Elhelyezés időpontja: 2010.09.25 13:15
Megjelenés időpontja: 2010.09.30 20:06
Utolsó lényeges változás: 2021.08.22 19:42
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: Mikulás, Zergi
Ládagazda: Mikulás Nehézség / Terep: 3.0 / 4.5
Úthossz a kiindulóponttól: 7000 m
Megtalálások száma: 100 + 8 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.1 megtalálás hetente
Fehér, csavaros tetejű vitaminos dobozt keresel (mérete átmérő 6 cm, magassága 11 cm). Az utolsó zöld bokrocskánál, egy kb. mell magasságig érő sziklafal tetejénél levő szikla közben található kövecskék mögött két méterre a feltételezett úttól.
A hegy november 1-től június 30-ig nem látogatható!
FIGYELEM! Magas hegységbe, fizikailag nehéz túrára invitálunk e ládával! Mindenféle időjárásra fel kell készülni, mert az perceken belül megváltozhat! Esőkabátot, meleg ruhát, sapkát, kesztyűt vigyetek! Ne menj egyedül! Vihar esetén a gerinc nagyon veszélyes lehet!
A KRIVÁN
A Kriván (magyarul, szlovákul és lengyelül is így hangzik a neve) egy szép kilátású csúcs a Magas-Tátra nyugati oldalában (tengerszint feletti magassága 2494 méter, így nem sokkal marad el a Rysy-től). A szlovákok nemzeti csúcsa, zarándokhely, mely szerepel a szlovák euro centes érméken is. Nyáron, szép időben kedvelt túracélpont, így délután nem ritka a "tömeg", ennek ellenére megéri megmászni, mert bámulatos kilátás nyílik a Nefcer- és a Kapor-völgybe és fantasztikus a szemközti Hrubo-gerinc csipkés vonulata is. A Kriván egyben történelmi hely is, hiszen Mátyás király korában aranyat is bányásztak itt. Az 1700-as években zárták be a tárnákat, melyek fenn voltak a Kriván-vállak északi oldalán. A Kriván első hivatalos megmászója Czirbesz András volt (1773), de nyilvánvaló, hogy a bányászok már korábban is járhattak a csúcson. A Kriván nevét görbe, kajla alakjáról kapta (szlovák elnevezés). Korábban volt neki magyar neve is: Görbehegy, Görbeszarv, de ezek az elnevezések nem terjedtek el. Valaha úgy vélték, hogy a Kriván a Magas-Tátra legmagasabb csúcsa, J. E. Von Fichtel (a Kárpátok kiváló ismerője) 1791-es művében 3783 méterre becsülte a Kriván magasságát, ami nyilvánvaló tévedés, ennek ellenére elég impozáns a Kriván látképe, mely kb. 1700 méterrel magasabban fekszik, mint a Vázseci-síkság. (Forrás: wikipédia).
MEGKÖZELÍTÉS
Budapest - Zólyom (Zvolen) - Beszterce Bánya (Banska Bystrica) - Rózsahegy (Ruzomberok) - Tátracsorba (Tatranska Strba), majd Csorbai-tó.
A Kriván jelzett turistaúton kizárólag a KÉK jelzésen mászható meg, déli irányból. Mi a Jamszkó-tó felől "támadtunk", mely viszont 3 irányból is megközelíthető: keletről - a Csorbai-tó felől - a PIROS jelzésen, dél felől, a Fehérvág (Biely Vah) parkolótól (ingyenes), a KÉK-en , mely szintén a PIROS-ba csatlakozik. Ezek mellett lehetőség van nyugatról, Háromforrás (Tri Studnicky) felől a ZÖLD jelzésen, mely a csúcs előtt kapcsolódik az említett KÉK sáv jelzéshez. Javaslom az OMP térkép letöltését, de komoly túrázó nem indul el papír térkép nélkül sem.
Menetidők:
Fehérvág (Biely Vah) - Kriván kb. 3:00
Kriván - Fehérvág (Biely Vah) kb. 2:00
A teljes programra tehát minimum 5-7 órát számoljatok! A hegy megmászása technikailag nem nehéz, jó kondíció viszont szükséges, mert mégiscsak kb. 1400 méter szintet kell megmászni néhány óra alatt. Turistaház, menedékház nincs fenn, így étellel, frissítővel készüljetek! Kitett hely nemigen van, de hóban veszélyes lehet a csúcstámadás!
A "LÁDÁRÓL"
Ez a geoláda sajnos virtuális lehetett csak, melynek oka, hogy van már itt .com-os láda GC1RCJ4 és a szabályok értelmében minimum 161 méterre lehetett volna másik hagyományosat rejteni. Ez persze azt jelentette volna, hogy a csúcstól jóval lejjebb került volna, melynek sok értelmét nem láttam. A .com-os láda rejtője ezúttal (a TB eltűnésekre hivatkozva) nem járult hozzá, a kettős bejelentéshez.
KÖZELI GEOLÁDÁK
- Felfelé menet jó eséllyel útba esik a Jamszkó-tónál lévő hagyományos .com-os láda GC2BJQF
- A Tengerszem-csúcs (GCRYSY) megmászása (szlovák oldalról) nagyon jól összeköthető mjdgm Szimbolikus temető és a Poprádi-tó (GCSTPT) multijával. Felfelé az első, lefelé jövet pedig a 2. és 3. pontját éri meg felkeresni.
- Csorbató és Fátyol-vízesés (Felvidék) (GCSTRB), Daikini ládája.
- .com-os láda a Poprádi-tónál (earthcache): GC1YH37
- a Szimbolikus temető .com-os ládája: GC1RA1B
Kellemes és balesetmentes kirándulást kívánunk!
Mikulás és "tettestársai"
A rejtők nem vállalnak semmilyen felelősséget az adatok esetleges hibáiért valamint a túra során elszenvedett balesetekért! Mindenki saját felelősségére indul és kötelessége indulás előtt tájékozódni a túra útvonaláról és annak nehézségéről valamint a várható időjárási viszonyokról!
Köszönet zsorzs barátomnak a szép fotókért! Mi sajnos ködös időt fogtunk ki, így a ládaoldal csodálatos, napos képei tőle származnak.
Állapot: kereshető
1 játékos jelölte kedvenc ládájának
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
+
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
+
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
-
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
+
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
gyerekbarát láda
+
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
+
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Régi cimborámmal úgy határoztunk, hogy 50 év után ismét együtt kirándulunk a Tátrába. A fő cél a Kriván megmászása lett. Szállásunk a Kriván megmászáshoz volt optimalizásva, a Tri Studnicky panzióban szálltunk meg. Érkezésünk napján még szép idő volt, de szállásadóink lebeszéltek arról, hogy délben induljunk a csúcs megmászására, mondván hogy veszélyes, ránksötétedhet. Másnap kedden viharos időjárást jósoltak, így Zakopánéba rándultunk át egy kis városnézésre. Itt alaposan eláztunk.
A harmadik napra is esőt jósolt a meteorológia, de már nem tudtuk tovább halogatni a mászást, így reggel 6 óra körül nekivágtunk a csúcsnak a Z jelzésen. A K jelzés találkozása után jlentősen nehezebb lett a terep, nehéz volt követni, hogy merre is kell menni. Gyakran felhőbe kerültünk és a csúcs közelében elkezdett esni az eső. A ládát könnyen megtaláltam, nagyon pontos a koordináta és emlékeztem a fényképre is. A lefelé vezető út rémálom lett. Az eső kitartóan esett, lassan felázott a talaj is, és az amúgy is nehezen járható ösvényen patakok jelentek meg. Öreg térdeim nehezn viselték a lefelé menetelt. Míg felfelé 3.5 óra alatt jutottunk fel, addig lefelé az út 5 óráig tartott. Visszaérve a kocsihoz teljes átöltözés következett, egy körömnyi száraz hely sem volt rajtunk.
