Elhelyezés időpontja: 2018.10.16 15:09
Megjelenés időpontja: 2018.10.27 13:45
Utolsó lényeges változás: 2018.10.27 13:45
Utolsó változás: 2023.01.11 09:44
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: skiccpausz
Ládagazda: skiccpausz Nehézség / Terep: 2.0 / 5.0
Úthossz a kiindulóponttól: 4150 m
Megtalálások száma: 103 + 1 sikertelen + 5 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.4 megtalálás hetente
A láda a sziget keleti csúcsához közel egy enyhén susnyás, fás részen található. Egy hatalmas kétágú fa nyugati oldalán 11x8cm-es henger alakú ládát keress.
A ládába TravelBug NEM helyezhető.
NFC tag a ládán. Olvasd le a mobiloddal!
További infók az NFC technológiáról itt.
Megközelítése
A szigetet több irányból, mindenféle vízi járművel (kenu, kajak, SUP...stb) könnyen el lehet érni. Ezek közül most két lehetőséget osztok meg veletek.
Szobról, kölcsönzött kenuval, 4 km-es felfelé evezéssel érhető el a sziget.
Budapest irányából közelítve a szobi komp-pal tudtok átkelni a Dunán. Szobon van egy jó kenukölcsönző, a KENUMÁNIA . Kölcsönzés céljából hívjátok Marjai Attilát a +36 20 921 7866 telefonszámon.
Konditól függően, kb. 1-1,5h alatt lehet felevezni Szobról a Helemba-sziget keleti csücskéhez, ahol a láda is található.
A Helemba-sziget a Duna esztergomi szakaszán található, a város tulajdonában álló, 16,85 ha nagyságú, erdő művelési ágú sziget.
A sziget a Garamkövesd községhez tartozó Kovácspatak üdülőteleppel átellenben, Esztergom és Helemba között, Szamárhegytől északra, nagyjából a 1713 és a 1711-es folyamkilométer között fekszik . Kelet-nyugat irányba húzódik, hossza körülbelül 1,5 kilométer, szélessége 100-200 méter között változik. Körülbelül három kilométerrel a sziget fölött torkollik a Garam a Dunába, ami hordalékával zátonyszigeteket épített ki. Ezek közül legnagyobb a Helembai. Különleges geológiai adottságainak köszönhetően a sziget nagy része magas vízállás esetén sem kerül víz alá.
A sziget múltja
A sziget régészeti lelőhelyekben igen gazdag. Az ásatások során őskori földházak, középkori emlékek, egy kisebb Árpád-kori templom, a körülötte elterülő temető, egy érseki nyaraló alapjai, valamint a körülötte lévő gyümölcsöskert (valószínűleg barackos) nyomai kerültek elő. Első említése 1234-ből való "Halumbazyget" néven. II. Endre király ekkor rendelte el, hogy a Róbert érsek szigeten található házát kifosztók halállal lakoljanak. A kőből épült érseki ház volt az egyetlen épület a szigeten, ami túlélte a tatárjárást. Az Esztergomi szandzsák 1570-es adó-összeírása említi, mint a "Kis Érsek Sziget rétje a nagy szigettel és Helemba faluval szemben". 1599. október 5-én a Habsburg Birodalom és az Oszmán Birodalom megbízottai itt folytattak béketárgyalásokat, amik kölcsönös engedmények híján kudarcba fulladnak. A trianoni döntés előtt Hont vármegyéhez tartozott, de mivel a Duna sodorvonalától délre fekszik, Magyarország része maradt, Esztergomhoz került. Ez a határkijelölés Csehszlovákia és Magyarország között 1924. március 11-én volt.
Az ártéri erdővel körülölelt szigeten később félig-legálisan bérelhető nyaralók épültek, mígnem 2009 májusában az Esztergomi Önkormányzat felmondta a bérleti szerződéseket és lebontatta a nép nyári-lakjait. Ha valaki végig járja a szigetet azért látni fogja, hogy az ember jelenléte nem múlt el nyomtalanul a szigeten, még áll néhány kisebb-nagyobb nyaraló, valamint egy kőkereszt a sziget belsejében N 47° 49,235' E 18° 48,078' 101 m [GCLOST+Kőkereszt]. Régi telekhatárokat jelző táblák, lebontott stégek, egy-egy csónakot, valamint az árvíz által partra vetett bójákkal is lehet még találkozni. A rendszeres árvizek nyomai szürke sávként még ott száradnak a fák törzsén. Aki a vadszőlők és csalánok között próbál itt sétálni, nem is hinné, hogy egykor egyáltalán nem pusztították árvizek a szigetet és emberek élték itt nyugodt mindennapjaikat.
Itt található a Dunakanyar egyetlen gémtelepe. A telepen nagy számban szürke gémek és kárókatonák fészkelnek. Bizonyos években fészkel itt kabasólyom és jégmadár is.
Illetve a nyomok alapján őzek és szarvasok is látogatják a szigetet.
Megtaláltam! Ashmelia és fercsipeter társaságában keresgéltünk a környéken, a program a két GCZEBE és a GCLOST felkeresésére épült. Sanciman játékostárs jóvoltából sikerült bejutnunk a ládához, aki bevitt bennünket a motoros csónakjával. Ezúton is köszi a fuvart és az idegenvezetést! :)
15 kilométer evezés Esztergom-Szamárhegytől Dömösig: GCLOST, GCIptr, GCZEBE, GCPMAR. Végre "élesben" is kipróbáltam a felfújható kajakomat, vonattal mentem Esztergomba, onnan pár megálló Szamárhegy, ahol pár lépéssel már ott is voltam a vízparton, ahol kényelmesen fel tudtam fújni a hajót.
A ládától pár lépésre kötöttem ki, szerencsére hamar meglett. Elég komoly szaga volt a madarak termékének, szerencsére én nem kaptam belőle a fejemre. Köszi!
