Elhelyezés időpontja: 2003.01.01 15:50
Utolsó változás: 2008.02.21 20:32
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: Csuhás, Vándor
Ládagazda: Csuhás Nehézség / Terep: 1.5 / 4.5
Megtalálások száma: 30 + 1 sikertelen + 15 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.0 megtalálás hetente
A geoláda megtekinthető a geocaching.com-on is. A fordítást mudman készítette.
A Bükki Nemzeti Park Igazgatósága a geoláda elhelyezéséhez 12-41/7/2004 üisz. határozatában nem járult hozzá.
Sajnos a ládika geocaching játék keretében már nem kereshetö, begyüjtöttük. Viszont a hely gyönyörü és mert tájvédelmi körzetben fekszik jelenlegi törvényeink szerint szabadon látogatható. A neten rákeresve sok túra ajánlatot találhattok. Magam csak a Turista Magazin szép fotókkal ilusztrált cikkét tudom ajánlani:
Mindenkinek kívánunk kellemes túrázást jó levegőt élményeket. Kérünk mindenkit hogy az erdöben emberként viselkedjen, ne zajongjon, ne épitsen hidat, ne szemeteljen, söt ha kihoz egy zacskó szemetet akkor nem hiába járt ezen a gyönyörü helyen.
WAP: A patakot kövesd, majd ha már látod hol kell kimászni akkor menj vissza egy kicsit mert ott egyszerübb a mászás. A doboz a peremhez közel egy sokágu fa tövében lapul.
Megtaláltam újév napján Magyarország egyik legvadregényesebb részét. Ehhez foghatót eddig csak alpesi tájakon láthattam. Képzeljetek el egy hegyekkel körülölelt patakvölgyet, ami néhol szinte 2-3 méterre összeszűkül. Remek sziklák veszik körül, helyenként egész nagy vízesések zúgnak, és most télen mindenhol jégcsapok, jégzuhatagok.
Mindez alig látszik a térképen, turistaút ide nem vezet, sőt igazából út sincs. Igazi kaland lehet ezt a ládikát felkeresni.
A ládika kikerült szurdok peremére, hogy ne vigye el a tavaszi árvíz, hogy legyen műholdvétel, és hogy télen is meg lehessen közelíteni. Egy bokor töve rejti a ládikát. Elég meredek jeges partoldal van ott, legyetek óvatosak! Ez a terep igazi kihívás, nem véletlenül négy+ a nehézség.
A javasolt kiinduló pont: N 47° 49,830' E 20° 5,511' [GCMark+parkoló]. Innen be a völgybe, majd a patakot követve. Nem árulom el hogy melyik
oldalon van a doboz, mert nem akarom hogy kihagyjátok a
a patakpartot, hiszen azért van itt a láda.
Azt hiszem, erre a ládára leszek a leginkább büszke.
Chikán Gábornak köszönöm a ötletet.
Csuhás
Állapot: megszűnt
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
+
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
+
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
+
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
-
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
gyerekbarát láda
+
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
+
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Nagyon szép a szurdok, kár, hogy a láda megszűnt, pedig itt igazán méltó helyet kapott. Ez a szurdok a kevés, igazán vadregényes helyek közé tartozik kis hazánkban, ahová mindeképp érdemes volt ellátogatni.
Sajnáljuk, hogy meg kellett ezt a ládát szüntetni, Nekünk nagy élmény volt a hosszú tardi hétvége keretében. GCMVAR két pontja között ejtettük meg ezt a kis kitérőt még a sötétedés előtt. Évekkel ezelőtt volt szerencsénk egy pár napot a Szlovák Paradicsomban eltölteni, ezzel a kis túrával felelevenedtek bennünk az akkori élmények.
Sok-sok szalamandrával találkoztunk, kicsit már kezdett hűlni a levegő, ezért lassabban mozogtak a szokásosnál. Mindazok ellenére, hogy már nincsen láda mindenkinek ajánljuk ezt a gyönyörű helyet!
Köszönjük a szép túrát!
