Elhelyezés időpontja: 2017.07.29 16:00
Megjelenés időpontja: 2017.08.06 23:32
Utolsó lényeges változás: 2017.08.06 23:32
Utolsó változás: 2017.08.07 09:32
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: Fidorka, Juci, Mekett és kivancsifancsi
Ládagazda: kivancsifancsi Nehézség / Terep: 2.0 / 5.0
Úthossz a kiindulóponttól: 2300 m
Megtalálások száma: 31, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.1 megtalálás hetente
A ládát (15x15x5cm) a csúcs alatt kb. 50 méterrel egy füves sziklapadon, talajszinten, a sziklaüreg jobb oldalán, kövekkel takarva keressétek. FIGYELEM! Magas hegységbe hívunk benneteket, ahol az időjárás szinte percek alatt képes megváltozni, tehát esőkabát, meleg holmi, étel ital nélkül senki ne vágjon neki a csúcsnak. Vihar, villámlás esetén a kitett gerinc és hegycsúcs nagyon veszélyes!
Megközelítés
A Mangart a hozzá hasonló méretű hegyekhez képest könnyebben megközelíthető mivel Szlovénia legmagasabban fekvő autóútján eljuthatunk egészen a hegy tövében lévő parkolóba ( N 46° 26,628' E 13° 38,501' 2040 m [GCMANG+parkoló]).
A hegycsúcs az olasz-szlovén határon fekszik, a határvonal átvezet a csúcson. Ebből fakad, hogy a kezdeti lankás rész után az út elágazik ( N 46° 26,649' E 13° 39,174' 2190 m [GCMANG+elágazás]) és a hegyre két irányból is fel lehet jutni. Egyrészt a könnyebb vonalvezetésű "olasz" úton (Via Normala vagy Via Italiana) vagy a "szlovén" úton (Via Ferrata), ami egy C/D nehézségű vasaltút. A megadott linkeken nagyon részletes "topo"-t és leírást is találtok mindkét úthoz.
A könnyebb megközelítés esetén célszerű a túránkat a fent megadott parkolótól indítani, majd a két út elágazásánál az olasz utat választani. Eleinte lankás gyalogúton, majd egyre meredekebb és kitettebb - többnyire acélsodronnyal biztosított - ösvényeken kapaszkodunk egyre feljebb. Biztosítás nem szükséges, de a szédülésmentesség nem árt.
Akik a kihívást keresik azok a parkolótól ereszkedjenek le a Nogara menedékházig, majd az olasz út alsó, nehezebb (C-s nehézségű vasaltút) szakaszát kimászva juthatnak el a fent már megadott olasz-szlovén elágazásig. Itt a nehezebb szlovén útra átváltva folytathatjuk utunkat a csúcsig. Ezt az utat semmiképpen sem próbáljátok megjárni biztosítás és sisak nélkül.
Rejtés
Közvetlenül a csúcs közelében csak jellegtelen rejtésre lett volna lehetőség, mindenhol omladékos sziklák, amit valószínűleg a hó és a jég minden évben átrendez. Éppen ezért a ládát (4 csatos, kb. 15x15x5cm-es konyhai tárolóedény) a csúcstól kb. 5 perc járásra, egy fűvel benőtt sziklapadon rejtettük el talajszinten, a sziklafal tövében lévő üreg jobb oldalán.
A hegy
A Mangart a maga 2679 méterével a Júliai-Alpok negyedik legmagasabb hegycsúcsa. Dominanciája 13 km, azaz 13 kilométeres sugarú körben nincs nála magasabb hegy. A legközelebbi magasabb hegy a Skrlatica (2740 m). A Mangart jelentőségét leginkább a prominenciája, azaz a kiemelkedése mutatja, mely 1068 méter. Ezt az értéket a Skrlaticához vezető gerincvonal legmélyebb pontjának, a Vršič-hágónak magasságából lehet kiszámolni. (forrás: hegyre fel!)
A rejtők nem vállalnak semmilyen felelősséget az adatok esetleges hibáiért valamint a túra során elszenvedett balesetekért! Mindenki saját felelősségére indul és kötelessége indulás előtt tájékozódni a túra útvonaláról és annak nehézségéről valamint a várható időjárási viszonyokról!