A túra a Krivánra bekerült a top 10 legnehezebb találataim közé.
A Csorba-tótól indulva másztam meg a csúcsot. Szerencsére pénteken nagyszerű idő volt egész nap, így a pazar kilátás sem maradt el. Lefelé jövet a geoláda rejtekét jelentő sziklát megtaláltam, de magát a ládát sajnos már nem leltem a kő mögött, sem az üregben. Attól tartok, hogy eltűnt. A fényképek alapján kérem, hogy a ládagazda fogadja el a találatomat. Köszönöm :)
A Krivan egy meglepetés volt számomra. Nagyon nehéz, megerőltető túrára számítottam, de a hatalmas tömegben nagyon lassú volt a tempó, így egyáltalán nem éreztem a túra nehézségét. Szuper időnk volt, gyönyörű panorámával. Kb. 1 órát nézelődtünk a csúcson, de a tömeg nem akart fogyni, ezért nem kezdtem bele a láda keresésbe, így képek alapján kérném az elfogadást. Köszönöm!
Fogtam!
A ládát pótoltuk, illetve most már egy nagyobb, testesebb (már-már hagyományos) vitaminos dobozban van csík-logbook és gravírtábla is, ha elázna a doboz tartalma. Mindez az utolsó zöld bokrocskánál, egy kb. mell magasságig érő sziklafal tetejénél levő szikla közben található kövecskék mögött két méterre a feltételezett úttól - lásd a segítő képeket!
A jelszót nem találtam. A képek alapján szeretném kérni a találat elfogadását.
Nagyon szép időben, egynapos túra keretében másztuk meg a Krivánt. Sok kiránduló volt a hegyen. A hely nagyon szép, lehet hógolyózni és forrásból inni. Köszönjük az élményt!
Hosszú keresés után sem találtuk. Köszönjük a segítséget a rejtőnek és Pupunak is. [wapon beküldött szöveg]
Eredetileg szlovéniai Triglav volt a terv, de ott egész napos esőzés szerepelt az előrejelzésben, ezért északra vettük az irányt. Hármasban Eszterrel és lelcacheel töltöttünk el remek két napot a Magas Tátrában. Az első napon a Kriván volt a cél, számomra az utolsó olyan csúcs a Magas Tátrában ahová vezet jelölt túristaút. Mivel az eső eleredt mire ide értünk, ezért a közelebbi 3 forrás parkolóból indultunk. Szerencsére nem esett sokáig, fél óra múlva már napsütésben sétáltunk felfelé. A törpefenyves résznél megvolt a medve élmény is. Valahol a sűrűben, hozzánk elég közel bömbölt a maci. Nevettünk, nevettünk, de azért annyira nem volt vicces :) Végül megelégedett az áfonyával és nem kellett lemondanunk lelcache társaságáról :)
A csúcsra vezető sziklás ösvény nagyszerű. Nagyon szeretem az ilyen helyeket. Olyan mint egy mászóka, pikk-pakk lehet szintet nyerni és közben szórakoztató is. A csúcson nagy volt a tömeg. Gyors csúcsfotó után keresgélni kezdtünk, de sehol sem találtuk a rejtést. Előbb a rejtőtől próbáltunk segítséget kérni, de a gyenge térerő miatt nem sikerült érdemben beszélni. Ez után a logokat kezdtük visszafelé olvasni és kiderült, hogy Pupu pótolta egy éve az elveszett táblát. Kicsit lejebb mentem, hogy legyen térerőm és felhívtam. Pontosan körbe írta, hogy melyik rejtekbe tette a táblát. Eddig is ott kerestük, de most újra megnéztük. Úgy néz ki, hogy nincs ott, bár a rengeteg túrázó kezdett türelmetlenkedni, hogy ne matassunk már annyit a keresztnél, mert ők is csúcsfotózni akarnak - ezért nem kerestük tovább.
Gyönyörű hely, nagy élmény volt ide feljönni. Köszönjük a lehetőséget.
Annyian voltak a csúcson, hogy nem kerestem a jelszót, de amennyiben lehetséges a képek alapján kérném a láda jelszó nélküli megtalálásának az elfogadását. Köszönöm!
Ládaoldal: "Mindenféle időjárásra fel kell készülni, mert az perceken belül megváltozhat!"
A négy évszak: "Buli vaaan!!"
Őszies, borongós, esős időben indultunk, szakadó hóesésben értünk fel, kellemes tavaszi napsütéses-szeles időben ereszkedtünk le, majd nyárias melegben értünk vissza a kocsihoz.
A terep szuper, a táj gyönyörű, annak ellenére, hogy fent alig láttunk valamit. Cserébe a keddi napnak és a "rossz" időnek köszönhetően nem a tömegnyomor uralta a terepet, alig lézengtünk páran és a csúcskereszthez sem kellett sorban állni.
A túráról készült fotókat itt [https://flic.kr/s/aHskAEm48V], a videót pedig itt [https://youtu.be/oOWCYFBcg3M] tudjátok megnézni, ha érdekel :-)
Hegymászó koromban, 1973-ban egy nyári havazás megakadályozott minden komolyabb mászást. Így hát cimborámmal, pihenőnap jelleggel, felszaladtunk a Krivánra. Könnyű, sima túraként élt emlékezetemben, ezért ezt javasoltam, amikor Balázs vőm megkért, hogy Kinga lányommal és Ákos unokámmal ruccanjunk ki a Tátrába. Napkeltekor 6-kor parkoltunk le a Fehér Vág indulópontnál. A Tátra keleti fele jól látszott, de a Kriván felhőbe burkolózott. Feljebb zordabb lett az idő. A sziklamászós részek alján Kinga és Balázs visszafordultak, hogy lejjebb várjanak ránk. Ákossal kapaszkodtunk fel a párakicsapódástól nedves, síkos sziklákon, és küzdöttünk a gerincen az erős, lökdösős széllel. 11-re érünk fel, semmi sem látszott. Mikulás kérésére újra rejtettük a plakettet, és indultunk lefelé. Akkorra már nagyon elfáradtam, sajgott a bokám egy nemrég történt bringás bukástól, bakancsom nyomta nagy lábujjaimat, mindkettőn bekékült a köröm, fájt minden lépés. Családegyesítés után együtt mentünk le, lassan, nehézkesen bandukolva. Ötre értünk a kocsihoz, megviselve, de boldogan, és mindenki elégedetten.
A háromnapos tátrai kirándulás fő célpontja volt számomra a Kriván, ahová egyedül (plusz párszáz egyéb túrázóval) másztam fel. Kicsit talán kevesebben voltak, mint tavaly a Rysy-n, legalábbis sehol sem kellett várakozni, hogy továbbmehessek.
Az ajánlott parkolóból indultam (Fehérvág / Biely Vah) fél kilenc körül. Sok-sok megállással (fotózás, pihenés, csak úgy lihegés, nézelődés) fél három körül értem fel a csúcskereszthez. A zöld jelzés becsatlakozása utáni szakasz már négykézláb mászás, főleg a Kis-Kriván után, ami lefelé lesz majd igazán izgalmas :)
A kilátásról, a fantasztikus tájról csak felsőfokokban tudok beszélni. A gyönyörű tengerszemeket órákig el tudtam volna nézegetni a gerincről. Az időjárás is kegyes volt: végig sütött a nap, sehol egy felhő egész nap, délután sem borult be. A kocsihoz kicsivel 7 óra előtt értem le (nem siettem), még akkor is sütött a nap :)
Köszönöm a rejtést!
