Az adott koordinátán, a fazekas bemutató teremben található egy olyan konyhai tároló edény, amely illeszkedik a környezetéhez, de mintázata nem eredeti nádudvari. (Inkább geocaching.) Ha felfedezted, logolhatsz. Ha a mester segítségét kéred, többet is láthatsz.
Nyitva tartás: minden nap 8-18 óráig.
A belépés díjtalan, a mester a 20/423-1850-es telefonon érhető el.
Ha nyitva tartási időn kívül érkezel, vagy valamilyen okból a műhely nincs nyitva, van alternatív láda. Fekete, vonzó jelenség a bejáratnál lévő villanyoszlopon. De csak, ha későn érkezel. Kár kihagyni. A ládába TravelBug helyezhető.
Parkolás: Az adott koordináta közelében könnyen leállhatsz. A belvárosban is könnyen találsz parkolóhelyet. Minden kanyarodásnál vigyázz a kerékpárosokra!
Kerékpárút: a településen végig fut. Vigyázz, a kerékpárúton nagyobb a forgalom, mint az úttesten. Itt mindenkinek több van két kerékkel.
"A fazekas mesterséget úgy tartják, hogy ördögi mesterség. Mert az ördög feltalálta a korongot, kitanálta, hogy ezen korsót is lehet csinálni. Megtalálta hozzá az agyagot is, el is készítette. Akkor felült a korongra, felütötte maga elibe az agyagot, elmarkolta, mint mái napig is szoktuk, mindenesetre száraz kézzel. Mindannyiszor, ahányszor maga elibe ütötte a korongra, elmarkolta, mindig a kezibe maradt. Erre fel, kezdett dühösködni, hogy hiszen mán minden megvan hozzá és mégsem akar sikerülni a korsó. Ráhajlott a korongra amin az agyag vót, mérgiben elkezdett ríni. Elcsordult a könnye, rá az agyagra. Persze a korong szaladt, a nedvessíg által megcsúszott rajta a keze. Így kitanálta, hogy vízzel lehet a korsót megcsinálni. Ezír híjják ördögi mestersígnek, mert a cserépnek víz a lelke, tűz égeti ki belőle." (A dédnagyapa, idősebb Fazekas Lajos lejegyzett mondása.)
Nádudvar
A Hortobágy és a Sárrét határán fekvő ősi mezőváros nevét az árterekben mindenhol előforduló nádról és az ebből kerített udvarokról kapta. Aki sohasem járt ebben a városban, az is ismeri, vagy érezte az ízét. A nádudvari fekete cserépedények hajdan senkinek a konyhájából, vitrinjéből nem hiányozhattak és a nádudvari kenőmájas, vagy az itt nevelt sertés-, marha-, pulykahús az egész országban kapható volt. A híres Vörös Csillag MGTSZ 1950 óta ontotta a húsipar alaptermékeit és jogutódja (NAGISZ Zrt.) teszi ezt ma is. Az az igazság, hogy errefelé olyan jó zsíros földek vannak, hogyha azt keni valaki a kenyérre, tán az is ízletes. Egy szó, mint száz, itt a földből meg lehet élni. Így - egy mai szóhasználattal élve - itt mindenki ősi őstermelő. A KITE Zrt. elődje pedig a hetvenes években tagszövetkezeteivel 1, 4 millió hektáron (nem elírás!), azaz Magyarország termőterületeinek közel egyharmadán gazdálkodott.
Fazekas dinasztia
De volt itt másféle "föld" is, méghozzá az agyag. Ebből készült a földből élők minden otthoni eszköze. A korsók, kanták, locsolók, bodonok. A nádudvari fazekasság története is a hódoltság idejére vezethető vissza. Egy helyi szájhagyomány alapján a török szultán isztambuli háreméből egy fekete csalikorsó mentette meg a nádudvari főbíró szép lányát. Csak olyan edényért engedte szabadon a váradi pasa, amelyikben borrá változik a víz is. Elkészítették a kétfenekű csalikorsót, amelyikben egyszerre lehetett bort és vizet tartani, s ezt vitték el a pasának váltságdíjként.