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v4.0.2]
Mivel a mostani hétvégére nem adódott semmi egyéb program, úgy döntöttem, evezek egyet, és begyűjtöm ezt a két szigetes ládát. Már régóta csak ezek hiányoznak a környéken, így tettem egy jó nagy, 30km-es evezős kört, és magamévá tettem mindkettőt!
Zebegényben béreltem a kajakot, és a GCZEBE láda begyűjtésé után eveztem fel ide. Szerencsére pont tökéletes idő volt az evezéshez. Felhős volt az ég, nem fújt a szél, és mivel még korán volt a motorcsónakos faszagyerekeknek, így viszonylag nyugisan eljutottam a szigetig. Két óra alatt letoltam a 8,4km-es távot folyásiránnyal szembe. Azt hittem, lassabb leszek, de örültem, hogy így még marad időm az Ipolyra is. Először a sziget bal oldalán akartam kikötni, de itt ugyanolyan iszapos part volt, amibe már a Zebegény-szigetnél is belefutottam, így áteveztem a másik oldalra, és egészen a sziget csúcsnál tettem le a kajakot, ahol sóderes volt a part. Nagyon tetszett a szigetcsúcs, mangrove erdőket idéző facsoportjai.
130 méterre volt a láda, így elindultam gyalog a sűrű növényzetben. A rejtekadó hatalmas fa tetején rengeteg kormorán, és egyéb madarak tanyáztak. A ricsajukat már messziről lehetett hallani. A jelenlétük megpecsételte a láda kinézetét is! Szó szerint! Minden csupa madárkaki mindenfelé. Nem vagyok finnyás, különösebben nem zavart a dolog. Azért azt nagyon remélem, hogy nem most fog majd jönni a szőnyegbombázás fentről. De nem tudtam ezen gondolkodni sokáig, mert miközben logoltam, megreccsent a közeli bokor, és kisétált belőle egy vaddisznó tőlem 4-5 méterre. Ő észre sem vett engem, de én azonnal megkentem Nutellával az alsógatyámat! Annyira beszartam, hogy még egy fotót sem készítettem róla, pedig ott volt nálam a fényképezőgép is, meg a telefon is.
Én a dombon álltam, ő egy kicsivel alattam, és keresgélte a táplálékot. Finoman el kezdtem hessegetős hangot adni, hogy észre vegyen. Rárivallani nem mertem, nehogy ijedtében rám támadjon. A finom zajkeltésemre észrevett, és gyorsan visszament a bozótosba. Természetben ennyire közel még soha nem kerültem nagyvadhoz! Meg is állt bennem az ütő! Figyeltem még egy darabig, hogy tényleg eltakarodott-e, és nincs-e másik delikvens is a közelben, majd ekkor már hangosan, elhordtam magam a helyszínről. Így utólag nagyon sajnálom, hogy nem fotóztam! Remek portré lett volna!
Miután visszaevickéltem a kajakhoz, magamhoz vettem némi energia utánpótlást, és mivel időm volt bőven, úgy döntöttem, megkerülöm a szigetet! Ez remek ötlet volt mindaddig, amíg a szigetcsúcs 150 m-es közelébe értem! Itt olyan erős volt az áramlás, hogy alig bírtam kievezni! Lehet, ha nagyobb ívben veszem a kanyart, könnyebb lett volna. Végül azért sikerült átküzdenem magam a csúcson, és elindultam vissza, az Ipoly felé. Most először volt, hogy pihenhettem egy kicsit, mert itt már folyásirányba hajóztam! Üdítő volt!
Az Ipolyon feleveztem az ipolydamásdi új hídig, ahol múlt héten átbicikliztünk. Nagyon tetszett az Ipoly! Még soha nem hajóztam rajta. A hídnál már elég rendesen folyt, de úgyis idáig akartam csak feljönni. Visszafelé sodortattam magam az árral, és csak nézelődtem! Ez volt a legkellemesebb része a mai napnak. Így összesen 30km-t eveztem, 15-öt folyásiránnyal szemben. Most itthon a logírás közben úgy érzem, leszakadnak a karjaim. Ez volt az idei év első vízi megmozdulása részemről. Kicsit túltoltam, de nagyon élveztem!
Térdsérülés miatt gyalogos kirándulás helyett kenuztunk. Reggel 9 óra után nem sokkal értünk Szobra, de a Kenumániásoknak már nem volt szabad kenujuk. Ajánlották, hogy a komp átkelőnél érdeklődjünk, mert ők is tartanak vízi járműveket. Éppen a 9:40-kor induló kompon ténykedtek, mikor az utolsó percben elcsíptem Őket. Megígérték, hogy mindjárt visszajönnek és keresünk egy kenut. Nagyon jót kaptunk, fa lapáttal. Az alacsony vízállásnak köszönhetően voltak szakaszok, ahol arra kellett leginkább vigyázni, hogy le ne érjen a lapát, nehogy megsérüljön. A "buli" kévéért kiszálltunk és húztuk, mint a szánkót. Kb. félúton kikötöttünk egy kis zátonyra strandolni. Egészen messzire be lehet gyalogolni, de a sodrás egyre félelmetesebb volt. A hideg víz jólesett, újult erővel indultunk a Helemba-szigetre. Először az északi oldalról a keresztet kerestem meg, majd a déli oldalról a ládát. Érdekes volt vizes fürdőruhában "erdőben" bóklászni. Elhagyott nyaralók, régi kőházak falmaradványai, hordók és egyéb lim-lomok is vannak a szigeten. Visszafelé megint meglátogattuk a kis szigetet. Én már kint álltam a parton, fényképeztem, mikor egy nagy hajó (Viking) közeledett. Anti hevesen mutogatott valamit a vízből, majd hátranézve látom, hogy a víz viszi a kenut. Rohantam utána, megállítottam, majd a következő percben a víz visszahúzódott és több méterre a köveken ott maradt a kenu. Meglepő élmény volt. Újabb lubickolás után még az Ipolyra is elmentünk, majd kb. ½ 5-kor kellemesen elfáradva visszavittük a hajót. Szuper nap volt.
