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: flektogon & Nor-Bull
Ládagazda: flektogon Nehézség / Terep: 2.0 / 2.0
További infók: https://geocaching.hu/poi.geo?id=16432
Megtalálások száma: 286 + 1 sikertelen + 3 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.3 megtalálás hetente
2,1 m magasan, esőbiztos helyen. Eltéveszthetetlen.
Ezt a helyet már régóta terveztük Nor-Bull barátommal, aki Galgamácsán lakik, és sok szépet mesélt már róla. A kiindulópont is itt van, évszaktól függően kocsmai tankolással, mivel ez egy hosszabb túra gyalogosan. A leírt út természetesen csak az általam javasolt, létezik ennél rövidebb is, de jó okom van hogy ezt preferáljam. Az útvonal: Galgamácsa - Autós mozi - Megyerkepuszta - Ecskend - Ördög-árok - Rózsa kút. Megközelíthető Püspökhatvanból és Erdőkürtről is, bár ezeket a lehetőségeket nem teszteltük. Az általam leírt nyomvonal 10,5 km. A célterület egy forrás és egy kis tó közt van félúton a réten, a GPS által vezetve nem lehet eltéveszteni. A forrás vize iható, nyáron a piknikezők is fogyasztják, a tóban -elvileg- halak is vannak.
Sikeres keresést kívánunk: flektogon & Nor-Bull
Ládatörténet
2023. okt. 29. A törött, egérrágta ládát megtaláltam és cseréltem, majd adminként a ládaoldalt is aktualizáltam. [Admin(Fazék)]
Állapot: kereshető
1 játékos jelölte kedvenc ládájának
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
-
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
+
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
+
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
-
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
+
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
+
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
+
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Születésnapos autós-kirándulós ládázás negyedik találata. Erdőkürtön parkoltam és 14,7 km-es körtúrán kerestem meg a Rózsa-kúti és a B501 ládákat. Meglepődtem, amikor láttam a Pilisi Parkerdő táblát, hiszen a Pilis kicsit arrébb van. Azt meg végképp nem értem, hogy miért Rózsa-kút a láda neve, amikor Ruzsa-kútnak hívják a célpontot.
A mai nap leginkább kirándulós ládája volt, másokhoz hasonlóan és is a GCB501 ládával fűztem fel egy körre. Végig csendes téli eső esett, az utakon sártenger, de azért jót sétáltam. Köszönöm!
Boldi fiammal gyalogoltunk 12 kilométert. Másokhoz hasonlóan mi is a GCRUKU, GCB501 körtúrát teljesítettük. Sajnos a nap nem sütött ki, de legalább nem is esett :).
Alapvetően tetszett a környék, a forrás és az őstölgyfás rét együtt már kifejezetten vonzó cél. A törött ládát kicseréltük, a régi, egérrágta lobookokat hazahoztam, a láda felújítva várja a megtalálókat. A ládagazda régen lépett be az oldalra, így adminként a ládaoldalt is pontosítottam és aktualizáltam. Meg persze pár friss fotót is feltöltöttem.
Megvan, köszi!
Rózsa-kút, ami valójában Ruzsa-kút. Galgamácsa szélétől a katonai terület irányában egészen egy lovardáig lehet menni jó aszfalton - itt leparkoltam, majd Makival nekivágtunk a zöld kör jelzésnek. A forrás ide bő négy kilométer. Kellemes emelkedők, homokos talaj, erdő végig. A forrás szépen csobog, utána van egy rét, ahol a láda gyorsan meglett. Valóban jó nagy és valóban eléggé törött - de esőmentes helyen van. Óriási logbook van benne, ezért kis csereláda nem lenne megfelelő - vagy új füzetet is kell nyitni.
Innen újabb négy kilométernyi úton GCB501 felé folytattuk a túrát.
Megtaláltam.
Köszönöm a lehetőséget.
[g:hu+ 2.9.12]
Ecskendet elhagyva hihetlen sáros talajjal találkoztam. A keréknyom akadályozta a haladást, és egy ponton el is merültem a szlötyiben. Erdei környezetben tudtam fogadni a bejövőt, aztán elköszöntünk és megszűnt a térerő is. Követve a tuhus útvonalat jó sok időbe telt, mire a vaddisznós kerítést megpillantottam. Szembeforgalom is volt, a sárban ügyesen kapszkodott a gépjármű. A lejtős úton egy lépésem sem volt csúszkálás nélkül. Nagyon vártam az érkezést. A derékig érő gazban és csalánban a törött láda gyors találat volt. Három logbook várja az utánam következőket. A kutat nem néztem meg, azt sem láttam mi merre van a gaztól. A környezet nem rossz, és lehet már fáradt voltam elmélyülni rendesen. Erdőkürtre esett a választásom. A patak mentén, a tó mellett a vaddisznós kerítésig, aztán balra fel, ami nagyon csúszós volt a tövises résznél. Az érzés, mikor előttem a tövis kapszkodónak és a talpam óvatosan halad lefelé megfizethetetlen. A többi rész már-már kényelmes volt. Kár hogy Erdőkürtön nincs láda
Öt év után újból erre jártunk. Az új BARSZ 501 - Galgamácsa (GCB501) ládát Erdőkürtös felől közelítettük meg, közben a GCFA mozgót is elrejtettük, majd felkerestük az itteni szép rejtekadó fát és a dobozt. Három logbook van jelenleg benne. Megtaláltuk a régi bejegyzésünket.
Régóta terveztem ide eljönni. Sikerült a lehető legnehezebben járható talajviszonyok közepette megtenni a túrát. A korábbi esőzések és az olvadó hó miatt sártengerré váltak a földutak. A rétek és mezők pedig tavaknak adnak helyet. Gcvkff ládától küzdöttem át magamat. Lőgyakorlatozás miatt lezártak egy szakaszt a zöld jelzésből. Nem baj, így még rövidítettem is. Őzeket, szarvasokat több helyen is láttam.
A láda sarka kb. egy éve törött, de a rejtekhelyben nem fog beázni. A nálam lévő cseredoboz nagyon kicsi volt. Eltűnne a hatalmas üregben. Az új egyedi logbook pedig olyan nagy, hogy csak nagy dobozba fér be.
A forrás jó messze van a rejtéstől.
Mekett invitált egy kis sétára, beszélgetésre. Nagyon jó választás a környék. Sehol senki, csendes szép erdő. A végén még a régi radarállomásra is benéztünk kicsit nézelődni.
Megtaláltuk, köszönjük a rejtést!
A lyukas dobozt nem javítottuk, mert nem olvastuk vissza a bejegyzéseket, nem készültünk rá.
A láda megszerzéséhez valaki vitt segédeszközt. :) [Geoládák v3.12.6]
Erdőkürt felől jöttünk, a kék Mária jelzésen, egyetlen lélekkel sem találkozva. A láda ténylege magasan van, és tényleg törött a sarka...
Köszönjük a rejtést!
A GCGMK felől közelítettem meg a forrást. Meglepően bővízű, édes vize van.
A láda sarka törött, de a jó rejtekhelynek hála még száraz a tartalma.
Köszönöm a lehetőséget!
Azt hiszem ha nincs a geoládázás akkor sohasem fedeztük volna fel ezt a szép környezetet itt a közelünkben. Köszönjük hogy megmutattátok nekünk! Megtaláltam, köszönöm a rejtést! Most csak Maci és Kata [Geoládák v3.10.5]
Az év első ládája, szép napsütéses napon, jó társaságban, nagyszerű volt. Mi Erdőkürt felől mentünk a kék Mária jelzésen. Vaddisznót nem láttunk, de az erdő csodaszép volt. Egy kis meredek részen csúszkáltunk egy keveset, de az összesen 7.5km nagyon jól esett. A rejtek nagyszerű, de tényleg oda kell figyelni, hogy pontosan legyen visszaillesztve. Köszi a rejtést!
Nyugis séta EmiGranttel. Napsütéses, de csípős hidegben indultunk, félúton volt egy kis olvadás, pont a meredek résznél. Érdekes volt, hogy a térképről mennyire nem látszódott, hogy rövid de nagyon meredek szakasz van az úton. A vaddisznós kertben nem voltak lakók, most is nyitva volt a kapujuk. A láda nagyon ötletes helyen van, fejmagasságban, sőt afölött. A logbook elképesztően régi, még az eredeti volt, de betelt. Mivel a doboz tökéletesen száraz és vegetáció mentes volt, ezért egy új füzet mellett ott hagytuk a régit is. Fura belegondolni, hogy az első log most lett nagykorú a füzetben. Köszi a rejtést!
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget. [g:hu 1.6.7]
Erdőkürt felől mentünk. Tetszett a tavaszi vadvirág-pompa, a fantasztikus illatok. A ládikó egyértelmű helyen van, könnyű volt megtalálni. Tényleg kell némi lelemény, de megoldható. Csak kicsivel előtte, a tónál láttunk pihenni két kerékpárost, rajtuk kívül egész úton nem láttunk senkit sem. Elmentünk a forrásig, ami hangulatos, kellemes pihenőhely. Köszönjük a rejtést !