Egy a korábbi pepe féle geotúrákon összekovácsolódott kisebb csapat tagjaként jutottam el erre a geotúrára Liondaddy és kópé1993 társaságában.
Az ajánlott parkolóból indítottuk a túrát. Már az út eleje is számos érdekességet és látnivalót kínált, mint a hegyi patakot, a korábbi szélvihar és a szúkár következtében megsérült erdőszakaszt.
A törpefenyős sziklás részt elérve távolságban az út feléhez értünk, de a szint 2/3-a még hátra volt!
Innen, már jobban látszott a probléma nehézsége, de később kiderült közel sem annyira, mint amennyire azt elképzeltem. Innen csodás kilátás nyílt mind az Alacsony mind a Magas-Tárta vonulataira. Szerencsére az időjárás kegyes volt hozzánk csak egy egészen minimális pára gátolta a szép kilátást, azt is csak az Alacsony-Tátra felé.
Az utolsó eligazító tábláig továbbra is egyszerű volt az út, a neheze innen kezdődött! Kicsit meglepett, noha nyilván készültem rá, a gerincre felvezető út, de mire feleszméltem, fenn is voltam a gerinc alsó szakaszán. Innen a csúcs aljáig felvezető út viszonylag egyszerűbb volt, bár innentől egy vitaminos lötty miatt folyamatosan gyomorgörcsökkel küszködtem. A csúcs aljáig lassan néha másokra várva, néha magam okán megállva, Liondaddy-vel eljutottunk a csúcs aljáig.
Az innen felvezető út kínkeserves volt, noha csak 70-100 méter volt hátra. Folyamatosan görcsölt a gyomrom és hányingerem is volt! Ha Zoli nincs ott biztos visszafordulok! Végül feljutottam a csúcsra, ahol hihetetlen látvány tárult elém! Zolival fotózkodtunk a keresztnél, csináltunk néhány képet a panorámáról, majd elindultunk lefelé.
A visszavezető úton a gerincen jelenleg futó kék jelzésű út helyett a korábbi kék jelzésen jöttünk le, amit biztonságosabbnak ítéltünk meg!
A csúcstól lefelé kb. 700 méterre aztán elkapott az eső, de szerencsére nem volt komoly, még jól is esett! :)
Az út további szakasza már nem okozott gondot, bár a gyomrom még messze nem volt 100%-os, problémamentesen visszaértünk a parkolóhoz a változó erősségű esőben.
Kiváló túra volt, az első igazi magashegyi saját erős élményem!
Köszönöm a rejtőnek az invitálást erre a csodás helyre!
A Magas-Tátrába, pontosabban a Kriván "meghódítására" szervezett geotúra során találtuk meg pliptai és kópé1993 társaságában.
14/6. találat, a nap és a túra ládája! :)
Még idén tavasszal jött az ötlet kópé1993-tól, hogy a Tátrába kellene egy túrát szerveznünk a Krivánra. Az időpont egyeztetés után már csak szállást kellett keresni, amit aztán végül én találtam a közeli Menguszfalván. Ha jó szállást keresel, tudom ajánlani a Zrub Benango szállást. Vendéglátás vonalon pedig jó szívvel tudom javasolni a szomszédos településen, Tátracsorbán található Koliba ®erucha éttermet. A pincérek magyarul nem, de angolul beszélnek, az ételek nagyon finomak és nem kérik el a gatyádat is érte. Ha szeretet a helyi jellegzetességeket, a juhtúrós sztrapacskát ne hagyd ki! ;)
Előző este a csúcs némi felhőben volt és ez reggel is kitartott, de látszott a napsütésből, hogy jó időnk lesz fent a hegyen. Az ajánlott parkolóban tettük le a kocsikat és innen vágott neki 12 fős kis csapatunk a -en a túrának. Azt tudtuk, hogy az út gyakorlatilag folyamatosan emelkedni fog 1200 m-ről 2494 m-ig, így ez meglepetést nem okozott, de a táj szépsége azonban annál nagyobbat. Az út két oldalát sokáig kék- és vörösáfonya bokrok szegélyezték, de alig tudtam csemegézni, mert nem akartam az időt erre fecsérelni. Lefelé azonban bepótoltam! :)
A Jamske-tó előtti szakaszon terepfutó verseny mezőnye jött szembe velünk. Le a kalappal a teljesítményük előtt.
A tónál aztán ismét rátértünk a jelzésre, mely most már a csúcsig elkísért minket. A mellettünk zubogó kis patak hangja sokáig hallatszott, ahogy haladtunk egyre feljebb a fenyvesben, majd a megjelentek a törpefenyők és kopárabb szakasz következett. Itt már a kilátás is más volt. Mind az előttünk tornyosuló sziklás csúcs, mind a hátunk mögött lévő síkság és a mögötte vonuló Alacsony-Tátra fantasztikus képet mutatott. Végül a törpefenyők is elmaradtak és csak kopár, zuzmós sziklákon, köveken haladtunk egyre feljebb.
Az igazság pillanata számomra a kb. 2000 m-es magasságban elért "élesebb" jobbos kanyarulat után érkezett el, amikor is teljes egészében látható vált a hátra lévő 1,5 km és 500 méternyi szint eddig nem tapasztalt meredeksége. De nem azért jöttünk el eddig, hogy itt fejezzük be a túrát!
Itt már látható volt a szomszéd oldalban vezető is és a szintén rengeteg túrázó, akik mind a csúcsot jöttek meghódítani 8-10 évestől a 60-70 éves korosztályig.
A Kis-Krivánra vezető elágazás után sokszor kellett várakozni a le- ill. felvezető mozgás miatt, így elég lassan haladtunk fel, de azt hiszem sokkal gyorsabbra nem is tellett volna tőlünk. Végül 12:50 körül értük el a csúcsot, amin addigra már csak a távolabb gyülekező felhők miatt lefelé indulóknak köszönhetően egy elviselhető mértékű kisebb csoport volt fent. A kötelező keresztes fotó után nézelődtünk egy kicsit, próbáltam magamba szívni és beégetni a memóriámba a látványt és az élményt. Mintegy 20 perc után indultunk el lefelé, de az elágazáshoz rövidítettünk a régi -on, nem volt kedvünk a közben megérkező szemerkélő esőben a csúszós köveken akrobatikázni. Döntésünk helyesnek bizonyult, mert jóval biztonságosabb volt arrafelé a visszatérés. A visszaúton már többé-kevésbé szemerkélt vagy esett az eső, de kis kitérővel a Jamské-tavat még megnéztük.
A tracklog szerint 15,95 km-t és 1281 m szintet tettünk meg, a teljes túraidő pedig 9:27 perc volt.
Azt hiszem, sosem lesz belőlem "hegyikecske", de a geocachingnek köszönhetően ezt is megtapasztalhattam, felejthetetlen élmény volt!
