A rejtek a vasrácsos ajtótól nem messze, balra egy kis/közepes fa gyökerei között található.
A ládába TravelBug helyezhető!.
A Börzsöny-beli kis falut, Szokolyát illetve a festői szépségű völgyet, a szokolyai medencét körbe ölelő Szokolyai kilátás (GCSzok), Nagy-Kő-hegy (GCNKoh), valamint Pap-hegyi kilátás (GCPHK) háromszög "negyedik" csúcsaként a hely történelmének egyik jól eldugott emlékéhez kalauzolunk benneteket.
A Jakóby-táró az Öl-hegy lábába vájt bánya, ahol 1920-43 között vasércet bányásztak. Névadója Jakóby László kohómérnök, aki 1941-ben szerezte meg a bányászati jogot és fejlesztette tovább. A bányaművelésnek a II. világháború vetett véget, melynek során elrabolták a járatokat tartó szerkezeti elemeket és egyéb felszereléseket. Ennek következtében a járatok több helyen beomlottak, így használhatatlanná váltak.
A táró ma denevérek otthona, melyet vasrácsos ajtó védelmez. A bejárat érdekessége a nyáron is kiáramló hűvös levegő, ami a hegy alatti más járatokkal való illetve egyéb szabad levegős összeköttetésekre utal.
A környék föld- és bányászattörténeti, valamint geológiai érdekességeiről Körmendy Reginától olvashatunk remek cikket a Lelőhely ásványgyűjtői hírlevél2015/I. számában, melyből - a Szerző szíves engedélyével, melyet ezúton is nagyon szépen megköszönünk - az alábbiakban olvashatóak a hely jelentősebb vonatkozásai;
szó szerint idézve:
A lelőhely azért vált érdekessé számomra, mert a legdúsabb torlatot képező patak (az Öl-hegy Ny-i oldalán) jelenleg nem érint gránátokban dús kőzetet, így képtelenségnek tűnik, hogy ez a patak gyűjtött volna össze ennyi nehézásványt (és ilyen koptatottsággal), tehát régebbi vízfolyások őstorlatáról van szó. Ráadásul úgy tűnik, mintha eddig minden arra járó szakember, gyűjtő csak a kovás vasércre koncentrált volna, és észre sem vette a patak torlatásvány-kínálatát. Végül 2014-ben Beregszászi Márk, fiatal budapesti ásványgyűjtő vállalta a fáradságot, és átvergődött a lelőhelyre (nem egyszerű, rendes turistaút nem visz a tetthelyre), és behatóan átvizsgálta a hegyoldalt, a meddőket és a patakot, és az ugyanolyan mély benyomást tett rá, mint rám több mint 10 évvel ezelőtt.
Körmendy Regina A szokolyai Öl-hegy alatti őstorlat ásványai -
alapozó kitérőkkel 2015. január 19.
[...]
Földtörténeti visszatekintés
[...]
A szokolyai medencében egy jellegzetes, közvetlenül a miocén elején aktív ősvulkánból származó biotit-amfiból-andezitagglomerátumra települt, helyenként 10 méter vastagságú kovaföldréteg Báldi T[amás]|. (2003) szerint meglepő pontossággal jelzi, hogy keletkezése idején édesvízi tó terült el a medencében. A biogén eredetű üledékből ugyanis egyetlen egy fosszília nem hullik ki, tehát kizárólag kovamoszatokból áll, melyek az oxigén hiányának nagy túlélői voltak. A megtalált diatomák olyanok, amelyek kizárólag édesvízben tudnak megélni, tehát nem tengeri, hanem tavi üledéket hoztak létre.
A tó az éppen kialvó börzsönyi ősvulkán egyik beomló kalderájában képződött, és az alján feltörő utóvulkanikus, kovasavas hévizek gyakorlatilag kovaalga-tenyészetet hoztak létre. A tóban leülepedett elhalt kovamoszatok diatomföldként, valamint a vulkáni kőzetekből kioldódott vas- és mangánásványok kovás vasércként rakódtak le. A hideg és meleg víz természetes keveredése már csak a tó felszínét érintette, a tó alján elfogyott az oxigén, a tóban termelődött szerves anyagból kénhidrogén keletkezett, a magasabb életformákhoz szükséges bioturbáció elmaradt, bentosz nem keletkezett, csak a legfelsőbb vízrétegekben maradt hely az életnek.
