Két pontos mini-multi. Első pont: jelszó első fele felírva a fedett váróban. Második pont: láda a jelszó végével. (közeli villanyoszlopra is felírtuk, beton részre karcolva) TB mehet! A ládába TravelBug, Geocoin helyezhető! Ha még nem tudod, ezek micsodák, feltétlenül olvasd el ezt a leírást! Ládatörténet:
A ládát eredeti rejtője megszűnt állapotra állította, és a leírást, fotókat törölte :o(
A helyet előzetesen jól szemügyre vettük, és bemutatásra érdemesnek találtuk. Ezért döntöttünk a csésze megmentése mellett. A ládát 2008.09.02-án örökbe fogadtuk. Picit átalakítottuk, és persze új web is kerekedett hozzá. Ezzel reményeinknek megfelelően, némi moderátori segítséggel, sikeresen visszahozhattuk megszűnt állapotából :o) Okozzon sok örömet, élményt, kalandot nektek is!
A helyről:
"Van egy kis sziget a Dunán, Ráckeve közelében. A neve Angyali-sziget, talán nem véletlenül. A látvány és az érzés, amely a szigetre lépőt az alig múlt század közepén fogadta, felejthetetlen volt." (Hemző Károly)
Angyali-sziget a neve ennek a Ráckevei (Soroksári) Duna ágban fekvő, festői kis szigetnek, és valóban angyali hely. Nyugalmának titka, hogy csak a vízről lehet megközelíteni, lakói leginkább öreg ladikjaikon, evezőiket csendesen merítgetve közlekednek.
Hát igen. Ez az a hely, ahol talán megállt picit az idő. Nincsenek autók, motorok, rohanás. Van viszont béke és nyugalom. Sajnos itt-ott kicsit szemetes is, de kérlek, ne ez alapján ítéld meg. Nem szeretnénk túl sokat sem írni, ezért kérlek: színesítsétek írásaitokkal és képeitekkel ti is a ládika oldalát!
A rejtésről:
1. pont jelszó első fele felírva a komp nyitott várójában N 47° 11,084' E 18° 57,030' 102 m [GCANGY-1]
(4betű)
2. pont láda a füzettel, ajándékkal, és a jelszó végével N 47° 11,722' E 18° 57,326' 102 m [GCANGY-2]
(5betű) (egy közegéből kiemelt jármű alatt keresd)
Alternatívaként a 2. jelszórészletet a legközelebbi villanyoszlopra is felírtuk.
A felkeresés sorrendje tetszőleges.
A pontok között sétálhatsz a szigeten gyalog az apró utcácskákon, vagy akár csónakázva is becserkészheted.
Ezzel a rejtéssel az volt a célunk, hogy egy nem mindennapi módon megközelíthető helyen sétálj egy picit, és érezd meg a hely egyedülálló hangulatát.
Megközelítés:
Csak a vízen keresztül csónakkal, vagy télen a jégen át! (Ez utóbbit, csak óvatosan és megfontoltan tegyétek!)
Számtalan kiindulási pont és megoldás lehetséges :o)
A legegyszerűbben, a melegebb hónapokban innen: N 47° 11,102' E 18° 56,888' 103 m [GCANGY+parkoló] innen a révész bácsi segítségével, tovább pedig gyalog. A komp elég laza menetrenddel bír (utolsó fotó).
Megvagy láda, köszi a lehetőséget :-)
Egy nem mindennapi hajós ládázás napot töltöttünk együtt tüneményes emberekkel. Köszi a szervezést Judith és a különleges élményt Dzsozy :-)
Hajóval kötöttünk ki a második pontnál, volt némi bizonytalanság, mert a várt rejteket nem találtuk... de végül sikerrel jártunk. Az első ponra is hajóval mentünk, így a séta most elmaradt. Egyébként szuper a hely ;-)
Dzsozy&Marcsi&Lajos&Judith&Feri [Geoládák v4.2.6]
Nagyon klassz hajós ládázás keretében megtaláltuk.
Köszönjük a lehetőséget Dzsozynak, a szervezést Judithnak, az utazást DFRI-nek, és a csodálatos élményt mindnyájótoknak!
Megtaláltuk, köszönjük a rejtést!
Nagyon szép a környezet. Babakocsival is teljesíthető. Sajnos a láda tűz miatt megsemmisült és még nem lett pótolva. Az első helyen megtalálható mind a két jelszó egymás mellé felvésve. Ettől függetlenül érdemes bejárni a környéket. [Geoládák v4.2.4]
Igazi bejgliégetős napos idős evezés Zsuval, Mikulással, Radpeterrel, Mirával, Gáborral és Totival, valamint Gumotex Thaya flottánkkal.
Nagyon szép kört tudtunk menni a Balabán-,
Angyali- és a Senki-szigetek érintésével. A Balabán-sziget sajnos nem volt végig járható a vízsszint leeresztése miatt, mert nagyon iszapos és alacsony volt.
A rejtésről: a villanypóznára felírt jelszórészlet szinte alig olvasható, elfelejtettünk filcet vinni, hogy megjavítsuk.
A rév váró nagyon tetszett, köszönjük hogy megosztottad velünk.
Évi ♡ Toti
Mehettünk volna a révvel is, de az Apró sziget miatt nálunk volt a felfújható kajak, amit itt is beélesítettünk. Mindkét ponton nehezen olvasható bekarcolt betűket találtunk csak jelszóhordozónak, de aztán összeállt egy értelmes szó. Az Atlétikai Világbajnokság 7. napján jöttünk ide és külön öröm volt találkozni a VB kabalafigurájának, Youhuu-nak az eredetijével, egy rackajuhhal.
Korábbi években már kétszer is jártam erre, de nem tudtam átjutni a szigetre.
Most biztosra mentem és kajakkal jöttem, így sikerült levadászni, kis segítséggel.
Tetszik ez a sziget.
Köszönet a rejtésért!
Megtaláltuk, köszönjük a rejtést! (és a segítséget)
Jó kis vadregényes séta volt, az emberek barátságosak, mindenki köszön.
A "révész" valóban ötletszerűen jön, de végül felhívtuk és pár perc múlva ott volt. [Geoládák v3.12.10]
Sokat kenuztunk már a lagúnában, de most először sétáltunk a szigeten! Köszönjük az élményt!
Köszi a rejtő segítségét, mert az 1.jelszónak és a ládának nyoma veszett.
Megtaláltuk, köszönjük a rejtést!
A sziget valóban angyali, a csend és a nyugalom szigete. A multi első pontjánál, valószínűleg a "kutyák" egyébként dicséretes ténykedésének köszönhetően, a rév nyitott várója átalkult, aminek aztán a belső oldalon található jelszó is "áldozatul" esett. Köszönjük a rejtő a megértő segítségét. A 2. ponton az a bizonyos vízi jármű már a múlté, de a jelzett helyen a pótjelszó könnyen megtaláható. [Geoládák v3.12.10]
Megtaláltam, köszönöm a rejtést, egy igazán egyedi hely ez!
Mintha az ember 100 évet vissza menne az időben! Nincsenek emberek, autók, utak, internet, gáz, stb... Ha kell egy csavar, vagy kenyér csónakba kell szállni.
Misztikus és egyben félelmetes, hogy a mai világban vannak ilyen elszigetelt helyek, és ha jól körülnézünk, még állandó lakossal is lehet találkozni, akik itt teljes önfertartó életet étnek elszakadva a "civilizációtól". Nagy élmégy volt a Benszülőtt Szabó testvérekkel beszélgetni.
Akinek nincs hajója, mint nekem, ajámlom a RÉV-et, érmedes felhívni, bármikor indul +500Ft-ért, pár perc az út, a fotón a működő, aktuális 70-es mobil szám!
A jelszók is rendben vannak, pontosak a koordináták.
Az első a szigeten a Rév váró belső falán.
A második fel van vésve egy beton tárgyra, illetve a kajakos kolléga fekete hengeres doboza is rendben megvan a betontárgy alatt.
Molnár-szigettől (50. fkm) lelapátoltam Szigetszentmiklósig, ahol egy vízi szemétszedés jutalmaként befaltam egy lángost és indultan tovább a szigetcsépi strandig.
Ott mindössze csak egy fagyit tudtam betolni, mert más nem volt nyitva.
Így elég hamar tovább álltam és az angyal-szigeti kis lagúna végig lapátolása után kikötöttem kajakomat egy stégnél, ahonnan imbolygó léptekkel megközelítettem a GCANGY-2 pontját. A szomszédos stégen dolgoztak, ezért nem másztam be a tereptárgy alá, de valószínűleg mindhiába tettem volna, mert már rég csak a pótjelszóval logolnak. Ezért én is megkerestem azt. Nekem a felírat nem a legközelebbi tárgyon, de egy másik közelin tűnt fel - lehet az eredeti dobozt rejtő tárgyat időközben áthelyezték.
Mindegy is. A játék eredeti formája (1v+1h) ill. a com-os teljesítés miatt (ahol nem jelszó, hanem aláírás kell a logbookba) kitettem egy pótládát a pótjelszót rejtő tárgy lábához, benne a jelszóval is.
Innen kajakoztam az egyes ponthoz, aztán elsétáltam a déli csücsök felé a csak-com-os ládáért.
Eztán tovább hajóztam a Senki-szigetre (18,5 fkm), hogy ott felkutassam a GCApsz ládikát.
Logolása után a közelben aludtam és másnap haza kajakoztam egy kitérővel a szigetcsépi strandhoz, ahol ezúttal nem hogy a büfé, sem a mosdók, de még a fagylaltos sem volt nyitva.
Gyorsan tovább is lapátoltam. Szigetszentmiklóson lassítottam, de nem kívántam megint lángos, így inkább ki sem kötöttem és haladtam a nagy széllel szemben hazafelé.
Jó "kis" túra volt, ami alatt összesen 69 km-t gyűjtöttem kajakozással.
Köszönöm a rejtést és az idecsalogatást!
Családi ládakeresés a zempléni többnapos túra levezetése gyanánt. A 2. ponton a ládát nem találtuk, bár mivel a pótjelszó meglett, a ládát nem is nagyon kerestük. A szigeten eddig mindig nyári időszakban voltam, most olyan kényelmes volt szúnyogok nélkül :) [Geoládák v3.12.6]
SUP-on teljesítve :) Összességében egy 31 km-es evezés lett.
A 2. pontnál pótjelszót használtam. A leirásban olvasható "egy közegéből kiemelt jármű alatt keresd" nem találtam.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v3.11.3]
Megtaláltam.
Köszönöm a lehetőséget.
[g:hu+ 2.7.4]
Ráckevén béreltünk egy csónakot, azzal mentünk a pontokhoz. A szigetet átszelő Lagúnán eveztünk. Nagyon szép!
Megtaláltuk, köszönjük a rejtést! A 2. pontnál pótjelszót találtunk, ami jól olvasható.
Amikor megláttuk a GCEFA és GC2020 megjelenését, célul tűztük ki, hogy a délelőtti program után régi tervünket is teljesítjük, beevezünk a szigetekre.
Örömmel jöttünk a számunkra első nagy kessertalálkozóra, ahol szép nagy csapat jött össze. Jó érzés, hogy részt vehettünk a három pompás fa elültetésén és a születésnapi "szilveszter" ünneplésén. Mi logolások után siettünk a Csepel-szigeti vizes ládákat megkeresni, ezért magunkkal hoztuk a kenut a Nyírségből.
[Geoládák v3.11.2]
Megtaláltuk. Köszönjük a lehetőséget. [g:hu 1.6.4]
A második ponton mi sem találtunk ládát, csak egy hatalmas siklót. A villanyoszlop tövéről nagy nehezen leolvastuk a jelszórészletet. Miután bebizonyosodott, hogy jó is, a túrabot hegyével kicsit felfrissítettük a karcolást. Egy az oszlopra ragasztott hirdetésre is ráírtuk az öt karakteres részletet.
Meglett mindkét pont! Az első simán, a 2.-at nem volt kedvünk keresni a "járgány" alatt, mert volt némi szemét és sok csalán, így a kissé nehezen kivehető pótjelszót silabizáltuk ki a betonról!