(Tudva hogy beteg, pótolni szerettük volna és elkértük a jelszót. Mikulás azonban saját maga szeretné hagyományossá alakítani szeptemberben, ezért mi nem gyógyítottuk meg. )
Köszi a rejtést! [g:hu 1.5.3y] [wapon beküldött szöveg]
Felvidéki Geotúra a Családdal ismerősökkel Pliptaival és LionDaddy-vel. A Kriván meghódítására 12-en indultunk el. Az út eleje még tűrhető volt, bár itt is folyamatos emelkedés volt, majd az erdőből kiérve gyönyörű panorámában gyönyörködhettünk. Itt a csapat egy kicsit szétszakadt az egyre meredekebb út miatt. Egy jobb kanyar után aztán megláttuk a végső célt is, ott elgondolkodtam azon, hogy biztos jó ötlet volt tavasszal felhozni ezt az ötletet. :) A csúcs alatti Kék és zöld elágazásnál a csapat 12 taja közül négyen idáig jöttek csak fel, az utána lévő sziklamászást nem vállalták. Rájuk így is büszke voltam, hiszen 940 méter szintet másztak meg 6,5 km alatt. Az elágazás utáni 50 méter szinte sziklamászást igényelt, nagy nehezen feljutottunk a geerintcútra, ahol ismét könnyebben tudtunk előretörni a csúcs irányába. Itt megint kettészakadtunk hatan elől, Pliptai és LionDaddy pedig körülbelül 150-200 méterrel mögöttünk jöttek. A csúcs előtti utolsó 100-150 méteren aztán megint jött a sziklamászós rész. Itt felfelé menet azon gondolkodtam, hogyan fogok majd lejönni a hegyről. :) A csúcsot 12:15 körül értük el. A kezdeti napos időből itt már semmit sem tapasztaltunk, hiszen fent kb 5-6 fok és erős szél fogadott. Fotózkodtunk a csúcskeresztnél majd további gyors képkészítés a környező sziklás csipkés csúcsokra. Nyugat felől aztán láttuk hogy gyorsan közeledik egy felhő, így elindultunk lefelé, hogy inkább a kritikus rész után kapjon el az eső minket. (Így is lett) Ahogy elindultunk a csúcstól Zoliék akkor jöttek felfelé. Láttam rajtuk, hogy az utolsó méterek már nekik sem esett jól, ahogy mi is megszenvedtünk a végén. :) Lefelé sokszor négykézláb tud(tunk)tam ereszkedni a meredek sziklás út miatt. A kritikus rész leküzdése után ahogy számítottunk rá elkapott az eső. Hol jobban hol épp csak szemerkélt. Visszafelé még megnéztem a Jamszkó-tavat, majd még egyszer miután Zoli is odaért az elágazáshoz. :) Itt bevártuk Petit és így hárman mint sereghajtók ereszkedtünk vissza a kocsiig, ahol a többiek vártak minket. Szuper túra volt. Mivel gyógyítani szerettünk volna elkértük a jelszót, de a rejtő jelezte hogy jönni fog ki a közeljövőben és pótolja az eltűnt rejtést. :) Gratulálok a csapat mind a tizenkét tagjának, mindenki büszke lehet magára!! Ez volt a második kétezres csúcsom, de nem az utolsó. Jövőre tervezünk visszajönni a Tátrába egy másik csúcsot megmászni. Láda ugyan nem volt, de a kilátás kárpótolt. :)
JPPJ-vel közös találat. Baromi rég voltam úgy ládaközelben, hogy ilyen iszonyat sokan voltak, mint itt. Az odavezető út rosszabb, mint a Nagykörút munkaidő végekor. Viszont a látvány gyönyörű.
Július 29-én délután negyed 3-kor értük el a Krivánt. Az egyik legjobb csúcstúra volt a Tátrában, ahol eddig jártam. A csúcson hatalmas tömeg volt, a jó időre való tekintettel a hegyen nagyon nagy volt a forgalom. Kérném szépen a fotóm alapján a megtalálás jóváhagyását.
Bihargós, Magas-Tátrában való kirándulásunk első napi célpontja volt a Kriván. A Három forrástól indultunk el. A folyamatos emelkedés közben jól esett egy kis panoráma és virágfotózás. Az utolsó szakasz igencsak megizzasztott minket a 2 fok ellenére is. Nagyon kedvelt csúcs, sokan koptatták a köveken bakancsaikat. Gyönyörű túra volt, egy álmunk vált valóra. A képek alapján kérjük szépen a jelszó nélküli megtalálás elfogadását! Köszönjük szépen!
Hát igen. Ezt egy hónappal korábban kellett volna beiktatni...
Számoltam azzal, hogy lesz hó, de hogy ennyi, arra gondolni sem mertem.
Egy órakor indultam a három forrás parkolójától. Egész jól alakult az első harmad időjárása, aztán beleértem egy sűrű felhőbe, ami végig kísérte a további utamat. Látótávolság nem nagyon volt, innentől a hegy a zordabbik arcát mutatta felém. Utamon kétszer előbukkant a nap körülbelül fél percre mindkétszer. Nagyon jó érzéssel töltött el. A csúcsközelben marhára hideg volt, még szerencse, hogy volt nálam síkesztyű :) Pár száz méterre a csúcstól észrevettem, hogy le fog merülni a telefonom (ami sajnos meg is történt, így nincsen sajnos közös képem a kereszttel), gyors képernyőfelvétel a pozíciómról, amiben reménykedtem, hogy még elmenti a készülék, és le is merültem. Rá pár percre megérkeztem a kereszthez, de hogy nem a hivatalos turistaúton az biztos. A zöld tereptárgy nem lett meg sajnos, de mint már írtam akkora volt a hó, hogy néhol combközépig süllyedtem benne. Lefeleúton visszakövettem a nyomomat, ami néhol annyira nem is volt egyszerű. Kalandnak nagyon komoly volt! Nem cserélném be egy másikra sem. Ennek ellenére egy kicsit csalódott vagyok a telefonom miatt (mivel ereszkedéskor már viszonylag tiszta volt az idő és vagy száz képet csináltam volna), és amiatt, hogy ezért az egy ládáért utaztam ekkorát, és még csak meg sem találtam. Mindenesetre másnap azért a környéken és a hazaúton levadásztam 7 ládát kárpótlásul :)
Kérem a rejtőt képek alapján a találat jóváhagyására. Nagyon szépen köszönöm.
Szép időjárást kifogva sikerült a Rysy után a Krivánt is meghódítani. Megerősítem az előző bejegyzést. A jelszóhordozót alapos kutatás után én sem találtam. Kérem a fénykép alapján a megtalálás jóváhagyását. Köszönöm.
Tátrai nyaralásunk utolsó napján tökéletes időben sikerült megmásznunk a Krivánt. Nagyon szépen búcsúzott el tőlünk a Magas-Tátra. Egy tátrai csúcson most tudtunk először igazi körpanorámában gyönyörködni. Nem véletlen, hogy voltak is rendesen. A zöld színű tereptárgyat hamar megtaláltuk, de azon semmilyen tábla nem volt. Pedig a párom még le is mászott hozzá, és nem csak végignézte, de végig is tapogatta. Sajnos eredménytelenül.
Ezért a képek alapján kérjük a találat elfogadását. Előre is köszönjük.
Motolla62 barátommal másztunk fel a csúcsra.Igazi kiránduló idővel indult a túránk . A csúcs élményt sajnos ködfelhő rontotta el. Az előző napi hóesés helyenként "érdekessé" tette a mászást . A képek alapján kérem a
találat elfogadását.
Szaatt társaságában másztam meg a Krivánt. Ragyogó napsütés egész nap, csak a csúcson jött egy szemét felhő és elrontotta a napomat. A csúcs közelében már volt hó, ezért nem mertünk a zöld tereptárgyhoz lemenni, így a képek alapján kérem a találat elfogadását.