Üdv: Marcsi & Mirex
Bakok lévén, mindketten januárban jubilálunk s hová is mehettünk volna, mint a kedvenc szurdokunkba, a Tarjánkába.
Meglepve tapasztaltuk, hogy láncos segítség került a nehezen járható helyekre, amit köszönünk a BNP-nek, tényleg sokkal könnyebb így a séta.
Reméljük hogy a kiépítést turistajelzés felfestése követi majd s akkor lehetséges lesz virtuálisként ujraéleszteni a kedvenc ládikánkat.
A hely csodája nem csak minket nyűgöz le, Kecskemétről egy egész busznyi túrista érkezett velünk egy időben.
Csodás a hely, s tényleg nagyon várjuk az időt, mikor ládikával csábíthatunk ide ismét mindenkit.
Csuhás
Most került a kezembe a Turista Magazin decemberi száma. Ahol címlapfotóra került a Tarjánka szurdok. Szóval geocaching célból kérem senki se menjen ide hiszen a ládika megszűnt, de a szépségeket érdemes a Turista Magazin cikkei alapján is szemlélni...
... háááát, a rendelet, az rendelet.... szót fogadtunk, beszedtük... ládika nincs, de a táj változatlanul gyönyürű... talán egyszer megint csábíthatunk ide kirándulni vágyó Jóembereket...
Emlékül a régi koordináták: Szélesség N 47° 50,516' Hosszúság E 20° 04,583' Magasság: 303 m
:-((((((((((((
Figyelem! Ez a láda nem kereshető, a kirakott ládát beszedték Csuhásék, az előírásoknak megfelelően, a mi kirándulásunk más miatt vitt minket ide. Magyarországon vannak mozgó ládák, pl. GCIZGI amik mindig változtatják a helyüket, tehát ide többször nem fog jönni. Az elöttünk lévő ember aki továbbvitte, az ide rejtette el, és mi innen vittük tovább!! 200409161600
Életem talán legszebb helyei közé tartozik. Nagyon jól eldugott hely, igazi kincs, a környezet, a szoros, a patak. Kinn parkoltunk le, ettünk előtte a fáról kis barackot is. Ahogy egyre beljebb értünk a túristaút kezdett elfogyni, és a patakmederben mentünk. Hasonlit a rámszakadékhoz, de szűkebb, szebb, nincs tel sárral, nem ismerik, nincs út... csupa jó dolgok.
Grigával mentünk a Rakacai versenyre, és itt volt elrejtve a GCIZGI mobil láda amit továbbvittünk a bázishoz. A láda koordinátája oda volt helyezve, ahova a régi láda helye is volt. Kérlek hagyd jóvaá.
Meg tudjuk érteni, hogy el kellett hozni innen a ládát, mivel értékes madarak tanyáztak a környéken, szalamandra..
(lehet hogy mágsem atompyka lesz az utolsó megtaláló?)
Szép hely, érdemes volt elautózni idáig! Kicsit Rám-szakadékos fíling, de azért nem ugyanaz. Jelentem, a vízesésecskénél a víz pont a mellemig ér.
:-)
Semmi jel nem volt lent, egy helyütt úgy gondoltam, ideje felmászni jelvadászni. Nagy nehezen felvergődtem, talált pár holdat a Vista, majd kiírta, láda 6 méterre.:-)
Vissza már nem mertem menni ugyanott, leginkább, mert egyedül voltam, hát visszamentem a kőbányáig, ott mentem le, majd felmentem a patakban a Hármashatár erdészházhoz, gondoltam, iszom a forrásból. Vízhozam kb. 1 korty/perc...
ATom
Ui.: Nem gondoltam, hogy én leszek az utolsó...
:-(((((((((((((((((((((
Először alulról próbálkoztunk, végül felülről sikerült becserkészni:)
A szurdok gyönyörű, érdemes végigmenni rajta! Még szalamandrákkal is találkoztunk.