Gondoltuk kihasználjuk a jó időt. Megnéztem az előrejelzést, a szerint este fog a vihar Esztergomhoz érni. Munka után 4 körül a helyszínen voltunk a felségemmel. Lelkesen felpumpáltuk a kajakot és nekivágtunk a nem nagy távnak. A nap szépen sütött. 10-15 perccel később mikor a sziget felénél jártunk és éppen áteveztünk, hirtelen lecsapott egy kisebb vihar. Nagyon erősen fújt a szél, jó rendesen el kezdett hullámozni a Duna, úgy éreztem magam mintha hullámvasúton ülnék. A ládához elmenni nem lett volna nehéz, de engem jobban aggasztott hogyan fogunk visszajutni oda ahol vízre szálltunk. Nem tudván mi várható, így inkább 3-400 méterre a ládától visszafordultunk és nagy nehezen visszaeveztünk a partra. Szenvedtünk egy sort, hogy evezve visszajussunk a kocsihoz, nem ment, így végül a parton kötélen húztam vissza a kajakot. Mire visszaértünk az autóhoz abbamaradt az eső és a szél is normalizálódott, de kedvünk már nem volt az újrázáshoz.
Családi event másnapján eveztünk egy kellemes 20 km-t a Duna ezen szakaszán, meglátogatva az időközben itt felgyülemlett ládákat.
Szobról indultunk, először bemelegítés gyanánt lecsorogtunk Zebegény mellé GCZEBE látogatásra, majd innen eveztünk fel a Helembai-szigethez. Kikötés után megkerestem a ládát, hamar előkerült, nagyon jó, árvízbiztos rejtés. :) Visszaérve kicsit még hajózgattunk a part mentén, itt-ott kikötöttünk, de nagyon nem mentünk be a bozóttal és szeméttel tarkított szigetbelsőbe. Inkább kikötöttünk a szigetcsúcson és fürödtünk egyet a meglepően meleg vízben.
Lefelé evezve olyan hamar visszaértünk, hogy maradt idő még a zátonyokon is ejtőzni és az Ipolyra is beevezni (már ameddig lehetett a kb. térdig érő vízben).
Eredetileg az Ipolyon terveztük a kenutúrát Ipolytölgyestől Szobig. Az alacsony vízállás miatt oda már ki sem adták a hajókat. Ajánlották helyette a Garamon való leevezést. Bevállaltuk és nem bántuk meg mert remekül sikerült kalandan volt részünk. Kéménd előtt lévő híd lábánál raktuk vízre a kenukat és Szobig eveztünk. Ráadásul útba esett a Helemba-sziget ahol ez a láda lapult. A sziget keleti csúcsán kötöttünk ki. Megpróbáltam gyalog megközelíteni a rejteket, de néhány méter után feladtam. Amig a többiek pihentek, hajóba szálltunk Marcival. Visszaeveztünk és sikerült kikötni a legjobb helyen. A környék valóban terítve van guanóval. A fa tetején tele kormoránnal. A földön még fiókákat is láttunk. A jelszó megnézése után siettünk vissza a kenuhoz. Tovább evezve kikötöttünk a másfél km-re lévő kavicsos zátonyon is a Duna közepén. Az Ipoly evezést egy évvel elhalasztottuk, amikor még hajózható lesz a vízszintje.
köszönöm a fáradozásodat! TFTC! Tát-ról jöttünk le Leányfaluig egyesületi csapatépítő vizitúra keretében. Útközben itt is megálltunk, csobbantunk, pihentünk. Klassz helyszín, (ár)vízbiztos láda, eltéveszthetetlen óriásfa, bár jócskán volt bozótharc. [Geoládák v3.12.10]
Nehezen, de meg lett a láda. A dagonyázós oldalon vaddisznóval találkoztunk (szerencsére mi még a vízben voltunk) A láda a túloldalról lett meg áttörve a növényzeten. :)
köszönjük a rejtést! [Geoládák v3.12.10]
A sziget feletti sarkantyútól eveztem át. A sziget végétől úgy 80 méterre kötöttem ki és rejtettem el a hajót. Onnan az északi oldalra átvágva, gyalogosan közelítetem meg a rejtést. (A déli oldal tiszta iszap és sok a kidőlt fa, az északi viszont kavicsos, és csodásan járható. De most alacsony - Nagymarosnál 6 cm - volt a vízállás.) Időnként be-benéztem a sziget belsejébe is, ahol ugyan senkivel sem találkoztam (csak valamilyen nagyvaddal a bozótosban) viszont láttam több, szépen karban tartott házikót is. Van, ahol villanypásztor is védi a kertet. Szóval legalább nyaranta nem csak azért nem lakatlan a szigeten, mert sok a lakat a kis kisebb viskókon, hanem egyértelműen vannak, akik hosszabb időt is ott töltenek. Köszi a rejtőnek, hogy megmutatta.
Egy hatnapos Duna-túra keretében megkeresett láda.
Dunasziget - Ercsi között, kb 220 folyamkilométert tettünk meg kenuval. 20 Dunaparti ládát kerestünk meg közben.
A lehető legközelebb kötöttünk ki, és indultam a ládáért. Már odafelé úgy éreztem magam mint Indiana Jones, de a láda helyszíne meg szinte ijesztő volt. Egy hatalmas kopár fa, körülötte minden fehér a guánótól, a bokrok, a fák. Fentről a madarak zajongása, és hullott a madárürülék, egy a vállamra is esett. Futottam be a fa alá. Gyorsan fotóztam a jelszót és futás ki a fa alól. Ettöl függetlenül tetszett a helyszín. A túra hátralévő részén csak úgy emlegettem, hogy "A koponyák szigete"
Köszönet a rejtésért!