Jó hangulatú ez a kis sziget. A révre felárat kellett fizetni, mert fél órát kellett volna várni, míg indul. Minden óra 30-kor jár egy oda-visszát. Így viszont rohanni kellett a ládáért. Ami nem volt sehol. A pótjelszót kisilabizáltam, elég nehezen olvasható. Az első ponton rendben megvan. Köszönöm a rejtést.
11 km-es evzés, GCapsz után érkeztem ide. Ez most 2V.
Először a 2. pontnál kötöttem ki, itt az oszlop beton részére van függőlegesen rákarcolva a jelszó részlete. Az 1. ponthoz a kis csatornán kereszül mentem át, ez a rész nagyon tetszett, hangulatos volt és a víz sem fodrozódott az enyhe széltől.
Visszafelé az ígért erősödő szél helyett 18h körül ennek ellenkezője történt, mire kikötöttem, a víz szinte teljesen sima lett.
A szigeten meglepően sokan voltak. Napoztak, strandoltak, horgásztak.
Első megtalálásunk csónakkal.
Bár a Rejtő kéri, nagyon nehéz elvonatkoztatni a szeméthegyektől. Az itt élőknek ez nem bántja annyira a szemét ( és az orrát), hogy hathatósabban intézkedjenek?
Jópár éve összehoztam ide kb 20 kessert egy kis evezéssel összekötött ládázásra, de a szakadó eső elmosta a terveket.
Sok-sok évvel később végre sikerült bepótolni. :) A GCAPSZ geoláda után a Balabán-csatorna érintésével értünk a szigethez. Egyszer voltunk itt a családdal házat nézni, de édesanyám nem szereti különösebben a vizet, nem is tud úszni, így elmaradt a vásárlás.
A második pontnál kezdtünk, ahol csak reméltem, hogy jó jelszó részletet olvastam le. A dobozzal meg sem próbálkoztam. Innen áteveztünk a szemben lévő strandra egy kis hideg sör reményében, de sajnos zárva volt a büfé.
A sziget túloldalát egy kis csatornán keresztül értük el. Itt forgatták a Tüskevár bizonyos jeleneteit annó. Jó kis rész!
Az eső pont könnyen meglett, majd, mivel már a hideg sör és a lángos lebegett a szemünk előtt, visszalapátoltunk a ráckevei strandra.
Kb. 10km lett a mai kaland vége.
Köszi
Megtaláltuk. Csónakkal oda-vissza 800 HUF/fő. Óránként jár minden óra 30-kor, kivéve szerdán, ami szünnap. A 2. pontom csak az alternatívat találtam, azt sem túl könnyen!
Köszi
A rövid kompozás után kellemes nyári sétát tettünk a hangulatos, ám kifejezetten szemetes szigeten. Közben gyönyörködtünk a Kis-Duna növény- és állatvilágában. Sajnos csupán a pótjelszót találtuk meg. Köszönjük szépen! :)
Megtaláltam, köszönöm a lehetőséget. A többit majd otthonról... :) [g:hu 1.6.2]
Ez volt a mai napi kerékpáros ládavadászatom 2. találata a négyből! :)
A GCsikr láda megtalálása után tekertem ide a révállomáshoz, ahol lezártam a bringám. Szerencsém volt, mert éppen volt még 3 másik utas, és így hamarabb átvitt bennünket a révész a kis motoros csónakkal. Mivel megígérte, hogy félre visszajön értem, ezért sietnem kellett. Elfutottam a ládáig, de nem találtam, sokat meg nem akartam keresgélni az időhiány miatt, ezért a vill.oszlop betongyámjáról olvastam le a jelszórészletet. Futás vissza a révátkelőhöz, de ekkor hat(!!!) kutya rohant rám vadul ugatva. Még most sem értem, hogyan szereltem le őket, nagyon bevoltam...
A váróteremnek kinevezett fakalyibában kissé nehezen találtam meg a jelszót, de ebben a sötétség is közrejátszott. Miután észrevettem a kék színű feliratot, éppen érkezett a révész értem. Nem is volt más utasa, csak én.
A kis motoros csónakkal minden óra 30-kor jön át a szigetre és vissza, kivéve, ha sokan vannak. Az oda-vissza út ára 800 píz!
A révállomástól betekertem a ráckevei Kancába egy jó hideg sörre, majd pedig átbicikliztem Lórévbe...
Köszi a rejtést, tetszett! :)
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! Kalandos a sziget, kicsit olyan mintegy skanzen, bár lepusztultabb. A második ponton a ládát nem találtuk sajnos meg, az alt jelszó segített.
TFTC! [Geoládák v2.2.4]
Klassz kis kaland volt ez a láda, bejönnek az ilyen helyek!
A révész éppen füvet nyírt, de szinte rögtön átvitt minket.
A 2. ponton a láda nem lett meg, csak a felkarcolt pótjelszó a betonoszlopon.
Megtaláltuk. A szigeten közel sem angyali állapotok uralkodnak. Szebb és érdekesebb környezetre számítottunk. Köszi a lehetőséget. Tibi & Anna [g:hu 1.5.3y] [wapon beküldött szöveg]
Egy angyali ötlettől vezérelve, elhatároztuk, hogy a Luppa-szigeti sikeres vízitúra után átruccanunk az Angyali-szigetre. Fogalmunk sem volt arról, hogy 16,30-kor ment el az utolsó rév, de érezhető volt fél hét tájékán, hogy bizony erről lekéstünk. Fő az optimizmus és a határozott cél, hogy ma nem megyünk haza, amíg át nem mentünk a szigetre. A jó kesser szimat, jó felé vitt minket és csodák csodájára egyszer csak egy piros motorcsónak kötött ki mellettünk. Egy szimpatikus Münchenben élő magyar házaspár állt meg, amíg egy ismerősüket kikísérte a feleség a Hév állomásra. Ez idő alatt az úriembertől megkérdeztük, átvinne-e minket a 1,5 km távolságra levő jelszóhoz. Érdeklődéssel és kedves mosollyal hallgatta, hogy miért fontos nekünk ez a hajókázás és már a feleséggel együtt hajóztunk is a célig. Nagyon nagy élmény volt, mi is és a házaspár is élvezte ezt a spontán jött kalandot. Köszönet a rejtésért.
Kajakozás Kiskunlachzáról (track itt). A 2. ponttal kezdtük, de a leírások alapján nem voltak illúzióink, hogy meglesz, sajnos ez nem is lett meg, a pótjelszó sem - köszönjük a rejtő segítségét! Az első pont könnyű volt. A vizi út miatt magát a szigetet nem jártuk be (ez egy következő program lesz), de az Angyalisziget és a Vesszőzátonysziget közötti lagúnát rendszeresen látogatjuk. A szigetkerülés már nem először történt, de régi terv volt a láda begyűjtése. Végre sikerült! :)
Motorcsónakkal át, ott hamar meglett az első pont. A másodikhoz menet kis traktoros szemétgyűjtőkkel találkoztam. A második pont nincs meg, a rejtő kisegített.
Remek hely ez a sziget, nekem nagyon tetszett!
A GCAPSZ láda jégen sétálás sikerén felbuzdulva, úgy terveztem, hogy itt is egyszerűen besétálok a jégen át a szigetre. A révhez érve örömmel láttam, hogy a befagyott Duna ág ellenére is közlekedik, ki volt vágva a jégből a közlekedéshez szükséges folyosó. Viszont először úgy gondoltam megpróbálom a gyalogos verziót. Rámentem a jégre a part mellett, de nem éreztem magamban a bátorságot, hogy átszeljem ezt a 150 méter távolságot, és a rév is épp indulóban volt, így eldőlt, hogy nem sétálok a jégen. Átérve a túl partra az első pont hamar meglett. Maga a sziget annyira nem nyerte el tetszésem, csupa szemét és kétszer szabadon lévő kutyákkal is összetűztem, gazda persze sehol. A második pontra érve nem találtam meg a feliratot valószínűleg lekopott, ebben köszönöm Tathalas e-mail-es segítségét! Visszafelé a 12:30-as révvel jöttem. A szigeten ki van tűzve a téli menetrend is, eszerint hétfőn és csütörtöktől vasárnapig jár. Köszönöm a rejtést!
A szigeten sokat járunk, a rejtés mögött nem sokkal van a telek. Sajnos hiába túrtunk fel mindent, és jártuk körül az oszlopot ott sem leltük a jelszót (szerintem az ügyességünk sem volt a legjobb). A váróban könnyen meglett.
A mellékelt fotó alapján kérlek fogadd el megtaláltként
Megtaláltam, köszönöm a rejtést :)
Akosgy logjából láttam, hogy gond van a 2. ponttal, ezért előre elkértem a jelszót, hogy javítani tudjam. Hát ma olyan jól elbarangoltam Dunafüreden meg a hókonyvilágban, hogy majdnem nem maradt rá idő. Komppal mentem át, nem volt gond, tartotta a menetrendet (350 HUF volt egy út).
A sziget tényleg szép (eltekintve a szeméthalmoktól - úgy tűnik, komoly gond a szigeten a szemét elszállítása), csendes és nagyon nyugodt, a napsütésben majdnem beszunyókáltam, amíg a révészt vártam. A 2. ponton a jelszót felírtam a betonoszlopra (az úttól kicsit távolabbira, amelyik az eladó ház előtt van).
[2017.01.21. 07:07] Feltöltöttem két képet, hol található a betonoszlop, remélem, segít a megtalálásban
16 km-es kenuzás ráckevei indulással. Mindkét pontnál kikötöttünk, az 1. pont rendben, a 2. pontot nem találtam. A hosszas kutakodás láttán kijött egy bácsi az egyik nyaralóból, és elmondta, hogy a rejtekadó facsónakot vandálok felgyújtották, az üszkös maradványokat is megmutatta. Gondolom, ez a láda sorsát is megpecsételte. A villanyoszlopokon pedig semmilyen feliratot sem bírtam felfedezni. :(
Három napos, Soroksártól Dömsödig tartó vízitúrán levadászva, Istvánnal.
Kétszeri kikötéssel, így a szigetből csak kis ízelítőt láttunk, de az tetszett!
A ládát egy kacsa őrizte éppen...
Bejártuk egész Ráckevét, hogy ezen a kánikulai napon kenut béreljünk, de végül felvilágosítottak minket, hogy az egész Soroksári Duna-ágon csak Dunaharasztiban, meg a Kis-Duna Kenu Túra teamnél lehet bérelni, de most minden foglalt volt. Szóval kitaláltuk, hogy a lacházi üdülőtelep strandjáról átúszunk a szigetre. Az egyik stégnél (a közös horgászstégnél) kimásztunk és már ott is álltunk a 2.pontnál, a láda egy kis keresgélés után meg is lett, köszöni szépen megvan! Ha már itt voltunk a szigeten mezítláb nekivágtunk a 1.pontnak. A finom, homokos ösvényen nem volt teljesíthetetlen, jó kis séta volt és nagyon jól esett az úszás! Köszi!
Az eredeti elképzelés szerint kenuval szerettük volna becserkészni a pont ilyen hőségriadós napra kiszemelt két "vizes" ládát, de hamar beláttuk, hogy ez ma nem fog menni! Végül a lacházi szabadstrandról úsztunk át a szigetre, gyakorlatilag a kettes ponthoz, ahonnan terápiás jelleggel, a talpboltozatunkat javítandó, mezítláb átsétáltunk az egyeshez. Így utólag külön jó, hogy nem találtunk kenut! A láda viszonylag gyorsan meglett csak a csaláncsípések nem tetszettek! Köszönet a rejtésért!
Megtaláltam. Valószínüleg a dús növényzet miatt a láda nem lett meg, csak a pótjelszót találtam. Az viszont igen kopott, találgatni kellet, hogy mi is van odaírva. Csodálatos környezet, köszönöm a rejtést.
Bernáthékkal közös mai ládázás első állomása. Valóban angyali a hely, de csak egy séta erejéig. A lagúna elszalasztását nagyon sajnáljuk, legközelebb nem hajnalban jövünk :-))
TFTC
Nagyflisziékkel indultunk ma ládázni. Hangulatos a sziget, de mi nem vagyunk szomorúak, hogy nincs itt nyaralónk. Sajnos a révészt álmából ébreszthettük (délben), így csak visszaúton kérdezte, hogy jártunk-e a lagúnánál. Ezért pontoztam le a webes megjelenést, mert erről a látnivalóról nem szól. A ládát a helyén találtuk. Köszönjük a rejtést.