Gyönyörű a hely! Nagyon tetszett a kanyargós "patakocska" és a jó meredek hegyoldalak : ))
Markazról indultunk, egy kis betonutas bemelegítéssel. Sikerült a legjobb úton megközelíteni a szurdokot. Szegény csigák már rettegnek tőlem, mert kérlelhetetlenül vagy fotót készítek róluk, vagy késő észrevétel esetén 2-3 méter hirtelen helyváltoztatást szenvednek el.
Többször átkeltünk a patakon, szerencsére száraz lábbal : ) A ládát nem lentről közelítettünk meg, de fentről lenézve az külön élmény lehet. Talán legközelebb...
A Szár-hegyet megcélozva végigjártuk a szurdokot. Egyedülállóan szép!!
Jó lenne visszajönni télen is, ősszel is... minden évszakban. Téli arca különösen szép lehet.
eMmA
A nagy esőzések miatt a szurdokban óriási víz hömpölygött, így elég korán kénytelenek voltunk kimászni a hegyoldalra. Ennek az lett az eredménye, hogy keresés nélkül belebotlottunk a ládába:))) Csodálatosan szép a hely! Talán ha kisebb a víz, akkor még jobb lett volna, mert ebben az esetben a szurdokban lehet haladni. Nálunk nem volt nagy kutya :))) de így is küzdöttünk néhol az átkeléssel.
zsorzs
Tökéletes. Életem eddigi legszebb helye.
Köszönet érte!A nehézség viszont nehezebb, mert lenn nem volt jel. Száz métert mentem túl, aztán fenn vissza [wapon beküldött szöveg]
Bátran állítom, hogy eső után minden 4,5 nehézségű itt. Csak nekem nem volt jel a szurdokban? Nagy kutyával ne menjetek, mert olyan vizesek lesztek, mint én, ha fel kell emelni a szűkületben (ahóvá, ha van jel el sem kellett volna jutni). A rejtésre azért adtam keveset, mert ha nincs jel, hogy találja meg a balga a kilépési pontot? De ettől szép ez a játék!
Ja. Megtaláltam a világvevő rádiót (gondoltam elhzom). Ideiglenesen nálam piheg.
Figyelem!
Freddy jelentette, hogy elhagytuk a csészénél egyik állandó társunkat, a világvevő rádiót. Sajnos nem hozta el, egy fára tette ki napozni. Az a vicces, hogy észre se vettük, hogy eltűnt. Nagy volt ott a nyüzsgés, no meg a sör, gömbszörp és pálinka gőze is elnyomta a sistergő muzsikát. Kérem, aki arra jár, hozza el nekünk, ne díszelegjen ott szemétként a drága! Az elem meg ugyebár veszélyes hulladék! Valószínűleg bekapcsolva hagytuk, úgyhogy el lehet belőle távolítani a savmaradékkal együtt a megfelelő helyre.
Köszönjük szépen.
Lassan-lassan összegyűltek az autók a szurdok "bejáratánál" és nekivágtunk, jó sokan:
Árpád vezír, Flektogon, Magpet, Silvius, Mudman (- Barbárka, aki beteg), Vonós3as, Kulisz, Korruptbakter, Béla és jómagam.
Jártam itt már kicsit szárazabb időben is, és mivel akkor még létezett egy jó hosszú fatörsz a necces (mélyvizű és támaszkodásra hasznbálható kövektől mentes) részen (ami, mint utóbb kiderült épp Flektogon alatt reccsent meg egy korábbi ittjártakor), ezért akkor tovább jutottunk mint most. Próbáltunk hidat építeni, mert azért akadt még fatörzs, de sok-sok hó-rukk után mégis a falmászást választottuk.
Gyönyörű hely, érdemes minden évszakban egyszer-egyszer felkeresni!!!
Életem első HECT-es megmoccanása volt. Alaposra sikeredett. A csapat szenzációs volt, a környezet úgyszint. Sosem gondoltam volna, hogy 800 méter ilyen hosszú is lehet. A sziklás szakadékon való felmászást még sosem próbáltam, nem gondoltam volna, hogy én is képes vagyok ilyesmire. Azért kösz Babar Bélájának, hogy segített, tartotta bennem a lelket. Visszafelé már nagyon vígak voltunk. A hídépítés közben pedig széthasadt a nadrágom...viszont az új dzsungeljáró bakancsom jól vizsgázott itt. Igazi kemény beavatás volt. Hardkórkessing.
