Elhelyezés időpontja: 2019.10.26 18:00
Megjelenés időpontja: 2019.10.27 18:05
Utolsó lényeges változás: 2019.10.27 18:05
Utolsó változás: 2019.10.28 08:27
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: GYEZegzug
Felhasználó: GYEZegzug Nehézség / Terep: 2.0 / 2.0
Úthossz a kiindulóponttól: 55 m
Megtalálások száma: 2
Megtalálások gyakorisága: 0.7 megtalálás hetente
A láda NEM a megadott ponton van, ahhoz, hogy a végládához eljuss meg kell találnod a lenti listában felsorolt 23 geoládát.
Amint mind megtaláltad, megkapod az oldalon a záróláda elérhetőségét.
A ládába TravelBug nem helyezhető.
Erdészek, kohászok, vadászok, lövészcéhek, mészárosok, szűcsök és tímárok védőszentje Szent Hubertusz
Az erdő mindig fontos szerepet játszott az ember életében. Élelmet, tüzelőt, építőanyagot adott, menedéket nyújtott. Az erdőre ma is ugyanúgy szükségünk van, mint a régi időkben, hiszen fája otthonaink építésénél, berendezésénél nélkülözhetetlen, árnyas csöndje felfrissülést, pihentető nyugalmat kínál.
Az erdész feladata a fiatal erdőket úgy ápolni, nevelni, hogy azok idős korukban a lehető legértékesebb faanyagot szolgáltassák. A kivágott fák helyén pedig keze munkája nyomán új, ifjú fácskák növekedjenek, hogy az erdeink adta javakat unokáink is élvezhessék.
A magyar vadgazdálkodás világhírű, elődeink nagy elismerést vívtak ki a magyar vadállománynak és az azt kezelő szakembereknek. A vadászat - az erdész szakmához hasonlóan - hivatás, a vadászatban dolgozó szakembereknek alapos ismeretekre van szüksége, és szakmája iránt elhivatottnak kell lennie.
Az erdő fohásza
Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet!
Én vagyok a tűzhelyed melege hideg téli éjszakákon,
én vagyok tornácod barátságos fedele, melynek árnyékába
menekülsz a tűző nap elől, s gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja, én vagyok asztalod lapja
és én vagyok az ágy, amelybe fekszel, a deszka, amelyből csónakod építed.
Én vagyok a házad ajtaja, bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmégy mellettem, hallgasd meg kérésem:
Ne bánts!
Erdész himnusz
Erdész vagyok, csöndes tanyám erdő mélyében áll,
Hová csak farkas és madár, szelíd kis őz talál.
Feledve rég a külvilág, csendes az életem.
És mégis megsebzé szívem az égő szerelem.
A bíbor színű alkonyat terólad mond mesét.
Neved dicséri a madár, ha zengi énekét.
Ábrándos álmokat mesél az esti csönd s magány...
Epedve súgom nevedet minden bús éjszakán.
Bükkfák smaragdja sápadoz halk őszi lombokon.
Ha ballag már a vén idő az ősi lombokon.
Eltávozóban int felém szerelmem s életem.
Örökre nyugodalmat ád az erdő énnekem.
Sokszor jártam erre, de ez a tér nem tűnt fel. Mikor megjelent a láda meg kellett küzdenem a számítógépemmel, mert nem akarta a térképen a jó helyet mutatni. Aztán a rejtő segítségével tisztázódtak a dolgok (köszönöm). Mivel nem esett útba, és a piros 1-t megszoktam hagyni másoknak, vártam 2 napot, de így is én értem ide először. Köszönöm a rejtést.