Harmadszor indultunk neki, kétszer az eső elriasztott, ma viszont nem féltünk ... és ronggyá áztunk. Alighogy elindultunk a szigeten a láda irányába, szakadni kezdett az eső és kitartott egészen a célig. Visszatérve a "nagyobbik szigetre" még kerékpárra pattantunk és tekertünk egy kis kört, hogy megszáradjunk. :)
Megvan. Különleges hangulatú hely, ahol biztos hogy nem találkozunk autóval...
A menetrend változott, minden óra 30-kor indul Ráckevéről a csónak, és utascsere után egyből vissza. Felnőtt retúr jegy:700ft
Mai tervem Ráckeve ládáinak keresése. Már a MapSource-ben tervezéskor láttam, hogy km-re nem túl hosszú, ezért tervbe vettem Szigetszentmárton egyetlen multiját is. A gyalogos keresés hossza 23,1 km.
Erről a ládáról lemondtam, de mivel a GCSzM ládáért indultam útbaesett. Úgy döntöttem a révhez megyek és meglátom mit teszek. Valahogy letértem az útról és szántáson, dudván, alig átjárható fás részen, majd kukoricáson át megérkeztem a vízparttal párhuzamos útra. Megtaláltam a révet és a megadott telefonszámon hívtam a révészt. Azonnal felvette és mondta hogy már indul is értem. Alig tudtam vele megértetni, először egyezzünk meg az árban. Mivel eltérően a kiírt időponttól jön értem, ez plusz 500 Ft, az oda út 350 Ft, ugyan ennyi a vissza út is, ha a menetrendszerinti időben jövök vissza. Így a szigeten fél órám lesz a ládák keresésére. Alkudozás ára 1000 Ft oda vissza. Ennyit már nagyon régen fizettem ládázás miatt. Egye fene ha már itt vagyok. Három percen belül már ott is volt a motorcsónak. Néhány szót váltottunk mi célból utazom a szigetre. Először nem értette mi ez a geocaching, aztán kapisgálta, hogy mit keresnek a kesserek, bár nem tudta hol van a jelszórészlet, vagy legalább is úgy tett. A másik jelszórészlet 1,2 km-re volt a kikötőtöl, sietni kellett hogy fél órán belül visszaérjek. A szigeten két helyen kutyákkal találkoztam, sok van belőlük, bár a gazdáik szerint nagyon barátságosak. Nem úgy tűnt. Szerencsére baleset nem történt, csak lassították haladásomat. Már csak hét perc volt a motorcsónak indulásáig, de még legalább 700 méterre voltam. Futás. Sajnos nem értem oda, a motorcsónak egy utassal elindult és kb. 20 méterre elhagyta a kikötőt. Kiabáltam és visszafordult a révész. Nagyon rendes volt, útközben megbeszéltük a kutyákat. Kértem hívja fel a kesserek figyelmét, ovatosan közlekedjenek a szigeten. Utólag megérte a szigetre bemenni és izgalmas is volt. Buja növényzet, minden kis hely beépítve, a vízpart tele horgászhelyekkel. Igazi horgászparadicsom.
Barátnőmmel körbe kajakoztuk a szigetet, és közben meglátunk megkeresni bár gyerekkorom óta a környéken lakom még soha nem voltam a szigeten most legalább be sétáltunk nagyon szép kis hely!
Meglepő volt, hogy mennyire betelepült a sziget - és néhol egész nagy kőházal is vannak - ahhoz képest, hogy rendes utcája nincs is. Vékony ösvényeken és névtelen csapásokon kellett lavírozni, a legjobban járható ösvények a sziget szélein futnak. A sziget keresztezésére irányuló törekvéseink többször torkolltak zsákutcába. Számításaimmal ellentétben nincs a sziget gerincén végigfutó út, tehát aki erre számít, ne keresse.
A helyiek - a révész és a büfés Aranka - nagyon kedvesek voltak. A büfés Aranka elmondta, hogy a lakók nagy része csak üdülni jár ide, de van tíz igazi itt lakó is. Állítólag a tél a legdurvább, mert akkor a jeget is fel kell törni, hogy a ladikkal ki lehessen menni a civilizációba. A büfé udvarán még megcsodáltuk Aranka nyusziját, és bár vágyainkkal ellentétben semmi harapnivalót nem kaptunk, ittunk egy meggyes radlert.
A komp a 2013-as nyári menetrend szerint hétvégén minden egészkor és félkor ment, 7:30-19:30 kivéve a 13:00-t mert az ebédidő.
Úgy tudtuk, hogy a láda beteg, így mi csak egy alternatív jelszóért mentünk, de nagyon kellemes csalódás ért, mikor egy kis ládikára bukkantunk! :-) A gyerekek nagyon örültek, köszönjük szépen! Hangulatos, vadregényes kis sziget!
Nyaranta többször átúsztam már a szigetre - de gps-t nem volt szívem behozni (bár Magpet azt mondta - vízálló). Most - a révész - "menjünk, mert utána felteszem a hagymát - és akkor nem megyek..." invitálására a szigetre értünk - "nincs meg az - amit keres" biztatott :-). Nem is lett meg, még a ... vízi alkalmasságot is... felemeltem.
Sajnos a sziget belső fele - tele van gondozatlan telekkel.
Érdekes szubkultúra, főleg ha belegondol az ember, hogy ide minden követ, téglát, gerendát valamilyen vízi járművel kellett behozni. Próbáltam a legrövidebb útról lecsalingázni, de folyton zsákutcába jutottam. Nem tetszett a láda fizetős volta és láthatóan gazdátlansága. A révész nem kicsit volt ittas.
Kenuval érkeztünk a senki-szigeti ládától a Balabán-lagúnán keresztül és körbeeveztük a szigetet. Az első pontnál felvilágosítottak minket, hogy nincs meg a láda, éppen most vitt vissza egy sikertelen kessert a révész:-)
Ennek ellenére azért megkíséreltük mi is felkutatni, de sem a ládát, sem feliratot nem találtunk.
Fényképezőgép nem volt nálunk, levél megy a részletekkel.
Már csak a fedett váró miatt is megérte eljönni:-)))
Sajnos végládát nem találtam a helyén, pedig még a csónakot is felemeltem, de nem volt alatta. Az előző megtalálót nem tudtam felhívni az általa visszarejtett ládával kapcsolatban, mert nincs megadva a száma.
Három sziget túra második szigete :-), 17/4.
Mivel 5-en, 5 biciklivel keltünk át, azaz megtöltöttük a csónakot, próbáltunk alkudni, de se árban, se indulási időben nem sikerült engedményt kapnunk a révésztől, aki önérzetesen kijelentette, hogy ő vállalkozó, ezért nem tehet engedményeket, köti a kezét a NAV és sok egyéb hatóság. Ezen derültünk egészen addig amíg végre hajlandó nem volt átvinni minket.
Az első pontnál két bennszülött azonnal készségesen félrevezetett minket, így Mathau és povyagi a túlpartól csodálkozva nézték, hogy miért ott keresgélünk, ahol. Aztán elolvastuk a leírást és mindjárt szerencsével jártunk. Gyorsan eltekertünk a második pontig - mert a vállalkozó megmondta, hogy fél óra múlva megy az utolsó komp, utána ebédszünet.
Ez a pont se lett meg könnyen, a harmadikunk volt csak elég szemfüles. :-)
Gyerekkoromban többször nyaraltam ezen a szigeten, érdekes élmény volt most visszatérni ide. Köszönöm a rejtést, klassz volt!
Nagyon tetszett ez a kis sziget, kellemeset sétáltunk és a komp is külön élmény volt, főleg a 2,5 éves kislányunknak. Köszönjük a lehetőséget, különben nem valószínű, hogy valaha is eljutottunk volna ide.
Miért is ne találhatnám meg?
Pláne, ha már éppen ma meg is karbantartottam...
Azért, a tisztesség kedvéért, ha már az én ládám, nem pontozom a megtalálást :)
Megtaláltuk! egy 4 évessel, egy alvó kétévessel a babakocsiban, és egy pocaklakóval. Izgalmas kaland volt a csajoknak a réven átkelni, ahol nem is olyan morcos a révész. A túlparton elköltött ebéd utáni ráébredés, hogy a kocsiban maradt a kinyomtatott koordináta külön érdekessé tette a kutatást, végül a technika másik vívmányán keresztül megkaptuk a tuti utat és felkerekedtünk.
Köszönjük a rejtést nagyszerű kirándulás volt egy olyan helyen ahová nem jutottunk volna el másként.
Megtaláltuk!
Először bizonytalanok voltunk, hogy neki merjünk-e vágni ajégnek, de kijött a révész és mondta, hogy nyugodtan menjünk, vastag ajég, mindenki ott jár be a szigetre. Elhittük neki, és bátran elindultunk.
Az első pont könnyedén meglett, majd elsétáltunk a sziget vége felé a ládához. Nagyon érdekes volt a sziget, a sok kisházzal, keskeny utcácskákkal. A kutyás résznél nem volt szerencsénk 8 kutya rohant ki csaholva, sőt egy egészen a dobozig követett minket ugatva, ott már megúntam és elhajtottam. A ládát meg sem próbáltam előszedni, mert vastag hó fedte a csónak környékét, illetve rátettek még egy csónakot "nehezéknek". Az alternatívot kerestem, de hiába néztem a villanyoszlopot, nem találtam, így a rejtőhöz fordultam segítségért, aki nagyon kedvesen ki is segített a jelszóval, amit felírtam az oszlopra is alkoholos filccel, illetve elárulta, hogy nem kell felemelni azt a bizonyos tárgyat be lehet nyúlni egy ponton alá. Tettem még egy kisérletet és sikerült elsőre jó helyen kaparászni, rögtön a kezembe akadt a láda.
Hálás köszönet a rejtőnek a remek helyért, és a segítségért!
Köszönjük!
Szilvi+János
Nagyon tetszett!! A kompra vártunk ugyan 3/4 órát, a morcos kompostól tartottunk a leírások alapján, de teljesen rendben volt. A várakozás alatt is élveztük a csendet, a nyugalmat, a vízimadarakat... Az egyik hattyú teljesen közel úszott hozzánk. A sziget is nagyon békés, nyugalmas, csak az egyik portáról kirontó kutyafalka ijesztett meg bennünket. A láda meglett, bár eleinte nagy nyögésekkel emlegetni kezdtük azt a bizonyos tárgyat, kiderült, hogy erre nincs szükség. Közös találat Toni01-gyel.
A menetrend picit más már, mint az oldalon, kb. minden óra 30-kor, kivéve kedden és szerdán, mert már ősz van. A kompos szerintem elvárhatóan viselkedett... Vitt és hozott menetrendszerűen... Biztosan két hete rossz napja volt...
A sziget egy álom... Se autó, se autóút... Így az utak kb. 1 méter szélesek... Béke, nyugalom. Sok stég és csónak... Kb. minden negyedik ház kapuja tárva-nyitva, látszik, hogy senki semmitől nem tart... Még a kutyák is barátságosak, egy mérges volt, de az gondosan nem jött ki a nyitott kapun... Macskát viszont nem láttam... Az épületek kicsit szocializmusból ittfelejtettnek tűntek, a vízi járműparkban viszont egészen korszerű darabok is akadnak.
Visszafelé volt még egy negyedórám le akartam sétálni a déli csúcsra, de olyan, mintha az is valakinek a telke lenne, mert kerítés állt előttem kapuval...
155 km-es tekerés az Angyali és az Apró-sziget ládák begyüjtésére Monorról. A RÉV-nél jókedvű társaság, morcos révésszel, aki az 1. pont törlésével fenyegetődzött!? Felhívva a figyelme, hogy a kesserek potenciális fizető ügyfelek. Néhány sör után kiengesztelődve, hajlandó volt bringástól átvinni a szigetre. Begyüjtve mind a két pont, a láda rejtése jó, bár egy kis súlyemelést igényel. A környezet pedig igazán "angyali", köszi a rejtést: Paparazzy48.