Tátra túránk második napján hódítottuk meg a Krivánt! Zöld jelzésen indultunk, szép napsütéses időben. Rengeteg a tútázó, a csúcs előtt már minden felöl jöttek és mentek. Nem a legjobb szakaszt fogtam ki, már azon paráztam, hogy fogok itt lejönni. Fentről csodálatos volt a kilátás! Végül is a lejövetel nem volt olyan vészes, mint amennyire féltem tőle. Köszönöm a rejtést!!! :)
Négyen másztunk a csúcsra a Három-forrás felől, de sajnos a csúcs és a táj is ködbe veszett, emiatt nem lépkedtünk lejjebb a geoláda felé sem. Nem volt egyszerű mászás, de szerencsére a végére a tavat is láttuk. Kérjük a képek alapján elfogadni a megtalálást.
PSE Természetbarát Szakosztályának vezetésével jártam itt. Csodálatos időnk volt egész útunkon. Tri studničky-től indultunk a zöld jelzésen, majd a Krivánt megmászva a kék, majd piros sávon haladtunk a Csorba tóhoz. A zöld-kék sáv találkozásától sajnos elég nagy a torlódás, ez megnehezíti, néha lehetetlenné teszi a kijelölt (kék) sáv követését. A csúcson a jelszót -szintén a nyüzsgés miatt - nem tudtuk keresni, azért köszönjük a rejtést. Felejthetetlen élmény volt ide felmásznunk.
Rengetegen voltak! Komolyan, mint a piacon! :) Valamint a mászás is elég volt (lelkileg), úgyhogy a táblát nem kerestük fel. A kilátás viszont állati! Néhány nappal előtte a Rysyt másztuk meg, ahol a köd miatt nem láttunk semmit, de ha az még ennél is királyabb, akkor nemtom, mi van ott... :D A képek alapján kérnénk a találat elfogadását! Köszi!
10- en indultunk fel, de jeges volt az út. Két kimondottan veszélye szakasz van. Az egyik a zöld és a kék út kereszteződése után, a másik pedig közvetlenül a csúcs előtt. Vigyázzatok!! Ez a rész láncokat érdemelne.
A csapat nagyobb része a kereszteződéstől visszafordult. Szerintem, ez egy példamutatóan felelősségteljes dolog volt!!! Négyen viszont megmásztuk. Név szerint: Julcsi, Tamás, Peti és Barna.
A jelszó leolvasásához nem kell lemászni!!! A kereszt melletti kőre ráhasalva épphogy leolvasható a fém csőről.
Kérlek fogadd el a képek alapján, igazából a havas-jeges csúcson nem nagyon keresgéltem, sok időt sem tudtam maradni, elég zord időjárás volt!
Előre is köszönöm!
Táj (már amit láttam belőle) nagyon szép volt, egyszer biztosan visszajövök még! :)
Mint mindig, ezúttal is rettentően sokan voltak odafent, de azért még mi is "felfértünk", pedig kifejezetten korán indultunk, hogy elkerüljük a nagy tömeget! Azért így sem voltunk magányosak! :-)
Azt hiszem ha előbb elolvasom az itteni logokat, lemaradunk erről a ládáról.
Én eddig csak annyit tudtam, a vége egy "kicsit" mászós. De hogy négykézlábalós, azt nem tudtam. Csodáltuk a szlovákokat,nekik valamelyik felmenőjük biztosan zerge volt, mert simán sétáltak le és fel a csúcsra. Még egy ötéves forma fiúcskát is láttunk.Remek időnk volt,a Három forrástól jöttünk. Az eleje kissé unalmas volt,a törpefenyvesbe érve már jól éreztük magunk. A jelszóért lelépni a szép időben nem volt veszélyes, főleg, ha már idáig feljöttünk. A csúcson már kissé párás volt a kilátás, tőlünk keletre felhőbe bújtak a csúcsok. Jó döntésnek látszott, hogy nem a Rysyre mentünk. Lefelé jövet zergével és hét év óta végre először nekünk is sikerült mormotával találkozni.
Remek túra volt. A zöld csőhöz lemászni túlságosan veszélyesnek ítéltük. Mögötte szakadék, nincs mibe kapaszkodni. A GPS képernyője mindent elárul.
Magasság 2486 m, megtett út 8260 m!
Képek alapján kérem a magtalálás elfogadását.
Téli túra keretében jutottunk föl a csúcsra a két héttel ezelőtti visszafordulást követően. Háromforrás irányából közelítettünk, a törpefenyőből kiérve utunkat a gerincen folytattuk a lavinák és a mély hó mellőzése érdekében.
Láda keresést megse próbáltam... Kérem a képek alapján való elfogadást!
Szombati könnyed napnak terveztük a túrát. Már lentről látszott, hogy épp egy felhőben ült a hegy. Így csalóka volt, nem tűnt olyan magasnak. Felfelé a párás idő miatt még a 10 fok ellenére is izzasztó volt. Annyira nem szép hegy, így kilátás nélkül. Mire leértünk, azért elfáradtunk.
2011 augusztusában már ebben az összeállításban már voltunk a Tátrában és megmásztuk a Krivánt, de a csúcsra csak én jutottam el, két túratársam nem sokkal a Kis Kriván előtt feladta és megvártak míg visszajöttem a csúcsról. Most mindkét túratársam megfogadta, hogy a csúcsig jönnek, sőt a RYSY-t is meghódítjuk. Ott még én sem jártam, mert az utolsó próbálkozást az időjárás meghiúsította.
Most a cél a két csúcs meghódítása volt. 08.24-én érkeztünk a Poprádi-tóhoz. Ott aludtunk egy éjszakát. Érkezésünk nem volt zökkenőmentes, ugyanis volt behajtási engedélyünk, de arról nem tájékoztattak, hogy csak 17:00 óra után lehet behajtani egyébként hihetetlen nagyságú büntetés vár ránk (a recepción azt mondták max. 1300 EURO lehet a büntetés). Bár erre semmi nem figyelmeztetett, a sorompó is nyitva volt, telefonon odaszóltunk, hogy megérkeztünk, behajthatunk-e? Angolul meg szlovákul beszélt egy hölgy, de nem adta át a magyarul is jól beszélő mellette ülő férfinek aki később felhívta a figyelmünket a szigorú büntetésre. Az előre lefoglalt szállás tökéletesen megfelelt, végül kaptunk két hegymászó szobatársat éjszakára, de nem volt probléma. Érkrzés után még sötétedés előtt felmásztunk az Osztervára, majd az egyik túratársammal megkerestük a szimbólikus temető multi láda három pontját. Másnap meghódítottuk a RYSY csúcsát, majd este tovább utaztunk a Csorba-tóhoz. Itt két éjszakát töltöttünk. A szállás még elfogadhatónak mondható, az épület felújítás alatt van. A fürdők és a konyha egészen jó. 08.26-án reggel 8 óra előtt indultunk. Mivel a csúcsok felhőben álltak, és hétköznap lévén, nem volt csak néhány túrista aki neki mert vágni a csúcsnak. A csúcsig többször kitisztult, majd befelhősödött, néha csak néhány méterre lehetett látni. Minket ez nem tántorított el, csak mentünk és mentünk. Végül a csúcsra egyik túratársammal mentünk fel, ketten útközben lemaradtak. Egyikük a Kis Kriván után fordult vissza. A csúcsra érve már négy szlovák fenn volt, akik rövid idő után elindultak lefelé. A csúcson nem volt hideg, ha kitisztult még kellemesen meleg is volt. Amikor már csak ketten voltunk megkerestem a ládákat. Amikor kitisztult az idő, lemásztam a kitett sziklapárkányra és leolvastam a jelszót, majd a com-os ládát is megkerestem.
