Innen már csak pár méter a cél. A füves gát túloldalán a megadott koordinátán találunk egy kettéágazó fát. Mellette egy kidőlt fában kell tovább keresgélni. Egy 23 cm x 15 cm x 8 cm paraméterű hagyományos dobozt.
A láda története
A láda helyszínén dédinagymamám háza állt évtizedeken keresztül, majd egyszer csak jött egy nagy árvíz 2000-ben, és a fél kertet, vele együtt a házat is elöntötte. A láda helye konkrétan a hátsó kertkapu melletti fa tövében van.
Édesapám keresztanyja ez idő alatt is ott akart maradni, de természetesen felhoztuk őt Budapestre egy rövid időre.
Mikor a víz visszavonult, a házat el kellett bontani, és végül a ma itt látható gát lett belőle. Apum keresztanyja sose tudta megszokni, hogy abból a házból, amiben 75 évig élt semmi sem maradt... Ennek az eseménynek állít emléket ez a cache.
Megközelítés
Nagyrév Jász-Nagykun-Szolnok megye déli részén, a Tiszazug nevű kistáj nyugati peremén, közvetlenül a Tisza bal partján helyezkedik el.
Tipikus példája a közlekedési szempontból úgynevezett zsáktelepüléseknek. A Cibakházi Holt-Tisza és az élő Tisza közé szorult falu egyetlen bekötőúttal csatlakozik a 442. számú közúthoz. N 46° 55,292' E 20° 11,657' 93 m [GCNrev+Elagazas]
A Tiszán való átkelést a vasútállomással is rendelkező, Tiszakécskéhez tartozó Újbög felől a gyalogrév ismét biztosítja, érdemes akár innen is megközelíteni a ládát!
Nagyrév leginkább távolsági busszal közelíthető meg a legegyszerűbben, ha az ember nem a saját kocsijával megy. Buszok indulnak Szolnokról és Kunszentmártonról. Amennyiben valaki busszal jön, akkor ide érkezik:
Nagyrév európai hírű és jelentőségű lelőhellyel büszkélkedhet, a falu déli határában található Zsidóhalom nevű bronzkori településsel. Az egykori tiszai ártér magaspartján közel ezer évig lakó bronzkori népcsoportok településének maradványaiból nagy kiterjedésű, több méter magas halom keletkezett, mely az 1800-as évek vége óta kutatott régészeti lelőhely. Jelenleg a halom régészeti védelem alatt áll.
Nagyrév neve először 1380-ban fordult elő írásos dokumentumban. Évszázadokon keresztül tartotta magát, mígnem a XX. század második felétől elkezdődött a falu hanyatlása. Mára a lakosság száma alig haladja meg a 700 főt. A lakosság nagy része református, az impozáns XIX. századi templom a buszmegállóhoz közel található:
A falukép a múlt században teljesen átalakult, a vidék népi építészetét napjainkban már nem reprezentálja. Ha valaki mégis kíváncsi egy, a térségre jellemző épületre, akkor látogassa meg a falu legöregebb házát. Bár műemlék védelem alatt áll, az ingatlan tulajdonosa, sajnálatos módon nem foglalkozik vele. Így nemsokára az utolsó emlékek is eltűnnek.
A Tisza ártere a Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzet részeként védett. Jellegzetes ártéri növényfajok szorultak ide vissza, háborítatlan erdőinek különösen madárvilága gazdag. Amellett, hogy a település a Tisza partján fekszik, nem ez az egyetlen kapcsolata a vízzel.
A Tisza szabályozása után az egyik megmaradt holtág pont a falu észak, észak-keleti határánál húzódik. Érdemes ide is ellátogatni, engedéllyel pecázni, vagy jó időben fürdőzni:
A holtág és a Tisza közötti árterületen húzódik egy kisebb, de igen impozáns kis tavacska. Én személy szerint elneveztem Kis-Tisza-tónak Itt igazán jókat lehet pecázni:
Ezek a vizek nem csak arra alkalmasak kiválóan, hogy az ember horgászással töltse el idejét. A madárkedvelők számára is gyönyörű látványt nyújtanak a vízimadarak seregei, vagy éppen a magányosan repkedő prédára vadászó ragadozók, mint például az ölyv, héja, vagy akár a sólyom is, mely mind megtalálható a szántóföldek és gátak közelében.
A vadon élő négylábú állatok közül a leggyakrabban előfordulók a nyulak és őzek apró csoportjai. Mivel Nagyrév az Alföldön helyezkedik el, nem büszkélkedhet magas dombokkal, hegyekkel, hanem a tájegységre oly jellemző végtelen síksággal, megszakítva sűrű erdőfoltokkal.
A nap második találata lett volna, ha a kiáradt Tisza nem állta volna utamat... Kb. 5 méterre közelítettem meg, ahogy a screenshot is mutatja. A fotók a vízpartról vannak... Betegre kellene állítani, amíg a víz az úr...
Kérem a rejtőt az elfogadásra!
Egy hely ahol állt egy ház, de most már nincs ott. Érdekessége hogy a rejtő és nem a keresők számára egy szép emlék.
Véleményem szerint ez egy tipikusan ládát nem érdemlő hely. Ezrével vannak érdekesebb helyek az országban. A komp nem működik. :- ((
Feleségemmel Martfűre kocsikázva tettünk ládakereső kitérőket, így jutottunk el Nagyrévre is. Idős korban valóban nehezen hagyja el a ember megszokott lakóhelyét, az ahhoz fűződő emlékeket. Köszönettel. [Geoládák v3.12.10]
Szomorú, hogy elpusztította a házat az ár. Szomorú, hogy a valójában nagy semmit bemutató helyszínt ládaérdemesnek találta a moderátor testület. De a legszomorúbb az az, hogy az egyszem, ennyire személyes témájú ládáját sem képes a rejtő karbantartani, másnak kellett pótolnia helyette egyesületi pótládával.
135 km-es biciklitúránkba belefért ez is, de más járművel idejönni, csak ezért a ládáért, bizony bántam volna.
Az Űjbög-Nagyrév közötti komp viszont igazi élmény volt. Nemcsak az, hogy egy ember biciklistül 200 Ft-ért kelhet át vele, hanem a révész hozzáállása. Ha látja, hogy a túlparton várják, már indul is. Amikor átértünk, épp motorosok jöttek (utassal motor 500 Ft), kérdezték, hogy mikor indul a komp. "Ha jöttök, akkor most. Ha még nem jöttök, akkor akkor..." A szolgáltatást a nagyrévi önkormányzat tartja fenn. Két fő alkotja a hajó személyzetét. Vajon egy ilyen 400-500 Ft bevétellel járó átlkelés mennyi veszteséget termel? Bárcsak a balatoni kompok üzemeltetésébe is besegítenének az önkormányzatok és nem egy vagyont kellene fizetni!
A terepnehézség nem 1-es, nem lehet kerekesszékkel teljesíteni!
A dédi árvíz elmosta háza a láda apropója, Nekem úgy túnik, Nagyrév bemutatása valójában csak töltelék, hogy a moderátoroknak is meglegyen az örömük. Sokkal jobb lett volna, ha a ládaoldal a tiszai árvizekről és az árvízvédelemről szól. Vagy a láda címe Nagyrévről.