Egy nyugodt hetveget toltottunk ebben az idilli kornyezetben. Nagyon jo rejtes, bar a mesterseges viszonyok kisse megvaltoztak ezert nehezebb hozzaferni. Hildaval megtalaltuk. Köszönöm a lehetőséget. [g:hu 1.3.15] [wapon beküldött szöveg]
Hajós hétvége ezen a csendes kis szigeten a barátokkal... :)
A ládázást sem hagyhattuk ki természetesen, úgyhogy a környékbeli ládákat megkerestük.
Hajóval mentünk körbe a szigeten, és úgy kerestük meg a ládát.
Köszönöm a rejtést!
Nevéhez illő a hely. Nagyon kellemes volt a séta végig a szigeten. A "kompra" sem kellett sokat várni, rugalmas a menetrend. Köszönöm a rejtő segítségét a második ponthoz.
Köszönöm a rejtést!
Vesszős-szigetről csónakáztunk ide Pítörrel, meg a kis társaságunkkal. A jelszó első részét könnyen megtaláltuk, a láda egy kicsit időigényesebb volt, de nagyon ötletes rejtés!
A tavaszias időt kihasználva kerékpároztunk is egy jót.A szigeten felázott talajon szinte lehetetlen volt tekerni.Az alternatív jelszót találtuk meg.A Dakota által mutatott helyen az egyik rejteket adó tárgyat nemrégen előrébb húzták kb 1 méter látszott az alatta lévő száraz növényeken.A másikat teljesen benőtte a a növényzet.Sarlót baltát nem vittünk,amit lehetett félve bár de kitapogattam de csak szemetet üres festékesbödönt stb találtam.Ajándék sehol..
A révésznek megváltozott a telefonszáma:06-70-452-5550
Érdekes volt hallgatni a jég hangját kompolás közben.A bringákat inkább vittük magunkkal + 1000 Ft ért mert a parton sehol nem volt olyan hely ahova nyugodt szívvel kiköthettük volna.Érdekes egy ilyen szigeten lakni.A révész szerint egy látogatót vitt be a szigetre és most kb 6-8 lakója van.
Felhagytunk a kereséssel, mail megy.
[Jóváhagyta: nogacsalad, 2010.09.05 18:22]
Köszönjük a találat elfogadását! Lajos, a révész sitty-sutty átvitt minket a vízen. Sajnos a rejtekhez legközelebb eső telek tulajdonosa épp otthon volt, és mikor látta, hogy berongyolunk a közeli bokor alá, azonnal odajött a legközelebbi kertsarokhoz és gondterhelten úgy tett, mintha csak a hordozható grillkályháját sétáltatná. Ezek után mi is úgy tettünk, mintha távoznánk, de túl jól sikerült, még a pótjelszót sem kerestük meg. A sziget egyébként szép, csak kicsit túlteng benne a magánterület, kevés hely van a sétára.
A mai főműsorszám. Bő két órát sétáltunk a szigeten. Kis sikátor utakon föl-le... Az átkelés elég rugalmas. Szuper volt, Köszönjük. A láda előhalászásánál köszönjük a segítséget. A rejtekre rádőlt ugyan egy fa, de végül is előhalászható....Előttünk a füzetbe ott lakók logoltak.
A végládát kitartó, álhatatos, céltudatos kereséssel Kerticsorbi épségben és egészségben megtalálta! (köszönet a kitartásért)
A nehézségen picit emeltem, látva az előző próbálkozók tapasztalatait.
Tehát: minden rendben, továbbra is változatlanul kereshető :o)
Bicajjal könnyen megközelíthető a parkoló, ahol el is helyezhetjük a járgányokat. (Plusz pénzért átvihető, de felesleges, mert kicsi utcák lesznek.) Lajos, a révész 290-ért visz át egy felnőttet, visszafele is ennyi a tarifa. :)
Az első részlet könnyű préda, geocaching szüzességünk elvesztésére igen alkalmas volt. Nem is fájt. :)
A második jelszórészlet megközelítése igen kellemes séta volt, ha sietünk, elérhető a következő komp, tehát egy óra alatt teljesíthető. Sajnos ládát nem találtunk, de a rejtői segítséget igénybe vettük.
Alapvetően szép a táj, nagyon hangulatos környezet. Tegyük túl magunk a szemetesebb részeken. Szúnyogriasztó ajánlott annak, aki él ilyenekkel. A kutyákkal vigyázzatok, egyrészük jófej, de vannak kóbor jellegűek is. Szerencsére csak a hangjuk volt nagy. :)
Köszönjuk a rejtést!
András (keres) és Kriszti(fotóz)
okay! [wapon beküldött szöveg]
mikiektol hazafele, de meg az f1 futam elotti gyors ladazas eredmenye.
elso pont ok, masodikon a lada sehol, alter siman!
koszi a rejtest!
Az első jelszó ok. a második a rejtő segítségével,mivel a ládának nyomát sem találtam.
Köszönet a rejtésért.
UI:még annyit:az átkelés minden óra 30 perckor.
Sajnos a ládát nem találtam és a feliratot sem!
Rejtői segítséggel meg van a jelszó és egyben jeleztem is mindezt a rejtőnek. Mindenkinek ajánlom, nem mindennapi sziget,
A nap második fénypontja, újabb 3km gyaloglással + átkeléssel a befagyott Dunán.:)) A szigetecske valóban angyali. Kedves, nyugis, békés, aranyos. A rejtés szuper! Még jó, hogy kicsinységem ellenére erős is vagyok. :) Nagyon megdolgoztunk a találatért, de megérte. Jutalmunk egy helyes kis coin, amit éppen előttünk tettek a dobozkába.
Igaza van 19izsi73-nek!
Nagyon érdekes a folyón sétálgatni...
Azért én kicsit nehezebben fértem hozzá, mint ők 5-en, de megoldottam.
Ott hagytam egy Coin-t.
Érdekes, hogy épp az a lány hozta el, aki a kesserek közül a legközelebb lakik hozzám...
:-))))))))))
Elég rég óta tartozom magamnak ezzel a ládával. Már 2-3 alkalommal voltam a kompnál, de valami mindig közbejött. Végre ideális volt az idő egy kis jég-kessingre. Ha Zsolti nem megy be elsőnek valószínűleg inkább kompozunk, de bement, így ebből erőt gyűjtve mindannyian útnak indultunk. Az első pont egyszerű, a második -ami egy kicsit feleslegesen messze került- már nehezebb feladat volt. 4 emberes megoldás:) Kettő tartja, kettő szedi. Aki látta a rejtést tudja miről beszélek. Összességében örülök, hogy eljutottam ide is. Érdekes volt.
2008. novemberében itt is szerencsét próbáltunk, ám itt sem jártunk sikerrel. Pont két járat között értünk ide és a révész fénypénzért vállalt volna el egy különmenetet, amit mi sokalltunk. Így továbbálltunk és bíztunk abban, hogy sikerül egyszer jó kövér jég idején jönnünk. Ennek most jött el az ideje. Igyekeztünk a menetrendhez igazodni. Így nem sokkal a révész indulása előtt értünk a helyszínre. Mivel elég stabilnak tűnt a jég, én elindultam. Száraz lábbal a befagyott Kis-Dunán! Ez az igazi kaland! Már majdnem a közepén jártam, mire a többiek is rászánták magukat. Nekem tetszett a hely. Sok szép és sok jobb sorsra érdemes telket, házat láthattunk. Ahogy mentünk észak felé és a házszámok egyre csak nőttek, eszembe jutott, hogy megkeressem azt a házszámtáblát, amin az alábbi felirat szerepel: "Angyalisziget 666". De a többieket nem villanyozta fel a dolog, így én sem erőltettem. A láda él és virul, csak kicsit keresni kell. :D Az sem baj, ha vagytok egy páran az elővételhez. Szerencsére mi öten voltunk rá, s így csak kicsit kellett tornázni. Ezúttal Nózi örülhetett a találatnak. Ez így egy igazi élménnyé sikeredett. A visszautat legalább annyira élveztem, mint idefelé.
Téli túra a Kofola BT. valamennyi tagjával...
Nem hiába voltunk öten; ennyien kellenek ugyanis ahhoz, hogy a ládába is loggolhassanak...Csónakfelemeléséhez legalább két fő...Kalandos volt a befagyott vízen átkelni a Duna eme részén...
Amíg a kompra vártunk egyikünk próbálgatta a jeget, melyen már voltak korábbi nyomok. Aztán érvényesült a csordaszellem. Alig néhány méterre a komp nyomvonalától vágtunk át a jégen. Semmilyen hang nem kísérte utunkat - legalábbis amitől félnünk kellett volna. Végigtrappoltunk a parton majd át a szigeten a ládához. A pótjelszó hamar meglett, de mi a dobozt akartuk. Rövid telefonos egyeztetés a rejtővel, azután erőgyakorlat. Szerencsére elegen voltunk és megkaparintottuk a ládát.
Erre jártam. Át akartam menni a szigetre. A jelzett helyen révnél nem volt senki. A leírásból láttam, hogy minden óra 45-kor megy a csónak. Én 40re értem oda. De a téli menetrend megtréfált. Most minden óra 30-kor indul a révész a szigetre. Nem akartam 50 percet várni. Hát, így jártam. Talán legközelebb.
Piroskával ma a Csepel-szigeten ládáztunk és műemlékeztünk. A láda felkutatását egy idő után abbahagytuk, mivel a közeli udvarról zavaró tekintetek kísérték tevékenységünket.
Mivel az első pont szomszédságába érkeztünk kerti partira, azzal nem volt nehéz dolgunk.
Népes baráti társasággal, gyereksereggel folytattuka szigeti sétánkat és a 2. ládapont felkutatását,de a megérkezésünkkor a sarki telektulajdonosék stégről házba ide-oda mászkálását figyelembevéve inkább maradt az alternatív jelszó, mintsem 18 fős "hadunk" a szemük láttára túrkálta volna át a portájuk előtti részt... :)
Kösz a rejtést!
Megtaláltam Klárival.
Nekünk sem volt hideg az idő, és izgalommal készültünk erre az útra. Jó 10 évvel ezelőtt jártunk már a sziget túloldalán munkatársamnál, Tibi "bácsi"-éknál. Akkor a saját csónakján jutottunk a szigetre, ezért a rév nekünk is új volt. Szerintem nem is lenne igazi egy komoly motoros hajó. Az 1. pont azonnal meglett, és kacskaringózva, keresgélve az utcácskákat elindultunk a 2. pont felé. Több zsákutcába is betévedtünk, alaposan bebarangoltuk a szigetet. Néhol komoly tanya is van itt bent birkákkal, disznókkal stb. Nagyon hangulatos!! Végre megérkeztünk a 2. ponthoz, ahol hemzsegtek a szúnyogok, és egy hattyú üldögélt a mólón. Ottlétünk fél órája alatt el sem ment. Megtaláltunk a "közegéből kiemelt járművet". Aztán felfigyeltünk a másikra is. Ekkor jött a kérdés, hogy akkor melyik? Augusztus eleje lévén a dús, buja növényzet közé nem túl szívesen nyúlkáltam, ezért inkább az alternatív jelszót próbáltam megtalálni. De az sem volt sehol! Végül telefonos segítséggel a rejtő biztatására, előkerült a láda, teljes épségben. A visszarejtés után a behatolás nyomokat igyekeztem eltüntetni, hogy az utánam jövőnek se rontsam el a játékát. (Bár itt néhány nap alatt a természet is elvégzi ezt.) Indulás előtt fedeztem fel az alig látható alternatív jelszó részletet az oszlopon, de csak a GCANY-ig, maga a jelszó olvashatatlan volt. Felírtam hát egy kicsit olvashatóbban. Visszafelé a kompra várva kicsit elkalandoztunk a sziget déli vége felé is. Itt van egy belső tó, a N47 11.044 E18 57.034 koo-n. Érdemes megnézni!
Nagyon kellemes két órát töltöttünk a szigeten, és örülök, hogy végül meglett a láda. Mégiscsak így az igazi!
Köszönjük a rejtést és a segítséget!
Hőségben kerestük fel a szigetet.Nagyon tetszett a komoly
kompátkelés.Megtaláltuk a rejteket,de nem voltunk eléggé
állhatatosak.A rejtő nagyon kedves segitségével fény
derült a jelszóra.Köszönet érte.
