Elhelyezés időpontja: 2014.01.19 10:00
Megjelenés időpontja: 2014.01.21 16:40
Utolsó lényeges változás: 2014.07.16 20:15
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: Fecó
Ládagazda: hegykoi Nehézség / Terep: 2.5 / 2.5
Úthossz a kiindulóponttól: 1000 m
Megtalálások száma: 12 + 2 sikertelen + 1 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.0 megtalálás hetente
WAP: A láda egy 13x13x6 cm-es konyhai tárolódoboz a várudvarban, kövekkel takarva.
A ládába TravelBug nem helyezhető.
A várrom területét és környékét sajnos lezárták az osztrákok, ezért a láda egyenlőre nem kereshető!
MEGKÖZELÍTÉS
Feketevár Árpád-kori vára (németül: Burg Schwarzenbach) a Lánzséri-hegységben, a mai Alsó-Ausztriában, Schwarzenbach településtől egy kilométerre északnyugatra, a várhegyen található. A labdarúgópálya melletti parkolóból ( N 47° 38,295' E 16° 20,760' 380 m [GCFVR+parkoló]) induló zöld turistajelzésen közelíthető meg.
Szabadon látogatható. A vár nagyon romos állapotban van, a területét visszahódította a természet, a belső udvar törmelékes, nincsenek kiépített járdák és lépcsők. A bejáratnál tábla is figyelmezet az omlásveszélyre, ezért óvatosan mozogjunk a romok között.
A VÁR TÖRTÉNETE
A magyarok 896-os államalapítása után, 900 körül foglalták el az Őrvidék területét, aminek a nyugati határa ekkor még az Enns folyó volt. Csak az X.-XI. századforduló óta húzódott keletre a Lajtáig a magyar határ. A középkor folyamán, a magyar királyok, az osztrák hercegek és a német-római császárok közötti gyakori háborúskodások során a terület egyes várai hosszabb-rövidebb ideig osztrák kézen voltak. Feketevár sajnos végleg osztrák kézen maradt, ezért ma is Alsó-Ausztriában található, de a szomszéd falu, az Árpád-kori templomáról híres Felsőpéterfa, Trianonig Magyarországhoz tartozott.
A várat megközelítőleg a XII. század végén, vagy a XIII. század elején építették az osztrák betörések ellen létrehozott nyugati végvárrendszer részeként. Írásban először 1254-ben említik meg a IV. Béla és II. Ottokár cseh király között kötött budai békeszerződésben. 1337-ben Rátót Leusták Sopron és Vas vármegyei ispán seregei bekerítették és visszafoglalták. 1337-ben a pozsonyi békeszerződés szerint kicserélték az alsó-stájerországi Bornyl várára. Bornyl akkor Magyarországhoz került, de Feketevár csak később, 1362-ben, a budai béke értelmében lett a Német-római Császárságé.
A XVI. században épült a várkápolna, melynek az udvar felőli homlokzatán még ma is felismerhetők a csúcsíves ablakok. A XVI. század elején a várat kastéllyá építették át, de a régi falakat megtartották. 1680-tól napjainkig az Esterházy családé. 1800 körül áthelyezték innen a hivatali központjukat és ez az egykor pompás építmény romlásnak indult.
Hát így jár aki nem frissíti a ládalistát amikor elindul bringázni! De hát ki a fene gondolja, hogy a januárban megjelent láda májusban már beteg.
Éjszakás műszakból Ausztria felé vettem az irányt, gondoltam tekerek egyet a határ túloldalán. Elő a GPS-t, a legközelebbi láda GCFVR. Irány Schwarzenbach. Mivel márciusi ládalista volt a kütyün, nem tudtam hogy a láda betegre lett állítva. Átérve a határon, pár kilóméter után eleredt az eső is. Mire a faluba értem, már nem volt rajtam száraz ruha, a cipőmben tocsogott a víz. Na, de sebaj gondoltam a várban majd megszáradok egy kicsit. Ahogy letértem a leírásban említett zöld jelzésen, száz méter után egy kék-sárga sorompó és egy tiltótábla állta utamat. Idegen országban nem szoktam figyelmen kívül hagyni az ilyen tiltásokat, így hát hamar lemondtam a ládáról, és elindultam haza. A hátralévő 70 km-ből még 50 km-en szakadt az eső. Mire a határhoz értem, úgy néztem ki mint egy kétnapos vizi hulla. Hazaérve látom, hogy nem én vagyok az első aki a beteg ládát keresi, csak én nem kockáztattam a tiltás ellenére való belépést. Ha elfogadod a találatot, megköszönöm!
A belépés kifejezetten tiltva van, ennek ellenére - valószínűleg kissé felelőtlenül - becserkésztük a dobozt.
A település túlsó végén nagyon igényes pihenőhely van kialakítva, ott elidőztünk egy kicsit.
Köszönjük! Kicsi Gesztenye és Tádé
Szombathelyről fekvőkerékpárral 131km. Gyönyörű vidék, de a sportpályánál tábla és szalaggal elkerített út: magánterület, omlásveszély, belépni tilos. Ha már lenyomtam ezt a pár kilométert,nekem mondhatják...feltoltam a talicskát a várhoz. Puff....körbekerítve ráccsal minden bejárat az olvasni nem tudóknak. Mivel az elég erős szélben potyogott minden, ezért sisakban becserkeltem a számomra érthetetlenül elrejtett ládát. Bevallom ,vegyesek az érzéseim. Egyrészt szeretem a romokat, de van amikor a biztosíték erősen lecsapásra áll. Ez ilyen volt.
Szemfüles keresztlányunk végül meglelte. Ügyes volt!
Szomorú, hogy az állítólag pedáns osztrákok hagyják így elpusztulni ezt a csodás várat! Vajon miért? (A kérdés sajnos költői...)
Lehet a láda helye jobb lenne a romokon kívül, mert elméletileg tilos bemenni.
Odafele úton találkoztunk egy lábatlan gyíkkal, /vagy valami ilyesmivel :-)/
Oldfox rajongott ezért a várért, nekem is tetszett, de ő el volt ragadtatva :-) Mindent nagyon alaposan megnéztünk, és megbeszéltük, hogy hol. mi, meg hogyan lehetett anno. Ilyen helyen járunk, beindul a fantáziánk. Nagyon köszönjük, imádtuk!!!
Megvan bár nem tom mi a jelszóóó!! A ládát is fél órán át kerestük mert nem éppen kövekkel letakarva volt!! Bár ha jobban át gondolom a várfal kőből és téglából készült! Na de sebaj a táj szép volt!! am A láda várfalba van téglával letakarva!!