Mindenkinek szép kirándulást kívánunk. Vigyázzatok egymásra és magatokra.
Spanyesszel ma meg hódítottuk a hegyet és a ládát is lefigyeltük. Azt hiszem, ládáért ennyit még nem másztam és egyébként sem jártam soha magasabban. Hatalmas élmény volt, köszi a rejtést!
Kicsit tartottam ettől a mai naptól. Egyrészt, hogy a kocsik bírni fogják-e a szűk hegyi utakat, másrészt, hogy az emberek bírják-e a hegyet. A hegy aljánál befizettük a kocsinként 10 eurós belépőt, parkolási díjat (kinek, hogy tetszik jobban), majd megkezdtük a felfelé kanyargást. Szerencsére lefelé alig jöttek. Ahogy haladtunk felfelé, úgy nyílt ki a világ a hegyre. Az alagutak is izgalmas kalandok voltak. A megadott parkolóig nem jutottunk el, jóval korábban lezárták az utat egy omlás miatt. Amit ugyan eltakarítottak, de az út minősége nem a legjobb. Így kb 1650 méterről vághattunk neki a túrának. Előzetesen volt olyan köztünk, aki nem kétezerről akart indulni a nagyobb sportérték miatt, hát megkapta. Alig indultunk útnak, máris olyat láttunk, amilyet még sosem: élő, virágzó havasi gyopárokat. Azonnal rávetettük magunkat. Akkor még nem gondoltuk, hogy másnap, felfelé a Vogelre rengeteget fogunk belőlük látni. Egy jó darabon az aszfaltúton kanyarogtunk még felfelé. Ekkor a hegy csúcsa nem fedte fel magát előttünk, ködbe burkolózott. Sőt, mi is gyakran mentünk a keskeny ösvényen úgy, hogy alig láttunk a ködtől. Felérve abba a nyeregbe, ahol a csúcsra vezető utak szétválnak, tartottunk egy rövid pihenőt. Itt van egyébként az olasz-szlovén határ is egyben, szóval átmentünk rajta. Sőt a csúcsra vezető út nagy részét a határ túloldalán tettük meg. A sziklás terepen sok drótkötél segítette a haladást. Volt, akik már le felé jöttek,de rajtunk kívül is jónéhányan mentek felfelé. Ahogy egyre feljebb értünk, megjelentek a hófoltok is, de ami ennél is örömtelibb volt, hogy kitisztult az idő. Gondolkoztam azon, hogy melyik irányba iktassam be a ládát, végül úgy voltam vele, hogy tuti ami zicher, felfelé. A láda könnyen meglett az illemhelynek is használt sziklapárkánynál. Szerintem ennél lenne jobb hely is neki. Innen már igen hamar felértünk a csúcsra, ahol már többen is voltak. Amíg vártuk a többieket, a "szelíd" csókákat figyeltük, vagy a hihetetlen körpanorámát csodáltuk. Igazán jó kis mászás volt ez mára. Döme medvénk jött velünk.