Köszönjük a rejtést!
Erdőkürt felül jöttünk a ládához, ez volt 10km a telefon szerint. Az irány nagyon jó választás volt, az utolsó másfél km-t végig a patak melletti erdős-mezős ligeteken keresztül lehetett így megtenni. Szuper volt!
Erdőkürt, Rákóczi út - - GCRUKU, majd ugyanezen az útvonalon vissza, 8.85km, 192m szintemelkedés, COVID-19 kompatibilitás.
Olyan helyet kerestünk, ahol várhatóan kevesen lesznek. Bejött. Apropó, bájos a rejtői naivitás, ami a téli forgalomból született a kevés látogatóról :) Nagyon jó kis túra volt.
Hát ez a találat sokáig váratott magára. 2002-2009 között a közelben volt GCMATR ládánk, és többször jártunk arra, karbantartani. De gyalog nem lehetett átsétálni, és mindig halogattuk, hogy majd legközelebb. Igy kb 18 év múlva sikerült :).
Galgagyörökről indultunk a Z jelzésen, de a lőtérnél tilos jelzés láttunk, meg heves puffogtatást hallottunk, igy inkább jelzetlen kerülő utakon probálkoztunk.
Kifogástalan tavaszi időben találtuk meg a ládát, útközben emberek sehol, de láttunk sok szép virágot, egy kevéssé szép fél rókát, meg sok őzet.
Vasárnapi autós túra 9/10
Felejthetetlen láda marad számunkra. Szép, csendes, eldugott helyen van. 4x4-es kis autónkkal a nagy sárban egy kis küzdelemmel közelítettük meg, majd a vadaskert felső részénél parkoltunk le. Onnan 1,5 km-es sétával értük el a ládát. A táj így ősszel egy mesebeli erdőre hasonlított a kis patakkal, színes falevelekkell, és sok gombával. Visszafelé megpróbáltunk egy másik útón kijutni autóval a főútra, de egy ponton majdnem elakadtunk, a kuplung teljesen elfüstölt, Aszód határáig bírta szusszal, onnan vontatással mentünk haza. Ettől függetlenül ez az egész nap egy szép emlék lesz, és csak erősebbé teszi a kapcsolatunkat minden olyan akadály, amit közös erővel küzdünk le.
Megtaláltam.
Szép kis séta volt.
Láttunk őzeket, a vaddisznó kertben muflon csordát, a rejtekadó fa körül fél méteres csalánt. A kutat viszont nem találtuk meg :-(. A rejtés nagyon szépen kihasználja a természet biztosította lehetőséget.
Köszönjük a rejtést
[iGC] [wapon beküldött szöveg]
Gyonyoru a kut kornyeke. Igazi kellemes piknikezohely. Galgamacsa felol bicikliztunk be. Erdemes a to fele is elsetalni. Lattunk 3 muflont is pont a lada rejtekhelyen allva.
A mai nap legjobbja! Erdőkürt felől indultunk, majd a lovastanyánál parkoltunk ( N47°46.413 E019°26.816) néhány 100 méter után a kék Mária zarándok útra tértünk. Egész úton szarvasbőgést hallgattunk. Eleinte messziről halkan hallottuk a bikákat, majd a domb tetején az öblös mély hangok jöttek hangosan. Volt egy szakasz, ahol kicsit paráztam, de a végén már hiányzott, mikor abbahagyták. Nagy élmény volt.
A láda rendben a helyén van, de alacsony ládászok vigyenek magukkal egy magas fiút. :-)
Hagytam a dobozban egy másik logbookot, mert 1-2 lap van már csak a 2003 óta vezetett múzeális füzetben.
Oda-vissza 7 km volt.
Megtaláltuk . Köszönjük a rejtő fáradozását! Bővebben otthonról, fényképek később. [g:hu 1.5.4]
Galgagyörk vá-ról indultunk. A térképen megtervezett útvonal egy idő után átjárhatatlan bozótban végződött. Kicsit visszamentünk, majd kerülővel eljutottunk az eredeti útvonalra. A kút környezete nagyon kellemes. Kár, hogy a karbantartás elmaradt, a kút környékét már szétmosta a víz. A betonelemek össze-vissza állnak, a víz pedig mindenhonnan bugyog. Amíg a ládához nem értünk, egy teremtett lélekkel sem találkoztunk. Ott azonban feltűnt egy horpadásokkal teli, rendszám nélküli autó, amiben két barnabőrű gyerek próbálgatta a füvön csúszkálást. Alighogy elmentek, újabb motorbőgés és feltűnt három terepmotoros. Ezek jól telefüstölték a környéket és felszántották a hegyoldalt és az ösvényeket. Nem volt nagy élmény. Közben megtaláltuk a ládát. Először nem nagyon mertem mozgatni az álcázó ágat, mert kb. 3 cm-es darazsak repkedtek a környéken. Végül sikerült kiszedni a ládát. Olvastuk, hogy cseredoboz kell, ezért vittünk egy 23x23 cm-t. (A ládalapon 25x25 cm-es van.) Sajnos ilyen méretben nem kaptunk füles dobozt, csak a gyengébb minőségűt. A rejtekből előkerült egérrágta láda viszont 20x20 cm-es volt. Mindenesetre átpakoltunk amit lehetett. A logbook sértetlen volt, az is átkerült. A visszarakással már volt egy kis probléma, nem nagyon akart a nagyobb doboz beférni. A darazsak is egyre támadóbban léptek fel. Végül sikerült a dobozt berakni a helyére, majd futva menekültem az egyre több darázs elől. Mikor megnyugodtak, visszamentem álcázni a rejteket. Remélem sikerült stabilan elhelyezni a faágakat, mert újabb darázs roham kezdődött. Sorra kopogtak a kalapomon, ahogy nekem repültek. Szerencsére felülről támadtak, így szúrás nélkül megúsztam. Aki legközelebb próbálkozik, annak javaslom, hogy magasra emelve vegye ki a dobozt. Felül szélesebb a nyílás.
Visszafele Galgamácsa felé mentünk. Erre ugyan hosszabb az út, de sokkal jobban járható volt. A nap végéra közel 19 km jött össze.
Fogtam!
Régi adósság volt ehhez a ládához elmenni, most volt rá egy kis idő a loholásban:)
Nagyon szép volt a tó, a rét, a forrás és egyáltalán barátságosan szikkadt már a sár is.
Már megint zsák nélkül mentem túrázni, így a megrágott sarkú dobozt és a szintén megrágott oldalú ős logbookot nem tudtuk kicserélni:(
Ha a következő megtaláló, vagy a rejtő a szokásosnál kicsit nagyobb cseredobozt vinne, akkor megmenekülhetne a már múzeumba illő logbook!!!
Mivel mi (majdnem) Erdőkürt felől jöttünk, nem esett útba a forrás. A másik irányból jőve meg nem esik útba a tó. Fel kellene tenni mindkettő koordinátáját a leírásba!
megleltem, később képek.... [g:hu 1.5.3y] [wapon beküldött szöveg]
Nálam lesznek a képek az egérrágta logbookról. Tetszett a tó és a forrás is. Két távcsöves férfival találkoztunk. Nagy élmény volt, ahogy egy nagyobb szarvascsorda keresztben átment előttünk az úton. Halkan és gyorsan haladtak, nem volt idő a fényképezőgépet előkapni.
Hóban, fagyos időben, de napsütésben találtam meg.
A napsütés miatt az utolsó előtti szakaszon a kerítés melletti lejtőn elolvadt a hó, így elég izgi volt a lejutás a csúszós, sáros állapotok miatt. Túrabottal ill. a kerítésben kapaszkodva seggencsúszás nélkül sikerült megoldani. Felfelé is bevállaltam, mert túl nagy lett volna a kerülő, amiről meg semmit nem tudtam (semmi garancia nem volt rá, h az nem uolyan rossz :D).
Szerencsére a kerítés vastag dróthálóból készült, és olyan "szövéstávolsággal", h kényelmesen lehetett benne kapaszkodni. Csak a helyenként mellé települt szúrós bokrok tetté kicsit izgalmasabbá a kalandot.
Ma a 700.-ik megtalálásra hajtottunk.Ő volt az előfutár. Jobbat nem is választhattunk volna. Végre egy kellemes túra, gyönyörű környezetben. Köszönjük!
Köszönöm a rejtést! :)
Valamikor az ezredforduló tájékán, talán 8.-os koromban jártam erre korábban. Viszont egy augusztusi délutánon Ádám unokatestvéremmel elhatároztuk, hogy megkeressük a Rózsa-kutat. Meg is találtuk, a ládával együtt egy 19 km-es túra keretében. (2022.01.27)
Köszönöm a lehetőséget. Tényleg győnyörű a környék, kicsit járhatatlanok a turistautak Galgamácsa felől, illetve a helyszínt 1 m magas csalán veszi körül, de ezzel még csak izgalmasabb lett.
