WAP
A külszínen megépített vágatszakaszban van a jelszó felírva egy -akár geoládának is megfelelő- eszközre. Kérlek ne tegyél fel képet a jelszó helyéről, legyen egy kis meglepetés a keresgélés.
A ládába TravelBug
nem helyezhető.
Rejtés
Kalandosan indult ez a rejtésem. A ládamoderációnál derült csak ki, hogy itt már van egy .com -os láda, mivel nem szoktam játszani azon az oldalon. Mivel a szabályok nem engedik, hogy egymás mellett legyen 2 láda, ezért gyorsan lemondtam róla. A moderáció három napjában azonban a moderátorok meggyőztek, hogy virtuálissá alakítsam át. Így van most itt 2 láda is. Lehet ezt is keresni, úgy mint egy hagyományost, nem pedig leolvasni innen-onnan a jelszót. Köszönöm nekik, hogy így átengedték, mert a brennbergi erdő a kedvencem és az egyik szakmámból és munkámból kifolyólag szoros szálak fűznek a bányászathoz. A rejtéssel a környék korabeli bányászatára és annak fennmaradt tárgyi emlékeire szeretném felhívni az idelátogatók figyelmét. Kiváló kiindulópontja vagy állomása lehet a láda ezen a csodálatos környéken való kirándulásnak, túrázásnak. Bár nem túl nagy látogatottságú a hely, de azért ügyeljünk a muglikra! A jelszót az eredetileg geoládának szánt eszközre írtam föl. Nem kell "szétbányászni" a vágatot, szem előtt van!
Természetesen nem tartalmaz a belseje semmit!
Ha már itt járunk, érdemes megkeresni a falu tavát, ahol nyári időszakban akár fürdeni is lehet.
Megközelítés
Autóval:
Ausztria felől jó minőségű aszfaltos úton közelíthető meg. Parkolni közvetlenül mellette lehet.
Magyarországról célszerű Brennbergbányán letenni az autót
N 47° 39,274' E 16° 29,395' 407 m [GCGLCK+parkoló]
és egy kirándulással egybekötni a láda felkeresését. Autóval is megközelíthető, de ebben nem szeretnék segítséget nyújtani!
Tömegközlekedéssel:
Sopronból helyijáratú autóbusz közlekedik Brennbergbányára.
A környék bányászata
A korabeli térképek szerint a régi külfejtési gödörből indított Ferdinándi-táró volt az első földalatti bányászati létesítmény ezen a környéken. Egy 1825-ből fennmaradt bányatérképen már 14 aknanyílás látható. Ezek mélysége 5 és 25 méter között volt. A fejtett szénréteg vastagsága pedig 20-30 méter. Az 1853-ból fennmaradt bányatérképen (sajnos) már csak a földalatti bányaterek láthatók. Ebben az évben mélyítették az 56 méter mély Josefi-aknát, valamint a közelében levő Franz Josef-aknát és már előkészítés alatt állt a hegy túloldalán a Stefani-akna. A bánya állandóan terjeszkedik, 1848-ig nagyjából lefejti a Maschinhaus körül elterülő tojásdad alakú plató szénkincsét.
Az 1850-es években a tárószállítás helyébe az aknaszállítás lépett. A kezdeti 10-15 méter mély aknákból 30-40 literes vasbödönnel húzták fel a szenet, emberi erővel. Az aknák kézi járgányosak voltak. Ezt hamarosan felváltotta a lovas járgány. A befogott ló körben járásával húzták fel a szenet, majd liftet is húzattak állati erővel. Az aknát végig faácsolással biztosították, mindkét oldalán egy-egy vezérlőgerenda volt elhelyezve.
A fejlődő és nehezedő bányászás a művelés műszaki fejlesztését is megkívánta. 1836-ban bevezették a vassíneken való mélyszinti és külszíni szállítást.
Az Ilona-akna
1886-ban mélyítették le 380 méter mélységig. 1903-ban adták át a brennbergi bányaigazgatóságnak. Ettől kezdve indult be a rendszeres szénbányászat, mely egészen 1930-ig folyt. Utána csak légaknának használták. A II. világháború elején a gépi berendezéseit leszerelték, és az aknát víz alá engedték. A műszaki zár elkészülte után gazdátlan maradt. A brennbergi bányaüzem leállításával az aknák szállítótornyait lebontották. Azonban ennek tornyát egy bécsi vállalkozó megmentette, azzal a céllal, hogy emlékművé alakítja át. A járatot feltöltötte, az aknatornyot felújította. A külszínen épített egy vágatszakaszt is. Így lett az osztrák területen fekvő Ilona-aknából szabadtéri múzeum. Ez az egyedüli megmaradt bányatorony tanúskodik arról, hogy ezen a területen egykor virágzó szénbányászat folyt.
A bányaművelésről
Kezdetben a jellemző fejtésmód az emeletes főte-oldalvájás (alulról felfelé haladó szeletfejtés) volt. Ez annyit jelentett, hogy a kifejtett üreget a külszínről kis aknácskákból leeresztett meddővel és rőzsével rakták tele, és ezen állva fejtették a következő szeletet. Előnye, hogy fellazította a következő szeletek szénpadjait. Hátránya, hogy csak kis fedővastagság mellett volt kifizetődő és tűzveszéllyel is járt. Kézi szerszámokat használtak, éket vagy lőport legfeljebb a keményebb kőzeteknél alkalmaztak.
1866-tól tértek át a felülről lefele haladó omlasztásos szeletfejtésre, amely némi módosítással mint az úgynevezett brennbergi fejtési mód az itteni bányászkodás végéig fennmaradt.
Több mint fél évszázaddal ezelőtt, 1952-ben leállították a brennbergi szénbányászatot. Ezzel megszűnt a környéken a kétszáz esztendőn át tartó bányászmunka, mely sok száz család megélhetését biztosította. A megszűnést nem gazdasági érdek indokolta, hanem egy elhamarkodott politikai intézkedés, amely a helyi német bányászcsaládok ellen irányult. Ennek következményeként a település elszegényedett, elhanyagolttá vált, részben el is néptelenedett.
Jó szerencsét!
Forrás:
természet világa 