Mangart duatlon alatt, a szlovén úton, ami hosszú, de technikailag rendkívül könnyű, A/B via ferrata. 2016-ban már tekertem fel az aszfaltút tetejéig és emlékeztem, hogy könnyebben adja magát, mint a legtöbb (általam ismert), 2.000 m. körüli hegy. Most is úgy értünk fel a gyönyörű, alagutakkal tarkított, erdei aszfalton, hogy maradt még bennünk 'kraft'. A via ferrata alatt viszont már kezdtek kiütközni az izomfáradtság jelei nálam és csabáéknál is. Ráadásul sietnünk kellett, vihart ígértek és mire dörögni kezdett az ég, még nem látszódott a csúcs. Persze feljutottunk, a közelgő zivatarfelhők között panorámazgáthattunk is, de forszíroztam a leereszkedés mihamarabbi megkezdését a normál úton. Sikerült lejutni, még egy bokaficam gyanús lánynak is próbáltunk segítséget nyújtani. Jött hát a jutalomfalat, a veretés, lefelé a bringákkal, cirka 1.000 méter szintet :) Nekem 18 perc lett a futamidőm, 4 motor és 1 autó beelőzésével (mondjuk 2 szembejövő kocsi meg a frászt hozta rám, az egyiknél csak a jószerencse mentett meg az ütközéstől). Csabáék ideje sem lehetett rosszabb (sőt a max. sebesség jobb lett náluk), csak ott egy sérülésmentes szaltó lett a pár perccel későbbi leérkezés oka. A falusi kocsmában este sörrel és grappával ünnepeltünk. Szuper volt ! 6 fős csapatunk minden tagja feljutott a csúcsra, Strombus meg talán még el sem fáradt :)
Griffs-nek és Péter60-nak köszönhetően tobzódhattam ma az élvezetekben. Izgalommal vártam a hegyre feltekerést, bízva abban, hogy könnyebb lesz, mint a 2 évvel ezelőtt meghódított szlovákiai Király-hegy (GCKRH), aminek hasonló a távja és a szintemelkedése, de murvás, erodált úton. Tényleg sokkal könnyebb volt a sima aszfalton! Ráadásul a vége egy örömgurulás, nem egy csukló- és kerékpár szétrázás! Nagyon tetszett a panoráma, az 5 alagút és az is, hogy fél km-enként tábla jelezte, hogy mennyi van még vissza a 11,7 km-es távból. Az első 1000 m szint lassan, de biztosan legyűrve, jöhetett a szórakozás, a maradék 600 m szintemelkedés a könnyebbik via ferratán, az ún. szlovén úton. Itt azok a kitett részek voltak inkább izgalmasak, ahol nem volt biztosítás, a köteles szakaszok egyszerűek. Csaba és családjának segítségével itt begyűjthettem a .com-os GC79CBG ládát, aminek nagyon örültem, mert imádom a via ferratas ládákat.
A csúcson, a délutáni eső lehetősége miatt, sajnos keveset időztünk. A felhők jöttek-mentek alattunk, körülöttünk itt is, mint ahogy útközben is. Korábban dörgést, villámlást is hallottunk, de a vihar lejebb zajlott mint ahol mi jártunk éppen.
Ezzel a megközelítéssel a láda lefelé menet esett útba. A megtalálásához nem is nagyon kellett GPS. Ebben a magasságban, az ösvény közelében ez az egyetlen szép, vizszintes, ezért befüvesedett sziklapad és sajnos ez nemcsak a rejtőnek tűnt fel, hanem sokaknak, akiknek sürgősen egy kis védett zúgra van szükségük. :-( Jelenleg a láda a szaros alsónadrágtól kissé nyugatra, néhány széklettel körülvéve található. :-( Ugyanez a higiéniai helyzet a 32 m-rel arrébb elhelyezett .com-os GC3YA04-nél is. :-(
A lefelé út mellett is helyenként acélsodrony segítette a biztonságos közlekedést és ez az útvonal sem volt sokkal könnyebb, mint a B-és via ferrata.
Az esővel szerencsésen elkerültük egymást.
Köszönöm a szuper túrát, a duatlon lehetőségét!
A terep miért maximális nehézségűnek jelölt? Nem kell a teljesítéséhez eszköz, ezért a 4,5-ös besorolás lenne a helyes.
Eddig kétszer jártam már a Mangart tövében motorral, már az ide út is egy élmény, most végre megadatott, hogy a csúcsra is feljussak.
Nagy élmény volt! A normál úton kapaszkodtunk fel pappcsaláddal, jó két órába tellett mire felértünk. Szuper időben, szépséges kilátásokkal, rendben megtaláltuk a ládát.
Reggel korán érkeztünk a fenti parkolóba, így még a nagy tömeg előtt el tudtunk indulni a csúcsra. A normál úton mentünk, eleinte szép időben, de a csúcs felé közelítve beértünk egy felhőbe és sajnos nem is tisztult ki egészen a túra végéig. Így a csúcson nem gyönyörködhettünk a kilátásban, és egy gyors csúcsfotó és csúcsebéd után indultunk is lefelé. A láda nagyon közel van a comos rejtéshez és a WC-hez, óvatos keresgélés után gyorsan megtaláltam. Volt benne egy utazó, azt elvittem magammal.