Jópofa hely ez az Angyali-sziget!
Még jó, hogy meg van adva a révátkelő koordinátái, mert különben nehéz lenne megtalálni. Már a menetrenden jót mosolyogtam: részletesen ki van írva minden napra az indulási idő egy A4-es lapot betöltve, amit egy mondatban úgy lehetne megfogalmazni, hogy 7:30-tól 19:30-ig hétvégén félóránként, hétköznap óránként, hétvégén 13:00 ebédidő, szerda szünnap (ez utóbbit érdemes lenne a leírásban is feltüntetni, nehogy mások is úgy járjanak, mint DonRazzino!). Ja, és a végén a legviccesebb: "A menetrend csak tájékoztató jellegű!" Kerestem a kishajót, nem találtam, néztem a túloldalt, ott sem volt. Már kezdtem aggódni, közeledett az indulás ideje, amikor a sarki házból kijött a révész és mondta, hogy szálljak be nyugodtan. Hová?-kérdeztem, mire rámutatott az evezős ladikra. Révátkelésről beszélve nem ilyen megoldásra gondol az ember, de gond nélkül átvitt a szigetre. Ahogy átértünk, az első jelszórészlet hamar meglett. Gondoltam bringával körbetekerem a szigetet. Nagyon keskeny utak vannak, volt ahol tolni kellett a bicót és alig fértem el mellette. Volt olyan útkereszteződés is, ahol nem tudtam befordulni, olyan keskeny volt, le kellett szállni és befordítani a bringát. Út közben láttam nagyon takaros nyaralókat is, meg elhanyagolt telkeket is. A második pont is könnyen meglett, két "közegéből kiemelt jármű" is volt, de a ládát nem találtam (lehet, hogy rossz helyen kerestem?). Nem baj, gondoltam, jöhet az alternatív megoldás a közeli villanyoszlopról. Szúnyogokkal viaskodva többször is átnéztem az oszlopot, de nem találtam semmit! A villanyoszlop iránti érdeklődésem felkeltette a figyelmét egy helybéli nyugdíjasnak és megkérdezte, hogy az ELMŰ-től vagyok-e? Na, ekkor ért véget a második jelszórészlet keresgélése, úgyhogy vagy én bénáztam, vagy egyszerre tűnt el a láda és az alternatív jelszórészlet is (ami nehezen elképzelhető!)? Visszafelé a révész elmesélte, hogy télen, nyáron, esőben, szélben, fagyban, hőségben ez a közlekedés a szigetre. Ráadásul télen másfél óra, amíg feltöri a jeget a szigetig.
Sajnos a jelszó nem lett meg, de egy élménnyel gazdagabban kerekeztem vissza Dunavarsányba!
Ettől függetlenül ajánlom mindenkinek ezt a ládát, köszi a rejtést!
Kedves DonRazzino!
Ha figyelmesebben olvastál volna, láthattad volna : (menetrend)...
És akkor nem autóztál volna feleslegesen szerdán...
Remélem, ezen fiaskó ellenére szépre sikeredett a napod!
Tán majd legközelebb összejön ez a pont is :)
Ja, a ládát meg kutassátok bőszen, ott van ahol lennie kell :)
Üdítő volt ilyen helyen sétálni, ahol az utak akkorák, hogy egy gyalogos is alig fér el rajta. Így nem lehetett egyszerű építkezni. A ládát nem találtuk, csak az alternatív jelszót.
A mai napon úgy gondoltuk, megnézzük, hogy van a szigeti ládikánk. A "ládavizitre" Peterpan-ék is elkísértek bennünket, amivel nagy örömöt okoztak nekünk. Peterpan olyan műgonddal s a részletekre is kiterjedően számol be logjában a történtekről, hogy nekünk már nem sok írnivaló maradt - azt a néhány benyomást azért mégiscsak megpróbálom szavakba foglalni.
Annak idején, a ládát nogacsaladfo rejtette, családunk többi tagja - ilyen-olyan okokból - nem volt ott, de már vártuk az alkalmat, hogy sétáljunk egyet a szigeten. A visszajelzésekből az derült ki, hogy többnyire tetszik a rejtés, a környezet. Én is így vagyok ezzel. Nagyon hangulatos kis hely, a maga élővilágával, "tárgyi emlékeivel" (ld. Peterpan logját) együtt. Felfigyeltünk például egy, a nádasban úszkáló, vadkacsához hasonló vízi madár családra (a felnőttek tollazata koromfekete, fehér arccal, a pelyhes kicsinyek sötétbarnás színűek), amely a világ legtermészetesebb módján falta a bedobált kenyérfalatkákat. Aztán az egyik csibe szem elől tévesztette az anyját, s hangos "elveszett a mamám!" csipogással indult a keresésére - szerencsésen meg is találta. Mocsári teknőst is láttunk, akkorkát, hogy még a 4 éves Vandus tenyerében is lazán elfért volna. Meg szelíd kismacskát, aki a földön hempergőzve várta a pocakcirógatást - a gyerekektől meg is kapta. Útközben pirosan mosolygó cseresznye, meg szamóca csábított evésre.
Egyébként a ládika köszöni szépen, jól van, és remélem, még sokáig meglesz - az ide látogató kessertársak örömére.
Visszafelé még beugrottunk a rendkívül családias hangulatú, helyi büfébe egy üdítőre, kávéra. Még éppen elcsíptük az ebédszünet előtti csónakjáratot, amely visszavitt minket a túlparton hagyott járgányainkhoz.
Az "A" terv szerint vízparti sütögetés következett volna, hozott anyagból (pácolt husi, saslik, péksüti, sali, egyebek), ám az időjárás nem így gondolta, s jött a "B" terv: a kiadós zuhé elől kénytelenek voltunk hazamenekülni. Peterpan-ék is jöttek hozzánk, a kaja szerencsére így is elkészült (sütőben, tűzhelyen), s így végül egy jóleső evészettel egybekötött, kellemes dumapartival zártuk a mai napot.
Na tessék, a végén mégis egészen terjedelmes logot sikerült írnom!
Amikor először elterveztem ennek a szigetnek a meglátogatását Vandus még nem tudott ennyit menni egyhuzamban, ráadásul hosszabb betegségét töltötte a láda. Aztán kedves ismerőseink fogadták örökbe (a ládát), így végleg eldőlt hogy egy családi kirándulás lesz az apropó.
Hosszabb nekifutás után végre sikerült tető alá hozni és ládakarbantartással összekötni a megtalálást. A ládakarbantartást a rejtő-örökbefogadók, míg a megtalálást a mi családunk foganatosította.
Andrea érdekes útvonalat tervezett és mindenáron biciklinél nem szélesebb sikátorokba tervezett utvonalat az ajánlott parkolóhoz.
Egy picit kellett várni a menetrendhez képest, mivel a révészbácsi erkölcsi kötelességének eleget téve, illetve állampolgári jogával élve EP választási voksoláson vett részt. Addig mi elütöttük valahogy az időt: volt aki vizimadárfiókákat nézegetett, volt aki óriási lapulevél alá bújt a nap sugarai elől.
A rövid hajóút alatt a megszokottnál fegyelmezettebben viselkedtünk, semmi megbotránkodtatót nem tettünk (nade a visszaúton!). Mire elkészült a visszafűzött perecfülnyolcas csomó már át is értünk. Érdekes, hogy a csomó még akkor is megvolt, amikor visszafelé utaztunk.
A sziget hangulata egészen kivételes és semmi másra nem hasonlít. A váróterem kényelmes ülőgarnitúrával van bútorozva. Aki nem találná az első jelszórészletet, itt egy picit megpihenhet és fotelkesselhet :)
Mi a palicsap birtokbavételével kezdtük a sziget megismerését. Mr Noga itt már kezdte hozni a formáját és valami termetes levelet használt ivóalkalmatosságnak. Ugyanezt Vandus is leutánozta.
A sziget nyugati oldalán mentünk végig a part menti kisebb-nagyobb házikókat és csónakkikötőket szemlélgetve. Útközben meg-meg áltunk és még a félig érett meggyet is megkóstoltuk.
Lassan fogytak a méterek - merthogy azért GPS-t is hoztam a biztonság kedvéért :) - ezért a számtalan apró utcácska egyikén vettünk egy jobbost kelet felé a láda irányába. Kicsit zavarbaejtő volt a házszámozás. Itt nem a külterületeken és zártkerteken megszokott hrsz a divat, hanem _minden_ ház egységesen az Angyalisziget utcanevet viseli kiegészítve a házszámmal. Igazából az se biztos, hogy ez itt most út, utca, köz, vagy mi.
A láda melletti pótjelszó már megkopott, ezért ezt felújította a láda gazdija, addig mi válogattunk a kicsek között. Aztán még egy rövid karbantartás erejéig meglátogattunk a pótládát is, amire remélhetőleg sohasem lesz szükség. Mindenesetre jól belelogoltuk magunkat oda is. A rejtő meg azóta is gondolkodik mit is írtam oda rovással :)
Visszafelé jónéhány cica és kutyus akadt utunkba, volt aki élvezte a dögönyözést, volt amelyik egyszerűen kikerült minket.
A legnagyobb szintkülönbséget 3-4 méterre becsülöm, amit én megfejeltem a hajózási útvonalat jelszó tábla megmászásával. Az igazán pihentagy még ezzel a mutatvánnyal sem én voltam, hanem az, aki egy egész tálca dobozossört fogyasztott el úgy, hogy utána gondosan visszavarázsolta az üres dobozokat a sértetlen fólia alá.
Olyan jól eltöltöttük az időt, hogy lemaradtunk a hajó visszaútról. Így viszont volt időnk megnézni a sziget déli vége irányában a csöppnyi kis tavacskát. Itt viszont a sziget retro hangulatához illő tárgyakból volt egy kupaccal: bádog szerszámos láda, vas palacsintasütő, paradicsomprés, állólámpa csontváz, fürdőszobamérleg, Minszk hűtő, lavór, meg még ki tudja mi minden.
Végül betértünk a sziget legpompásabb vendéglátói egységébe egy kv+üdítőre.
A visszahajókázással még nem ért véget a mai napra tervezett program, mert szalonnasütés volt még soron. Nos ezt végül elmosta az eső, ezért egy speciális indoor megoldást rögtönöztünk, mivel Nógáék ön és macskafeláldozó módon meghívtak az otthonukba.
Így végül nem csak a sziget megismerését, hanem az egész napot nekik köszönhetjük!
Mindhárman jól éreztük magunkat.
Már éppen készültem megkeresni ezt a ládát, mikor a szerencse úgy hozta, hogy a munkám idehozott a szigetre. Egy olyan háztulajdonos vendége voltam, aki már a gyerekkorát is itt töltötte, tágabb családja régebben is sok mindennek tulajdonosa volt itt. Sok érdekeset mesélt, de a geocachinget, a ládát nem ismerte, így még én is szolgálhattam neki újdonsággal. Köszönet a rejtésért és a szép napért.
Csepel szigeti tisztogatás 8/3
Nehéz szavakba foglalni a hely varázsát. Tényleg fantasztikus. Csönd, nyugalom, ezernyi peca hely...szóval tökéletes.
A rejtés azért kifogott rajtunk. A második ponton nem jártunk sikerrel ezért némi segítséget kértünk amit így utólag is nagyon köszönünk.
"Révész Máriusz" Úrnak odafelé valami nyomhatta a bögyét mert elég mogorván forgatta a lapátokat. Vissza felé viszont - miután tisztáztuk, hogy mi is azt a keresgélős játékot játsszuk és az Ő egyik barátja is ezt játssza - megtört a jég és jót beszélgettünk a vissza úton.
Nagyon köszönjük az élményt
Angyali hely. [wapon beküldött szöveg]
Rászántuk a napot,hogy megismerjük az Angyali szigetet. Alaposan körbejártuk az eleitől a végéig és mondhatom megnyerte tetszésünket ez a autófüstmentes idill. A végén még egy jó dupla kávét is fogyasztottunk a szigeti egységben miközben motorizálatlan révészünkre vártunk.