Köszönöm. [g:hu 1.5.3y] [wapon beküldött szöveg]
Erdőkürt és Acsa között a derékszögű kanyar előtt balra induló földút felől közelítve gyalogosan. Oda vissza kb. 4-4,5 km.
Azért van ennek a ládának olyan kevés megtalálója, mert jó 10 km-es utat ajánlottál hozzá. Pedig nagyon szép a forrás környezete, és nagyrészt kellemes út vezet hozzá Erdőkürt felől. A vaddisznókertbe persze mi sem mentünk be, de felesleges is lett volna, találtunk egy nyitott kijáratot... Ennek ellenére vaddisznóval sem találkoztunk. A tavacska mellett friss tereprendezés nyomai vannak, kimélyítették a víztárolót. Előbb a forráshoz mentünk el (ebből az irányból az van messzebb) végig a zarándokúton, érdekes, ott át kell mászni a patakon. Itthon láttuk, hogy mi leszünk az idei első megtalálók. Viszont a doboz szabadon feküdt a földön, és a logbookba írtak néhányan, hogy megtalálták, pedig nem is keresték (és nem is kesserek). Megpróbáltuk visszatenni a fa védelmébe. Köszönjük a rejtést.
Megtaláltuk! Az Acsa és Erdőkürt közötti műútról kiinduló földúton támadtunk, ez tűnik a legrövidebbnek. Ez is kb, 6 km oda-vissza. Az út első fele ebben az időben elég tisztességes sárdagasztás volt, de aztán a dombot elérve már sokkal jobb volt a helyzet. A ládánk nem volt semmi álca, mi tettünk rá. Köszönjük a rejtést!
Az első megtalált ládánk!
Nagyon Köszönjük!
Senkivel nem találkoztunk a hétvégi nagy Máriaúti tumultus előtt,
csak egy cucumalaccal.
Bár a fűvet levágták,
a csalán megmaradt!
Erdőkürt felől a kék Mária-úton simán megközelíthető, a patakon is híd vezet át.
A csalán most nem mellig, csupán tökig ér....., lehet csapkodni.
Láda a helyén állapota jó.
Erdőkürt felől indultunk Gyrossal, a kék Mária zarándok úton. Az elkerített vad rezervátumban a kerítés mellől egy szarvasbika szaladt be az erdőbe, ahogy meglátott minket. Szép erdei úton, egy szakaszon egy kis emelkedővel jutottunk el a vaddisznós kerthez, de nem láttunk mi sem vaddisznót. A Ruzsa-patakon átkelve értünk el a ládáig. Szép, csendes hely. Köszönöm a rejtést.
Erdőkürtről jöttünk a zarándokúton. Vaddisznót nem láttunk. A forrásból ittunk, közben a patakba sikerült belelépnem, pedig ilyet nem szoktam. Szép az arany erdő a forrás környékén. Köszönjük a rejtést!
Megtaláltuk :-) Köszönjük! Kèrjük elfogadni mert egy fèszek van a ládán ès nem szerettük volna megbolygatni, mert a láda tartja a fèszket :-) Megpróbáltunk minèl közelebbb menni autóval, bele is ragadtunk a sárba.. Erdőkürtösre átsètálva kaptunk a helyiektől segítsèget egy traktor formájában aki kimentett minket. Izgalmas egy nap volt :-) A láda körül vállig èrő csalán!
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget. [g:hu 1.4.30x] [wapon beküldött szöveg]
Acsa-Csővár-Erdőkürt-Vanyarc-Erdőtarcsa-Aszód bicajos fel-le dombtekerés, a végére alaposan kifáradva. Ez egy nagyon ritkán felkeresett cache, bár a logfüzet szerint a helyiek spontán is megtalálták már, ami azért sem csoda, mert most is takarás nélkül hevert a helyén. Kevésbé sáros időben igazi piknikhely forrással, réttel, tóval, de hófoltosan is szép volt, a forrás pedig bőven ontotta vizét. A vaddisznókertben favágók dolgoztak, az állatok számára kiskapu volt nyitva. :)
Már a megtalálások számából lehetett arra következtetni, hogy ez nem egy túl frekventált környék, de én a ládában még 2003-ban elhelyezett, eredeti naplófüzetbe írtam... Ilyen dobozzal sem találkozom túl gyakran...! :-)
A környék és a forrás teljesen oké, a tavat csak akkor láttam, amikor a túra folyamán visszatértem a forráshoz. A közeli dombon lévő Árpád-kori földvár is említésre méltó. Köszönöm a rejtést!
Hányszor készültünk már ide, de aztán valami mindig közbejött. Ma csodálatos időben sétáltunk el egy hangulatos és tökéletesen békés helyre. Nagyon szépen köszönjük az invitálást.
Hát ez olyan gyűrűk urás túra lett! Mentem csak mentem és még midig csak mentem! A nagy köd miatt viszont nem akadt túl sok látnivaló! Még egy árva vaddisznóval sem találkoztam! Köszönet a rejtésért!
Túra a lányokkal! Galgagyörkről indultunk, jobb volt ez így. A terep nem túl megerőltető, viszont cserébe rendkívül sok a kis légy és a szúnyog. A kis tó kellemes hely, a forrás pedig finom vizet ad. A láda könnyen elérhető, a másik oldalról nem is olyan csalános, viszont én túl alacsony voltam hozzá! :-)
Köszi!
Sajnos a hosszú út miatt csak 18:30-ra értünk oda. Menet közben elkezdett szakadni az eső. Azért kitartottunk és elértük a célt. A GPS az öreg tölgyfára mutatott. Esőkabát hiányában, szétázva a csalánosban feladtuk a láda megtalálását. Bár a rejtő szerint nem nehéz, de nekünk annak bizonyult. A képek alapján kérjük a megtalálás elfogadását.
Köszönjük a lehetőséget.
20 éve itt volt az első cserkésztáborunk, ma nosztalgiázni jöttünk. A rét és a patak megvan, a nagy tölgy - ami mellett a tábortűz ropogott - csak torzójában. Kellemes hely a Rózsa-kút környéke, ellenben Galgamácsa felől hosszú ideig eléggé jellegtelen az erdő. Nem is tudtuk (emlékeztünk) a földvárra, most azt is pótoltuk! A GPS-ben a tó környékén elfogyott a szufla, de térkép-emlékből egész jól bekavirnyáltunk Püspökhatvanba. Köszönjük!
/Quatermain + Gazsi/
Ui: Tényleg marha sok a favágó. Püspökhatvan felé példásan kezelik a fákat.
Nem tudom, hogy eddig miért hagytam ki. Nagyszerű környezetben, családos keresés. Próbáltuk úgy csinálni, hogy a favágók ne sejtsenek semmit.
Köszi a rejtést.
Megtaláltam! Nagyon jó a hely, érdemes volt ide eljönni. Remek a környezet gyönyörű az őszi erdő, finom a közeli forrás vize. Ajánlom mindenkinek aki szereti a festői helyeket.
Köszönet a rejtésért!
Üdv: Susi
166 km-es bringás tekerés a Rózsa-kút, az Erdőtarcsa és a Nyugdíjas kőhíd ládákhoz, Monorról. A megközelítés Erdőkürt felől, az út még terepbringával is kemény, a környezet csodás (a kis tisztáson, le tudnám élni a hátralévő éveimet). A kesser legyen igen magas, vagy nagyon erős a láda megszerzéséhez. És jelentem, hogy már bőgnek a szarvasbikák (még nappal is, csak úgy visszhangzott az orgonálásuktól az erdő). Köszönöm a pazar környezetbe invitálást: Paparazzy48.
Mi Erdőkürt irányából közelítettük meg a ládát, majd megnéztük a forrást is. Erdőkürtön a Rákóczi u. végéről (N47 46,409 E19 26,899) célszerű indulni. Száraz utak esetén kocsival a 47 46,132 19 26,615-ig lehet menni. Innen a térkép szerint a P+, a valóságban jelzetlen úton kell haladni a Vaddisznó-kert kerítésének végéig. Itt lehet leereszkedni a völgybe, a ládához, majd a forráshoz vezető útra. Az út hossza a falutól a forrásig cca. 4 km.
Montis találat Erdőkürt felől egy 52km-es bicajtúra részeként. Emberek most nem voltak az erdőn, szúnyog és légy viszont rengeteg...A rejtésért köszönet, tényleg nem jöttem volna ide, ha nincs a láda, pedig viszonylag közel lakom hozzá.
Cserháti barangolásaink során mindig kikerültük, most kedvező viszonyok között került sorra. Parkolás Erdőkürt szélén a lovaknál, majd a GPS által javasolt úton, egy darabig P+-en fel, majd le a völgybe. A mutatott helyen nem sok rejtek-választék volt, azért nem lehetett lazán előszedni.
A réten három ember ügyködött fémdetektorral és ásóval felszerelve. Mikor barátságosan érdeklődtem tevékenységük céljáról, átmentek kissé agresszívbe és azt tudakolták, hogy én mit keresek itt. Nemsokára beszálltak terepjárójukba, megcélozták a vaddisznós-kert zárt kapuját, majd csalódottan megfordultak és ismeretlen irányba távoztak.