Két évvel ezelőtt alig pár nappal azelőtt jártunk Katival a Mangarton, hogy ez a láda megszületett. Így akkor az igen közel lévő. com-ost volt még csak alkalmam levadászni.
Természetesen nem hagyott nyugodni a dolog, és Apu is kíváncsi volt a hágóra, ezért ma nyaralás közben elugrottunk érte. Ő "lent" maradt, míg én felmásztam. A doboz azonnal meglett, logolás után viszont nem láttam értelmét a csúcsra is felmenni, mivel teljesen felhőben baktattam már hosszú percek óta. Kilátás nem lett volna, és eléggé esőre is állt, így inkább visszafordultam. Ahogy magamat ismerem, jövök még ide. :)
Megtaláltuk.
Csodás Szlovéniai nyaralásunk alatt.
Az eddigi legmagasabb.
Az előző nap sok eső esett, így kicsit félve indultunk neki a hegynek.
A nyereg alatt parkoltunk, bár utólag kiderült nem sokan veszik komolyan a tiltó táblát, simán tovább lehetett volna menni.
Így egy kicsit több lett a szint, de sebaj.
A felfele úton nem is kerestük a ládát annyira vonzott a csúcs, lefele lett meg.
Jó helye van a ládának és jó állapotba is van.
Hatalmas élmény volt.
Köszönjük!
Sajnos fent elfelejtettem hogy egy geoládáért (is) másztam fel ide, csak a parkolóban jutott eszembe, kérném a kedves rejtőt hogy a fényképek alapján fogadja el. :)
A nap fő célpontja volt ez a láda.
Már az autóval felvezető úton is csak tátottuk a szánkat és nem csak a szűk kanyarok miatt. :) A felső parkolóba merészkedtünk, volt már pár hely.
Majd szép komótosan és rengeteget fényképezve elindultunk az olasz úton, lévén felszerelés nem volt nálunk.
Sokszor megálltunk pihenni és fényképezni, mire elértük a ládát, s onnan már csak egy nagyobb levegővétel volt a csúcs, ahol eltöltöttünk egy jó fél órát. Közben folyamatosan jöttek mindkét irányból. Igazán szuper hely, gyönyörű körpanorámával!
A ládát sokan összekeverik a kb 15m-re lévő .com-ossal a logbook tanulsága alapján. :(
Lefelé az apró törmelékes úton sem haladtunk túl gyorsan, de hát nem is siettünk sehová.
Az ebédet a Predel hágón lévő kis étteremben költöttük el, csodás kilátással erre a púpra.
Köszi
Egy hetes csodás nyaralás során kerestük fel a ládát egy budapesti túraegyesület tagjaival. Első via ferráta élményem a Mangart meghódítása. Az időjárás nem kedvezett túlságosan. Fújt a szél, esett az eső, hideg volt, de annál nagyon volt a sikerélmény, amikor a csúcsra értünk. Köszi a rejtést.
Geoládáért ennyit még nem másztam.
ZÖLDSPORTOS túra Szlovéniában. A tegnapi könnyű,vízesésnézős nap után ma már sportértéke is volt a túránknak. A kocsikkal a kis menedékház felett leparkoltunk és kiszállva egyből felkerültek ránk a dzsekik.
A társaságból tízen vágtunk neki a szlovén útnak. Pár évvel ezelőtt volt egy kis tériszonyom,de itt és most ezt az érzést sikerült elhesegetnem.