Egyet sajnáltunk, hogy minden talpalatnyi helyet kisajátítottak a tulajdonosok, pedig egy kis közös tér jólesne a kívülállóknak.
Zárt világ ez, de talán pont ezért- így szép!
Kedves Nogacsalád!
Örülök, hogy felélesztettétek ezt a ládát. Az én fejemben is megfordult, hogy adoptálom (hasonlóan rejtettem volna el én is), de nem tudtam volna vállalni a szükség esetén azonnali ládakarbantartásokat.
Angyalihoz kb. 20 éve kötődöm, még abban az időszakban kezdtem ide járni akkori menyasszonyom (jelenlegi feleségem és gyermekeim anyja) szüleinek telkére, amikor a sziget nagy részén még nem volt áramszolgáltatás. Volt helyette nagy-nagy összetartás, szomszédolás, szülinapi és névnapi bulik, baráti társaságok.
Sajnos a sziget kb. egy évtizede leszálló ágra került. Ennek több oka is van:
1. A kádári kisemberek telekre járós életformája, mint szabadidős tevékenység kihalóban, helyette utazás, aktív sport, wellness vette át a szabadidős elfoglaltságok helyét. Ezért a szigeten egyre több az elhagyatott, elgazosult kert, omladozó ház. Az egykori baráti társaságok széthullóban vannak.
2. A vízminőség fokozatosan romlik, egyre késik a már régóta égetően szükséges mederkotrás. A Soroksági-Duna Ráckevéig fürdésre hivatalosan nem alkalmas. A szigettel szemben a kiskunlacházi oldalon egykor népes kiépített strand volt játszótérrel, vizibicikli-kölcsönzővel, óriáscsúszdával, büfével. A strandot az önkormányzat rendszeresen sóderezte, a fürdésre kijelölt helyet bólyák jelezték. Tavaly már kikerültek a "Fürödni tilos" táblák, bezárt a csúszda, nincsenek bólyák, a játszóteret felveri a gaz.
3. A sziget nem rendelkezik nyilvános területtel, teljes partszakasza privatizált, nyilvános, bárki által használható kikötője nincs, a túraevezés vérkeringéséből kizárja magát.
A sziget csak akkor emelkedhet fel ismét régi fénykorába, ha utat nyit a közösségi tevékenységeknek, a vizisportoknak, ha javul a Duna vízminősége. Ehhez a ráckevei és kiskunlacházi önkormányzatok és a szigetet szerető emberek összefogására volna szükség.
Köszönöm, hogy ezzel a rejtéssel is csaltok ide ládavadászokat, akik hírét viszik e kis ékkőnek.
Betegségéből felépülvén igyekeztem megtalálni a ládát még a hajózási időszakban, ki tudja, hogy lesz-e igazi tél jéggel. Némileg szabályellenesen vízrebocsátottuk gumicsónakunkat a kompnál, átevezés után jelszó kiválogatása a többi firka közül. A szűkös időkeret miatt gyalogosan trappoltam el a ládához, közben bepillantva a sziget csendes, békés életébe. Sajnos a hulladékgazdálkodás itt sem megoldott, még nehezebb lehet, mint a szárazföldön. Kis evezés, sok gyaloglás, de élmény volt, köszönet az újrarejtőnek.
Nagyon kíváncsi voltam a szigetre és a ládájára - lehet ezért is vártam többet, mint ami valóban ott volt. Nagyon szép lehetne, ha nem ilyen ősdzsindzsa fogadná az idelátogatót, és hogy mennyit keveregtünk, annak pontos számáról nem tudnék nyilatkozni...
A révészt visszatereltük a szigetre, miután a megbeszélt idő előtt eltávozott a túlpartra, így folytathattuk utunkat tovább :)
A rejtés egyébként ötletes és igényes, és arrafelé a sziget is nagyon helyes. Köszi nogacsaládnak a fáradozásért!
Noga Tibi keser barátomat, -az új ládatulajt- felhívtam más ügyből kifolyólag, aki meginvitált ennek a ládának a feltámasztására. Két nap múlva szombat hajnalban már a révész házánál vártuk az első menetrend szerinti járatot.
A sziget átvizsgálásakor rengeteg érdekes dologgal találkoztunk és erősen kutattunk a megfelelő rejtekek után. Mivel néhol magánterület illata volt a dolognak, ezért Tibi úgy döntött hogy az első pontként egy teljesen egyértelmű, virtuális "ládát" helyez ki, amiből biztos nem lesz probléma. A hagyományosért viszont menni kell. De buta is lenne, aki nem járja be a szigetet ha már eljött idáig...
Szerintem jó rejteket sikerült találni, de azért óvatosan tevékenykedjetek a logoláskor!
Ha valakinek megtetszik a hely, mindig van néhány eladó telek. Az ár egy "mi autónk" árától egy "csillagos" verda áráig terjed. S hogy milyen kicsi a világ? Még itt is belebotlottam ismerősbe.
Útközben beszedtük a régi ládát is. Jó keresést mindenkinek!
Jól kinéztük magunknak ezt a csészét :o)
Kár lett volna veszni hagyni, ezért sebtében örökbe is fogadtuk. Kicsit át is alakítottuk, megpróbáltuk ízlésünk szerinti mód átformálni.
A konkrét rejtésben Ata72 volt a segítségünkre, A "nehezebb dolgokat" pedig Kulisz adminisztrálta.
(köszönjük mindenkinek)
Kellemes sétát tettünk a szigeten. Sok szépet láttunk, tavacskát, szigetcsücsköt, egyebeket. Minden (azaz majdnem minden :o)) lyukba benéztünk, keresve a megfelelő rejteket. Régi helye kissé gáz volt (OLD ládikát beszedtük). Remélem új helye tartósabb és időtállóbb lesz. Alternatív megoldásokkal is készültünk, illetve azokat jóelőre bekészítettük...
Javaslom a ládaoldal böngészését, a kritikákat pedig szívesen fogadjuk :o)
A mai napon összekötöttem a csónakázást a geoláda kereséssel, és levadásztam két vízi ládikát egy 8 km-es evezéssel egybekötve. Az Angyali-szigettel kezdtem. Kiskunlacháza-Dunapartról indultam, innen kb. 500 méter a ládika. Persze a hozzá vezető keskeny csatorna jól elbújt, sikerült is elsőre tovább eveznem mellette, aztán amikor rájöttem, hogy túlmentem, visszafelé már sikeresen megtaláltam. :-) A csatorna valóban gyönyörű, csend és nyugalom uralkodik. Sajnos a láda közvetlen környéke egy kicsit elhanyagolt, és elég nehéz volt kiszállni a meredek parton a csónakból, de végül is sikerült. Logolás után irány az Apró sziget. Petika
Ott pihentünk rokonoknál 3 napot a szigeten, és akkor már megkerestük. A weboldalát nem néztem előtte, csak a russa térkép alapján mentünk, úgyhogy elég nagy véletlen, hogy pont a rejtés 5. évfordulóján találtuk meg. Odahordtak köré egy talicska szemetet, ami miatt nem találtuk először. De meglett. Visszafele majdnem az egész szemetet elvittük, még egy porcelán wc-t is, a gc szellemében.
A sziget valóban 'Angyali'. Régóta szemeztem ezzel a rejtéssel, most Szigetszentmártonban nyaralva neki is vágtunk. A hely romantikájához hozzátartozik a rév(ész) az hogy nincsenek autók, motorok csak a csönd, nyugalom és béke. Kár, hogy a láda ott van a szemétkupacban, gondolom a rejtéskor még nem volt ott. Összességében nagyon tetszett.
Nyugodt , verőfényes időt mondtak, nekivágtunk...hát jó nagy szél volt, erősen hullámzott, de mégiscsak meglett,a helybeliek drukkoltak, borulás lesz-e vagy sem, de mi győztünk!
Sajna a rejtést tulképpen magában egy szemétkupacban van, azaz lehet, azok ráépültek. Először nem is tudtuk, hogy a láda az a láda, azt hittük, az is szemét.
Gyönyörű hely, és ha kicsit gyorsabbak vagyunk, kessertárssal is találkozunk :) Rakok képet a szemétről. Mai 4/9
Megjegyzés: mivel a rév azóta sem lett bemérve, súgok: Ráckeve felől kell keresni, nem úgy, mint ahogy mi tettük.
Maerlyn-nel úgy döntöttünk közös drótszamaras ládagyűjtésre (bringesselés) indulunk. Marathoni [129,4 km ;-{)] kerékpáros körútunk [GCcucc, GCPETF, GCRECE, GCANGY, GCRAC, GCFANY, GCgono, GCZICH, GCKUKE] negyedik állomása. Az élménybeszámolót nála találhatjátok.
A mai vízparti-party előtt meghallgattam, hogy szól a rádió, azután tököltem egy keveset, majd angyali módon oda- és visszahussantam nevezett szigetre. A ládák után jöhettek a haverok, a buli meg a ... sör :) (A haverok persze arra fogadtak, hogy nem jövök. Ha-ha, jól kitoltam velük :))) Ja, és persze szokás szerint ma sem bajlódtam a GPS-szel...
Hát ez tényleg kalandos volt! Mire a kedves egri család észbe kapott, már én is a csónakban ültem, és nem szerénytelenségből mondom, de nekem volt a legtöbb tapasztalatom evezés terén - ami persze szintén elég csekély, ezért inkább nem kezdtem el osztani az észt :) Így elég hosszasan elbajmolódtunk az átjutással (néha az is kérdéses volt, merre tartunk) :)) A túlparti helyi erők baráti útmutatása mellett (már attól féltem, a ládát is kiveszik helyettem:) átkeltem a túloldalra és pikk-pakk ott álltam a kapu előtt - szemben egy nagy szemétheggyel :( Miután telefonos segítséget kértem, hogy ez most komoly-e, a vízközelben átnéztem minden rejteket, miközben többször átléptem a koszos zacsiban sínylődő ládán (bár méretes a láda, nem ez volt a legkisebb "szemét":() Végül csak meglett, most egy fa mellett, a régenvolt stég korhadt deszkái alatt pihen és várja az újjászületést. Visszafelé ismét kénytelen voltam vegzálni egy kedves helyi csapatot: meggyőztem őket, hogy mindannyian jobban járunk, ha békés kis szigetük újra ZF-mentes övezet lesz. Hittek nekem :)
Ezúttal is köszönöm minden kedves közreműködőnek a segítséget! És a rossz hír: hamarosan újra megyek:)))
Köszönöm a rejtést
Gyakran járunk errefelé zsebhorgászni, de a szigeten még nem voltunk. A szigetre való átjutás helyének meghatározása okozott egy kis fejtörést. Végül is a révésznek híre hamvát láttuk, egy kedves helyi család csónakáztatott át minket. GPS nélkül elöbb azt kellet kitalálnunk, hogy északra, vagy délre keressünk először. A észak mellett tettük le a voksot, és mint késöbb kiderült jól döntöttünk. A kis "öböl" megtalálása után a dobozka is hamar felfedte titkát. Visszafelé megint a stoppos megoldást választottuk. Nagyon kedvesek a helyiek, szinte percek alatt találtunk fuvarost. Mesélt a szigetlakók és a partiak között feszülő igazi "magyaros" problémákról is. Kicsit elgondolkodtató, hogy ha magunkkal sem tudunk békében élni, akkor mit várunk a környező országoktól... Ennek ellenére varázslatos a szigeten barangolni, igazán nyugis kis hely! Köszönjük.
A ládikóhoz vezető ösvényt nagy szeméthalom zárta el, így nagyon nehéz volt megtalálni. A ládikóban kifogyott a toll, a ceruzát a földön találtuk meg utólag :) A környezet és a lagúna nagyon szép volt, jót csónakáztunk.
3/3. Biciklituránk utolso találata. Kedves ismerösök segitségével bejutottunk a szigetre, tényleg szép helyek vannak itt. Reméljük, hogz sohasem lesz itt hid, meg autout.
Zahyékkal közös találat.