A kertben egy szép létszámú disznócsaládot, néhány magányos egyedet, no meg favágókat volt szerencsénk megtekinteni.
[wapon beküldött szöveg]
Mi is Erdőkürt felől támadtunk. Kellemes séta, bár időnként rendesen csúszott a sár, főleg a meredekebb részen. A rejtés tuti, Cicáé a megtalálás érdeme. Murus és Cica
Megtaláltuk!!
Erdőkürt felöl közelítettük meg a rejteket.
Innen a láda 2 km séta turistaúton, a vaddisznókert kerítése mellett végighaladva, majd a patak mentén. A tó mellett elhaladva már közel a rejtek! A terep csak egy helyen volt szó szerint meredek, a gyerekek nehezen bírták. A rejtés kissé veszélyes a fában lakozó vadméhek miatt, de megúsztuk csípés nélkül.
A csapat ketté vált, nekünk ez jutott( a fiatalok macikat nézni mentek). Nagyon tetszett - Erdőkürtről kellemes séta. Egy szarvassal is találkoztunk, én majd szívbajt kaptam.Köszi a rejtést! A rejtés szupi!
Munka előtti kellemes motorozással egybekötött ládakeresés.
Rengeteg a csalán a rejtek körül. A doboz kihalászása kihívás volt számomra. Főleg amikor sikerült benézni a dobozra, és egy méhecske ült rajta megijedtem, és bíztam benne, hogy nem építettek oda fészket. Végül sikerült logolni. A környék nagyon tetszetős.
Köszönjük a rejtést!
Mi is Erdőkürt felől jöttünk. Kellemes séta a mezőn majd az erdőben. Visszafelé egy jókora vadkannal is találkoztunk /szerencsére a kerítés mögül figyelt /
Erdőkürt felől közelítettünk. A falu szélén egy helybeli elmondta merre menjünk, meg még egy-két dolgot mesélt, de a műszer alapján is egyértelmű az út. A kerítésmenti hosszú gyaloglás során felmerült a kérdés, mit találtak az előttünkjárók kivétel nélkül olyan szépnek, aztán megtudtuk, tényleg nagyon szép hely. Emberek voltak, horgásztak a kis tóban is, de a rejtésnél szerencsére éppen nem járt senki, így zavartalanul megtalálhattuk. A forrásvíz jóízű, jólesett a melegben. Jó kirándulás, érdemes megkeresni.
Lőtértől indultam, az út elején összefutottam egy vaddisznó családdal. Egy ideig szemeztünk, utána tovább álltak. Tetszett a láda környéke.
A loggolás közben elkezdett szakadni. A ládától a GCOrto -hoz indultam, de útközben elakadtam a N47 44.139 E19 26.228 ponton egy kapu zárja ez a Z- útját. Kerülő utat nem találtam.
Erdőkürt felől támadtam. Az eső ismét szakadt, ma már hozzászoktam. Hosszú séta a vadkerítés mellett, majd át a mezőn és már ott is vagyunk. Az ojjektumot méter magas csalán veszi körül, jól jött az esőkabát.
A mai harmadik megtalálás. Szerencsére szinte azonnal meglett mert a helyet még gyerekkoromban ismertem meg. Bár sokszor nem jártam itt de az első élmények elég jól rögzülnek.Utoljára 1978 nyarán jártam erre. A kútnál talákoztam falumból valókkal, de Ők már egy újabb generációbeliek.
Nagyon jó itt ülni a madárdalos ligetben, hallgatva a fák közt suhogó tavaszi szellőt s a patak csobogását.Jó itt megnyugodni néhány pillanatra. Legközelebb a forrást is felkeresem, ami a mai gyors sötétedés miatt elmaradt.
Nagyon tetszett a taj, nyugodt, csendes erdoben rengeteg szarvassal, szarvascsapattal talalkoztunk a kb. 2 oras setank kozben. Szerencsere nem voltak sokan, jobb szeretem ezeket a nyugodt helyeket, amik nem drive-in -ek. A rejtek is otletes. Koszonjuk a rejtest, Sanyus + Edit
A Mátralátó ládától indulva eredetileg a piros jelzésen szerettünk volna ide jönni, de piros jelzés nem volt. Így aztán a reggeli parkolóhelyről indultunk tovább. Egy darabig az aszfaltúton, de aztán rövidítettünk egy földúton, és rátértünk a jelzésre. Ezen szépen, nyugodtan közelítettünk a ládához. Nem sokkal előtte a térkép is jelezte a Temlomhegyet, s nagyon szépen látszik is egy "várárok", sőt még falakból származó kődarabokat is találtunk. Innen már csak pár lépés volt a forrás, és a csodaszép tisztás, az elszórt hatalmas fákkal. Szerencse, hogy nem egyedül voltam, mert nem tudom hogyan szedtem volna elő a ládát!
Ha valaki talál egy szemüveget, és még használható, azt mi hagytuk el, köszönettel venném, ha visszajuttatná. A forrásnál maradt, valószínűleg.
Nem értem miért kellett volna a betonúton oly hosszan gyalogolni. Mi a Mátralátó javasolt parkolójánál (sorompónál) hagytuk a kocsit és innen szedtük le a ládát, az Öreg Tölggyel (GCORTO) és a Mátralátóval (GCMATR) együtt.
Mai magányos ládázgatós-kalandtúrám 2. állomása volt.
(és a legjobb is..)
A lőtér és lovarda sorompójánál álltam meg. Innen kicsit elszámítottam magam, kb kétszer akkora úton mentem mint kellett volna.
Az aszfaltos útról letérve itt: N47 44.168 E19 24.695 a földútra, majd innen nyílegyenesen a zöld kör éppen odavitt volna. Visszafelé erre jöttem, és tényleg rövid... Száraz időben, bringával is járható!
Oda úton egymásra ijesztettünk egy gyönyörű gím bikával. (én jobban megijedtem) A 4m földutat zsinórból ugrotta, majd nem kis fejdísze ellenére villámgyorsan elszaladt a sűrűben. Ezt hogyan csinálta, biztos GPS van az agancsban!
Remek helyre került a láda, hát tényleg nem drive-in... Pont ezért tetszett igazán. Poharat nem vittem, de a bővízű forrásból így is jót ittam. Visszaúton őzcsapattal találkoztam, és a lovardánál egy cicával is megismerkedtem. Vele osztottam meg kenyeremet, és meggyőztem, itt sokkal jobb neki mint a városban, így hát Ő most maradt.
A ládikát rendbetettem, kitakarítottam, nem hoztam el semmit, betettem egy CD-t, és egy angol fontos érmét.
A ládába raktam egy GARMIN GPS-t ! Ezt induláskor mindjárt ki is vettem... :-D
Már jártam itt régebben de akkor még nem kerestem a ládákat. Most nem találkoztam senkivel. Sajnos éppen lövészet volt a lőtéren és arra nem engedtek így kerülnöm kellett. Hazafelé az út mellett volt egy etető ahol éppen vaddisznók ettek. El is bizonytalanodtam, hogy a kerítés melyik oldalán vagyok. De nem lett gond.
Erdőkürt felől mentünk. Jó kis túra, jó kis szintemelkedéssel. De hát túzázunk, vagy nem? A vaddisznóskert mellett végig, aztán a patak partján a tisztásra. Gyönyörű hely. Nagyon ötletes rejtés. Visszafelé a Vadász urak megállítottak minket és közölték, hogy vadászat van és nem szerencsés ílyenkor erre járni. :-).
Már régóta foglalkoztat ez a mai kör. Többször is elterveztem, hogy abszolválom ezeket a ládákat, de valami mindig közbejött. Mivel a csapat többi része elfoglalt, így kvázi egyedül indultam neki. Püspökhatvanig zötykölődtem 3(!) különböző vonaton és 50 km-t utaztam. Utoljára vagy tíz éve gyalogoltam erre az "Ecskend" ttúrákon. Jelzetlen utakon indultam el a faluból. Egy kis mélyedésben vezetett az ösvény, majd később igazi horhossá változott. Az erdőből kiérve beszántották az utat, de nem hosszú szakaszon. Erdőszélen, napos és nagyon párás időben gyalogoltam. Hogy honnan nem tudom, de egy csomó aprólégy zümmögött körülöttem. Ellenben szép körpanorámában gyönyörködhettem. Hamarosan megint erdőben vezetett az út. Immár a P- jelzést követtem. Egy-kettőre a forrásnál voltam, ahol jól esett a hűs és meglepően nagy hozamú víz. Innen előbb a ládát kerestük meg Bobóval. Reggel, harmatos fűben az öreg hagyástölgyek között... igazi idill. Még elsétáltam a kis tavacskához is, majd a környék legmagasabb pontja, az Ecskend felé vettem az irányt.
