"Ha meggondoljuk, hogy Észak-Albánia nincs távolabb a turistáktól látogatott dalmát partoktól, mint Esztergom Budapesttől, valóban csodálkoznunk kell rajta, hogy mind a mai napig oly kevés utazó fordult meg ennek az országnak a hegyvidékén" - írta ezt Nopcsa Ferenc 1911-ben. A helyzet azóta sem változott sokat. Szeretném, ha ez a láda hozzásegítene néhány magyar geocachert ahhoz, hogy felbátorodjon és felfedezze magának Albániát, ahol történelmi városok, tengerpart és magas hegyek megannyi szépsége várja.
A határátkeléshez elég a személyi igazolvány, a leírt útvonal személyautóval bejárható.
Bjeshkët e Namuna (Elátkozott hegyek)
Rejtésem az Albán-Alpokba, a Thethi Nemzeti Parkba, annak is csak a peremére hív. Lehet a számodra Bogë-ból indulva egy drive-in, amit gyorsnak azért nem mondanék, mert 12 km hosszú, hajtűkanyarokkal teli, de jó minőségű szerpentin vezet hozzá, ahol nemcsak a sok kanyar, hanem a panoráma fog minduntalan lassításra vagy megállásra késztetni.
Ha csak a ládáért mész, az 1 685 m magasan fekvő Qafë Thore (Theth-i hágó) az úti célod. A hágó az Albán-Alpok, más néven Elátkozott hegyek kapujának számít, páratlan panorámájával az idelátogatók kedvelt pihenő- és kilátóhelye.
Innen lepillanthatsz a Theth folyó katlanvölgyébe. Ebben a völgyben, melyet 2 400-2 600 m magas hegyek ölelnek körbe, bújik meg a kicsiny, varázslatos Theth falu. A hagyomány szerint az itt élő kis közösség egyetlen őstől, Ded Nikától származik, aki 300-350 évvel ezelőtt költözött a védett völgybe, hogy megőrizze katolikus identitását. A falu ma főképp üdülőfalu, a Thethi Nemzeti Park központja és számos gyalogtúra kiindulópontja. N 42° 23,583' E 19° 46,427' 740 m [GCTETH+Thethi templom]
"A Thethi völgy a leggyönyörűbb, legegészségesebb nyaralóhely volna, ha nem kellene négy napig gyalogolni, amíg az ember eléri" írta Temesy Győző 1930-ban. A mai utazónak már nem ennyire nehéz a dolga, májustól októberig nemcsak gyalog és öszvérrel, de magasabb építésű autóval (és erősebb idegzettel) is járható a 17 km hosszú keskeny, köves szerpentin, ami a hágótól a 900 m-rel lejjebb fekvő völgybe vezet.
Téli hónapokban ne próbálkozz a leereszkedéssel, nemcsak az utad lenne veszélyesen nehéz, de valószínűleg a faluban sem találnál senkit! Nyáron viszont érdemes rászánni legalább egy napot és egy éjszakát Theth valamelyik kis családias panziójában tölteni. Megcsodálni a napnyugta vagy a napkelte fényeit, amelyek narancssárgára, rózsaszínre festik a hatalmas hegyek csipkézett ormait, hallgatni a folyó zubogását, felkeresni a közeli vízeséseket - a legismertebb a Thethtől 4 km-re lévő, kellemes, nagyrészt a folyó mellett haladó gyalogúton elérhető 30 m magas Grunas-vízesés (Ujëvara e Grunasit) -, jóízűt enni a helyi ételekből. N 42° 22,616' E 19° 47,734' 910 m [GCTETH+Grunas-vízesés]
"Úgy vélem, egyetlen emberlakta hely sem töltött még el ennyire a világtól való fenséges elszigeteltség érzésével." - írta a XX. sz. elején Theth-i látogatásáról az angol utazó, balkanológus Edith Durham. Bár azóta eltelt száz esztendő, neked is ebben az érzésben lehet részed, ha még időben mész, mielőtt egész Thethig megépül az aszfaltos út.
Nopcsa Ferenc
Bármerre is indulsz tovább, maradj még egy pillanatra a hágón! Keresd a magyar nyelvű feliratot! Nem, még nem a geoládában, hanem az emléktáblán! 2016-ban báró Nopcsa Ferenc (1877-1933) paleontológus, albanológus, az albán nyelv, néprajz, néphagyomány és történelem nemzetközi elismert szaktekintélye tiszteletére emelték az abban az évben elkészült aszfaltos útszakasz végére az emlékművet. A kalandos életű, Albániához számos szállal kötődő, saját korában világhírű Nopcsa Ferenc nevét Tiranában tér, Skodrában utca is viseli. Nopcsa Ferenc gyakran időzött Bogë-ban, ahol az őt egykoron vendégül látó család leszármazottai és a környék lakói a mai napig őrzik emlékét.