Egy ösvény jól jött volna, kb. 60 métert mentünk a sűrűben, és elég sz.r volt :-) Zebegényből kajakoztunk fel a szigetig, a Duna csodálatos volt.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v3.11.1]
Szobról bérelt kenuval vágtunk neki a 4 km-es távolságnak erős keleti szél mellett, de zömmel szép, napos időben. Az erős hullámzásnak köszönhetően mind oda, mind visszaúton meg kellett dolgozni a haladásért, de így is hoztuk a másfél órás szintidőt. A sziget valóban érdekes világ. A csúcsnál már más túrázók sütögettek. A láda felé merészkedve kárókatona telepre ér a látogató, ami a fészkek felől folytonosan morajló kerregéssel, a fejem fölött köröző madarakkal, a fák között tojáshéjakkal, döglött fiókával, guanóréteggel járt együtt. A logolás után örültem, hogy magam mögött hagytam a madártanyát, és elhagyott, illetve nagyon is lakott bungalók sora következett, még mindig sűrű, fás terepen haladva. Végül a keresztig, és a mellette található romig evickéltem el, majd vissza a kenuhoz. Élmény volt a túra minden része, kikötés után a jutalom egy csavaros fagylalt. :)
2019 áprilisában már megpróbálkoztam, de nem volt kedvem dzsungelharchoz, így csak "Egyéb" logot írtam. Úgy véltem, hogy télen hozzáférhetőbb lesz, és így is volt! Gyönyörű, eleinte fagyos, majd melegebb időben, ragyogó napsütésben eveztem "léghajómmal" a basaharci rév sólyájától, bejárva a Törpe- és a Fogarasi-sziget melletti ágakat is. Kikötni nem volt egyszerű, de sikerült. Köszönöm a gyönyörű élményt!
2020.10.28 12:45
Immár hagyományos októbervégi kajakozás Szobról. Most a Zebegény-szigettel kezdtem (az új ládáért mentem, meg régi kedves táborhelyem), és onnan jöttem fel, végig friss szembeszélben. Megkerültem a Törpe-szigetet és a Helemba-szigetet is, és a kőkeresztnél kötöttem ki. Most hoztam metszőollót és fűrészt, hogy kiszabadítsam a keresztet a lián fogságából, de valaki(k) már elvégezték a munka nagyját. Ha már volt nálam szerszám, azért kicsit kertészkedtem én is.
Utána feleveztem az Ipolyon a Damásd-várig: néhol kemény sodrás volt, így visszafele gyorsan haladtam.
2019.10.22 14:45
Közel egy évvel a megtalálás után két mozgó láda apropóján újra a szigeten. Ugyanazzal a kék tengeri kajakkal, ismét gyönyörű időben.
Némi előzetes nyomozás után jó helyen kötöttem ki, és hamar megtaláltam a több helyen emlegetett, de eddig a növényzetben mindenki elől elbújó kőkeresztet.
Régóta szemeztem ezzel a ládával. Itt dolgoztunk Szobon így végre sikerült begyűjteni munka után. Nagyon vadregényes hely. Vaddisznók is látogathatják a szigetet, mindenhol túrások voltak. :) Köszi a rejtést!
Felfújhatós kajakkal közelítettük meg a szigetet a Búbánat-völgy felől Pista barátommal. Nagy okosan a papucs a kocsiban maradt, így a parttól a ládáig mezitlábas menet volt.
Köszönjük a rejtést, nagy élmény volt ez a találat, amit még fokoztunk is egy kis úszkálással a Dunában.
Én lennék az a kessertárs:)
Van egy misztikuma egy lakatlan szigetnek; aztán odajutni kajakkal is nagyon izgalmas volt, a hely maga meg lenyűgöző, bár a sok szúnyog gyorsan kikergetett minket a susnyásból.
Köszi a rejtést, nagyon izgalmas kaland lett:)
LefüLELVE :-)
És nem is akárhogy: Szobról kajakkal támadtunk egy kedves kessertárs-barátnő-vitorlástársammal, aki a helyi kempingben nyaralt és elcsalt engem is egy kis vizisportolásra. Szinte napra pontosan 15 évvel ezelőtt száltunk először együtt vízre az Adrián :-)
A jó társasághoz remek időjárás is társult, így igazi ajándék volt ez a nap a gyönyörű környezetben, és a láda, valamint a finom hekk volt a bónusz.
Köszi a rejtést
Megtaláltam, köszönöm a rejtést!
évek óta nem használtuk a kenut, a het elejen kb 6 év szennyét pucoltam le róla, ez a geoláda kicsit ösztönzött:)) köszönöm! Vikivel[Geoládák v3.3.2]
Esztergomból indultunk 3 db 20-as sárkányhajóval BKV-vadlibák, Tataiak és Dunakesziek. Ez a sziget az 55 km-es mai távunknak nem volt a fénypontja, hiszen normálisan nem lehetett kikötni, kidőlt fákon és liánokon keresztül kellett megközelíteni, az iszap meg le akarta húzni a vizicipőnket. A Helemba szigettől lentebb egy kavicságyon kikötve mostuk le a helembai iszapot. Egy fantasztikus evezős napunk volt, amihez ez a sziget most nem járult hozzá és nem bűvölt el.
Én a "parton" maradtam, nagyfiú ment be, kissé ingerülten és kotúsan jött vissza. Szerencsére a szabad strand vize jól jött. Köszi szépen a lehetőséget.
GCIptr után kajakoztunk el a szigetre. Kissé szokatlan és ijesztő volt a Duna közepén evezni, most volt először ebben részem. A sziget története érdekes, mi is rengeteg vadnyomat láttunk. A hangok mintha a trópusokon lennénk! Először a ládához közeli csúcstól próbáltuk megközelíteni, de nagyon sűrű volt az aljnövényzet. Aztán a déli part mentén próbálkoztunk, de ott sem volt sokkal kedvezőbb. A harmadik próbálkozásnál úgy döntöttem, hogy engem semmi nem tarthat vissza, így az "Isz-Lak" házikónál sikerült partra szállni, rögtön el is merültem bokáig az iszapban. Szomorú látvány volt: mindenfelé szemét! A kisebb, lábasok, üvegek és műanyag dolgok mellett hűtő és régi gáztűzhely, pala is szanaszét hever. Pár méter csalánon kellett így átverekednem, a sziget belsejében már sokkal könnyebben lehet haladni. A ládához érve aggódva konstatáltam, hogy pont annak a fának a tövében van, aminek a tetején népes kárókatona-család él, így a környéket teljesen belepte a fehér ürülékük.
