Cserháti trackelés közben találtam ezt a pompás kilátóhelyet, ahonnan a Mátra-gerinc nagyobbik része mellett, a Cserhát, és - jó időben - a Börzsöny is látható.
Nem is egy kilátó pontról van szó, hanem egy hatalmas kaszáló oldalában vezető úton emelkedve, lassan kibomló 180 fokos panorámáról. De inkább beszéljenek a képek!
A falut a Mária-úton elhagyva, a N 48° 0,955' E 19° 44,184' 340 m [GCMNEZ+kereszteződés] ponton letérve, felmért földúton érhető el a cél. A láda az erdő szélétől kb 10 méterre, egy megfáradt bükkfában található.
Ne szemből támadj, kerüld meg a szúrós bokrokat!
Márkháza 250 fős zsákfalu a Kis-Zagyva völgyében, a Mátra és a Cserhát hegységek nyúlványai által övezett, turisztikai látványokkal megáldott környezetben.
A település szomszédságában lévő sámsonházai Fejérkő-vár maradványai tanúsítják a 12. században a környéken uralkodó rablólovag, Sámson létezését. A monda szerint fiának, Márknak adományozta a jelenleg Márkháza község területéhez tartozó birtokát.
A török megszállás idején a település megsemmisült. A 17. század elején néhány szlovák nemzetiségű család telepedett le, erre utalnak a máig is ismert szlávos csengésű dűlőnevek: Kopanyica, Kapusznyica, Vreska..., valamint az, hogy a községet Tót-marokháza néven is ismerték egykoron. Máig is fennmaradtak az erről tanúskodó születési anyakönyvi kivonatok az 1800-as évekből.
A falu arculata az elmúlt 20 év alatt gyökeresen megváltozott. A korlátlan munkahelyet adó környékbeli szénbányák és mezőgazdasági üzemek megszüntetése nagyfokú munkanélküliséget jelentett és jelent. A település fejlett infrastruktúrája és a környezet turisztikai adottságai következtében kitörési pont lehet a falusi turizmus.
Megvan, köszi!
Szentkút környéki kutyás túrán ezt a dobozt is meglátogattuk. A zöld jelzésről egy szép szálerdőben vezető gerincúton majdnem nyílegyenesen elértük a ládát, ami egy hatalmas mező szélén van, és erről a mezőről mindenhonnan remek a rálátás nem csak a Mátrára, de a másik irányban a Cserhát gerincére is.
Több tucat őzet láttunk útközben, a láda mögötti mély völgyben is felriadt egy csapat az érkeztünkre.
Doboz rendben.
GCMVER pótlása után erre vettem az irányt, mert vagy 7 éve jártam itt utoljára.
A doboz jól bírta az elmúlt 10 évet, a füzetben is bőven van még hely, a fán viszont meglátszik az idő múlása, de a dobozt még sokáig tudja őrizni.
Sok szarvas legelészett a környéken.
Szentkút felé kerülve értem vissza Verebélyre, 21km lett a vége.
A kilátás a borús idő ellenére is nagyon tetszett, viszont a fűből kullancslegyek tömegét zavartam fel, amik aztán valóságos felhőként követtek, köszönet a rejtésért!
Kétezer!!!
Alig hittük, hogy egyszer ez is eljöhet még. Aztán pedig azt, hogy ilyen lassan. :)
Ez a helyszín engem teljesen elbűvölt, alig bírtam betelni vele - pedig először még gondolkodtam is, feljöjjek-e GCM01-től. Ez nyilván teljesen szubjektív, de mind a külső, mind a belső körülmények ideálisak voltak, igen jó volt itt lenni!
Köszönöm, hogy megmutattad, méltó ünnepi találat!
Mátrai szurdokos baráti kirándulás záróakkordjaként látogattuk meg a helyet. Itt is túratársaim Fidorka, Juci, Kiváncsifáncsi, Mekett és sirgalahad voltak. Méltó befejezése volt az amúgy is csodálatos napnak.
Fantasztikus a hely! Szép zöldellő mezők, és fák. És a kilátás is tényleg pazar!
Nagyon tetszett az egész.