Péter barátommal és feleségeinkkel négyen keltünk útra a Zsdjárban levő szállásunkról, majd a lányokat letettük a Csorba-tónál. A hegynek tehát ketten vágtunk neki, de nem a tó mellől, hanem a Háromforrásnál levő parkolótól, 1133 méterről. viszonylag későn, délelőtt 11 körül indultunk.
Az időjárás kedvező, talán kissé túl meleg is volt, mert amire elértük a 2000 méteres magasságot, vízkészleteink jelentősen megcsappantak. A és a jelzés találkozásánál - 2120 m körül - kissé elvétettük az irányt, ezért árkon-bokron, pontosabban inkább sziklán-fűcsomón keresztül kapaszkodtunk fel a Kis-Krivánra. Innentől sokszor minden végtagra szükség volt az előre jutáshoz, miközben jobb kéz felől a Kriváni Zöld-tó látványában gyönyörködhettünk. Nekem (B.) végül szűk négy órára volt szükségem a csúcs eléréséhez, ahol egy órát töltöttünk el. (Vittem magammal magyar zászlót is, de odafönt túl nagy volt a szlovák népsűrűség ahhoz, hogy elő is vegyem...)
A láda "rejtekét" egyértelműen megtaláltam, de nem éreztem túl bizotnságosnak az oda való lelépést. (Különös tekintettel arra, hogy KisKatával babát várunk. Amikor a megközelítéssel próbálkoztam, Péter barátom többször is fennhangon figyelmeztetett erre.) Kérem ezért a rejtőt, hogy a mellékelt képek alapján fogadja el megtalálásnak a csúcshódító akciónkat!
Bár nem szokásom, ezúttal a .com-os ládát is megkerestem, majd lassan elindultunk lefelé. Megint nem a legkényelmesebb utat választottuk, amikor a Kis-Kriván előtt egy törmeléklejtőt láttunk jónak az ereszkedéshez. A válaszútnál elbeszélgettünk honfitársainkkal, akik innen inkább a hosszabb, de kevésbé meredek utat választották a Jamszkó-tó felé, míg mi a már megismert útvonalon mentünk vissza a parkolóhoz. Éppen besötétedett, mire leértünk, de a többieket megelőztük. (Mindezt tudattuk is velük egy az autójuk szélvédőjén elhelyezett írással.:-))
A kb. 1400 méter szintkülönbség fel és le próbára tette az állóképességünket, de erre számítottunk.
Nagy élmény volt!
A hegy végig felhőben volt, a csúcson is párméteres látótávolsággal.
A csúcs előtt könnyítettünk a felszerelésen hátizsákot, túrabotot hátrahagytuk és anélkül másztunk fel/szó szerint/ A fényképező akkuja lemerült /mielőtt egy kép is készülhetett volna, így vissza a tartalék akkuért majd újra fel. A jelszóért már meg sem próbáltam lemászni.
A Magyar Kárpát Egyesület megalakulásának 140 éves évfordulójára jubileumi túrasorozatot rendezett. Ennek során jutottam fel a csúcsra, némileg sietve, mivel a ménkűcsapkodás egyre közelebbről jött (másnap, a tényleges szülinapon sajnos nem is sikerült feljutni a Tengerszem-csúcsra a rossz idő miatt, legközelebb bepótoljuk!)
(a kereszttől kicsit balra állva simán leolvasható a jelszó mindenféle lemászás nélkül, még nekem is, akinek nincs kimondottan sas-szeme :-)
Elég régen jártam errefelé, ideje volt újra jönni. Nagyszerű időjárás volt, bár a csúcsról visszafelé elkapott minket egy kisebb eső, de ez belefért. A csúcson a szokásos tömeg fogadott,de jutott hely a nézelődésre, azonban a tereptárgyhoz nem tudtam eléggé közel jutni. Tisztelettel kérem a rejtőt, hogy fogadja el a megtalálást.
Új egyéni magassági csúcs (2494 m). Megküzdöttem érte. 13.5 km, 1420 m szintemelkedés (1100 m-en volt a parkoló), 2-3°C a csúcson és nagyon erős, viharos szél a hegygerincen, eső, cserébe nulla kilátás. Lesz miért felmenni legközelebb.
Mármint a csúcs, ugyanis annyira csúszósak voltak a vizes-havas kövek, hogy a jelszóért nem kockáztattam :(
Ez persze csak a kisebbik baj, az elmaradt kilátást sokkal jobban bántam.
Ettől függetlenül nem kétséges, hogy megérte a mászást már az a pár foszlány is, amit a felhőkön át néha megpillantottam a tájból :)
Arról nem is beszélve, hogy adrenalinból alighanem sokkal több jutott, mint tiszta időben :D
Már a Csorba tónál "állt a paplan", de abban bíztunk, hogy a csúcs túlnyúlik rajta, és megnézhetjük fentről is a felhőt. Hol ködszitálásban, hol csepergésben baktattunk a piroson a Jamské-tóig, majd a csúcsig követtük a kék jelzést - ami már vizuálisan sem volt egyszerű ;-)
Útközben találkoztunk néhány visszafelé igyekvő sorstárssal, és a hírek nem voltak túl bíztatóak: sokan visszafordultak a váratlan hószitálás és hideg szél miatt. Úgy döntöttünk, folytatjuk a túrát a zöld útig, és ott majd meglátjuk, hogyan tovább... Kiderült, hogy nehezen :( Itt már kezdődött a mászás, sokszor 4 pontos alátámasztással, mivel nagyon csúsztak a kövek. A csapat egyik fele itt visszafordult, és elkezdett imádkozni értünk, csúcsra-törőkért. Szerencséra hatékonynak bizonyult a módszer, a terep pedig alaposan átmozgatta minden egyes izmunkat: ennyi variációt pók-, rák-, róka-, és medve-mászásra még életemben nem láttam, mint amit a néhány sorstárs prezentált a csúcs közelében - minket is beleértve :D
A csúcson a látótávolság 2 és 5 m között váltakozott, a szél hordta a képünkbe a hódarát, így még a csúcs-csoki is kimaradt...
De semmi gond, majd eljövök 1x napsütésben is - remélem :)
Addig is kérem a rejtőt, hogy a képek alapján fogadja el a találatot, mert kell a pont :D :D :D
Köszi a rejtést és a jóváhagyást, igazán remek volt ez a közel 20 km-es, kb. 1300 szinttel fűszerezett laza kis séta :)))))
Szlovákiai kirándulásunk harmadik napja, harmadik ládája, hármónknak.