Újra kajakba segítettek a többiek és úgy döntöttünk, hogy megkerüljük a szigetet. Kemény menet volt! A túlsó csúcsa körül baromi nagy a sodrás, már kínunkban röhögtünk, hogy csak evezünk, de nem haladunk. Aztán jött a jól megérdemelt jutalom: visszafelé kényelmesen csorogtunk Szob felé (igaz egyszer ki kellett merni a vizet a kajakokból, mert oldalról kaptunk nagyobb hullámokat) és a büfében a megérdemelt lőre és gyros, hamburger.
Szobról kenuval közelítve. Pár méterrel feljebb kötöttünk ki mint ahogy ideális lett volna, ám így sikerült a bokáig érő iszapban kigázolni a partra.
Keressétek a guanós fát, ill. a környékét! :-) [g:hu 1.6.2y]
A D-nap avagy a partraszállás!
Picit szomorkás időben meghódítottuk a szigetet, ami nem is volt annyira lakatlan mint gondoltuk:)
A Természetvédelmi Hobónál már csak a láda helye volt fúrcsább, hát nem is értem igazán miért pont egy ilyen tele s.art helyre kellet rejteni.Lehet ez is a kihívás része fene tudja, mindenesetre megcsináltuk, mindannyian. Csak ajánlani tudom ha ezt megszerzed jöhet a napalm is, kemény leszel mint a leves:)
Jó kis csapat verődött össze az átkelésre, lett is némi tolakodás ki melyik körben is mennyen...
Fájó szívvel, de gyorsan visszaemigráltunk a vízen, azóta is azon tépelődöm, miért nem sajátította még ki magának valaki, multigazdag szorgos polgár saját felhasználásra a szigetet. De hát ami késik az nem...
Ezúton is köszönet Mariannak a szervezésért (boldog második szülinapot)!
és a Kapitányúrnak, hogy volt szíves ránk áldozni a napját!
Köszi a rejtést!
Az első motorcsónakos megközelítésnek Mariann egy sajnálatos esemény miatt nem tudott részese lenni. Lehetőségeinkhez képest egy picit már akkor is segítettük Mariannt, ami tudom nagyon jól jött neki akkor.
Már akkor megfordult a fejemben, hogy vele külön el kellene jönni. Ez ma történetesen pontosan így történt, igaz ehhez a túlbuzgó házfoglaló arrogáns fellépése is kellett, aki ránk próbált ijeszteni...
Mire átértünk a remete már eltűnt a színről, a háza kívülről két lakattal le is volt zárva. Láttam viszont a múlt ősszel mások által említett két vaddisznót!
Azóta a remete volt szomszédjától azt is megtudtam, hogy a Riss testvérek közül a mogorvábbal találkoztunk. Nem kell tőle tartani, Helemba összes használójához hasonlóan az ő használati jogát is megszüntette az önkormányzat. Emiatt frusztrált, ha valaki a szigetére lép...
Ez alkalommal a szervezést átadtam Mariannak, én csak a kormányosi teendőmre szerettem volna koncentrálni. Persze az élet - szerencsére - közbeszólt, és az időjárás miatt az elhalasztott időpontban (tervezett esőnap) indultunk, amikor Vanda lányom is velem volt. Az utolsó pillanatban csatlakozott hozzánk Enett, a barátnője is. A hajóknak általában legénysége szokott lenni, ezúttal ők a leánysága lettek. Láthatóan élvezték a hajózást és köszönöm nekik a hasznos segítséget a kikötések alkalmával!
Második alkalommal járok a szigeten. Ugyanaz a sziget, mégis teljesen másként néz ki, mint előző ősszel. Először is a vízállás a szigetet és a Duna partot is átrendezte. A korábban bevált kikötőhely, a kényelmesen használható stég a vízből egyenesen a dzsungelbe vezetett. Nagyon hamar rájöttünk, hogy ez nem lesz jó a ki-beszállásokra.
Másodszor a vegetáció és a madárürülék miatt a terep még a partra érkezés után is legalább 3-as, vagy 4-es nehézségű.
Ráadásul a napszemüvegemet is lekotorta egy kifeszített tartókábel a fejemről. Egyből elsüllyedt :(
Az időjárás változatosságára egyébként mi sem jellemzőbb, hogy volt rajtam aláöltözet, technikai felső, pulcsi és esőkabát is. A nap végére viszont picit megpirult a kezem és az arcom.
Mivel jópáran visszajárnak a szigetre, akad pár kikötésre alkalmas hely. Mi azt választottuk, ami a ládához közelebb van. Emlékeztem erre a stégre az őszi túráról, a parton sétálva száraz lábbal el tudtam menni mellette. Most gond nélkül ki tudtunk kötni, legalább 1,5 méterrel magasabb volt a víz.
Sajnos a remete kaland miatt egyel több oda-vissza utat kellett tennem, így a parton maradt játékosoknak sajnos várniuk kellett. Ekkor volt egy kisebb eső, ami gondolom nem tett jót a morálnak. Sajnálom, hogy valaki feladta a várakozást, de megértem.
Akik maradtak, jól jártak, mivel kiderült az idő és így eseménymentesen végrehajtottam a feladatot.
Köszönöm, hogy megbíztatok bennem, remélem jól éreztétek magatokat!
Köszönöm a szervezést, jó kaland volt.
Utána JPPJ-ékkel még megkerestük a Hideglelős kereszt meg a Rókaszikla ládákat.
( A kép a Helemba sziget a Hideglelős kereszt felől nézve)
Megtaláltuk. :-)
Köszönet a szervezésért és a járműért ami eljuttatott a szigetre. Jó sokan összejöttünk ma ennek a ládának a felkeresésére. A rejtésnél a sok kormorán azért megkezdte természet pusztító tevékenységét. Javasolt a láda kiemeléséhez egy gumikesztyű, és egy gázálarc.