Írásos adatok már 1714-ben említik először a nevében és mesterségében is egyaránt fazekas Fazekas családot. Ettől kezdve a családban folyamatosan öröklődik apáról fiúra a fekete kerámia készítésének mestersége, mind a mai napig. Egészen az 1930-es évekig a mindennapi élethez tartozó edényeket készítettek. Ekkor a népművészet és így a nádudvari fazekasság is fordulóponthoz érkezett. Ebben a munkában úttörő szerepet vállalt néhai Fazekas Lajos (1895-1959) és felesége, Csizmadia Ilona, akik az ősi motívum kincset modern formába öntötték.
Napjainkban, dédunokájuk ifj. Fazekas István (1976) képviseli a nádudvari fazekasság legfiatalabb generációját. Műhelyében fazekas termékek mellett néprajzi gyűjtemény is megtekinthető. A műhely mellett található egy kiállító terem. Az 1896-ban épült iparos ház több generáción át szabóműhelyként funkcionált. Ez a ház az utolsó ilyen jellegű épület Nádudvaron, amelyet még meg lehetett menteni.
Ez a láda ebben a kiállító teremben található!
A belépés díjtalan, a mester a 20/423-1850-es telefonon érhető el.
A fekete kerámia
Az agyagbányászástól az égetésig ugyanúgy készülnek az edények, mint néhány száz évvel ezelőtt. Cserépkészítéshez alkalmas jó minőségű agyag közel két méter mélyen található a föld felszíne alatt. Ezt az agyagot kibányásszák, majd beviszik az udvarra, ahol vízzel felkeverik, hogy jó folyós állagú legyen.
Szitákon átszűrik, hogy a szennyeződések kikerüljenek belőle, majd egy kádban 2-3 hónap alatt kiszárad a megtisztított agyag. Ezután egy pinceszerű helyiségben minimum 2-3 évig érlelik. Aztán kerül be a műhelybe, ahol korongon készül el minden tárgy. Néhány nap alatt teljesen megszárad az edény és ekkor következik a nádudvari fekete kerámia egyik különlegessége, a mintázás. Ez egy folyami kaviccsal történik. A kavics nyomán fényes barna színű lesz az edény fala. Ez gyakorlatilag a felület tömörítését jelenti. A lemintázott edények kerülnek be a katlanba, ahol megkapják jellegzetes fekete színüket.
Az égetés technikája ugyanúgy működik, mint több száz, vagy ezer évvel ezelőtt. A fatüzelésű kemencében 8-10 órai folyamatos tüzelés által elérik a 900-950 fokos hőmérsékletet! Ekkor az addig termelődött füstöt és kormot belefojtják a kemencébe, mely ráég az edények felületére. Ez a füstöléses eljárás adja meg a nádudvari kerámiára oly annyira jellemző csillogó fekete színt.
Hajdúszoboszlói pihenés "kipihenése" 8/8. [Geoládák v4.2.6]
Hajdúszoboszlói kikapcsoló-héten, ki szerettem volna már szakadni a folyamatos "igyunk egy pálinkát!" körből, így autós túrázást terveztem be a kezelések előtti csendespihenő időszakára. Az első kezelésünk kezdetéig még éppen belefért, hogy Püspökladányból ne a 4-es úton, hanem Náduvar érintésével induljunk vissza Szoboszlóra. A bemutatóterem zárva volt de István észrevette a műhely ablakából, hogy fotózok, már kint várt a kapuban. :) Szabadkozva mondtam Neki, hogy most csak a pótdobozt keresem, mert időre kell visszamennem - délután érkezünk majd a családdal a műhely meglátogatására. Köszönöm hogy megmutattad a helyet!