Erdőkürt felől közelítettünk, egy őz épp a vaddisznóskertből próbált menekülni, többször nekiugrott a kerítésnek, biztos büdösek a disznók :) A kerítést elhagyván egy fehér suzukira lettünk figyelmesek, a benne ülő ifjú odajött hozzánk, és szemlesütve közölte, hogy a Vadász Úr nem fog örülni, ha továbbmegyünk és megzavarjuk .... Minthogy nem voltunk magánterületen, sőt, turistajelzésen mentünk, így folytattuk utunkat, és szerencsésen ráleltünk a tisztásra meg a ládikóra. Vadász Úrral nem találkoztunk sem személyesen, sem ballisztikus úton küdött üdvözlet útján.
Indulás a szántó mellől egy enyhén gazos és szúrós útszakaszon, amí be nem torkollott egy vadászösvénybe, ami már kényelmesen levitt a jelzett úthoz.
A tó és a forrás nagyon tetszett, őzeket láttunk! A forrás meglepően bővízű a szárazság ellenére, mi lehet itt esős időjárás esetén?
A rejtés mezején minden szépen lenyírva, csak a fák körül nő kis körzetben a csalán, de átverekedtük rajta magunkat, inkább aggasztóbb volt a fa körül zsongó jópár nagy vadméh.
A rejtés ötletes volt. Nagyon szép helyen van ,picit későn értünk oda .
Igy a drótszamaraink és mi is találkoztunk a vadregényes táj lakóival.
Pár hetes vaddisznó csemetéket látunk az úton .Vigyázat !!!Ilyenkor veszélyes a közelűkbe menni ,mert a VaddisznóMama zokon vehetti a közeledést. Ezért tisztes távolságot tartottunk köztűk és később 2 vadkan között. Számtalan szarvast és őzikét is megfigyelhettünk. A madarakról nem is beszélve . Köszönet a rejtésért. Sajnos a jelszót rosszul rögzitettem ,de legalább igy lesz még egy tura.
Megvan! Régi adósság törlesztése. A zöld pontot egy kb 1 km-es szakaszon szabályosan felszántották (talán kukoricát fognak ültetni a vaddisznóknak...) :), így kvázi egy szántáson kellett haladni. Remélem, az esőzések idővel megoldják a dolgot. Logolás után elbaktattunk a forráshoz, gyors felfrissülés és pihi, majd vissza a lőtérhez (ahol egyébként közölték velünk, hogy ez itt biz'a magánterület, és hogy van képünk ráállni az autóval a fűre /az út mellett, akerítésen kívül/). Kedves emberek! Pedig, ha azt mondták volna, hogy látják, hogy itt a több autó miatt már másképp nem tudunk megállni, jöjjenek be, lovagoljanak stb, biztosan nem mondtunk volna nemet. Így, némi utálkozás után tovagördültünk. Így jártak! Az ilyen miért foglalkozik vendéglátással?!
Felszántották az erdei utat. Ez nem tett jót a lábunknak. De hősiesen végigmentünk, a rét nagyon teccet, a forráshoz is elbandukoltunk. Egy lélekkel nem találkoztunk, csak visszafelé, de közelebb a lovardához. (igaz, találkoztunk 3 motorossal, 2en vízért jöttek a forráshoz) Ja, és jótanács! A lovardánál a fűre a kerítés mellett ne parkoljatok, mert MAGÁNTERÜLET, csak oda nem raktak kerítést! ;)
Erdőkürt felől. A falu végén parkoltunk a mezőn. A vaddisznóskertbe nem mentünk be, mellette elsétáltunk, majd mikor véget ért a kerítés akkor le a patakvölgybe.
GCMVV új rejtekének megközelítése során. Erdőkürt felől jöttünk, piros keresztről pirosra átvágva a vaddisznóskert után, így kb. 4,5 km séta volt. Hollókkal találkoztunk. Ficánka meghápogta a tavat, majd rábuktunk a ládára. Piret mesterrel.
A vaddisznóskertnél mentünk be a túristaútra. Sajnos itt eltévedtünk, mert több piros jelzés is fut erre. Előbb egy hosszú kerítés mentén indultunk el, de a végefele láttuk, hogy nincs átjárás. Vagyis volt egy fa létra, de erősen rozoga állapotban volt.
Visszamentünk a dombtetőre, majd észrevettünk egy vaddisznóketrecet. Ott be tudtunk menni, és ebből az irányból közelítettünk a rét felé. A réten senki nem volt, így nyugodtan tudtunk logolni. Visszafele ugyanezen az úton mentünk.
GCMATR ládától jöttünk, és kettős defekt után értünk ide. Az út végén lévő rész nagyon meredek volt, visszafelé megszenvedtünk vele. A rét nagyon tetszett.
Régóta készültem erra pontra.
Erdőkürt felől közelítve az erdőszélen parkoltam. Nyugati irányba a vaddisznóspark kerítése mellet rögtön a völgybe lehet jutni. A patakot követve először a tóhoz, majd a réthez érünk.
Hamarabb végeztem a vártnál, ezért gondoltam "átugrok" a GcMatr-hoz is. Jól haladtam a radarállomásig, ahol a P,Z túristaútat egy kapu zárta el. Picit bosszankodtam, s mivel várt otthon az ebéd is, visszamantem a kocsihoz.
A 12,9 km alatt emberrel nem találkoztam, de annál több vadat ugrasztottam.
Köszönöm:
István
Előzmény: GCBZS
Innen együtt ládáztuk végig a napot SagiKékkal. A gyerekek nagyon élvezik egymás társaságát, ez külön motivációt ad nekik a számukra nem kis távolságok (ez most éppen egy 6-os) leküzdéséhez is. A ládamegtalálásban, mint mindig, most is Sági Incsi jeleskedett. Bámulatos érzékkel szúrja ki a rejtekhelyet. A rejtekhely körül nagy csalánsziget van, ami elvesz a megtalálás öröméből egy keveset.
Az úton találkoztunk egy őszi aljnövényzet színeiben rejtőzködő leveli békával is. (Ha mégsem az, jelezzétek!)
Képek később...
Folyt.: GCKIND
Családi kirándulás Csepipetiékkel. Gyerekekkel együtt kerestük meg Erdőkürt felől. Cirka 6 km-t sétáltunk, a gyerekeknek nagyon tetszett, bár a kicsiket néha cipelni kellett. A forrásból ittunk, a tó nem nagyon fogott meg. Köszönjük a rejtést.
Remek kis túra volt. Autóval Galgagyörk után a földúton egész sokáig el lehetett jutni. Innen egy órás séta volt a rejtek. Jól is indult, bár amikor elkezdtek körülöttem keringeni a legyek szúnyogok és böglyök, aggódtam, folyamatos hesegetéssel azért jó volt. A forrás után szörnyű lett a helyzet, rengeteg bögöly támadott rám. A láda sehol, csak ember magasságú csalán és böglyök... Kellet is egy kis telefonos bátorítás a rejtőtől, hogy be merjek nyúlni mélyebben, ott lesz az! A kis tóhoz már nem is jutottam el a fránya böglyök miatt! Ezek végig is kisértek az autóig egy órán át! (persze rövidnadrád és poló volt rajtam, képzelhetitek, ááááá) Egyébként remek hely, túra, rejtés! Kösz a ládát, meg a segítséget [wapon beküldött szöveg]
A terv, a következő volt: Galgamácsa vasútállomás parkoló, gyalog a célig, majd Acsáról vissza a 15:24-es vonattal. Minden simán ment, de a cél előtt 1,5 km-re, ballagunk az ösvényen, hát mit látok, egy vaddisznót. Kb 50 m-re előttünk, keresztbe az úton. Korom fekete. Disznóvágásos emlékeimből ítélve, úgy 150 kg körül lehetett. Az ekkorka malackákat, 4-5 erős ember fogta le. Bár tudom, hogy ok nélkül nem bánt, okot, pedig nem adtam, azért megállt bennem az ütő. Szerencsére nem érdekeltük őkelmét, és tovább sétált be a sűrűbe. Na innen a ládáig, egy ki kerülővel, bennünk volt a para. A ládától a piros jelzésen továbbmentünk, Acsa felé. Ahogy kiértünk az erdőből, eltűnt a jel. Soha többet nem láttuk. Gyerünk a jelöletlen földúton. De merre? Balra. Jó. Jobbra. Jó. Mégse. Vissza. Egyenes. Jó, nemjó, stb. Acsa helyett Püspökhatvan. Nem baj. A vonat, előttünk ment el. A következő, 3 óra múlva. Ez már baj. Köszi vaddisznó. Szerencsére stoppal, fél óra múlva Galgamácsán voltunk. Én imádom a hosszú túrákat, de a család rövidebbre készült. Volt egy kis durci, de minden jó, ha vége jó. A környék szép, a rejtés ötletes, a forrásvíz jól esett. Köszi. Kiengesztelésül, jöhet az Aszódi Kinder .
A Cserhát-hegység egyik legszebb pontját ismertem meg, ennek a ládának köszönhetően. A ládáért kisebb bozótharcot kellett vívni a mellígérő csalánban. Egy ernyős haverom és kis lányja kísért el. Mi sem találkoztunk senkivel menetközben és pont ez tetszett a legjobban! Dragunov sípját becseréltem!