A Hungarian Extreme Cacher Team bevetésésnek első állomása. Hóban már voltunk itt Vezírrel, most megnéztük hó nélkül. Az eddigi legnagyobb létszámban vágtunk neki, a kellékek (gömböc, sör, pálinka) hamar előkerültek. A hídépítés nem járt sikerrel, ezért ismét mászással közelítettük a csészét. Hómentes időben azért könnyebb felmászni, ezt most tapasztaltam. Logolás után haladtunk tovább a következő pontra, a Kozmáry kilátóba.
A Tarjánka-szurdok volt a szokásos éjszakai bevetés "előjátéka". Tartalmas előjáték volt:)
De kezdjük a (leg)elején. Felvettem Korruptbaktert Kácson, majd siettünk a szurdokhoz, a megbeszélt találkozóhelyre. Sikerült elkésni ugyanis Feldebrő után Vécs, majd Visonta felől közelítettünk Domoszlóra. Ezt az útvonalat most nagyon gyorsan verjétek is ki a fejetekből, van benne több mint 10 km, amit alig 20-as átlaggal sikerült abszolválni. Azt hiszem ennyi elég is.
Miután mindenki befutott, elkezdtük a túrát. A kőbánya után nem sokkal kezdődnek az érdekességek, elég megnézni magpet videóit:o) Én az egyik gázosabb helyen egyszerűbbnek láttam, ha egy kicsit felkapaszkodok a völgyoldalba. Ez hiba volt, ugyanis innen már nem tudtam visszamászni sehol sem a szurdokba, pedig ott akartam végigmenni. Így aztán Árpád vezírrel fentről közelítettünk a ládához, meg kell mondjam az sem egyszerű, ha már ide keveredtek akkor érdemes felmenni egészen a gerincig, és onnan támadni a csészét. Ezt persze már utólag mondom csak, a völgyoldalban szerdzsóztam el a ládáig mindenféle undok, csúszós vízfolyásokon át. Ez sem volt egyszerű, de hamar odaértünk a rejtekhelyhez. A zacskó már messziről víritott, de nem vettük elő, amíg fel nem értek a többiek.
Ehelyett beültünk a "páholyba" és figyeltük amint alattunk küzdenek a hídépítéssel a többiek:-) Lassan kezdtek előtűnni a fejek, egyszer komolyan megijedtünk Vezírrel, ugyanis egy nagy puffanást lehetett hallani, majd csönd, azt hittük valaki visszaesett... Durva volt, de szerencsére mindenki megúszta és szerencsésen felkapaszkodott a ládához. Visszafelé már könnyű volt a séta.
Nem semmi a hely, vissza fogok még térni. Sajnos az olvadás kábé egy héttel megelőzte az extrém kesser csapatot.
Extrem bevetes, kedves volgyecske, vizes cipo, meredek vegjatek. Koszonet erte, nagyon jo moka volt! Meg vissza is kell jutnunk... [wapon beküldött szöveg]
Példás csésze, köszönet illeti! Az út igen kalandos volt, főként a magamfajta kövér-kategóriás felhasználók részére. Először lazának tűnt, aztán kicsit durvult, majd nagyon, aztán még fel is kellett mászni. Tessék felkeresni a helyet!
Akinek pedig az írott szó és fixre színezett pixel kevés, az töltsön le elrettentő mozgóképeket, amik gyufásdoboznyi apró fényképezőgéppel készültek, tehát nem a minőség, hanem a kaland szemlélendő! Íme: vonos1.mpg: VonósTamás ádáz küzdelmet vív a patakkal, miközben Korruptbakter arisztokartikus eleganciával oldja meg a feladatot a háttérben vonos2.mpg: ismét VonósTamást látjuk, ezúttal alaposan kidolgozott, szépen koordinált, már-már mozgásművészetileg is pontozható elemek beiktatásával hág a túlpartra silvius.mpg: Silvius első bálozóhoz méltó határozottsággal lép át a nehézségeken. Felhívom a figyelmet az utolsó képkockára, erős. Piros karikában 18.