Mathau már járt többször ilyen magasságban, de Katival nekünk ez volt a magassági rekord. Voltam már én is magashegységben, de ez mégis kicsit más volt. A Három-forrás felől indultunk, fél kilenckor. Az út eleje kellemesen emelkedett. Bár leghátul kullogtam, sikerült jól beosztani az erőmet, ilyen tempóban még egy darabig könnyedén baktattam volna felfelé. Aztán a táblánál, ahol a felfelé vezető utak találkoznak, megváltozott a terep, és a hozzáállásom. A Kis-Krivánig még egész jól voltam, bár azért szédített a látvány, és az erős szél is hozzájárult, hogy kissé bizonytalanul érezzem magam a hegyen. Az utána következő részen azonban egészen kétségbe estem. Úgy éreztem, hogy mindig letérek az útról, állandóan jégen vagyok, fúj a szél, elfáradtam. Pár percig csak ültem egy helyben, azon tanakodva, érdemes-e tovább mennem, le tudok-e majd jönni. Látva, hogy a többi ember mennyire könnyedén lépked fölfelé, újra elindultam, az út végét már Mathauval megtéve. Fönt gyorsan kerestem egy ülőhelyet és igyekeztem tudomást se venni a magasságról/mélységről. Lefelé Mathau végig mellettem maradt. Rögtön a lejtmenet elején megelőztünk egy lányt, és ettől visszatért az önbizalmam és a bátorságom. Meg akartam mutatni Mathaunak azt a gázos részt, ahol fölfelé jöttem, de nem találtam meg. Mindenhol olyan könnyen haladtunk! :)
A Kis-Krivánról leérve, a táblánál első világháborús katonák (legalábbis ilyen jelmezes emberek) jöttek szembe. Ez külön tetszett, mert egyik nagy kedvencem Somogyváry Gyula regénye az első világháborúról, annak is az a része, amikor Zakopánéban tölti a szabadságát. Olyan gyönyörűnek irja le a Tátrát benne! És most megnéztem: igaza van, tényleg az. :)
A tegnapi csúcshoz (Rysy) hasonlóan itt is rengetegen voltak. Az idő szép volt ma is, bár a csúcson a kilátást a köd már zavarta. A jelszó keresést a sok túrázó zavarta, ezért kérjük a fotók alapján a megtalálás elfogadását.
Mint a 7-es buszon a reggeli csúcsforgalomban. Ez volt az érzésem, mikor felértem a csúcsra. De így is nagyon tetszett!
Az északi oldal folyamatosan felhőben volt, máshol néha felhős, néha teljesen tiszta volt. Láttunk szivárványt, találkoztunk a helyi mormotákkal is, szóval volt élmény bőven!
2006 nyarán jártam itt először. Akkor elég ködös idő volt odafent és csak akkor nyílt némi rálátásunk a környékre, ha egy-két markánsabb széllökés kissé szétcincálta a szinte teljesen egybefüggő felhőzetet. Az élményfaktort tovább rontotta a változó intenzitású eső is. De most! Amikor reggel elindultunk a közeli Pribilyna-ról még felhő ülte meg a völgyet. Ám közeledve a szlovákok szent hegyéhez egyre tisztább lett a levegő. A Három-forrás melletti parkolóból már tisztán látszott a csúcs és szinte biztosak lehettünk benne, hogy pazar időnk lesz. Szép nyugodt tempóban kezdtük meg a túrát, s nagy meglepetésünkre eleinte lejtett az út. Itt a hegy lábánál hatalmas területen látható egy korábbi vihar nyomán kialakult hatalmas tarvágás. Nem sokkal később a Z- jelzés különvált a Magistralé P- jelzésétől és mi azt követtük. Innen már keményen emelkedett az út. Nagyon jól nyomon követhettük a természeten a növényzet vertikális változását. Eleinte még vegyes lombos, majd hamarosan fenyőerdőben szedtük az áfonyát és a vadmálnát. 1400-1500 méteres magasságban bukkantunk ki a felhők alól, s innen gyönyörűség volt nyugat felé elnézni. A Liptói-Tátra lábánál hatalmas és tejfehér ködtenger hullámzott, s minderre felülről néztünk rá. Valahol ezen a részen elmentünk egy egykori partizán-bunker mellett is, de mivel ott épp egy nagyobb csoport pihent, nem néztük meg. Nem sokkal később - a magasság folyamatos emelkedése miatt - magunk mögött hagytuk a fenyőerdőt és a törpefenyvesek világában kanyarogtunk tovább az ösvényen. Már most is sokan igyekeztek a csúcs felé, s őket szép sorban hagytuk le. Az egyik élesebb kanyar után az utolsó törpefenyőt is elhagytuk, s innen folyamatosan látva célunkat havasi réten közeledtünk a csúcshoz. A füves rész nem volt hosszú. Nagyjából 2000 méteren már a folyamatosan aprózódó gránitsziklák borították a felszínt. Innen kezdett nagyon meleg lenni. Víz gyakorlatilag egy csepp sem volt a hegyoldalban és a nap is átmelegítette már annyira a köveket, hogy a visszavert sugarak ne essenek jól. Nagyjából 2200 méteren, a K-/Z- elágazásában pihentem egy kicsit. Itt elgondolkodtam, hogy a rövidebb, de omladékos utat, vagy a kicsit hosszabb, de gerincen vezető jelzett utat válasszam-e. Úgy gondoltam, hogy a gerincúton van reményem némi hűsítő szélre, ezért amellett döntöttem - jól. A Kis-Krivánra vezető gerincre néhol 1+ erősségű mászások is vannak, de egyik sem leküzdhetetlen vagy kikerülhetetlen. Elérve a gerincet tényleg kaptam némi szelet, ami nagyon jól esett. És innen - nem mellesleg - kitárult a világ is. Szép nagy panoráma fogadott D-DK irányába. Ám most sokat nem foglalkoztam vele, mert már húzott magához a főcsúcs. Sokat nem kellett már rám várnia, mert az utolsó 150 méter szintet gyorsan letudtam. Végül 2:15 alatt értem fel a parkolóból szép nyugis tempóban, konkrétan mindenkit leelőzve. Kicsit kifújtam magam, s előbb a hu-s rejtést kerestem meg. A fémdarab gyorsan meglett, s azt is sikerült kiókumulálnom, hogy miként is olvashatom le a jelszót. (Mivel virtuális rejtésről van szó, ezért kissé furcsának tartom azokat a logokat, akik a tömegre hivatkozva kérik az elfogadást. Egyszerűbb lenne azt írni, hogy nem volt bátorság lemászni oda...) Majd sort kerítettem a com-os dobozra is. Pont mellé sikerült letennem a hátizsákomat. Logolás után a szokásos fotózás következett. Volt mit, mert csodálatos körpanoráma fogadott. Ezekért a pillanatokért szereti az ember megmászni a hegyeket. S bár igen, itt nagyon ritkán mondhatja el magáról, hogy magányosan üldögélne a csúcson és elmélkedhetne, de sebaj. Azért itt is odébb lehet kicsit húzódni és úgy szemlélődni. Nemsokára Bence is megjött és együtt próbáltuk beazonosítani a közeli és távolabbi csúcsokat egyaránt. Sajnos egy szomorú tragédia is történt a közvetlen közelünkben. Egy idős túrázó tőlünk 6 méterre halt meg, mert (a folyamatos szívmasszázs és a kiérkező mentőhelikopteres orvosi segítség ellenére) megállt a szíve. Emiatt (is) vagy 2 órát voltunk fent a csúcson. Lefelé a hosszabb utat választottuk a Jamské pleso felé. Igazán nagy élmény volt ez a "rövid program". Jonkó medvém is kedvét lelte benne.
Fantasztikus túra volt feljutni a Krivánra. Olyan fantasztikus időnk volt, hogy leginkább a fényvédő tej hiányától szenvedtünk főleg a nap végén. Köszi a rejtést!
Szerencsénk volt az időjárással, mert csodás időben másztuk meg a Krivánt. A kilátás pazar volt, a mászás pedig izgalmas. Rengetegen használták ki a jó időt, elég sokan voltak a hegyen. A jelszóhordozót felülről próbáltam fotózni tériszonyból kifolyólag, de onnan sajnos nem tudtam használható képet készíteni.
Kérem a rejtőt, hogy a képek alapján fogadja el a találatot.