Köszönjük!
Még 2003 szeptemberében indultam neki ennek a ládának, ijfú geoládászként Galgamácsáról, de 800 méterre a céltól visszafordultunk. Nme gondoltam, hogy közben 300 másik ládát megtalálok majd, mire újra eljövök ide.
Most Püspökhatvanból vágtam neki, sajnos folyamatosan rossz helyen próbálkoztam, így a kezdeti szintemelkedést, susnyásban, dzsindzsásban tettem meg. Majd felértem egy meseszép fennsíkra, ahol a környék hegyei kékellettek a távolban. Igazán gyönyörű volt.
Később meglett a túristaút és a vadvédelmi kerítés is. Lőttek is bentről rendesen, szinte percenként dördültek a lövések. Háborús hangulatban érkeztem a forráshoz, épp időben, mert italom kifogyta magát éppen. Tankolás közben lenyűgözött a völgy szépsége és különlegessége, mintha a Pilisben lennénk, pedig ez itt "csak" egy dombság, mégis remekbeszabottan szép környezet.
A láda tisztása is gyönyörűséges az öreg matuzsálemekkel, mintha a Gyűrűk Urából lépett volna elő egy-két szín. Logolás után felhívtam a bázist, hogy van-é Erdőkürtről busz mostanában. Asszonykám jelentette, hogy 3/4 óra múlva akad egy, azután hosszan semmi.
Arrafelé indultam kisebb esőkben ázva, sáros utakon csúszkálva. A VistaC sebbeségem szerint 17.38-ra jósolta a beérkezést, a busz meg 17.17-kor indult. Sietni kezdtem, 17.18-ra értem a műútra holtfáradtan, kiéhezve. A busz még bennállt. Futni kezdtem, mert láttam a sofőr kirohan a kocsmából és már indít is. Épp észrevett, ahogy integettem neki és felvett, így hamar hazaértem. Különben lehet még most is arrafelé kolbászolnék.
Ja, végre egy párhuzamos faágaktól mentes rejtek, tessék követni alacsonyájdíszámú Flektogon mester iskoláját, remek lenne, ha elfelejtenénk végre az ágacskákat.
Erdőkürtről, az erdő széléről indultam. Innen végig a völgyön, havas úton, két vaddisznós kerítésen át kb. 2,5 km kocogással a ládáig.
Több mint fél éve volt az utolsó megtalálás! De a láda jó állapotban van, minden OK.
Teljes csapat három biciklin a javasolt útvonalon. Szép túra és szerencsére a változó időjárás is kegyes volt hozzánk. Az erdő teljesen üres volt, mindössze egy eltévedt részeg traktorossal találkoztunk, akit útbairányítottunk. Nagyon tetszettek a réteken elszórtan álló magányos öreg tölgyfák, örültem, hogy a rejtés is egy ilyenhez kötődik. A rét szépen kaszálva volt, kivétel a fa körül, ahol nyakig ért a csalán. A rejtés viszont ötletes volt, így nem kellett a csalánban kotorászni.
Loggolás után meglátogattuk még a forrást és a tavat is. Kíváncsi lennék, hogy miért létesítettek egy ilyen kis mesterséges tavat itt az erdőben.
Püspökhatvan felől mentem, viszonylag sima úton, bár feleslegesen hosszan, visszafele szinte légvonalban is tudtam menni erdei ösvényeken, szántóföld szélén.
Sajnos az erdőt töméntelen mennyiségű hernyó rágja, amik pókhálószerű szálon csüngnek lefele, így bringázás közben állandóan hálókba, hernyókba gabalyodtam.
A rejtés tisztásán derékig érő fű fogadott és épp a fa körül jó nagy csalán volt, ami rendesen szétmarta a lábam. A fűben, csalánon szintén rengeteg hernyó, amelyek logolás alatt kezdtek felmászni a lábszáramon. Tiszta olyan volt, mint egy horror film.
Amúgy a forrás jó kis helyszín lenne...
A Mátralátótól visszajöttünk a sorompóig ("<-lőtér" tábla), majd az aszfaltút egy alkalmas elágazásánál (útpont hamarosan) balra egy kellemes erdészeti úton, a végén sáros dagpnyás ereszkedő a célpontot képező rétig. A réten piknikező társaság pihent a rejtektől kb. 100 m-re. Nagyon fontolóra vettem egy Jelszó nélküli megtalálás lehetőségét, végül két alkalmas pillanatot kihasználva ki és visszatettem a ládát. Feltankoltunk forrásvízzel, ismét nyeregbe pattantunk, és Püspökhatvan-Galgagyörk közé leérkezve a közúton visszatekertünk Aszódra.
Dunakeszi-Galgamácsa- (terep ON) - Öregtölgy - Mátralátó - Rózsa-kút - Acsa (terep OFF) - Csővári vár - Vác - Dunakeszi kerékpárral 118 km
A Mátralátó felől jöttem, több lyukra futás után értem el a ládát, szép, jól kerékpározható erdei úton. Elképesztő mennyiségű kerítés van a környéken, lépten nyomon beleakadtam valamelyikbe. Néhány sikertelen próbálkozás után lemondtam a Mátralátótól történő közvetlen megközelítésről és a leírásban javasolt Galgamácsa felöli megközelítést választottam.
Nem vagyok egy kis termetű ember de a ládát segédeszköz nélkül nem tudtam kivenni a rejtekhelyről. ( A segédeszközök már oda voltak készítve). Egy két hét múlva szép kis csalánerdő fogja körbevenni a ládát, most még könnyen leküzdhető volt ez az akadály.
Nem akartam a már megtett úton visszamenni ezért a GPS-re hagyatkozva az erdei utakon próbáltam elérni az acsai országutat. Hamarosan elértem a piros jelzést, amit aztán néhány kilométer után alaposan elvesztettem. Nem vettem észre az út folytatását egy gazos szántóföldön és eleinte a jobb minőségű utakkal próbálkoztam. Végül minden jóra fordult, sikerült egyenesen Acsára lejutnom, ahonnan folytattam utamat a csővári vár felé.
A javasolt úton mentem: a sorompóig (amit szerintem nem nagyon zárnak be) autóval, onnan biciklivel. Pár száz méteres szakasz(ok) kivételével végig lehetett menni kerékpárral: összesen egy irányban 6-7 km lehetett az út. A réten, a ládánál sokat kellett várnom (pihennem), mert egy pár a fától kb. 20 m-re telepedett le. Ilyen szempotból tényleg nem szerencsés a rejtés: annak ellenére, hogy az odavezető úton alig láttam valakit, itt mégis viszonylag nagy volt a mozgás.
Mi is a lövöldözős lovardától sétáltunk át. Az út semmi különös, viszont a vége tényleg szép. A jelekből ítélve csalán és gyapjas pille sajnos lesz bőven a nyáron.
Vérszemet kaptam. Ha tegnap munka után még sikerült nappal elsétálnom a Mátralátóig, akkor ma is belefér a Rózsa-kút! :) Simán belefért, mert 6-kor indultam a lovardától (ugyanis itt is kinn a behajtani tilos tábla!). Oda-vissza 7-7.5km lehet, másfél óra alatt kényelmesen lesétálható. Más irányból biztos jobban rá lehet menni a ládára, mint 3.5 km, de elhiszem a rejtőnek, hogy okkal javasolta ezt a megközelítést. Elképesztő mennyiségű vaddal találkoztam. Az utolsó 800 m a ládáig pedig csodálatos. A környezet idilli. Nagyon tetszett. Köszönet érte.
Ismertem a helyet, örömmel jöttem vissza, gyönyörű tavaszi délelőttön, biciklivel. Remek a rejtés, véletlenszerű megtalálás kizárt, avatott ember rögtön rátalál.
Garantáltan szép hely és jó rejtés, nem is lehetne másként. [wapon beküldött szöveg]
Az alábbi írások alapján a gyors megtalálás reményében Erdőkürt felől közelítettem. Csakhogy jóval előbb letértem balra (később, a hídnál kellett volna), és egy nénike útbaigazítása alapján megindultam a célpont felé. Izgalmas, négykerék-kipörgős jeges-havas emelkedők és lejtők után a hulladékgyűjtő telephez jutottam, de nem baj, mentem tovább. Egyszer csak elértem a vadaspark kerítéséig, bent riadt őzikék ugráltak, na mondom, jó helyen járok, majd jól leparkolok a kapujánál, és kellemes erdei sétával töltöm időmet. De nem így történt. A kerítés mentén a ponttól egyre csak távolodtam. Tíz perc múlva megvilágosodtam, és rájöttem hogy valószínűleg a fent említett ojjektum túlsó végén járok, és nem akarok körbemenni, tehát visszafordultam.
Kis autózás után megtaláltam a helyes utat, és egy bejáratnál kb. 2 km-re a ládától leparkoltam. Innen séta. Egy helyen átmentem egy ledőlt kerítés részen, de a célba érésig nem kellet ezt újra megismételnem. Furcsa, ha zárt a vadaspark, akkor hogy is van ez?