A hely valóban lenyügöző, azt hiszem a legjobb időpontban voltunk ott.
Ennyi jégcsapot, és jégzuhatagot még nem láttunk egy helyen, főleg nem Magyarországon. A szurdokban, az elejétől kb. 6-700 méterre van egy kis vízesés ahol annyi jég van, hogy kötél, vagy jégcsákány, vagy valamilyen jégmászásra alkalmas bakancs nélkül nem lehet tovább jutni.
Mi annyira próbálkoztunk, hogy Panka be is szakadt a patakba, ami mélyebb volt, mint gondoltuk.Ettől föggetlenül a láda megtalálható helyen van.A helyet mindenkinek ajánlom, gyönyörű!
A hétvégén tulajdonképpen Családozni akartunk.. s mi lett belőle? Elvittük a Családot is ládikázni:o)))) Jajjjj, hihetetlen egy "vírus" ez:o)
Csuhi szerette volna a Gyerkőcökkel is megosztani a szurdok csodáit... tényleg gyönyörű... hmmmmm....és milyen izgalmas?! Ragaszkodtunk hozzá a Katasztrófákkal, hogy a leglehetetlenebb oldalon másszunk ki a szurdokból... a háromnegyedéig nem is volt gond.. s utána is csak jég szaladt ki alólunk... elsőre veszélyesnek tűnt... lepergett az a bizonyos, rongyos élet a szemek előtt... Imi lezuhant, magával sodorta Dalmát, aki igyekezett Csuhit is bevenni a buliba, de ő most is - mint máskor soha:o) - sziklaszilárdan állt... a vége már egy kellemes, szánkózás volt, ohne szánkó... de jól szórakoztunk, s ma már senki nem sántít:o)
Szóval a ládika, rendben, épen... ma már mi is, mindannyian...
Egy "kisebb" társasággal újból ellátogattunk a szurdokba. Igazából nem volt cél a ládika megkeresése, csak a többieknek is megmutatni a szurdokot.
Azon a helyen, ahol a patak a sziklafalak közé szorul, kénytelenek voltunk a patak jegén is átkelni, amely végül az egyik társunk alatt beszakadt, ő pedig térdig merült a patakba. Ezután sűrgősen visszatértünk az autókhoz. Néhányan azért előrementek egészen túl a "gerendás" vízesésen.
A balesettől függetlenül mindenkinek nagyon tetszett a kirándulás.
A csapat tagjai:
A lányok: Móni, Erika, Gabi, Lilla, Ági
A nagyfiú: Bence
A kisfiúk: Bence, Gyurika és Ferkó
A legnagyobb fiúk: Gyuri (később Vizeslábú Gyurira kereszteltük), Feri, Balázs és Phoere
GCMVAR két állomása közé akartuk beilleszteni e láda begyűjtését. A patakmederben indultunk előre, de kb. 100 méter után a fiacskám dobott egy hátast a 0 fokos vízbe, így egy átöltözés erejéig és a bordatörés gyanújának eloszlatásáig vissza kellett térnünk a kocsihoz. E fél órás intermezzo után a család újra nekivágott: fiam eggyel vékonyabb kabátban és bakancs helyett edzőcipőben. A láda előtt 150 méterrel, a szurdok beszűkülésével elveszett a jel, és bármelyik oldalra kapaszkodtam is fel, kijutni nem tudtam, az oldalfalakon pedig csak 3 holdat látott a GPS-ünk. Még kb. 50 métert tudtunk előrehaladni, egészen odáig, ahol a sziklák között csak 2 méter a távolság, itt egy nyolc-tíz centi átmérőjű korhatag fatörzsön kellett volna átegyensúlyoznunk a mintegy másfél méteres víz felett, amit a hideg és az én => 90 kg-os testsúlyom miatt nem kockáztattunk meg. Köszönet a cache-ért, ez egy gyönyörű hely, vetekszik a szicíliai szurdokkal, ha tavaszodik és felmelegszik, feltétlenül visszatérünk!