Mi már nem találkoztunk a sziget lakójával, csak a kajibáit láttuk.
Köszönjük a lehetőséget! [iGC] [wapon beküldött szöveg]
Kicsit bánatos időben kezdődött a kirándulás, de a végére gyönyörű napsütés lett. Remek társaság, számomra meglepő létszámban gyűlt össze. 5-7 ember ment át a szigetre Peterpannal. A sziget nem volt lakatlan, az ott lakó ember nemtetszését nyilvánította, de mire mi átértünk, már nem találkoztunk vele. Köszönjük Stmesternek a szervezést Peterpannak pedig a hajót! Igazán tartalmas délelőtt volt, köszi érte!!!
Megtaláltam végre, nagy élmény volt. Köszönöm Peterpannak, hogy mégis eljutottam a túloldalra.
32-en vártunk reggel a csónakra, de végül ketten feladták a várakozást, mert egyszerre csak 5-6 embert tudott átvinni Peterpan. Így hiába kezdtünk 9-kor, az utolsó fuvar délben indult. Nehéz volt megmagyarázni a gyerekeknek, hogy miért kell olyan sokat várni a " csónakázásra". A tanulság a következő szervezéshez, hogy max. 20 ember vegyen részt rajta szerintem. Mivel a Duna vízállása változó, ezért nem lehet előre tudni, hogy hol lesz a második körnek a beszállási pont. Így kiszámíthatatlan, hogy mennyi időbe telik az oda-vissza út.
A mai napon stmester második születésnapján egy nagyszerű rendezvény során megtaláltuk ezt a ládát. Mivel már nincs meg a kielboat-om és se kajakozni se kenuzni nem szeretek, maradt a motorcsónakozás. Peterpan nagylelkűen beleegyezett, hogy hozza és vezeti a csónakot. Sokan csatlakoztak hozzánk és egy nagyszerű esemény lett belőle. Köszönöm stmesternek a szervezést, Peterpan-nak a csónakot és a vezetést és az időjárás felelősnek, hogy nem igazán esett és a végén még a nap is kisütött. :)
A ládaoldal képeit nézegetve nem a legjobb időpontot választottuk a szigetlátogatáshoz, a magas vízállás miatt a laposabb partszakaszok most víz alatt voltak. A ládát a fák között egy házikó kerítését kikerülve próbáltuk megközelíteni, az aljnövényzettel nem volt probléma, de egy a szigeten lakó, magát természetvédőnek nevező "úriember" állta az utunk. Próbáltuk beszélni vele, de nem nagyon érdekelte amit mondtunk, mindenáron elakart kergetni minket. Végül csak visszavonult a kunyhójába, mi meg tovább mentünk. A láda fölött több kárókatona fészek is van a környezete vastagon madárürülékes. Visszaúton vaddisznókat is látunk. Kösz a rejtést és köszönjük stmesternek a szervezést, peterpannak pedig a hajóztatást.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v2.2.5]
Köszönöm a szervezést, Peterpannak a csónakozást. Izgalmas volt a túra mert a lakatlan szigeten remetébe botlottunk. Fenyegetett mindennel de végül elvonult a barlangjába. A láda rendben meglett, bár a sziget legeslegeslegmadárszarosabb részére került. Esernyő javasolt a kereséshez mert folyamatosan várható fentről az " áldás". Visszafelé még két kergetőző vaddisznó is felbukkant.
Köszönöm a rejtést!
Idén újrakezdtem a vízi túrázást, felfújható kajakkal. Esztergomba utaztam vonaton, onnan eveztem Nagymarosig, útba ejtve a Helembai-szigetet. A dzsungel láttán lemondtam a láda megkereséséről, de örülök, hogy ott jártam és a rejtés jóvoltából megismertem a helyet - köszönöm Skiccpausz! A végén megint vonattal jöttem haza. Nagyszerű túra volt!
"Tudom, h nincs szezonja, de a GCLOST megtalálása MOST egy kis extra látványossággal is járhat.
Zátonyra futott egy hajó a Duna esztergomi szakaszán" (gc fórum (77778))
Kedves skiccpausz! Szerintem pedig szezonja van. Az uszály most van itt... :-)
Voltam már 5-ös nehézségű ládánál barlangban, és ereszkedtem/másztam kötélen is ugyanilyen ládákhoz. Amikor tavasszal kitaláltam és ősszel megvalósítottam a kisgéphajó vezetői engedélyemet, nem gondoltam, hogy ennek is hasznát veszem hamarosan.
Jó érzés volt, tervezgetni, utána járni a mai eseményünknek. Ilyen élményekért érdemes játszani.
Köszönöm mindenkinek hogy eljött!
Sajnos Mariann balesete miatt nem tudott velünk jönni, reméljük nincs komoly baja és hamar felépül!
Köszönjük Peterpannak a szervezést és a motorcsónakos átkelés lehetőségét! Sokan gyűltünk össze ezen a szombat reggelen, öröm volt látni a sok kessert!
Köszönjük az élményt. Bővebben később. Marika és Imre
Ps: Fantasztikus helyszín, tökéletes szervezés. Minden adott volt, hogy jól érezzük magunkat. Új ismerősökre tettünk szert. Igazi buli volt. Köszönet a rejtőnek a láda kihelyezéséhez és Peterpannak a remek szervezésért. Mester munka volt.
Nem vagyunk már fiatalok, de ilyen előkészítés mellett mindig készen állunk az ilyen ládák megkeresésére. Gratulálunk mindenkinek,aki ehhez az élményhez hozzásegített bennünket.
Reméljük, hogy Mester Mariann (stmester) gyorsan felépül. Mielőbbi gyógyulást kívánunk neki.
Ps-2. Ez jó mulatság, férfi munka volt.