A tisztás és környezete, valamint a rejtés méltán hírdeti a láda rejtőinek nevét. Most, télen is nyugtatólag hat egy ilyen kis sziget a világ rohanása közepette, hát még tavasszal, amikor kizöldül a természet.
Séta a kúthoz, ivás, a kút csobogásának interaktív közvetítése a rejtő felé 900/1800 MHz-es adó-vevő készülék segítségével. Mivel kesztyű nélkül voltam, jóleset a kút 5-10 C fokos langyos vize:)
A visszaút már simábban ment.
Nagyon klassz hely, igaz már sötét volt mire oda értünk, de azért még megkerestük a forrást is. Az út izgalmas volt visszafelé a vaddisznóson keresztül a Kedvesem gondoskodott róla. [wapon beküldött szöveg]
Galgamácsáról jöttünk kisebbik fiammal, kerékpárral. Galgamácsa környéke kerékpár edzésekről nevezetes számomra, de gyerekeimmel és barátaikkal is már több alkalommal bicikliztünk errefelé. Nem tudtam azokról a jól járható erdei aszfalt utakról, amelyeken kiválóan lehet kerekezni a környékbeli ládákhoz. A kellemes nyár végi csípős reggelen jól esett a friss erdei levegőben való kerékpározás. Annyira lehűlt a levegő, hogy fiamnak valószínűleg megdermedt a keze, és az egyik dombtetőn félreváltott - pedig ilyesmit nem szokott csinálni. Semmi gond, visszaraktuk a láncot a helyére, aztán gyerünk tovább. A panzió, a lovarda, a környező dombok közötti kanyargás szép volt. Végre olyan erdő, ahol nem minden növény szúr és nincsenek szúnyogok - bár lehet, hogy ez csak a hűvös reggelnek tudható be. A réthez vezető út végén már ügyeskedni kellett, mert igen mély a traktornyom. A láda rejtése jó, és tényleg oda van készítve minden segédeszköz.
Erdőkürt felől támadtuk a ládát, az autót a vaddisznóskert kapujánál hagytuk. Innen kerek 2km-es út kb.30 perc alatt. Néha a domboldalban kezdtük szem elől veszteni az ösvényt, de ott volt az... Az utolsó 500 méter volt a legszebb: itt már látni a tavat-patakot, sok a szabad terület. A rejtés remek, szerencsére a segédeszköz is ott volt hozzá. Köszi!
Egy roppant elfoglalt erdészféle két mobilhívás között elmondta, hogy a lőtértől tovább mehetünk a vaddisznós kertig autóval és onnan a rét majd Rózsa-kút. Igy is jártunk el, bízva benne, hogy nem zárják le mögöttünk a sorompót. Néhány méretes kátyú leküzdése után célegyenes, majd a logolás, kút és tó.
Kicsit megszenvedett az autó is meg én is, amíg leparkoltunk a Vaddisznóskert egyik bejáratánál. Viszont utána nagyon jót sétáltunk, és igen tetszett a gondozott kis rét is, a forrás is, és a közeli tó is. (Fényképek is lesznek majd!)
Hát ez szenzációs hely! Nagyon-nagyon tetszett, köszönet érte Flektogonnak és NorBullnak.
Lefelé a disznóskertnél megálltunk a Landyvel, mert rusnya nagy rücsök sár volt. Innen egy darabig csúszkálva, majd nem annyira megközelítettük a rétet. Ami tényleg eszméletlenül szép. Hatalmas tölgyek, körben eső után pipáló hegyek, lágyvizű forrás, vadregényes tó. A tóhoz vezető úton millió és egy kisujjkörömnyi pici béka nyüzsgött, alig tudtunk hova lépni. Irdatlan sárdagasztás után visszahaladtunk az öreglányhoz, aki némi brummogással könnyedén visszatolatott a taknyos-csúszós lejtőn. (Igaz, az első métereken ázott szénával ágyaztunk meg a kerekeknek, hogy ne csússzanak bele a rút nagy traktorcsapákba.) Jól bírja ahhoz képest, hogy 43 éves!
Barbárka és Mudman, a tanulás elől lógó Kulisz mesterrel :-)
198. Galgamácsai főzőverseny után Barbárkával és Mudman-el. Ja: ennyit a tanulásról. [wapon beküldött szöveg]
Tuti láda, nehezen megközelíthető, távol minden zajtól, erdő közepén. A forrásvíz finom, a környezet szép. Nagyon élvezetes terepjárós és gyalogosan terepjárós túra volt. Jó kanyargos volt az út, és jó sáros, egyszóval élvezetes. A disznóskert is jó nagy, az állatok kövérek, mint a disznók. A tájkép egyedi zöld, nyugodt - naná, ki az az állat az extrémkesseren kívül, aki zivatar után odamegy:) Én azt mondom, ez egy mintaláda: iskolapéldája annak, hogyan válasszunk ki egy olyan helyet, amely szép, egyedi, ráadásul kevésbé ismert, és még menni is kell érte. Jól kifundálta Flektogon és Nor-Bull, köszönöm!
Olvastam az előző logokban, hogy nem mindenki találta meg a forrást és a patakot, kár lennne kihagyni őket, ezért bemértem és felraktam POI-ba:
Még néhány emlékezetes pillanat a galgamácsai főzőversenyről, ahol flektogon művész úr látott minket vendégül.
A perkeltet köszönjük a Geoséfnek és Norbullnak. A rendezvényt megzavarta egy kis zivatar, ami elől mi a Rózsa-kúthoz menekültünk. Mikor a ládázás után Kuliszt visszaszállítottunk a helyszínen hagyott geocsacsihoz (az autója), hatalmas kurjantás harsant: az azóta is ott mulatozó flektogon vett észre minket. Egy csaknem teli söröskorsót lóbált, meg a fejét is erősen. Én a landrover telején állva fényképeztem, ahogy trükkös keresztlépésekkel közeledik az összeszemetelt vásárplaccon keresztül, amit ő rossz néven lett és barátságtalan godzilla módjára megpróbálta az autót felborítani, vagy legalábbis engem lerázni onnan. Szerencsére meggondolta magát, így baráti öleléssel váltunk el végül.
Bé&M
Kellemes környezet, jó rejtés (bár teljesen triviális; nagyon meg lettem volna lepve, ha nem találom ott a ládát, ahol elsőre kerestem). A tisztás frissen kaszálva, amúgy pedig teljesen néptelen - a házikó pedig lakatlan. Bár próbáltam Galgagyörknél is kiindulópontot találni, végül visszamentem az autós moziig, onnan a lőtérig (vagy lovastanyáig - nem is tudom, hogyan fér össze ez a két dolog, a lovak miért nem bokrosodnak meg, amikor a lőtéren durrogtatnak?). Ott letettem a kocsit, mert a táblát komolyan vettem. Elindultam az aszfaltozott úton felfelé, majd kb. 200 m után balra elfordultam egy dózerútra, amely szinte végig a láda felé vezetett. Az út széles, valamilyen járművel járható is (vannak keréknyomok), de helyenként eléggé sáros-agyagos. Egy idő után elértem a zöld pont jelzést, amely egyenesen a forráshoz (kb. N47 45,928 E19 24,884))vezet. Nekem csak a láda koordinátái voltak meg, ezért kb. 300 méterre a ládától letértem az útról, megkerestem a ládát, és csak utána kutattam fel a forrást. Itt víz bőven van, a látvány sajnos nulla. Előtte a tóra vetettem egy pillantást, egy kicsit a pilisi Mély-mocsár emléke ötlött fel bennem :)). Mindezek dacára kellemes kis kirándulás volt. Köszi érte: Gyuri
Mi is a MikiCache féle úton mentünk. A vadásztanyától a műúton elindulva kb. 500 m után kezdődő zöld pont jelzés pontosan a Ruzsa kúthoz vezet, innen már nincs messze a láda. Ekkor a mellékelt térkép szerint "alulról" érkezel. A túra a vadásztanyától kb. 4+4 km.
A téren senki nem volt, könnyű volt logolni.
A rejtés nagyon tetszett a gyerekekek.
A forrás neve szerintem Ruzsa kút, nem pedig Rózsa kút.
Panka, Peti, Gábor
Mátralátótól jöttem a GPS szerint. Próbáltam a túristajelzéseket követni, de igen hiányos volt. A piros jelzés igen gyatra. Első probléma megint a kerítés volt. Másztam, majd a radarállomás mellett megint. Már azt sem tudtam, hogy kívül vagyok a kerítésen vagy belül. Végül is nézőpont kérdése. Láttam szarvasokat, vaddisznókat, viszont nem láttam embereket. Akkora sár volt, hogy majdnem 2 óra kellett a táv megtételéhez. A rejtés valóban adja magát, de ha mások is vannak a mezőn, valóban gond lehet a logolás. Ja és nem volt nálam összecsukható létra:) A hely igazi piknikező rét, érdemes volt eljönni ebben a szép őszi időben!
zsorzs
Ide se jutottam volna el. Ez egy kis idill! Őzek tömege. Az őszi erdő egy csoda erre. Ja.: Erdőkűrttől É-ra földút indul (kocsi leáll, alig több, mint 2 km csodás úton).