Viki, Geri, Krisz, TZ
Nagyon-nagyon fantasztikus volt. Végig a patakban jöttünk, kőről kőre. Pont ideális volt a vízmennyiség. A szurdokból való kijövetel volt egy kicsit húzós. A ládarejtés már messziről virít. Visszafele a fenti ösvényen mentünk. Réka+Dávid
A hely leírhatatlanul gyönyörű. Ide még vissza kell jönni fagyban is.
Egyedül jártam a helyszínen és fel is másztam a falon de vagy 15méterrel a láda mellett értem fel. Amíg felmásztam átgondoltam mi is történne velem ha most leesnék. Arra a következtetésre jutottam, hogy már úgy sem lehetek dobogós a csonttörések versenyében és elég fáradt is voltam így visszajöttem felül. Majd legközelebb talán ha nem egyedül leszek és akad valami kötél vagy más segédeszköz a biztonságosabb megközelítéshez.
Alulról közelítettünk, a szurdok mélyén. Az RA-45 antennával szinte végig volt GPS jel, így tudtam, meddig kell mennünk. A falak meredeksége és az egyik fotó árnyékai miatt eltaláltam, hogy merre is kell felmászni, és éppen a bokorhoz érkeztem. Nóra elhűlve nézte lentről a fel-és lemászást. Amikor lefelé mentem, egy nagy követ lesorodt a lábam, de még meg tudtam fogni, mielőtt elindult. Lekiáltottam, hogy nincs-e ott valaki, mert zajok jöttek a szurdokból. Leengedtem óvatosan a követ, de addigra majdnem odaéért a csapat, jól meg is ijedtek. Vigyázni kell tehát ezzel, nehogy gondatlanul valakit agyoncsapjunk vagy magunk váljunk így áldozattá!
Ugyan kicsit régen volt, de mivel nagyon élvezetesnek találtuk a kirándulást, nem vesztek a múlt homályába emlékei.
Mátrafüredi bázisunkról indultunk útnak, a családnak csak annyit mondtam, hogy egy nagyon izgalmas és szép helyre készülünk, a várható nehézségeket nem részleteztem. Az utolsó ház mellett parkoltunk le a szurdokba vezető földút végében. Az éppen a kertben tevékenykedő idős helybéli kíváncsian figyelte a kocsiból előmászó csapatunkat, majd hozzánk csapódott és jó darabon elkísért minket a völgyben felfelé (pedig botjára kellett támaszkodnia, viszont a terepet gyerekkora óta ismeri, ezért elég fürgén haladt). Mesélt a bányáról, az ide vezető út fokozatos megsemmisüléséről, az áradásokról, a környék és a maga múltjáról. Aztán már csak ötösben folytattuk. Szerencsére gyönyörű tavaszi napunk volt és a patak sem okozott kellemetlen meglepetéseket. A vétel persze egy idő után megszünt és maradt az intuíció, ami szerencsére jól működött. Jött egy késztetés, hogy itt kell felmászni és a láda rejtekénél bukkantam ki. Persze ide már csak egyedül másztam fel. Gondoltam a ládát leviszem megmutatni a gyerekeknek, de ez már jóval nehezebbnek bizonyult, mint a feljövetel. Félúton feladtam és hangos szóbeli leltárt tartottam, mit is rejt a láda. Az "igények" kielégítése és a visszarejtés után jött a neheze. Ekkor mindenképpen le kellett ereszkednem, de másik utat próbáltam, aminek a végén csak nem triviális megoldás maradt. Addig ereszkedtem, amíg a sziklákról már visszamászni nem sikerült (azon az oldalon nagyon csúszott minden), de a patakmeder még jó pár méter mélyen volt alattam, ráadásul köztünk csordogált az ott egy-két tucat cm mély víz is. Kapaszkodtam, ahogy tudtam, míg Zsuzska és Gergő (végül is a saját maguk lábuk szárazsága árán) fel nem állított egy igen nehéznek bizonyult, kidőlt fatörzset, amely végül is segített a lemászásban. A szurdokbeli visszaút (a már egyszer megjárt) terepen ezek után (szinte séta)galoppnak tünt, főképp felmelegítendő lábfejeknek és elázott cipőknek köszönhetően.