Az alsó kovaföldrétegre viszont már olyan agyagrétegek rakódnak, melyek egyértelműen tengeri eredetűek (pl. corbulák), de megélnek kevert vízi (alacsonyabb sótartalmú) környezetben is. Ez arra utal, hogy a bádeni tenger D felőli benyomulása szakaszosan történt, azaz a hévízi források továbbműködése és a tó megmaradt vize biztosította a kovamoszatok kissé fekézett fennmaradását - ezt mutatja képeskönyv gyanánt a kovaföld feletti, corbulákból és kovamoszatokból [álló] agyagréteg.
[...]
Visszatérve a szokolyai medencére - mi lett az édesvízi tóban képződött vasérctelepekkel? Nos, a tektonikus mozgások és erózió révén szétszakadtak és telérek, lencsék formában kerültek a szokolyai medencét körülvevő hegyoldalakon a felszínre, felszínközelre.
Bányászattörténelem
A DK-i Börzsönyben, Szokolya-Királyrét és Nógrád közötti területen a 18. században üledékes vasércet termelték, és azt Királyréten, a Vasfazék-patak és Szén-patak találkozásánál kohósították. A vashámor 1792-ig működött, később fűrészmalomnak használták, a vasmű épületei egészen 1900-ig még láthatóak voltak.
Az első bányabejegyzés 1851-ből származik (Lukácsszállás, Szélesmező). 1920-ban Kiss József tíz bányatelekre szerzett bányászati jogot, de mielőtt be tudta [volna] indítani a termelést, meghalt. A koncessziókat Lengyel Miksa vette át, de behatóbb műveletekbe nem fogott. Közben a nógrádi bányát egy Gelej nevű földbirtokos művelte és kb. öt vagon ércet szállított el kohósításra. Egy 1921-ben történt hivatalos bányabejárás 7 kiépített, felmért bányát jelzett, ezek közül az Öl-hegyen (akkoriban még Ól-hegynek hívták) lévő Főbányát is.
A telérek vastagságát 25 és 80 méter vastagságra becsülték. 1941-ben Jakóby László kohómérnök vette át Lengyeltől a bányászati jogot és elsősorban a Főbányát ([az] Öl-hegy ÉNy-i lábánál) és a Döbröczi-bányát (az Öl-hegy csúcsától DK[-i] irányba) fejlesztette tovább. Összesen 38 zártkutatmányt fektetett, de egy évi munka után átadta az egészet a csepeli Weiss Manfréd Műveknek. Azok az Öl-hegy DNy-i lábán létrehozták a Rókalyuki Új tárnát (fölötte egy okkerbányát is műveltek), a kitermelt vasércet Csepelen dolgozták fel. A II. világháború közbeszólt, a tárók nagy része beomlott, mert a háború alatt kiraboltak belőlük minden mozdítható felszerelést, ácsolatot. Szurovy Géza, aki 1950-ben bejárta az egykori vasbányákat, a Szén-patak menti Szállásoki-bányán kívül teljesen bejárható tárót már nem talált.
Mivel a bányák nem turistautak mentén találhatók, rekultivációs munkálatok nem történtek, a Jakóby-táró vasajtót kapott, a légaknák beomlottak, a többi táró maradványa még itt-ott sejthető. A gazdag meddőhányók elsősorban vasopált, vasércet szolgálnak.
Geológiai viszonyok
A 378 m magas Öl-hegy andezittufából és agglomerátumból épül fel, a tetején kisméretű lajtamészkő-sapkával. A tőle É-ra fekvő Vasbánya-heggyel hegygerinc köti össze, a Vasbánya-hegyen a Nógrádi-bánya létesült. Keleti oldala átnyúlik a Tamási-hegyre. Ny-i és K-i oldalából patak fakad, egyiknek sincs neve, ezek mind a Les-völgyi patakba torkollódnak. A vízgyűjtő terület max. 1-1,5 négyzetkilométer, tehát nem jelentős. Csak a Jakóby-táró alatti pataknak van állandó vízfolyása, a többi nyáron kiszárad, sőt néha a táró alatti is. [...]
A völgyekben az erózió és a patakok révén több méter széles (és valószínűleg több méter vastag) hordalékpadok képződtek, melyek a kőzetek legellenállóbb (ill. legrövidebb szállításban részesült, [beleértve] tehát pl. a kalcitot is!) ásványokat őrzik, többé-kevésbé koptatott állapotban. A legtöbb ép, idiomorf kristály gránát (almandin), amfiból (hornblende) és piroxén (ensztatit), a többi ásvány - így a kvarc is - kavicsok, szemcsék, kristálytöredékek formá[já]ban található, ami erősen megnehezíti a vizuális meghatározást, azaz gyakorlatilag szemcsénként kéne műszeres vizsgálatot elvégezni.
[...]
A képeken látható ásványok a helyszínről származnak, de a kép csalóka - a méretük mindössze pár milliméter.