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! Reggel jártam erre, pótjelszóval. A jelszóhordozó a villanyoszlop mellett volt leesve, az oszlop legalsó szintjére betettem. [Geoládák v4.2.1]
Szerencsére Bitti rábeszélt, hogy erre jöjjünk és ha itthon vannak, akkor menjünk be... Elsőre úgy tűnt hogy nincsenek itthon, hanem a Hidi vásáron lehetnek, ami éppen ekkor volt Hortobágyon. De István itthon volt és nagyon szívélyesen bemutatta nekünk a munkáját, életét. Sok-sok generáción keresztül folytatják ezt a mesterséget. A név sem véletlen. Fazekas. Még én is nagyon élveztem ezt az itt töltött időt, egy kicsit bevezetve a fazekasságba... Most már nekünk is van fekete kerámia edényünk... :)
Sok szép munkát és kitartást kívánunk ehhez a szép szakmához!
Köszi a rejtést!
A mester fantasztikus ember, szakmája szerelmese. Készségesen végigkísért minket, sok érdekességet mesélt. Érdemes rákérdezni a fura formájú edények funkciójára...tanulságos és olykor meglepő ;)
Én nem vagyok "olyan bemenős" fajta, de ezt kár lett volna csak az oszlpnál logolni.
Köszönjük!
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget. [g:hu 1.6.7]
Hajdúszoboszlóról haza felé kanyarodtunk Nádudvar irányába.
SzERINTEM, A KOORDINÁTA NEM A MŰHELYRE MUTAT!!! AZ ÚT MÁSIK OLDALÁN KERESGÉLJ!!!
Ez a láda egyben nosztalgia volt számomra. Bár, még kis gyermek voltam, de közel 30 éve, 1984-ben már jártunk erre. Erre bizonyíték a szobám polcán díszelgő 2 db fekete kerámia is. (utolsó 3 fotó) Mikor a Mesternek megemlítettem, felcsillant a szeme, mert azokat a kerámiákat mégy nagybátyja, ifj. Fazekas Lajos készítette, aki még most 80 évesen is aktívan dolgozok. Az ő műhelye másfél kilométerrel odébb, a település másik végén található. Sajnos, őt nem találtuk otthon. :(
István szívélyesen végig vezetett a műhelyen és a kiállításon. Rengeteg információval és élménnyel távoztunk.
Ja, és a gyűjteményem is bővült egy fekete gyertyatartóval. :)
Köszönöm a rejtőnek a rejtést, illetve Istvánnak a tárlatvezetés!
Hamarosan képek is lesznek, immár a bővített gyűjteményem fotójával.
A mai nap egy műtét utáni, térdkímélő, sokat autózós, kevéssé mászkálós ládapusztító kört tettünk a környéken Sirgalahad-del. Pont erre alkalmas, borongós-napos időben tudtuk felkeresni a helyeket. 545km, és 17 ládatalálat volt az eredmény.
A mai nap egyik legérdekesebb ládája! Pont, amikor a műhely kapujánál voltunk, jött ki a műhelyből Fazekas úr, és kedvesen beinvitált minket a műhelyébe. Nagyon érdekes volt látni, egy ilyen, több generáció óta változatlanul működő fazekasműhelyt. Megtekinthettük az ősök munkáit, tárgyait, és a napjainkban készült műalkotásokat is!
Szerencsénk volt, mert az égető kemencék is pont üzemeltek, így azt is láthattuk működés közben.
Nekem nagyon tetszettek ezek a hagyományos, fekete kerámiák! Nem csilli-villi, mint a mázas kerámiák, de szerintem éppen ettől elegáns! Gyönyörű munkákat csodálhattunk meg!
A rejtés is fantasztikusan jó! Elég nehéz volt megtalálni a sok kiállított tárgy között azt, ami a ládát rejti, de Vili sas szemén nem lehetett kifogni!
Megtaláltuk Takival., köszönjük a rejtést!
Élmény volt a kiállítás, a műhely, a történet, Pistike legendája.
Mindig öröm hallgatni a szakmájuk iránt ennyire lelkes embereket.
köszönjük. [Geoládák v3.12.10]
Csipet_csapattal. Először a pótjelszó, azután a múzeum. Fantasztikus a kiállítás, a csúcs pedig Pistike története. (és persze maga Pistike) Köszönöm a rejtést.
N 47° 25,728' E 21° 10,025' 101 m [GCNADU+alternatív láda]