Oda-vissza uszva szerettuk volna teljesiteni a tavot, de odafele egy helyi lakos magatol felajanlotta segitseget, es atvitt minket motorcsonakkal. Mint utolag kiderult ez volt a nagy szerencsenk, ugyanis a visszauszasnal a GPSem megfekudt a viztol. Ennyit a Garmin 60CSX vizallosagarol. Az IPX-7 szabvany szerint fel orat kellene birnia 1m mely vizben, ennek ellenere 10 perc utan mar be sem kapcsolt. Elemek ki, otthon darabokra szedtem, es adtam neki a hajszaritoval, szerencsere ujra mukodik.
A forumban irok majd meg errol.
A sziget nagyon tetszett, es csak kozvetlen, szimpatikus emberekkel talalkoztunk.
Az első környezetre adott ötösöm. Persze nehéz, mert mind szép, hely, de itt nagyon megfogott, hogy bringa, robogó, és persze autó nélkül nyaralnak itt az emberek. Nyitott kapuk, BÉÉÉÉKE!!!!
Egy nénitől akartam először csónakot "bérelni", de azt mondta, neki meg van tiltva, hogy bárkit "bevigyen", így védik magukat az ott lakók.
Maradt a "komp", és Lajos, a révész; ha nem haragszik senki, egy távoli képet felrakok róla is. :) Közelit mégsem illik.
Nyáron félóránként megy a rév (N47 11.1065' E18 56.8878'), uccu mindenki bátran.
Őrület, hogy még van ilyen. Pedig Csepeli vagyok...
Egy révésszel (Lajos) mentünk és jöttünk. Érdekes a sziget, még soha nem jártam itt. A láda hamar meglett, de egy kis feltöltés nem ártana, mert szinte teljesen üres. Még egy kis apró pontosítás, a felnőtt jegy 230 Ft, a gyerek jegy 200 Ft. Egyébként a többi stimmel. Köszönjük a rejtést, jót sétáltunk.
A szigetszentmártoni strandról jöttünk. Én már feladtam a keresést, mikor a Péter megtalálta. Feltúrtem az összes lehetséges helyet, mikor kiderült, ott van ahol partraszálltam. :) A közelben mocsári teknőst, tavitököt, nőszirmokat láttunk.
Elővettük narancssárga gumicsónakunkat, de annak ellenére, hogy többször nyaraltam a szigeten gyerekkoromban sikerült a Vesszőzátonyra kikötni. Második próbálkozásra meglett a sziget és hamarosan a láda is.
Az egyik kedves munkatarsamhoz jottem dolgozni, aki Szentmartonban lakik. Totik 2005.05.22 14:10-an loggolt es megemlitett egy kedves fialatalembert, aki atvitte ot a szigetre. O a munkatarsam. :-) Mar tobbszor kajakoztunk errefele, de most volt egy cel is a lada. Ket kajakkal mentunk at, a kutyam uszva kozlekedett. Most volt eloszor hogy sokkal gyorsabban mentem a kutyamnal, sirt is rendesen, de szerencsesen megjartuk az utat oda-vissza. Ladazas utan kitettuk Zeuszt a partra es mentunk kajakkal egy nagyobb kort a sziget korul.
KLASSZ volt.Csonakkal eveztünk szigetszentmárton határából kb 2 km-et.Szép időnk volt.A sziget másik oldalán kötöttünk ki ezért a közeli átjárón átmentünk a másik oldalra, de féluton 2 kutya hangos ugatással megállított de hosszas rábeszélés után átengedtek.aztán megtaláltok a kincses ládát.Gyerekek nagyon élvezték a kincs keresést.
Azért ezt a ládát nyáron lényegesen nehezebb lehet megközelíteni a sok nyaraló és a sok növényzet miatt.. gondolom. :)
Szóval örülök, hogy most jöttünk. A révésszel nem is próbálkoztunk, szerintem még 200-ért sem vitt volna át minket... :-)
Szép ez a kis üdülőtelep. A jég még tart, de már kezd olvadni, idén ez már nem sokáig lesz jégkess...
Kisebb meglepetést okoztunk egy lékhorgásznak, meg ő is nekünk, azzal, hogy nem lepődött meg igazán, hogy ezek a sültbolondok a jégen rohangásznak :)
Egy közös jeges kessing túra Mr. Zerge szervezésében Szabbal és KelemenGy-vel.
Nagyon kényelmesen tudtunk ténykedni a most még szinte kihalt szigeten. Egyetlen egy pecással találkoztunk csak. Érdemes ide visszajönni nyáron is, nagyon kis kedves kis sziget ez. A kissé izgultam a jégre menéskor, hisz tőlünk pár méterre számos csillag alakú rianás volt látható. Ma már biztos nem mennék rá még egyszer. :-)
Ismerem a környéket, mert csak pár kilométerre lakunk innen, de meglepet ez a helye az Angyali-szigetnek. Jégen közelítettük meg a rejteket. A jég nagyon biztonságos volt, de sajnos a ráfagyott hó miatt korcsolyával szinte járhatatlan volt. Köszönöm a rejtőnek.
2006.02.07 11:05
Most nem voltak szúnyogok. Szép, havas jég, csönd, nyugalom.
2005.09.14 10:40
Délelőtti biciklizés: vonattal Százhalombattáig (GCSZHB), majd komppal át a szigetre. (Egy 10 kilós bicikliért az 1000 kg-os autók viteldíjának felét kérik. Pofátlanság.) Ráckeve, Fanyílás, Gonoszpont, Zichy kápolna, Ráckeve. HÉV-vel be a városba.
A szigeteket csak a partról néztem (250 m, ill. 50 m távolságra a pontoktól), de az ezer szúnyog között nem volt kedvem levetkőzni és úszni.
Egyébként vagy 20 éve egy kajakos Csepel-sziget kerülésen a sziget egyik "utcáján" sátraztam. A Soroksári-Dunaágban amúgy nem könnyű táborhelyet találni: a parton vagy nádas van, vagy nyaralók.
A Ráckevei Dunaág felől közelítve, kissé "ropogós" jégen, pecások által figyelemmel kísérve, de megvan. A GPS-t a leírásban szereplő kapu kilincsére akasztva hagytam, természetesen csak a kocsiban derült ki, így kétszer kerestem meg a ládikát. A környezet igazán szép, így télen, nincs tömegnyomor a szigeten. Kösz a rejtést.
Unom már a jeges ládákat és egy kicsit félek, nehogy véletlenül pont alattunk szakadjon be. De a helyszínen látva, hogy egy őrült még quadozott is, elpárolgott minden félelmem és rámentünk mi is a jégre. A quados fazon és a haverja máglyát rakott a jégen. Ilyet se láttunk még! A ládához menet egy horgász már megtette a napi előkészületeket a nagy fogásra: Léket vágott a jégen és egy csomó botot előkészített.
Becserkelve! [wapon beküldött szöveg]
Csigabiga, SagiK és Saladin9 társaságában.
Kessertalálkozó a folyó közepén. Jó volt megismerkedni személyesen.
A láda rejtése remek, alig találtuk. A környezet hangulatos, gondolom nyáron azért barátságosabb.
A partról már elindultunk a sziget felé, mikor megreccsent a PMR 4/12-n. Mint kiderült Gergoszedermarcus csapat épp a ládától távozott.
Ahogy Tototo is írta egy gyors kessertalálkozót ejtettünk meg a Duna jegén, majd mentünk megkeresni a ládát. Nem tudom ki álcázta vissza, de tökéletes munkát végzett! Csigusznak már megvolt, és ezzel együtt (összessen több mint 1000 megtalálással rendelkező csapat) elég sokáig kerestük a ládát.
Azért mint a logból kiderült sikerrel. :)
A 20 méter mászókötelet vittem magammal, de szerencsére nem volt rá szükség.
Gergoszedermarcus-ékkal itt folytattuk a napot. A kocsihoz visszafelé menet a befagyott Duna jegén kisebb (gergoszedermarcus, dc3, Saladin9, SagiK, Csigabiga, Tototo) kessertalálkozó jött létre.
Klári, István
Jégkessing 4/2. Már tavaly szerettük volna megejteni ezt a túrát, de az idöjárás megelözött. Most szerencsére minden összejött. Még a társak is: Tototo-ékkal már GCUTUT-nál találkoztunk és ajánlottuk ezt következö állomásként. Egy kicsit izgultunk, mivel indulásunkig nem volt idei jeges látogatója a ládának, de mikor megérkeztünk, látszott, nem lesz itt gond, annyian voltak a jégen. Mi nem toronyirányt indultunk, hanem a lacházai út végétöl, azaz 600 métert a folyásiránnyal szemben, felfelé becélozva a két sziget közti ágacskát. Távoztunkkor összefutottunk a következö kesser csapattal is. Rövid beszélgetés a Duna jegén, bár királyt nem választottunk. [wapon beküldött szöveg]
Egy félős átkelés, a szigetecske szinte körbesétálása, egy jól eldugott láda megtalálása. Hogy épültek fel a házak, ha autó nem tette be a lábát a szigetre? [gps nélkül]
befi
Már készültünk a láda levadászására. Csak a megefelő jégvastagságra vártunk. A helyszínen kicsit féltünk elindulni a jégen, de egy helyi ember azt mondta, hogy nyugodtan vágjunk neki. Aztán jött egy korcsolyázó idősebb úr aki szintén megerősítette, hogy a jég tökéletes.
Minden probléma nélkül sétáltunk át.
A sziget nagyon aranyos kis nyaralókkal van tele. A házszámból ítélve a sziget teljes területe ki van töltve telkekkel.
Ok [wapon beküldött szöveg]
A szigetszentmártoni "kis nyaralás" egyik izgalmasnak ígérkező programpontja volt ennek a ládának a felkutatása. Otthonról nézve elképzelésünk nem volt, csak reményünk, a táborba érkezve a felhalmozott kenukészlet ezt tovább fokozta. Aztán megérkezett Vica (alias trvica ládásztárs), aki gyakorlott kenus és nem volt több akadály, Kristóffal és Marcellel szövetkezve vízre szálltunk és félórás lapátolás után kikötöttünk százötven méternyire a ládától, azzal a céllal, hogy a szárazföldön becserkésszük. Látva a szigeten hemzsegő telektulajdonosok rosszalló pillantásait, mégis inkább a vízi utat választottuk. A keresésben csak egy bizonyítási lázban égő kiskutya próbált megzavarni, de gyávának bizonyult. És végre-valahára összejöttek a dolgok: sikerült Geo Gekkót méltó helyre juttatni.
Az Úttalan utakon láda után erre kenuztunk Ragalyival. Vízrebocsátáshoz egy helybeli kedvesen felajánlotta stégjét, egyébként nehéz jó helyet találni, mert minden magánterület. Szép a környék, a nádas szigetek, a kis labirintusok. Tiszta a víz és a környezet. Ragyogó idő volt.
A koordinátát nem találtam valami pontosnak, de a kertkapu fényképe egyértelmű. A rejtés átlagos, dehát itt nincs is lehetőség nagyobb furfangra. Örülök, hogy nem télen gyalogultunk be ide, hanem szépet kenuztunk.
A ládában rátaláltunk Mikulás Rénszarvasára. Szegény pára elpanaszolta, hogy még sohasem látott túzokot. Nosza, rögtön átköltöztettük a Réce tanösvényre.
Az APSZ kudarca után félve vágtunk neki ennek a ládának, de könnyedén leküzdöttük. Egy nagyon kedves fiatalember átszállított négyünket a szigetre, sőt amikor röpke negyed óra múlva hívtuk, vissza is vitt bennünket. Megnyugtattuk, hogy jó tett helyében jót várjon, elmondjuk annak a 2000 kessernek, aki még nem találta meg ezt a ládát, hogy kit kell keresniük...
A rejtés a rendelkezésre álló helyekhez mérten egészen jó. A szúnyogok miatt villámsebesen logoltunk és távoztunk. Rénszarvast a ládikában hagytuk.
Viki, Geri, Krisz', TZ
A pont közelébe érve eszméltem rá, hogy én itt már jártam kenuval többször is. Régi cimboráméknak van errefelé nyaralójuk,ahol hatalmas bulikat rendeztünk. Nyaranta a közeli Halászkert nevű műintézményben nagy hangulat szokott lenni. :) A régi kikötőben parkoltunk le, majd a lépcsőkön át ránehezedtünk a jégre, és kicsit félve, de átvágtunk rajta. És persze először rossz szigeten értünk/csúsztunk partot. A hibát kiküszöböltük, a láda hamar meglett. Csöndes nyugis hely!