Népes csapattal Peterpan szervezésében motorcsónakkal. Köszönet Peterpannak a szervezésért, meg a motorcsónak vezetésért. Mikor reggel megérkeztünk a megbeszélt helyre nem volt túl meleg és a nagy szél szépen korbácsolta a hullámokat.:-) Remek móka volt a motorcsónakos ládázás, ilyenbe eddig még nem volt részem.
Élmény volt a lakatlan szigetre eljutni, a szemerkélő eső és a szél sem vette el a kedvünket. A sziget belseje érintetlenül, elvadult aljnövényzettel, egy-két rég nem használt, omladozó kalyibákkal és sajnos sok szeméttel van tele. Éppen logoltunk a ládát rejtő fánál, amikor tőlünk 10 m-re ott termett egy vaddisznó család. Kölcsönös földbegyökerezés után, pár perc múlva visszafordultak. Amikor visszamentünk a csónakkal a túlpartra, egy váratlan, élménynek nem igazán mondható dolog történt velem. A szintén elvadult aljnövényzet alatt sikerült az avar alatt lapuló fadarabra úgy rálépni, hogy az megbillent, a másik lábam beleakadt és az összes 54 kilómmal a bal csuklómmal támasztottam meg magam. Nagy fájdalmat éreztem, de a gcolaj ládájához még elmentünk, bementem a barlangba is, mert most itt volt a nagy lehetőség. Két óra múlva már gipsz volt a kezemen, ugyanis eltört a bal csuklóm. Most egy darabig fel vagyok mentve a komolyabb túrázások alól, de kárpótol a két 5-ös terep nehézségű ládához való eljutás. Csak azért írtam le, hogy aki itt köt ki, legyen nagyon óvatos a keresztben fekvő ágakkal. Nagy köszönet Peterpannak, hogy megszervezte ezt a remek túrát és köszönet a rejtőnek a rejtésért.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v2.2.5]
Köszönöm Péternek a szervezést és a fuvarozást.
Néhányszor szépen átvágtunk a hullámokon, öröm volt a hidegzuhany. Szerencsére csak derékig lettem vizes.
TFTC! [Geoládák v2.2.4]
A cudar hidegben kalandos találat egy igazi elhagyatott helyen.
Jó néhányan összegyűltünk itt, talán még rekordot is döntöttünk - ki tudja, ennyien egyszerre ezen a szigeten még sosem voltak:)
Nagy köszönet peterpan szervezéséért és a kőkemény melóért, amit végrehajtott, hogy mindenki át és visszajusson illetve a rejtőnek is gratula egy újabb izgalmas láda megvalósításáért!
Nem mindennap kaland peterpan szervezésében és vezetésében.
Mára csak valami laza programot terveztünk, így a GeoVándor helyett ezt választottuk.
Reggel kelés, utazás, találka. Majd amikor a metsző szélben beszálltam a lélekvesztő kis hajónkba, elgondolkodtam, hogy kell-e ez nekem... Nem szeretem, ha mozog alattam a "talaj". Persze ChefBogi rávágta, hogy "kell!", így nem maradt más. :D
A szigetre az első körben értünk át, és fedeztük fel a hely valódi elhagyatottságát. Mintha évek óta nem járt volna itt senki.
Közben szép sorban érkeztek a többiek, lassan megtöltöttük a szigetet meg a logbook-ba is érkeztek a bejegyzések.
Miután mindenki bevéste a nevét a füzetbe, készült egy csoportkép, majd megkezdődött a visszafuvarozás.
Szuper kaland volt!
Köszi
Ps: stmesternek és Libertynek is jobbulást, gyors gyógyulást kívánok!
Az evezéshez nekem kicsit hideg már a víz. Találtam lehetőséget motorcsónakos megközelítésre Esztergomi indulással. Ehhez keresek további jelentkezőket.
Benzinpénzt kell csak összedobni. A kormányosnak járó hínárpálinka ára megúszható: én leszek a kormányos és nem iszom hínárpálinkát :)
Emailben jelezd nekem, ha szeretnél velünk tartani!
Végre valaki rámozdult, már attól féltem, hogy szégyen szemre nekem kell (újra) kimennem, hogy ne legyen megtalálatlan ez a remek láda! ;-)
Helyszíni moderáció: 2018.10.20 13:08
Egy csodás őszi nap és mára egy jó kis extra programot terveztem, melyhez Zsuzsi is csatlakozott. Múlt vasárnap jártam itt a GCOLAJ láda miatt Bal3-mal és elhatároztam, hogy evezek egyet a Garamon (torkolat) és a Dunán és megnézem a Helemba szigetet is. No meg nagyon rég' jártam a Burdán is (Helemba-hegység), utoljára pontosan sprokkal 2005.01.22-én :-) Valamivel dél előtt tettem a SUP deszkát a folyóra a Garamkövesdi híd mellett. 11 fok volt, de egy pillanatig sem fáztam (a 3mm-es neoprén ruha tette a dolgát). Eleinte picit ködös, párás volt az idő, de a 9 kilométeres kis vizi túra végére csodásan tisztult és egyre több értelmet nyert a Burda tanösvény bejárása Zsuzsival. A Garam is alacsony volt most, kb. 10-80 cm-ig változott a mélysége, volt ahol leért a deszka :) pedig annak a merülése pár centi lehet. Kenuval most bajban lettem volna... Néhol kicsit vadvizes életérzés volt, amikor megiramodott a folyó és kis zugószerű részek alakultak ki. Csodás volt itt lenni. A torkolaton kiérve a Dunára szintén nem mindennapi látvány fogadott: a Dunát ilyen alacsonyan talán még nem is láttam (Esztergomnál éppen 0 cm (!)). A víz kristálytiszta volt, szinte mindenütt láttam a kavicsos medret. Szépen csorogtam lefelé és gyönyörködtem a Burda őszi szineiben, tudva, hogy pár óra múlva odafent fogok sétálni. A Helemba szigetet a déli oldalon kerültem. Kicsit kikötöttem, ládáztam, fotóztam és a keleti szigetcsúcsot érintve áteveztem a szlovák oldalra (a Kék Hal étteremnél értem partot). Zsuzsi itt várt rám. Gyors átöltözést követően egy remek kései ebédet fogyasztottunk el az étteremben. Aki erre jár, annak jó szívvel ajánlom: kultúrált, normális árak, gyors és nagyon udvarias kiszolgálás, nem utolsó sorban pedig: remek ételek. Aki nem az otthonról hozott kolbászos szendvicset szeretné elmajszolni, az értékelni fogja.