Köszi a rejtést! Megtaláltuk! A tengerpartról, Durresból jöttünk fel. Odavissza kb 8 órás út. De nagyon megérte. Fantasztikusak voltak a hegyek. Szinte olyan, mintha a Dolomitokban jártunk volna. Ha nincs a láda, akkor is terveztük volna az utat. De így még érdekesebb lett. Főleg, hogy fent közel 1700 méterem ilyen eldugott helyen messze kis hazánktól magyar emléktáblával lehet találkozni. Vissza fogunk még jönni ide túrázni. És ez lett a 400. ládánk. Szuper helyen!!!
A láda rendben a helyén, köszönjük a rejtést! Az aszfaltos út már egészen Theth faluig vezet és jól járható. Jelenleg a falutól tovább a völgyben folynak építési munkák. Köszönjük a rejtést! [ZMER]
A kis utacsaka iszonyatosan terhelt, kész csoda, hogy túlélte a visszapillantó. Fent nagy a nyüzsgés, valami nagyon készül, remélem az emlékmű megússza. Egyesületi dobozt erősítettem meg az elvárásoknak megfelelően, a füzetbe a comos kódot is beírtam, viszont a rejteknél szembesültem vele, hogy a comos ládát ma pótolták a csehek. Most ismét kettő van, de jobb, mintha egy sem lenne.
A Korabról jöttem, elég is volt, de amikor megláttam a Prokletije csúcsait, megint elkezdett enni a fene. Nagyon szép vidék, de egyben veszélyes is. Régen útonállók és fosztogatók nehezítették az utazók dolgát. Ez még ma sem halt ki teljesen, az autópályán engem is megállítottak és kifosztottak. A tettesek ruháján azt írta, hogy policia.
Balkán körút pénteki napja. Buszunk Bogë településig tudott csak felmenni, onnan az albán sofőrök vittek tovább minket kisbuszokkal a láda közelében lévő kis pihenőhöz. A láda megkeresése után gyalogosan vettük célba Maja e Zorzit csúcsát (1664m) Ádámmal, Zsuzsival, Anikóval és Gáborral.
Életünk legkeményebb, de egyben leggyönyörűbb túrája volt. 400m szintemelkedés felfelé, és 1300 szint lefelé a szakadékos, sziklás hegyvidéken. Viki lábkörmét itthon sajnos le is kellett operálni a nehéz terepen, sportcipőben való túrázás miatt, de már jobban van, és csak a szép emlékek vannak meg. Teth völgyébe sötétedés után értünk le, időnk már nem volt szétnézni, mert indult az utolsó kisbusz vissza Bogë faluba.
Felejthetetlen emlék lesz!
Balkáni körút következő állomása. 4 napot töltöttünk Theth környékén, odafelfelé menet kerestük meg a hágón a dobozt. A rejtés korrekt, remélhetőleg sokára telik be a logbook, mert amikor majd az első lelkes .com-os játékos kicseréli, akkor lehet kimenni beleírni a jelszót. :) Bár ide mindig érdemes kijönni, szóval nem is nagy baj. :)
Lefelé a faluba tovább tartott az út, de a prenji vagy a shkodra ládához vezető úthoz képest sztrádaminőség. :) Azért nem árt vigyázni, láttunk felfelé menni autómentőt, majd visszafelé egy belga kocsit hozott, később láttuk az olajcsíkot az út közepén...
Kedves kis falu, de látszik, hogy gyorsan fel akarják futtatni és igazi turistaparadicsomot csinálni belőle. Van már "Info Center"-ük is, bár a kislánynak a pultban inkább csak esztétikai, mint funkcionális értéke volt, nemigen beszélt angolul, és a kevés kérdésre, amit megértett, sem tudta a választ.
Első nap délután megnéztük a Grunas-vízesést, majd a második nap túráztunk egyet a Valbona-hágóhoz. Szürreális volt a fizetett túrákat látni, ahogy a bőrcipős, zakós albán bácsi vezeti a lovat, ami viszi a North Face túrazsákot és a gurulós bőröndöt, vagy magát a "túrázót". Az albán hütték a maguk szerény kivitelükkel szintén kedves jelenségek.
Harmadik nap felmentünk a Peja-hágóra, onnan pedig improvizáltunk. Végül elindultunk a Maja e Harapit 2218m-es csúcsára, de kb. 2000m környékén sajnos kifutottunk az időből, és visszafordultunk. Kevesebbet kellett volna kávézgatnunk lent. :) Így is megérte felmenni, a hágóig vezető törmelékes utat fent felváltotta a gyönyörű és vad, füves karrmező.
Utolsó nap elautóztunk a Blue Eye-hoz, csobbantunk egyet (én csak a "hot water"-ként aposztrofált, kb. 12 fokos vízben :), majd visszazötyögtünk Shkodrába.