Kicsit ücsörögtünk is a friss fűben, miközben pótoltuk a nap folyamán elégetett energiát. Az idilli hangulatnak egy kullancs megjelenése vetett véget.
A hívatlan látogató feltűnésekor szépen összepakoltunk, és tovább álltunk!
Ez is tipikusan az a hely, amit soha nem láthattam volna, ha nincs a geocaching.
A mai napon sok öröm ért. Először is ez volt az idei év első nagy túrája, már amennyire 13km + 400m szint nagy túrának számít. Hát nekem ez már az. Majdnem fél éve voltam utoljára túrázni, akkor a Mátrában, most meg a Cserhát volt soron. Már majdnem minden nógrádi láda megvan nekem, de Mátraverebély és Kishartyán között még itt virított három láda, amelyek valahogy mindig kimaradtak a hosszú évek során. Mind a hármat egybe fűzni már nincs erőm, de kisütöttem, hogy ha a GCKOOL ládát először csináljuk meg, onnan el lehet autózni Nagykeresztúrra és onnan a GCMNEZ és a GCMVER felfűzhető egy olyan 12km és 400m szint túrára, amit még talán kibírok.
Aztán az is csodás volt, hogy a "Csodálatos Cserhát" nevű FB csoportból megismert Pap Annával most túráztam először. Az idő fantasztikus volt, kellemes szellő, szikrázó napsütés és egy újonnan felfedezett barát, mint nagyszerű társaság. Mi többre vágyhat az ember? Többnyire jelzetlen utakon mentünk, ami pluszt adott a geoládázással ismerkedő új barátomnak. Ez volt a geocachinghez kapcsolódó első élménye, de nagyon remélem, hogy nem az utolsó.
A képek között meg lehet nézni az útvonalat, tudom ajánlani bárkinek aki tud térképet olvasni és szereti az izgalmas, többnyire járatlan utakat! :)
Szép cserháti táj. A kilátóponttól továbbsétáltam Szentkút felé.
A környéken egyébként most kezd érni a som, én a GCMVER környékén csemegéztem. Köszönöm!
Tényleg szép a kilátás fentről, az egésznek van egy végtelenül békés hangulata. Rajtunk kívül senki nem volt a vidéken. Rengeteg a pompás tavaszi hérics a szántó szélén. GCPGC irányába távoztunk. Az erdőben rengeteg őzet láttunk, köztük egy teljesen fehér őzet is. Először azt hittem, valami óriáskecske vagy mesebeli egyszarvú az, annyira valószerűtlen volt, de közelről láttuk és mindketten, szóval nem én hallucináltam. Aztán utánanéztem, létezik ilyesmi, ritka ugyan, de több helyen is láttak már az országban fehér őzet vagy dámszarvast.
Köszönjük a rejtést!
Hosszú hétvége a Krakkópusztai kis tónál a vadászházban elszállásolva. Innen 1,4 km lett volna légvonalban de a jól sikerült bulit kár lett volna otthagyni, főleg mint az egyik ünnepelt. Ezért maradt vasárnapra a láda felkeresése. Tényleg látni a Mátra vonulatait csak most elég párás volt a levegő.
Szakadó esőben, amivel nagy gond nem lett volna, mert készültem esőruhával és gumicsizmával, azonban az agyagos sár iszonyúan csúszott. Tetszett a nagy mező, sok tarvad legelészett rajta. Visszafelé megpróbáltam a mező felső szélén induló úton rövidíteni, le is jutottam 300 m-re a parkolótól, de onnan vadcsapásokon kellett szinte négykézláb átvágni a dzsindzsán.
Ma is szabadnapos voltam, így belefért egy kis Nógrádi ládázás. Megérte felmászni a ládához nagyon jól nézett ki a mátrai vonulat. :) Két őzet is láttam. Köszi a rejtést!
19.5 kilométer gyaloglás a zúzmarás erdőkben a Mátraverebély- Szentkút - Márkháza - Mátraverebély útvonalon. A "kibomló panorámából" sajnos semmit nem láttam, mivel a sűrű ködben kb. 100 méterre lehetett ellátni. A láda rejtekhelye remek, a koordináták pontosak.