Dolgunk végeztével Garamkövesden parkolva indultunk el a P- jelzésen, mely szépen kellemesen és kíméletesen emelkedik. Gyönyörű, őszi séta volt. Zsuzsinak mutattam újat. A kilátások fantasztikusak, a bazilika sejtelmesen látszott a párás levegőben. Kiváló és élményekben gazdag őszi nap volt, sose rosszabbat!
Ahogy a moderáció alatt is írtam: ez egy remek, hiánypótló és kalandos láda, hálás köszönet érte. Jövök még!
26 km kajakozás egy szép, kölcsönzött, egyszemélyes tengeri kajakkal hihetetlenül meleg, nyárias időben.
Amikor szombat este hazaérve megláttam az új ládát, tudtam, hogy még az idő elromlása előtt jönnöm kell! A 70-es és 80-as években sokszor eveztünk (kielboattal) és kajakoztunk erre. Akkoriban határvizi engedély kellett, amivel elvben csak 50 méterre lehetett eltávolodni a magyar parttól, de itt a sodorvonal a sziget északi oldalán megy, így lefelé mi is arra jöttünk, és általában ki is kötöttünk a kavicsos északi parton.
Van egy saját NDK-gyártmányú összerakható kajakom (2-személyes Puch), amivel sok ezer km-t mentem, de már több mint 30 éves, és régen raktam össze utoljára, így most nem akartam vele kísérletezni. Így már szombat este írtam a rejtő által javasolt kenukölcsönzőnek. A hajókat már elrakták, így Attila végül csak ma de. fél 11-re tudott nekem hajót adni. A szobi révnél találkoztunk, és egy szép, kék, egyszemélyes tengeri kajakot választottam. Némi készülődés után pont 11-kor indultam.
Bár ilyen kajakban még sose ültem, de a sok ezer km kajakozás után az első pillanattól jól éreztem magam benne. Nagyon szeretem, ha van lábkormány: így sokkal finomabban lehet követni a partot. Hihetetlenül alacsony a víz, szinte a Duna közepéig benyúlnak a sóderpadok pár centivel a vízfelszín alatt. Életemben először a szlovák oldalon eveztem, és csak a szigetnél vágtam át a fősodron.
45 perc alatt értem fel a Helemba-sziget keleti végéhez, ahol a védett oldalon, közvetlenüll a spiccnél, a sóderen kötöttem ki. Innen csak 150 méter séta a láda, amit azonnal megtaláltam. Annyira élveztem a kajakozást, hogy egy pillanatig se zavart a P1-ről való lecsúszásom. (Az ajándék sörről, amiről szintén lemaradtam, ott még nem tudtam.) Egyszerűen örültem, hogy itt lehetek. Gyönyörű napsütés, őszi színek, rengeteg madár (kacsák, kormoránok, gémek, kócsagok, vadludak, hattyúk, sirályok), és a szeretett Duna.
Vétek lett volna innen visszafordulni! A sziget déli, szinte sodrásmentes oldalán mentem tovább felfele. Persze ennek is megvan a böjtje: a sziget végénél a sarkantyú mögött bezúduló vizen kellett felevezni, hogy aztán átvághassak újra a szlovák oldalra. A Garam-torkolat szigeti ágai ki voltak száradva, a főágat is alig lehetett megtalálni a zátonyok között. Pedig sokszor néztük régen vágyakozva, de akkoriban tilos volt átkelni a Dunán.
A nagyon alacsony dunai vízállás miatt semmi visszaduzzasztás nem volt a Garamban, azonnal nagyon sekély és gyors vízben találtam magam, amiben nem könnyű evezni. A sok rábai kajakozásnak köszönhetően azonban ismerem az ilyen szelíd "vadvizek" természetét, és így egészen a garamkövesdi műút hídjáig feljutottam.
Lefelé élveztem a sóderágyon felgyorsuló, kis tarjos hullámokat vető vizet, kikerültem a víz fodrozódásából észrevehető víz alatti akadályokat. Hamar visszaértem a Dunára.
Máskor innen akár csorogni is lehetne. Most azonban a szinte viharos (de nagyon meleg!) keleti szélnek köszönhetően a Duna közepén (lefelé a sodorvonalon jó menni!) közel félméteres tarajos hullámok jöttek pont szembe, így csorgásról szó se lehetett. Evezni kellett, részben, hogy haladjak, de főleg azért, hogy irányban tudjam tartani a hajót.
Jól vizsgázott a tengeri kajak! A beülőt nem védte spriccdeck, de a hajó így is teljesen biztonságos volt. Az orron és a faron átcsaptak a hullámok, de én száraz maradtam. (A hajó végig teljesen stabil volt: egy túrakajakkal nyílt vizen, tehát ha nem ütközik az ember a víz alatt valamibe, nem lehet beborulni.)
Most a sziget északi oldalán mentem végig, aztán kicsit kikötöttem az alatta lévő sóderzátony alján. (A másik végén legalább 200 vadlúd pihent, őket nem akartam zavarni.) Ez egy még LOSTabb hely. :-)
Innen már látszott a szobi rév, de előtte még beeveztem az Ipolyba: csak a vasúti hídig, mert már csak erre volt idő, és utána a víz is nagyon sekély már. Majd' 60 évesen ide is eljutottam! Éljen Schengen!
Épp felraktam a hajót a délelőtt otthagyott trélerre, amikor megérkezett Attila is. Kicsit még beszélgettünk: biztos hogy jövök még az Ipolyra és a Garamra velük.
Végezetül: a rejtőnek nagy-nagy köszönet ezért a ládáért!