WAP ON
Tiszafüred és Hortobágy külterületeinek határán, szántószéli akácsávban, széles tuskó kissé talajszint alá nyúló üregében rejtőzik a 140 milliliteres négyfülű (kb. 9 * 9 * 6.5 cm külső méret) geoláda.
WAP OFF
Bevezető
Az egykori Sóút kedvelt megállóhelyére, megyék határán álló csárdamúzeumhoz hívlak ezzel a rejtéssel.
Az
off-roadozással óvatosan! Engem már húztak ki tűzoltók innen... :-D
Sóút
A mai hipermarketes világban nehéz elképzelni, hogy még alig 200 évvel ezelőtt is egy olyan, viszonylag egyszerű, alapvető élelmiszernek tűnő anyag, mint a só, milyen nehézségek, mennyi ember erőfeszítése árán jutott el az asztalokig.
A felszínt kicsit megkapargatva némileg árnyaltabb képet kapunk: hazánkban a só a 19. század elején nemcsak a legfontosabb ízesítőszer, de a húsáruknál szinte az egyetlen széles körben elterjedt, hagyományos tartósítási eljárás nélkülözhetetlen kelléke is volt (nem lévén akkoriban sem háztartási hűtő-fagyasztógépek, sem komoly konzervipar). Ennek megfelelően a mindenkori államhatalom stratégiai cikként kezelte: kitermelését és elosztását monopolizálta, forgalmából jelentős adóbevételt húzott.
A logisztikát az erdélyi bányáktól (Máramaros, Székelyföld) a legnagyobb lakosságtömörülésekig kellett megoldani. A sószállító útvonalak vízi és szárazföldi részből álltak. Előbbi főként a Tiszát és a Marost jelentette. A szárazföldi útvonalak afféle egyenes pusztai csapásként, "toronyiránt" alakulhattak ki. A megbízható forgalmat jelentő kereskedelmi út mellett egymástól 10-15 kilométernyire útszéli csárdák települtek. A sóút Debrecen és Tiszafüred közötti szakaszán ezek rendre: Látóképi, Kadarcsi, Kishortobágyi, Nagyhortobágyi, Meggyes, Patkós, Kaparó csárdák.
Meggyes csárda
A csárdák lényegében az elmúlt századok autós pihenői, moteljei voltak: településen kívül, fontosabb utak mentén egymástól egynapi, félnapi járásra létesült kocsmák, rendszerint kocsiszínnel, szekérállással. Jellemző telepítési tényező volt még egy adott helyen a közigazgatás gyenge pontja: a két megye határára épült - és így a vármegye pandúrjai elől menedéket nyújtó - csárdák különösen a betyárok között voltak kedveltek.
A Meggyes csárda éppen ilyen: most is Szolnok és Hajdú megyék határán, a Meggyes-halmon áll, ahogy mindig is tette. A jelenlegi épület 1770-ben épült, de Petőfi idejében kicsit átalakították: dór oszlopokat kapott a lopott tornáchoz. Magyarország első nemzeti parkja, az 1973-ban létrejött Hortobágyi Nemzeti Park gondoskodik megőrzéséről, bemutatásáról: ma csárdamúzeum.
Megközelítés
Ha csapadékos az idő vagy alacsony építésű az autód, akkor nem érdemes ennél tovább menned:
N 47° 34,683' E 20° 59,864' 85 m [GCMCS+1PARKOLO]. Száraz időben, magasabb hasmagasságú autóval idáig eljuthatsz:
N 47° 35,083' E 20° 58,933' 87 m [GCMCS+2PARKOLO]. Ha igazi terepjáród van, akkor drive-in a láda - bár az ázott szik nagyon vendég- és kerékmarasztaló tud lenni...
Nyitvatartás - ha bentről is szeretnéd megnézni:
V.-IX.: H-V 9-17 (előzetes bejelentkezés alapján)
+36(52)349922
Ládatörténet
2018.08.22 03:40 A Mecsek 600-as csúcsai teljesítménytúra lebonyolítása után vágre van időm frissíteni a ládaoldalt.
2018.08.08 15:33 Hét és fél óra alatt 459 kilométer autózással és némi gyaloglással a helyszínre érkezvén megbizonyosodtam róla, hogy a ládát valóban ellopták. Új helyen újrarejtem.
2018.07.31 18:05 A ládát a megelőző bő 72 órában vélhetően ellopták.
2018.03.14 06:45 Megszületik az első megtalálás.
2018.03.10 17:24 A láda kereshető.
2017.10.19 A moderátorok egyhangúan (+10/-0) jóváhagyják a tervet.
2017.10.18 A geoláda terve a moderátorok elé kerül.
2017.10.07 08:35 Elhelyeztem a geoládát.
2009.03.31 23:07 Műemlékvadászat közben keresem fel a helyszínt.
Forrás
Sóhivatal
Csárda a Magyar Néprajzi Lexikonban
Hortobágy története
Egyek-pusztakócsi TT
Meggyes Csárdamúzeum
Helyszíni tájékoztató tábla
Sikeres kincskeresést!