Ládatörténet
2024. 1. 21 A rejtő 3+ éve nem lépett be az oldalra, nem aktív már. Az új helyre került ládikó koordinátáját pontosítottam. [Admin(Fazék)]
Állapot: kereshető
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
-
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
-
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
-
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
+
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
-
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Az Agócs Éva emléktúra teljesítése közben, némi kitérővel (plusz patakátkelésekkel) jutottam el a táróhoz (és a ládához). Köszönöm a rejtést, ez lett idén az első találatom (nem siettem el). Csaba, GPS-nélküli ládavadász
Paphegytől nagyjából egyenesen, persze kis vertikális hullámzás volt benne. Napsütésben, havas tájon kellemes séta. A láda környékén már szigorúbbak voltak a körülmények: az 1-2 centis hó alatt lefagyott jég. A nem túl komoly patakon való átkelés küzdelmesre sikerült. A ládát először én sem találtam, de aztán a logokat megolvasva már könnyebb volt.
A láda jelenlegi helye (100 átlagolásból):
N47 53,255° E19 0,437°
Adminként frissítettem a koordinátát.
(a lentiek a koo frissítése előtt íródtak, már nem minden aktuális benne)
Ez elég szívatósra sikerült. A királyréti országúttól nagyjából toronyiránt érkeztünk földutakon, és a koordinátán lévő (nagyon jellegzetes) fa is hamar meglett (csak utólag itthon láttam, hogy a ládaoldali képek közt is ott van, de a terepen ez a fa gyakorlatilag eltéveszthetetlen).
Miután kb. két zsáknyi avart kipucoltam alóla, meg mertem kockáztatni, hogy itt nincs meg a láda, haladjunk tovább. Mikor a jelszó nélkülihez fényképeztem a táró bejáratát, attól balra megláttam egy kisebb fát, aminek a tövében úgy volt ott két kődarab, ahogy véletlenül nem tud odakerülni. Talált, süllyedt, ott volt a láda, épen és egészségesen.
Rakok fel egy képet a jelenlegi rejtésről, hogy más ne szívjon ennyit feleslegesen.
Innen a piroson tovább sétáltunk a kilátóhoz.
XLV. Geocaching Fesztivál és Versenyt megelőzős estét vadkempingezve a környéken töltöttem (Szokolya vasútállomástól a -on indulva Király-rét felé, egy Szokolyára néző réten).
Miután felvertem a táborhelyem világosodtam meg, hogy nem lesz csöndes éjszakám, mert a környéken számtalan szarvasbika bőgött (még szerencse, hogy vittem füldugót magammal).
Reggel táborbontás után Király-rét (a verseny rajtja) felé vettem az irányt és út közben gondoltam becserkészni ezt a ládát.
A láda környékét 'feltúrtam', domboltalt minden irányból megmásztam, de a ládát nem leltem. Izzadtan, csalódottan adtam fel a keresést... később egy kessertárs segítségével tudtam most bejelenteni.
"(...) Az Y-nál megálltam, és elgondolkoztam, honnan lenne jobb megközelíteni a tárnát. Ha a völgy felé megyek, felfelé kell kapaszkodnom a bánya bejáratához, ha a hegynek indulok el, akkor viszont ereszkednem kell majd. Úgy döntöttem, másszon inkább (...).
-Réti László ~ Kaméleon-
A GCKVHK ládával egybefűzve, onnan a piros sáv jelzésen haladva mentünk el a táróhoz Júliával. Utunk során egy számunkra érdekes mancsnyomot is rögzítettünk a telefonnal. Kevés szinttel érkeztünk a helyszínre, majd kisebb vacillálás után felülről támadtunk. Mindhiába. A ládát sajnos nem találtuk meg, a gps 7 méteres távolságot írt, de a környező fák nem rejtettek semilyen dobozt.
Segítséggel logoltunk.
GCKVHK után PÉV és én átsétáltunk ehhez a ládához is. Útban találkoztunk és elbeszélgettünk egy érdekes túrázóval, aki kint aludt az erdőben az előző éjszakán. Hát, amióta farkas és medve is kezd egész szokásos lenni a Börzsöny erdeiben, tiszteltem a bátorságát. A séta az autópálya szélességű, erdészeti kamionoktól tönkretett földúton kényelmesen telt. Miután elhagytuk a piros sáv jelzést, már kezdett minden izgalmasabb lenni. A táj és az erdő nekem nagyon tetszett, de sajnos a ládának még mindig nyoma sem volt. Logolni segítséggel tudtunk, de ajánlom, hogy valami biztonságosabb helyre és/vagy módon javítva legyen ez a láda.