Köszi, először jártam az Albán-Alpokban, de biztos nem utoljára. :)
Egy csodás nyaralás, balkáni körút alkalmával sikerült eltöltenünk hat remek napot Budva környékén. A mai napra egy jó kis albániai kiruccanást terveztünk, az új geoládákat is felkeresendő. Reggeli ébredéskor döbbentem rá, hogy jobb napot erre nem is válaszhattam volna, mert ez az első nap ittlétünk alatt, amikor picit borongós időre van kilátás. A shkodrai-tói kilátást 33 fokban nem sok kedvem lett volna megmászni, de a 22 fok viszont kellemes volt erre a célra. Természetesen a szomszédos Rozafa vár ládát is felkerestük, ami után elindultunk a legtávolabbi láda felé, az "Elátkozott hegyek kapujához". Az út egészen elfogadható volt, attól eltekintve, hogy ha szembe jöttek, akkor valakinek le kellett húzódnia az útpadkára. Az új rész viszont pazar, tükör aszfalt. Hosszabb volt az út, mint amire számítottam, de csodás helyeken vezet. Felérve német offroadosok és mindenféle "vagabundok" parkoltak és érkeztek utánunk. Mindenki mindenkinek tisztelettel köszönt. A GPS pillanatnyilag megzavarodott, mert teljesen máshová mutatott, mint ahol voltunk, de a térkép alapján egyértelmű volt, hova kell menni, így GPS nélkül is percek alatt meglett a doboz. Adja magát a hely. Tetszett a magyar nyelvű emléktábla, büszkén olvastuk. Picit időztünk még a helyen, élveztük a hűvöset és a kilátást, majd megkezdtük az ereszkedést visszafelé, mert a Teth felé vezető "út" terepjáróknak való, nem nekünk. Lefelé menet megálltunk a kilátópontnál, ezt melegen ajánlom mindenkinek! Szuper kis hely, köszönöm, hogy megmutattad, mert nem vagyok benne biztos, hogy magamtól eljöttem volna ide.
Gyönyörű hely, szerencsés vagyok, hogy most sikerült harmadik alkalommal eljutnom ide. (Két alakalommal motorral, még az aszfaltot megelőző időkben.) A .com-os játékosok előszeretettel használják a szép új ládát és logfüzetet, ami a .com-os "láda" állapotát tekintve, nem is csoda.
2018.08.07 18:30 egyéb log: Pontosan öt éve jártunk itt, amikor Bogëból Thethbe mentünk. (Aztán két nap múlva visszafelé.) Akkor még a GC611EX (Teth Pass) láda sem volt meg - az a .com-os láda, aminek pontosan ugyanezek a koordinátái, azaz amire feltehetően rátelepült ez a rejtés. De erről a tényről a ládaoldal hallgat (az egyik moderátor kérése ellenére), ami egyrészt érthetetlen számomra, másrészt nem is túl becsületes. (Nekem is van olyan ládám, ami már meglévő .com-os ládába társult be, a GCtars, de ez az oldalról, már a láda nevéből is, kiderül.)
A cél a Jezerce volt: a Prokletije (Albán-Alpok) legmagasabb csúcsa (2695 m), egy gyönyörű, vad hegy, amire nem visznek utak, nincs jelzés, csak a szikla és (augusztasban is!) a hatalmas hófoltok. Thethiből (765 m) egy nap alatt mentünk fel, 1700 m felett senkivel nem találkoztunk, csak a barátommal ketten voltunk az egész hegyen. 26 km, 2000 m szint, néhol szabad mászás a sziklán. Víz végig nincs, árnyék se. Életem egyik legkeményebb és legszebb kirándulása volt.
Akkor az aszfalt már Bogë végén végetért, onnan egész Thethig "makadámút". 25 km 2 óra alatt, zömében 1-esben. A rosszabbik fele a hágóból le Thethbe, itt néhány elég ronda szikla is kimered a keskeny út közepén (egyről látható egy kép a .com-os láda fotói között). Időnként nagy nehezen kikerült minket egy-egy nagyobb előző vagy szembe jövő terepjáró. Nagyokat néztek és röhögtek, mert mi az Ignisemmel voltunk. Nem volt könnyű vezetés (nagy megkönnyebbülés volt két nap múlva Bogëben kiérni az aszfaltra), de némi odafigyeléssel meg lehetett csinálni.
Ma a hágóig már laza drive-in, átlagkessereknek való könnyű kiruccanás. Az út feltehetőleg tovább épül, és idővel eléri Thethit is. Ez egyrészt jó, mert könnyebb lesz idejönni kirándulni. De inkább rossz, mert az a Theth, ami volt (és még kicsit van), nem lesz többé.
(A láda drive-in megkeresése önmagában nem vonz, egy prokletijei kiránduláshoz pedig most nincs társam - egyedül pedig oda még én se merészkedem -, de remélem majd eljutok még oda, és akkor ezt a ládát is megkeresem. Akkor majd ezt az egyéb logot is beolvasztom a megtaláltam logomba.)
A Theth völgyében tett fantasztikus gyalogturák után (pl. https://www.wikiloc.com/hiking-trails/theth-valbona-saddle-theth-26121797) hazafelé, a Nopcsa megemlékezés közben. Köszönöm, csodálatos tájak, csodálatos érintetlen hegyek és tájak.
N 42° 1,016' E 19° 22,383' 10 m [GCTETH+1Határátkelő]
N 42° 23,583' E 19° 46,427' 740 m [GCTETH+Thethi templom]
N 42° 22,616' E 19° 47,734' 910 m [GCTETH+Grunas-vízesés]