Nagyon tetszett! Köszönjük!
Igaza volt Csuhásnak: a múltkor tényleg az előző láda fedelét találtuk meg. Így elnézést a vaklármáért. A doboz dugig tömve volt, de mivel kissé váratlanul érkeztem, így nem vittem és nem is hoztam el semmit. Nem is tudom, melyik a keményebb: a szurdokban, vagy a partfalon teljesíteni a próbát (mindkettőbe volt volt alkalmam a két látogatás alkalmával belekóstolni).
bne - klo
Remélem, Csuhásnak igaza van, bár (mentségünkre) hozzáteszem, meglehetősen megtévesztő egy geoláda-fedél és két nylonszatyor egy szurdokban elheverve. Majd visszanézünk mi is, addig is néhány fotó.
bne - klo
Minden elismerésem ezért a környezetért. A szurdok és környéke lenyűgöző, ezt látni kell! Oly annyira, hogy nyáron, melegben érdemes végigmenni a patakon. Mi most, az egyik parton mentünk végig, de ösvényen, meg valamikori útmaradványokon. Visszafelé viszont, ahol lehetett, leereszkedtünk a szurdokba, majd végig a patak partján vissza a "parkolóig".
A rejtekhely viszont már nem az igazi. A geocachinges szem már nagyon messziről és egyértelműen kiszúrja, ami nem is baj, de nehogy megtalálják a beavatatlanok is.
Köszönjük a helyet Csuhásnak és Vándornak is, hisz tudjuk, ez sem jöhetett volna létre Vándor szimata nélkül:-))
Anikó és Miki
Áradás idején mindenki NAGYON vigyázzon magára és vigyen váltóruhát!
Gyönyörű szép hely, eddigi Top 1 a ládák közül. A múlt heti megjegyzés jogos volt: nem lesz könnyű ezen a héten megtalálni. Igaza volt. Szerintem most lazán elmehetne 5+ nak, mivel a jég még ott van, de már olvadt, ezért semmit nem lehet látni, hogy hol vannak kövek, viszont mindig leszakad. Mellette még áradás is van, ezért az a kis patakocska helyeknént tér fölé ér, ha beleesik az ember. Sajnos vissza kellett fordulnunk a cél előtt kb. száz méterrel, mivel hogy átmenjek a jó fél méteres jéghideg víz fölött, a belelépés helyett a fán kapaszkodva átlódulást választottam. Sajnos a fa eltörött én meg nyakig bele a patakba (egyedül a digitális fényképezőgépet sikerült kimentenem). Aztán kitört fa teteje a fejem mellett 20 centivel sikeresen a jégbe döfött, és nem belém, mondhatni érdekes élmény volt. (utolsó kép)Tehát inkább visszafordultunk, mielőtt még tüdőgyulladást kaptam volna, de azért még vissza fogunk jönni. Azért fényképek szerencsére vannak.
Jogos az elrejő büszkesége: a hely valóban fantasztikus. Először végigmentünk a szurdokon, ami az ilyen téli időszakban nyugodtan nevezhető hardcore túrának. Utána elolvastuk a leírást és felmásztunk a peremre, ami már az ultra-hardcore kategóriát súrolja. A dobozt könnyen megtaláltuk, a rejtekhely egyértelmű. A cache úgy tele volt, hogy alig tudtuk visszacsukni. Külön köszönet az elrejtőnek, hiszen a közeli úton már sokszor elmentünk, de fogalmunk sem volt róla hogy ilyen remek hely van a közelében.