Hőségriadóra való tekintettel az ajánlott temetős megálló helyett némileg továbbmentünk az autóval. A fröccsöntött, fókusz típusú jármű simán felhaladt a dombra, egészen a kereszteződésig, ahonnan pedig toronyiránt, a mezőn át jutottunk el a ládáig.
Hű, ez nagyon tetszett, köszi, hogy megmutattad! Gyönyörű időnk volt, a panoráma fantasztikus és elképesztő mennyiségű állattal találkoztunk. Számtalan őz, szarvas, két gímszarvas, róka, vadmacska (vagy valami macskaszerű, ami nagy:). És szarvasbőgést hallgattunk nagyon-nagyon közelről :)
Meg van, részletesen késöbb... Üdv Mr Zerge. [wapon beküldött szöveg]
Nagykeresztur szélén, a temetőnél parkoltunk, nekem ez volt szimpatikus kiinduló pont. Az induláskor szemerkélt az eső, ködszitált. Szerencsére ez abba maradt amikor magasabbra értünk. Jó sáros vidék, érdemes nyáron, szárazabb időben menni. Kicsit szuszogtatós a vége felé. A rejtek fa igazán látványos.
Köszönjük a rejtést ! Szuper kirándulás volt ! Kőzetgyűjtés ! Szarvasnézés!
....és dagonya, mert eső után voltunk..
Kicsit párás időben ,a kilátás így is pazar !
...és a visszhangot próbáltátok??????
Köszönjük az Adame családnak , és a Karászi testvéreknek :-)
Ez a 14. ládikám! Nagyon jó a rejtés ! A kilátásról nem is beszélve. CSODÁLATOS !!!!!
Nagyon-nagyon köszönöm a lehetőséget.
Ilyen "pontokért" érdemes ezt csinálni.
Ma itt kezdtünk...
Utána Kisbárkányba majd Nagybárkányba mentünk a Cserhát 500-as csúcsit felkeresni.
1. Hármashatár-hegy (519m) Komoly kihívás volt de jó ebédelős hely. A régi KÉK túra jelzéseit még látni lehet itt-ott fákon köveken.
2. Kerek-Bükk, Nyerges-tető (516m) kellemes séta rengeteg szőrös erdei állattal
3. Kerek-Bükk (569m) Hihetetlen útvonalon értük el, kemény volt!
4. Köves bérc sima ügy -en majd -ön a csúcsig.
Ma összesen 5,8+3+14 km-t tettünk meg kb 850 szintemelkedéssel és ugyan ennyit le.
A szemben lévő dombtetőre is felmentünk a csúcskőhöz. Innen is jól szétnéztünk.
Köszönjük a rejtést.
A fa elég rosszul néz ki, minden részét megnéztem, de sehol nem leltem.
A kilátás tényleg szép, valószínűleg minden évszakban mást mutat.Megpróbálkoztunk a legrövidebb úttal, magas a lucerna termés a réten.Szeder szezon van - sikerült pár kilót összeszedni a vissza úton.
Megleltük!A Mária úton haladva népes zarándok menettel találkoztunk.Mátraverebélyre tartottak.Valóban szép látvány a Mátra vonulata.Érdemes elsétálni idáig.A láda a magasles felől a becko rejtésekhez képest viszonylag emberi módon megközelíthető.
A Nógrád nagydíj tájfutóverseny futamai között (délelőtt normáltáv és mikrosprint Hollókőn, este alkonyati pontbegyűjtő Szécsényben).
Nekem a borókás tetszett.
A kijelölt utat követve egészen a kaszáló első dombjáig,
utána légvonalban a célig.
Az esős időben számítsatok járhatatlan útra, mert a nagygépek
mély, vízzel telt sáros szakaszokat alakítanak ki.
Rengeteg állattal lehetett találkozni . Sikerül néhányat megörökítenem.
Amint elhagyjuk a vízmosást, megszépül a táj: borókás, aztán tágas mező, öreg erdővel borított hegyoldal... Ködben indultunk, a ládánál viszont már kiértünk belőle és valóban látszott a Mátra, sőt a völgyekben tejfehér ködtenger. Nagyon tetszett.