Háromállomásos biciklitúránk utolsó állomása volt ez a ládika, gyönyörű helyre került. Szép a rét, szép a tó, kellemes a forrás, és általában az egész gyönyörű. Amikor erre a környékre indultunk, csak a ládák miatt jöttünk, de egyértelműen megérte, nem bántuk meg.
Köszönjük.
Balázs, Tamás, Gergő
Hát vegyes érzelmek maradtak. Szép tisztás, szétszórtan hatalmas fákkal, tuti rejtekhely. De a forrás ami a helyet feldobná kicsit idétlen azzal a vastag csővel, miből a víz jön, a patak takaros, de a tó partközeli vízmélységét szemre 1cm-re saccoltam...
Odafelé végig az aszfalton, van ott valami radar-állomás. Mellette balra egy széles földúton, majd végig a kerítés mellett, majd kerítés mellett jobbra letérve irány a tisztás. Visszafelé az erdei úton át...
Odafelé sikerült találkozni valami sérült ragadozó madárral. Jöttömre szokás szerint megriadtak, egyik mintaszerűen felszállt, a másik utána és neki a kerítésnek... Kicsit bele is akadt, de kiszabadította magát. Aztán felém indult repülve - kicsit féltem -, de nem jött nekem, viszont 10-20cm magasan repült, majd leszállt a fák között. Talán idővel összeszedi magát... Volt még néhány kis és nagy őzike is, mind egészséges és fürge... Viszont a Vaddisznóskertekben nagyon mélyre vethették a disznókat, mert nem láttam egy darabot sem...
Szóval kirándulásnak tuti, egyszer ki kell próbálni, de semmi extra.
Ide iszonyú nehezen jutottam el! A Mátralátótól jöttem. Kinéztem tegnap a térképen, hogy merre kell nekem menni, csak az volt a gond, hogy kerítés volt midnehol. A turistaúton. Odaraktak valami hülye disznókertet. Mehettem vissza lovastanyához vezető elágazásig. Ott megkérdeztem a földön dolgozó embereket, hogy hogy kell a Ruzsakúthoz menni. A GPS egyből felismerték a nyakamban. Mondták, hogy csak menjek a kék jelen az odavisz. Hát az a kék nekem inkább zöldnek tűnt. De sebaj. Mentem rajta türelmesen, de az össze vissza kanyargott. Aztán már nagyon gyanús volt, hogy ez nem lesz jó. De azért csak mentem rajta. Aztán végképp elegem lett, és rákanyarodtam a GPS térképén jelzett útra, amin azért nem akartam menni mert nagyon kanyargós volt. (Utálom a karnyarokat. Szüntessük meg az összeset!!! Milyen hülyeség.) Hát igen ez a nagyon kanyargós út 10-ed olyan rövid volt, mint amin mentem. Innen már könnyen odajutottam.
A vizem pont elfogyott mire a forráshoz értem.
Püspökhatvanra akartam menni a vonathoz. Itt már nem érdekeltek a kanyarok. Mentem "freddy-módszerrel". Lehet, hogy nem kellett volna? 3 km volt még a tanya amikor egy nagy szántóföldnél kötöttem ki. Sebaj. Volt vagy 50 fok, és sehol egy fa. Mennyi zöldség! Vinnem kellett volna egy kosarat :)
Az utolsó 600-700m nem volt kellemes, a nagy bozót miatt. Aztán kikötöttem egy ház udvarában. Kimásztam.
Újoncként ez volt az első ládánk. Ehhez képest könnyen ráleltünk hála a leírásoknak és a szembejövő túristáknak, akik megerősítettek abban, hogy jó felé megyünk, mivel csak a GPS-re hagyatkozva, mindenféle térkép nélkül vágtunk neki a keresésnek.
Az autósmozi után még néhány km-t autókázva az aszfaltúton, egy lovastanya mellett parkoltunk le. Innen már gyalogosan folytattuk utunkat ugyanazon az aszfaltúton tovább, amiről néhány km után balra a GPS egyértelmű jelzését követve tértünk le a széles jól járható földútra, ami egészen a célig vitt minket.
Egy útitársunk is akadt, mivel a lovastanyáról egy kölyök puli szegődött mellénk. Jó kis családi kirándulás sikeredett.
Együtt indultunk ládázni ribizlivel és CCFZ-vel. Nagyon kellemes és sok-kilométeres kirándulásnak sikeredett:-)
Az első "áldozat" a régóta tervbe vett Rózsa-kút volt. Többek között kíváncsiak voltunk, miért találták meg nehezen a helyes utat a többiek? Na erre nem jöttünk rá, mert mi meg természetesnek tűnő útválasztással ránavigáltunk a rejtekhelyre:-) Igen, a ládáért aggódunk, mert a célpont szépsége, bája, nagyon sok kirándulót odavonz, így meglehetősen nehéz úgy logolni, hogy az ne legyen feltűnő. Uzsonna és a tisztás körbesétálása után visszaindultunk, de egy másik úton. Így találtunk rá a korábbi logokból jól ismert vaddisznós-kerítésre. A leírásban megadott kiindulóponttól számítva, vissza, egészen a kiindulópontig 12 kilométert sétáltunk. Nagyon kellemes volt, köszönjük a helyet az elrejtőknek:-)
Pár perces pihenő után továbbindultunk a Mátralátó geoláda felfedezésére.
Anikó és Miki
MIkicache-ékkel együtt töltöttük a csodás napot, és meg is dolgoztunk a találásokért. :-)
A láda egy szép réten, leleményesen van elrejtve, sőt, az előttünk járókhoz képest szerencsésen (?) megtaláltuk a zöld ponttal jelzett turistautat már odafelé. Parkolás behajtani tilos tábla alatt, az autósmozinál letérve a főútról némi kanyargás után. A "lőtér" tábla által jelzett irányban indultunk, majd gyorsan rátaláltunk a jelzett útra, és a GPS jelzéseit nem 100%-ig figyelembe véve, addig mentünk a jó minőségű szekérúton, míg a készülék egyértelműen jobbra mutatott az úttól. Ott átvágtunk az erdőn, ami később már nem lesz ilyen egyszerű a csalán miatt. A tisztás a nagy fákkal csodaszép, a házikóban épp az erdészet emberei matattak, ezért piknikezőknek álcáztuk magunkat. Sajnos a forrást nem találtuk meg - igaz, térképet nem sikerült szereznünk, így nem tudtuk, pontosan hol keressük. A kis tavat viszont megtaláltuk. Visszafelé más utat választottunk, valószínűleg azt, amin az előttünk járó megtalálók a láda felé indultak. Itt többször találkoztunk a vaddisznóskert kerítésével, és beazonosítottuk a fotó helyét is. Érdemes csendesen menni, odafelé fácánokat riasztottunk fel, visszafelé pedig őzeket és egy szarvast láttunk elég közelről. Az erdőben rengeteg vadcsapást látni. Picit aggódunk a láda miatt, talán nem a rét a legjobb hely számára, mivel nagy ott a forgalom, ez pedig a megtalálást és elrejtést igen megnehezíti. A forrás környékén, az erdőben talán jobb lenne.
Eddig még nem jártunk a Gödöllői-dombságban, pedig nagyon szép, köszönjük a helyet!
ribizli és CCFZ
Jó kis túra volt. Az autósmozitól bementem autóval egy lovastanyáig. Majd aszfaltozott úton mentem tovább gyalog, mert az elavult terképemen nem látszott más alternatíva. Jó kis kanyargós, és csúszkálós út volt. Visszafelé találtam egy térkpen nem szereplő szinte egyenes, jól járható turistajelzést. Maga a célpont környéke nekem tetszett, szivesen laknék a tisztáson levő házikóban néhány napot. A rejtekhely kitünő, bár a fa korhadék úgy belepte a dobozt hogy alig találtam meg.
Szép környezet! A forrás meleg(! +5-6°C) vizét megkóstoltuk, finom. A végcél hasonlít egy kicsit a Solymári Alsó-Jegenyevölgyi réthez vagy a Hűvösvölgyi Nagyrétre, azzal a különbséggel, itt nincs céllövölde, helyette jött a vadász és mondta 14:30-tól vadászat van! (tehát mi leszünk a célpontok!) Ilyen hangoskodva még sohasem hagytunk el erdőt, de lövés sem ért minket!
A célt a javasolt útvonaltól eltérően (a második tábla kvázi riasztása miatt, amit most jelzett az elrejtő, hogy csak kerülni kellett volna :-(( , de azért így klassz volt) Acsa felől közelítettük meg, ahol a kocsi a temetőnél pihent, míg megtettük az oda vissza 8 km-t. (Sőt a vadász szerint Erdőkürt felől is meg lehet közelíteni, de azt az utat a vadászat miatt nem javasolta!)