Ha lenne minta-geoláda, akkor ez lenne az... Minden elismerésünk Csuhásnak, nem véletlenül erre a ládájára a legbüszkébb. :-)
Mondjuk az időnk is gyönyörű volt, ragyogó kék ég, napsütés, polárszűrő, miegymás. A láda tényleg meredek helyen van, de most épp nem vészes, a föld még félig fagyott, a havon meg egész kiválóan lehet oldalazva haladni. Kár, hogy nem vittünk cserét, mert a tigris nagyon tetszett (lásd fotó). Majdnem meghaltunk a szurdokban ereszkedés közben, minden csúszik, beszakad, leszakad, vizes. Szerintem még kb 1 hétig járható a szurdok, utána nagyon elvékonyodik a patakot fedő jég. Különben fantasztikus a jég alatt csobogó patak hangja, engem ez fogott meg leginkább.
A haláltúra miatt le is késtük a buszt, stoppal mentünk tovább Gyöngyösre.
Akit megfogtak a mellékelt képek, az jobb, ha még a hétvégén odasiet. Tavaszodik, de nagyon.
Köszönjük a kirándulást!
Gyuri, Barbárka & Mudman
Csodás a környezet! Kb 400 méterre a ládától indultunk a gerinc felé. Az olvadás már sok-sok kis érrel táplálta a patakot a hegyoldalból, de a sziklákon még ott függtek a jégcsapok a napsütésben. Az utolsó métereken kissé csúszós volt. Igen óvatosak voltunk, mégis sikerült lekönyökölnöm a sárba.(Ki látott már hanyattesett macskát?:) De megérte! És még egy békésen ballagó rókát is láttunk a bekötőút előtt.
Köszönjük!
Csodás ez a hely, noha most már rendesen elkezdett olvadni. A szurdokban már nem lehetett végigmenni, mert ahhoz térdig kellet volna vízben gázolni. Megpróbáltunk a völgyből felmászni de olyan sáros csúszós volt a talaj hogy visszafordultunk félútról. Az első láda tetejét sikerült megtalálni a domboldalban így tudtuk hogy jó helyen járunk. A völgyből lejjeb egy kevésbé meredek partoldalon sikerült felmászni a gerincre. Onnan már gyerekjáték volt. Visszafelé a gerincen jöttünk le a volt kőbányáig. Jó kis túra volt.
Ládakarbantartás. Pótoltam a törött dobozt, amit megtaláltam a szurdok mélyén. Szóval újra minden rendben. Engedjétek meg hogy kihasználjam ezt az alkalmat néhány újabb csábító fotó felrakására.
Ez a hely valóban fantaszikus.A nehézségi fok erőssenn függ a megközelitéstől.A rejtek már messzebbről észrevehető volt.Re azért még küzdenikellett érte.Sajnos a zsacskó füle leszakadt a láda tartalma kiborulta ésa lada leesett a szakadekba.Tartalmát a zacskóba voltunk kénytelen ideglenesen elhelyezni.
Ha létezik igazi "kihívás" láda, akkor ez az. Ahogy Magpet nevezné, igazi Hardcore".
Mihullal közösen láttunk neki Csuhás legújabb rejtésének feltárásához. A táj valóban minden dícsérő jelzőt megérdemel, a Tarjánka szurdoka gyönyörű. Hatalmas jégmezők ővezik, minden felől olvadó erecskékből folyik lefelé a víz. A hegyoldal alját vastag jégpáncél fedi, szóval igazi 4+ nehézségű, csodás hely !!!
A logolás elején a ládát takaró Auchan zacskó füle a kezemben maradt, majd vagy 10 méter csúszás után a láda önállósította magát, ás alázuhant. Mihullal döbbenten néztük, ahogy a tartalma szétszóródott.
A dobozt leszámítva mindent sikerült begyűjtenem, ezért arra kérem, a következő oda indulót, hogy vigyen magával egy előre megírt dobozt.
Fáradságát majd valahol . símább helyen lekvitteljük !!!
N 47° 49,830' E 20° 5,511' [GCMark+parkoló]