Köszönjük a rejtést!
Cserháti ládázásra készülődtünk ma reggel macikupac barátommal. Tulajdonképpen becko kollégának köszönhetjük a mai program létrejöttét!
Beckó parkoló koordinátái itt értelmesnek tűntek, így szót fogadtunk neki :) Az ajánlott útvonalon elindulva kisvártatva egy hajtűkanyarhoz ér a túrázó. A kalandvágyóbbik fajtájuk (mi magunkat ide soroltuk) elindulhatnak nagyjából torony iránt a kis szurdokban található "ösvénykéken". Hamarosan egy borókásban találhatjuk magunkat, ami igen különös ezen a vidéken, de épp ettől izgalmas is egyben. A ládát szinte végig toronyiránt közelítettük meg. Gyorsan megadta magát a jellegzetes helyre dugott kis doboz. A kilátás és a környék szép, megéri erre kirándulni. Visszafelé kipróbáltuk az ajánlott útvonalat is. Elég sarasak lettünk :)
A kocsit az ajánlott parkolóban hagyva indultunk neki a ládának, de az erős jobbkanyarnál hamar letértünk az ajánlott útról. Itt egy, most egészen jól járható vízmosásban mentünk felfelé. Útközben szépen rétegzett tufakőzeteket is megfigyelhettünk. Amikor kibukkantunk a horhosból, akkor meg teljesen fura környezetbe kerültünk: mindenfelé borókabokrok voltak. Ezek között hamar kiértünk a szántóföld szélére. Innen irányba vettük a ládát, s ha visszanéztünk, akkor máris elénk tárult az ígért látványosság: a Mátra elég párás sziluettje. Bizonyára tisztább időben nagyobb az élvezeti faktor, de nem lehet mindig szerencsénk. Visszafelé az ajánlott utat választottuk. Eleinte ezzel sem volt baj, mert a kazárihoz hasonló tufa-előfordulásokat láthattunk, meg sok borókát. Már közel voltunk a letérési helyünkhöz, amikor egy hatalmas tócsa késztetett vízen járásra. Mivel ezen a képességnek nem vagyunk a birtokában, így pórul jártunk. Jonkó azért megúszta, hogy saras legyen.
Mi az első éles kanyarnál letértünk és toronyiránt nekivágtunk az egyre sűrűsödő borókásnak. Nem bántuk meg, mert így szinte egy szafari parkban éreztük magunkat a mindenfelé előbukkanó állatokat látva.
Köszönjük!
A temető mellett kiváló a parkolási lehetőség. Érdekes a kis fatemplom. Innen a javasolt úton közelítettem a ládához, egy-egy jól megtermett dagonyát épphogy kikerülvén. A lekaszált mezőn már toronyiránt mentem a gerincig. Először az erdőn túl kerestem a Mátrát, aztán a találat után szétnézvén a kaszáló tetejéről, mindjárt előkerültek a párába rejtőző ormok. A visszaúton Mihul kollégával találkoztam.
A leírás elolvasása nélkül, pusztán a koordináták letöltésével indultunk neki Csizmások túratársaimmal a túrának. A legrövidebb utat követtük egy vízmosáson keresztül, fel a dombtetőre, de a végefelé már igencsak ágas-bogassá vált a táj. Mindenhol csak szúrós fák voltak, de hallgattunk a megérzéseinkre és a jutalmunk a geoláda lett. A parkolótól mindössze 1 km-re jelezte a ládát a GPS légvonalban, na ebből sikerült kihozni egy 5 km-es bolyongást... Köszönöm a rejtést, ezt valóban még évekig fogjuk emlegetni!
Maxxtro123-mal a dobogós hely! Leírás nélkül vágtunk neki, árkon-bokron a vaddisznókat követve, szerencsére velük itt nem találkoztunk, utat törve meglett a ládikó. Vissza se volt jobb a helyzet, kavarogtunk a tüskés bokrok között, sokszor kerültünk "zsákutcába". Erre a ládára sokáig fogunk emlékezni, élmény volt. Köszi!