Maga a ferrata technikailag könnyűnek számít, de hosszú és nagy a szintkülönbség. A csapatban voltak idősebbek és voltak teljesen kezdők is. Megtapasztaltam a sisak hasznosságát, mikor felülről potyogtak a kövek. Több alkalommal is "elrohantak" mellettünk helyi erők. Udvariasan elengedtük őket. Egyszer még felülről is jöttek szembe velünk. A biztosítás nélküli szakaszokon kellett nagyon észnél lenni. Felérve a csúcsra volt nagy örömködés( kissé fáradtan). Fotózkodás és csúcskönyvbe írás után hárman elindultunk az olasz úton lefelé és közben megkerestük a ládát. A doboz rendben van, a környéke is tiszta volt. A leereszkedés eléggé térdnyúzó. Összesen 4 és fél órás gyalogtúra és ferrata lett nekünk. Mindenki épségben és egy nagy élménnyel gazdagodva érkezett vissza a parkolóba.
Egyik kedvenc helyünkön, a Pressegger-tó mellett aludtunk Zsuzsival. A tó vize most is kellemesen meleg volt. Kora reggel továbbálltunk, mert mára sok dolgunk volt :-) A Mangart-nyeregben parkoltunk és nekivágtunk a hegynek. Eleinte lassan emelkedett és élveztük a csodás fényeket, majd egyre meredekebb lett. A bizosított részek tetszettek, de igazából technikailag teljesen könnyű volt az útvonal. A láda remek helyen van. Ott meg is pihentem és teljes nyugalomban jegyeztem be magunkat a naplóba. Remek állapotnak örvend a doboz. Onnan már csak egy kis meredek kaptató a csúcs! Csodás időnk volt, pazar kilátásal! Kicsit ücsörögtünk a csúcson, majd boldogan indultunk visszafelé. Remek célpont, remek túra. Már többször is szemezgettem ezzel a heggyel, de most végre a láda megadta a végső lökést! Köszönet!
Bovecben elköltött ebéd után a délutáni program egy remek kis rafting volt a Socán - ezúttal egy magyar társasággal. Többször is jártam itt vadvizi evezni, de ez volt a legjobb! :-)
A tervezett karintiai programommal a kedd délutáni váratlanul jó időnek köszönhetően hamarabb végeztem, így anélkül, hogy előre terveztem volna, elhatároztam, hogy átjövök Szlovéniába, és a szépnek igérkező időben felmegyek a Mangartra. A tervezetlenség miatt se klettersteig felszerelés, se bot, se mászókesztyű, se sisak nem volt nálam. Bakancs, hátizsák, meleg ruha, esőkabát azért igen. :-)
Elég messziről jöttem, így csak fél 10-re értem fel a hágóba. (A kőomlás előtt tiltó tábla van, de mindenki tovább jön. A parkolóban már alig volt hely.) Gyors bakancshúzás után háromnegyed 10-kor indultam neki a hegynek. Nagyon erős déli szél fújt. Az elágazásnál kicsit töprengtem, de végül úgy döntöttem, hogy egyedül, minden felszerelés nélkül, az erős szélben még akkor se vágok neki a Szlovén-útnak, ha az felszerelés nélkül is járható. (Az arra menőkön mindenkin volt sisak, és beülő is.) Így aztán öregesen felfelé is a normál úton (Olasz-úton) mentem.
A parkolótól 55 perc alatt értem fel a ládához, ami azonnal meglett. (Sajnos tényleg mellészartak - de erről nem a rejtő tehet.) Logolás után még 5 perc fel a csúcsra.
Reggel északról még teljesen tiszta volt a hegy, de a Predel-hágóba felérve délről hatalmas felhőtengert láttam. Fent a csúcson ez a kettő keveredett: végig szikrázó napsütés, de dél felől (főleg alattunk) hömpölygő felhők és erős szél. Nem tudok betelni az ilyen felhőjátékkal! (És persze reméltem, hogy ez-az még kibújik a felhők alól - így is lett.) Így aztán majdnem két órát a csúcson töltöttem.
Lefelé is a sok megállás, fényképezés, kis kitérő miatt majd' másfél órát mentem. Mire a nyeregbe értem szinte teljesen kitisztult az idő, eltűntek a felhők, kék ég, napsütés. Húztam még az időt, semmi kedvem nem volt lemenni innen. De várt még a GCVoge délután.