O.K! [wapon beküldött szöveg]
Lelcacheéknek (no meg a geocachingnek) köszönhetem, hogy ide is eljutottam :o) !
A partról besétálva, az első szigetnél szembesültünk azzal a ténnyel, hogy még egy szigettel arrébb van a láda!
Mi (rendes, törvénytisztelő állampolgárok lévén :o) ) nem követtünk el magánlaksértést, hanem az első szigetet délről megkerülve jutottunk a rejtek közelébe.
Ott tébláboltunk egy kicsit, amíg a közelben csúszkáló család eltávolodott. Szerencsére már éppen indulóban voltak, amikor megérkeztünk, csak az egyik kicsinek nem akaródzott elhagyni a jégpályát.
Utána keresgéltünk egy kicsit, de végül Lelcache lelt rá a dobozra!
LOG-olás, visszarejtés, visszacsúszkálás a kocsihoz.
Az autónál elbeszélgettünk egy helybélivel, Aki elmesélte, hogy több betörés is volt a környéken, ezért jobban figyelnek az idegenekre!
Tehát: Csak óvatosan a magánlaksértéssel, nehogy kellemetlen helyzetbe kerüljön valaki!
Egyébként nyáron nagyon szép lehet itt!
Mai vízenjárós túránk egyik leginkább kedvemre való állomása. Nagyon tetszett! Keletről közelítettünk, nem a Csepel-sziget felöl. Egy nyaralóházas övezetben értük el a vízpartot, ahonnan egyenesen lehetett volna megközelíteni a ládát. Bízva a víz rendkívüli felületi feszültségében ami ugye sok rovart, bogarat is a víz felszínén tart, gyalogszerrel kívántunk közlekedni. Ránk is ugyanúgy kell vonatkozniuk a fizikai törvényszerűségeknek. Ha meg elszámoltuk volna magunkat, akkor meg ugye még mindig mellettünk szólhat az a tény, hogy ilyenkor, a borzalmas mínuszokban a felületi feszültség rendkívüli módon megnő! :-) Kicsit azért paráztunk a jég állapota miatt, mert a Dunán ez ígérkezett a leghosszabb átkelésünknek, és aggódtunk, hogy végig rendesen be van-e fagyva. Óvatosan léptünk rá a felszínre, de meglátva a nyomokat a hóban, rögtön felbátorodtunk. Simán haladtunk a kis sziget felé, de a szigeten megakadtunk, mert a házak között nem tudtunk átvergődni, és a GPS mutatta, hogy mennünk kell még. Így vissza a jégre, és ezt a kisebb szigetet is megkerülve végül a cél közelébe jutottunk. Éppen a rejteknél volt kialakítva egy ideiglenes koripálya, és pechünkre éppen használatban is volt. Kicsit tébláboltunk amíg megtisztult a terep, majd előhúztuk a csészét. A rejtés nem tetszett annyira. Nyáron macerás lehet előbogarászni tekintve, hogy a nyaralók tövében van. Logolás után szépen visszaközlekedtünk a kocsihoz. Szenzációs volt végignézni a hosszan befagyott Dunán. Még soha nem sétáltam így. Sajnáltam is, hogy nem hoztuk el a korcsolyát, mert ilyen hosszú, egyenes koripályához még nem volt szerencsém. Nagy élmény volt! A kocsihoz visszaérve egy helybélivel még kicsit eldiskuráltunk a hely biztonságáról, és az erre elkövetett nyaraló lopásokról, és indultunk vissza Budapest felé.
Családi ládakeresés 2/5.
A jégen való megközelítés érdekes volt. Nem számítottunk arra, hogy kétszer kell jégre lépni a láda megtalálásáig. Kicsit megsértettük a magántulajdon nyugalmát. Az egyik ház oldalsó ablakát betörte valaki, készítettünk róla képet, de nem tesszük fel. A ládánál a lábnyomok nagyon árulkodtak, még a hóesés ellenére is. A zöld kapunál fénykép készült, sőt az érdekesnek tűnő "nagy" házszám is lencsevégre került.
Érdekes a sziget kiépítése, biztos sok lakosa van nyáron, akik szabadidejüket töltik itt.
Kedves helyi lakosoknak/nyaraló tulajdonosknak köszönhetően nem kellett kerítést másznom, hogy a legrövidebb úton a folyó partjára kerüljek. A jégpáncél igen vastag, kockázatmentesen lehetett haladni rajta. A rejtek hamar meglett. A környék most nem olyan szép, mint amilyen más évszakokban lehet. Azért jó móka volt :)
MP-vel közösen érkeztünk, Lacháza felöl, a jégen. Könnyen meglett, és már indultunk is vissza. Közben a jég reccsent egy nagyot, nem volt túl bizalomgerjesztő. Nem bántam, hogy végül partot értünk.
Jegmenet. Befele is volt kis reccsenes, a csesze konnyen meglett, majd kifele ijeszto ricsajt csapott a jeg. Megusztuk szarazon. [wapon beküldött szöveg]
Ma ez volt a jégkessing első pontja. Biztonságos a jég, könnyű megtalálás. Nevettem a rejtésen, elképzeltem az előző csapatot, amint eldugja a ládát!
A roller is meglett!
Teljesen kihalt környék, csak egy kutya ugatott valamelyik kertben. Mikor visszafele batyogtam egy autobol két figura mászott éppen a jégre. Azt hittem, hogy kesserek, de csak jeget jöttek nézni.
Kiskunlacháza felől kocsival a partig, onnan a jégen adaviddal. Kiderült, hogy még egy kis szigeten át kell kelnünk, itt egy kicsit bolyongtunk, amíg megtaláltuk az egyik lehetséges útvonalat (volt benne egy kis magánlaksértés is....). A rejtés kissé veszélyesnek tűnik, pláne most, hogy óriási natural tracklog van körülötte, és tőle nem messze a nyomok szerint intenzíven látogatott koripálya.
jégkessing 3/2
jalsoval túráztunk. volt már natural nyom, néhány ház kertjén átmásztunk. Izgalmas volt a befagyott duna ágon átmenni. mudmanék idejéből egy órát lefaragtunk.
A leírás szerint közelítettünk. A ládát nem kellett keresni, mert egy népes csapat (fűkocka, mudman, sprok) éppen a visszarejtéssel foglalatoskodott, amikor tetten értük őket.
Miután Mudman levetkőzte a nem kis gátlásait a jéggel szemben, becsúszkáltunk a szigetre. A rejtés szerintünk is életveszélyes, ebben meg is erősített egy éppen arra járó ládázó-pár. (persze ez csak azután derült ki, hogy a dobozt már a hónunk alá csaptuk és tettük a hülyét. :-))
Jspanyikék voltak azok. :-)
Bolondok recsegtették körülöttem a jeget, de még élünk. :o) Persze volt ahol ők is partra szaladtak...
Loggolás közben rajtakaptak minket, de sebaj. Így a visszarejtés nem miránk várt.
Jég, köd, -16.
Ez a három időjárási körülmény jellemezte a megtalálást.
A lacházai partról indultam a Duna jegén keresztül. Nagyon izgalmas volt, néha a jégrepedés elhúzó hangjától meg-megrettentem, de a tél szépségei kárpótoltak. Sokat járok ide, már rég kiszúrtam a kb. 300 méterre lévő ládát, de alkalom a "vízenjárásra" csak most kínálkozott először, és én így akartam megközelíteni. Az aranyos kis sziget ilyenkor gyakorlatilag kihalt, a hóban alig láttam nyomokat, pedig nem most esett. A ládát a "víz" felől cserkésztem be, majd logolás után a kertek alatt visszamentem a partra, és kb. még egy kilométert lesétáltam a jégen, vissza a lacházai oldalra. A sarki kocsmában jólesett a forró tea.
Bicajtúra keretében közelítettünk a révhez. Révész ebédszünetet tartott a túlparton:-( Rövid terepszemle, majd egy kedves házaspár szívesen átvisz a szigetre. Gyors találat, majd csónak-stopp és fél óra alatt sikerül megjárni a szigetet. Nekem nem jött be. Az a része a szigetnek, ahol a láda is van, teljesen ki van parcellázva, csak keskeny ösvények vezetnek át telkek között. Szocreál üdülőövezet, rengeteg elhagyott telekkel. Talán nem is örülnek a látógatóknak, bár valóban segítőkészen átvittek a túlpartra. Nem mondom, azért érdekes volt, pláne az odajutás megszervezése:-)
Megtaláltuk, ez volt az első ládánk. Egyébként a sziget gyönyörű, nekünk a másik oldalon és végében van telkünk. Már sokszor elcsónakáztunk a ládikó mellett...
Reggel a Duna-ág Csepel-sziget felőli oldaláról érkeztünk. Előtte GCUTUT-nál léket kapott tutajunk, hoztunk magunkkal ragasztót, hogy majd itt megjavítjuk. Sajnos a ragasztó nem oldotta a műanyagot, ezért nem tudtuk javítani a léket. Szomorúan mentünk be Ráckevére.
Minthogy a mai többi ládát így kénytelen-kelletlen úszva csináltuk meg, hazafelé a másik part felől megközelítettük a pontot, és egy stég felől elindultam úszva. Előbb egy köztes szigetre érkeztem, amelyet megkerülve lehetett az Angyali-szigetre átúszni. A láda simán meglett, logolás közben megettek a dunai harapós szúnyogok.
Megint hócsatát vivtunk a jégen. Most már kesztyüt is húztam így nem vesztettem olyan nagyon. Imi maradt a Dunaágon fotózni, én pedig elindultam a horgásztanyák közé ládikát keresni. Néhány keritésen kiskaput keresve kiértem egy másik holtág szélére. Itt néhány friss lékben csillogott a víz. Megindulva a macskalábnyomok mentén igencsak
recsegni kezdett a jég. A lékben is vad hullámok támadtak. Inamba szállt a bátorságom, meg féltettem a technikát is a zsebeimeben. Végül mérnöki megoldásként két stégröl kölcsönzött deszkával négykézlábra ereszkedve növeltem meg a felületet. Igy már átjutottam. Nagyon kár lett volna alig 25 méterrel a cél elött feladni. A ládika elég jellegtelen kis fa tövében lapult, ezért sokáig kerestem. Logolás után vissza gyorsan az autóba ... olvadozni.
Csónakkal jöttünk át a szigetre, de az alacsony vízállás miatt majdnem megfeneklettünk. A szúnyogokra krémmel készültünk, de nem is volt túl vészes. Sógor igazi tengerészként evzett iszonyatos tempóval. :))
Motorcsónakkal először megkerültük a szigetet, mert rosszul tippeltük meg a helyet. Kiszálltunk, szétnéztünk, de csak házak voltak mindenhol, semmi olyan hely ami alkalmas lenne láda elrejtésére. És a GPS is arrébb mutatott, de nem tudtunk bentebb menni. Csónakkal arrébb mentünk és megpillantottuk a lagúna bejáratát. Beeveztünk és már tudtuk, hogy ez lesz a nyerő. Megint kiszálltunk, és apartról próbálkoztunk, sikertelenül, amikor elkezdett dörögni az ég! Sietni kellett és a csónakból ultolsó próbát tettünk. Ekkor már sikerült. Gyorsan logoltunk és indultunk vissza Szigetbecsére, ahol pihentünk pár napot. k.david & f.reka
A nagy szigetről próbáltam megközelíteni: az N47° 11.107' és E018° 56.883' ponton lévő (egyetlen?) hivatalos révész KEDDEN SZÜNNAP-ot tart. (Menetdíj felnőtteknek: 115 Ft, és van menetrendje!)
Nem adtam fel, a túlpartról: Kiskunlacháza-Dunapart lejáró felől (onnan nincs hivatalos révész!) a kocsmában kérdeztem hogyan juthatnék át, mire egy fiatal pár ajánlotta átvisz. A doboz egyetlen plusz látványossága a korábbi (a part) látványhoz képest a fényképen lévő zöld kapu. A doboz tartalma egyetlen saját készítésű rock'n roll CD, amire nem tartottam igényt, így a csere elmaradt.:((
Várom az utánam következők véleményét.
ÖregTom