A láda leírásába be kéne illeszteni, amit akosgy írt a három útról, mert a mostani leírás félrevezető és zavaros. A "normál út" egy könnyű tátrai láncos úthoz hasonlít, sehol nincsenek rajta kitett helyek vagy mászások. A kicsit is meredekebb részeken drótkötélbe lehet kapaszkodni. Az egyetlen nehézség az apró törmelékes kő. Ehhez semmi felszerelés nem kell (a szokásos alap magashegyi holmin kívül, és lefelé esetleg egy bot segítséget jelenthet annak, aki nem szereti a törmelékes talajt), így szerintem a nehézsége is legfeljebb 4,5.
Az úton autónként 5 euró "környezetvédelmi hozzájárulást" szednek. Fent pedig elég korlátozott a parkolási lehetőség, így emiatt is érdemes időben menni.
A két nappal ezelőtti Hochstuhl-túra után ma a Mangartot vettük célba az olasz oldali steig beiktatásával. Kristálytiszta időnk volt, ennek megfelelően rengeteg ember is mozgott a hegyen. Felautóztunk a parkolóig, a lezárt útszakasz sem vészes, ha épp nem szakad a fejünkre egy soktonnás kavics. :)
A steig látványos volt, a csúcson is még akadt némi kilátás, bár a délutáni felhők kezdték elfüggönyözni a tájat. Este a távolban még egy-két gyenge zivatarfelhő is kialakult, az apró kis villámok látványa is fokozta az élményt.
A ládaleírásban szerintem keverednek kicsit a fogalmak. 3 jelzett út vezet felfelé:
1) A 'normál út' egy sima turistaút a parkolótól a csúcsig.
2) A 'szlovén út' egy ebből kiágazó, a csúcsra tartó A/B ferrata, a kitettsége okán rossz időben ajánlatos a steig szett.
3) Az 'olasz út' egy C ferrata, amihez az első nyeregből (kb. 2100m-ről) le kell ereszkedni kb. 1900m magasságig egy kis bivakházig, majd onnan indul újra felfelé a steig. Ide szintén felszereléssel érdemes menni, látványos, kitett út.
A ládánál óvatosan kutakodjatok, mert a rejtek közvetlen és tágabb környezetét sajnos mindenki klotyónak használja, kis- és nagydolgokra egyaránt. :( Köszi a rejtést.
Garda tótól haza felé menet épp "véletlenül" útba esett. Családnak adtam egy kis pénzt és kiraktam őket a Sparnál, majd felszaladtam a ládához. Parkolótól a csúcsig 56 perc volt, lefelé a kocsiig 35 perc. Ezer valahány kilométer levezetése közben ideális pihenő, hogy a sok üléstől elgémberedett végtagokat átmozgassa az ember.
Még kocsival odafelé menet néztem, és szörnyülködtem, hogy ezt mennyi idő alatt fogom tudni megjárni. Megtorpanni nem akartam, de féltem, hogy a család elveszti a türelmét. Két órát mondtam nekik, de csak a kocsikázás a parkolóig (fel és le) elvitt majdnem egyet. Ráadásul az utolsó egy kilométer le volt zárva kőomlások miatt. Az áthaladást csak saját felelősségre engedték. Mentek át azért autók, így én is megkockáztattam. Egy helyen volt necces, csúnya sziklák meredtek az út felett, amiből nem kevés halom zúdult korábban az útra. Ott igyekeztem gyorsan tovább haladni.
Fent hideg nem volt, legalábbis amit én annak tekintek, de szél az igen. A leghidegebb amit a Tempe mért az 4 fok volt. Mindenkin sapka, nagykabátban volt, akikkel találkoztam. Én az egész nyaralásra csak pólót és rövid nadrágot csomagoltam, így max annyit tettem a biztonság kedvéért, hogy elraktam még egy tartalék póló a hátizsákban. Fel nem kellett vennem, így is izzadtam végig. A szlovén úton mentem fel, majd a láda után adta magát, hogy az olaszt válasszam, ami szerintem jó döntés volt. Felfelé jól lehetett mászni a szilákon, lefelé pedig a kissé hosszabb, de futható volt az út.
A hely nagyon tetszett! Voltak felhő foltok, de a kilátás gyönyörű volt. Köszi a lehetőséget!