Bringás vagyok. Abból sem a legjobb, de gyalogosnak sokkal gyatrább. A Katalin sziklás P1-em, már a Kriván felkészülés jegyében zajlott, de rég volt és szintben majd csak a fele. Szóval kevés eséllyel vágtam neki, ráadásul a családdal, a kis grifflány még 8 sincs. Megbeszéltük, hogy megyünk míg bírjuk, oszt visszafordulunk. Az járt az eszemben, 2.000-ig menni elég-e, a jelszó nélkülihez. Egész héten esett, a Tátrában, így ezen a szombaton sokan nekivágtak. Néhányan visszafordultak, köztük Magyarok is. A 3 forrás felől indultunk, a zöldön, ami a legalacsonyabbról indul és a legmeredekebb is. Őszintén szólva, a táv 2/3-áig szomorú látványt nyújt, a vihar által letarolt hegy. Csak egyhangú menetelés, kopár tájon, árnyék nélkül. Aztán az utolsó 500 szinten már kapaszkodni kell rendesen, az útvonal már alternatív, a sziklarengetegben. A család először 150-el a csúcs alatt adta fel, másodszor a kis griff 100 szinttel. Reménytelenül leült és közölte, megvár minket:( Persze amikor kikerültünk a képből, csak elindult:( A csúcson sok ember volt, de velünk volt a legkisebb:) A panoráma és az érzés leírhatatlan. A jelszóhordozó persze csak nem hagyott nyugodni. Kerülgettem a forró kását, aztán fölé ültem és biztos fogásokat, lépéseket keresve, lejjebb-lejjebb ereszkedtem, legalább a gépet oda tudjam tartani, ahova kell. Persze nem tudni, az egymás feletti U profilok, mely élén van a jelszó, hisz minden centivel lejjebb ereszkedve fosik az ember, kötél nélkül, de így van ez jól. Nekünk életre szóló élmény volt. 7 óra menetidő és majd 2 pihenő-gyönyörködés. Másnap este már levezető bringázást tartottam, izomlazításnak, és harmadnap délelőtt is, de csak be vannak állva azok az izmok:) Már csak a Rysy és Erdély van vissza a Mikulás ládákból, azok is meglesznek.
KÖSZÖNJÜK!!
5 fős csapattal Csorba tótól indultunk általában nyári bakancsban, nem számítottunk a nyugati felső völgyben ilyen nagy hóra, mivel a déli oldalon alig voltak hófoltok. Végül kis csúszkálások után a csúcsot megmászni nagyon akaró 3 fő, férjem (Mészáros János) én és egy másik túratárs is úgy döntött, hogy kellő felszerelés (téli bakancs, bot, kötél, hágóvas) nélkül veszélyes lenne felmenni, ezért 2086 méterről bánatosan visszafordultunk. Háttérben a Liptói Tátra is havas.
Egyébként VP-vel versenyezve lehettünk az elsők, mert mi is egy baráti társasággal 1977. júliusában egy hetet töltöttünk a Tátrában, és akkor jártunk a Krivánon először (pontos dátumra nem emlékszünk), azután lányaimmal másztuk meg másodszor 1994-ben.
Tátrai hétvége. Előző napi kiautózás után reggeli indulás. Sajnos nem az ajánlott parkolóból, hanem a Tri Studnicky-ból, ahol mindjárt le is vettek 5 egységre a parkolásért, így kicsit rossz szájízzel indultunk felfelé. A táj és a remek idő azért hamar feledtette a bosszúságot és pár óra múlva már meg is pihenhettünk a csúcson. Leevickéltem a jelszóhordozóhoz, majd kipecáztam a tömegből a .com-os ládát. A tőle fél méterre lévő opencaching-es dobozzal már nem vesződtem, egy ládába is elég nehéz volt a tömegben feltűnés nélkül logolni. :) Lefelé a Jamske pleso felé mentünk, este 6-ra pedig lent is voltunk. Köszi a rejtést! :)
A Három Forrás melletti parkolóból indultunk. Csodaszép verőfényes idő volt, rég túráztam ilyen tiszta időben a Tátrában.
A csúcson szokatlanul nagy tömeg fogadott.
Visszafelé ugyanezen az útvonalon mentünk le a hegyről.
A jelszó leolvasását elfelejtettem, ezért kérném a rejtő jóváhagyását!
Megtaláltuk Bálint cimborámmal. Köszönjük a rejtést, nagyon szép hely!
Sajnos vagy rosszul olvastuk le a jelszót, vagy csak szimplán bénák voltunk, de az általunk leolvasott jelszóval (9 karakter) nem tudtunk logolni megtaláltamot. A jelszó helyének kitettsége miatt nem kockáztattunk azzal, hogy közvetlenül lemásszunk a tereptárgyhoz, így egyrészt behajolással és fotózással próbáltunk a jelszóhoz hozzáférni (sajnos a fotón a jelszó vége pont nem látszik:(( )
50. Tátra-úton Milával a Csorba-tó felől.
1977-ben ez volt az első csúcsom a Tátrában. Most harmadszor másztam meg. Nagyon szép a kilátása, de a felvezető út nem túl érdekes, eléggé egyhangú. És hatalmas a tömeg - most a hétvégének, a szép időnek, és valami katonai találkozónak köszönhetően különösen. Már 9:45-kor is sokan voltak a csúcson, de amikor másfél óra nézelődés után elindultunk lefelé, még mindig áramlott felfelé a nép. (Előző nap a Markazit-tornyon egy órát ültünk egyedül.)
A táblácska egyből meglett. Utána megkerestem a .com-os ládát is. Kár, hogy nem sikerült a Tengerszem-csúcshoz hasonló megállapodás.
Nagyon elszomorít, hogy a vihar után megmaradt erdő valami fabetegség vagy kártevő miatt rohamosan pusztul. Gyakorlatilag az összes lucfenyő kiszárad, csak az elszörtan a telepített lucfenyő közé keveredett vörös- és cirbolyafenyők élnek.
Ezt az egyéb logot írtam a láda megjelenésekor (2010.09.30 21:30): Én meg 1977.06.22-én. Enyém a piros egyes. :-)
(Másodszor 30 évvel később. Nekem nem ez a kedvencem a Tátrában. De azért majd megyek ide is újra. :-) )
2010.10.10 Egy kicsit messzebbről, de láttam (utolsóelőtti kép).
2011.03.05 Újra, a Gyömbérről (utolsó kép).
Megint egy szuper időt fogtam ki. Egész végig napsütés a szél is szinte alig fújt. A kilátás csodás volt. A táblácska elég húzós helyre került. Kis töprengés után csak rászántam magam a leolvasására. Köszönet a rejtésért.
Mivel tavaly júliusban már megmásztuk a Krivánt most az ismételt megmászás oka egy elmaradt fotó és a jelszó begyűjtése volt. Sajnos most sem volt szerencsénk, a csúcsra rátelepedett felhők miatt nem tudtunk a panorámában gyönyörködni.
Hatnapos tátrai túrázásunk első túrájaként másztunk fel a Krivánra. Az idő lehetett volna jobb is, mert sajnos kilátás az nem sok volt, de legalább nem esett. A vége igen remek, mászós rész volt. Csúcscsoki, csúcssör, felirat megkeresése volt a sorrend odafenn. Lefelé láttunk zergét.
Köszönjük a rejtést!
A "Túrák a Szlovák-Paradicsomban és a Magas-Tátrában" című kirándulásunk negyedik napján hódítottuk meg a Krivánt. Előző napi túránkon rommá áztunk egy kiadós zivatarban, ezen a szép napon viszont alaposan leégtünk a szikrázó napsütésben. A csúcsról elénk táruló látványt sem szó,sem fénykép nem tudja hitelesen visszaadni! Igazán nagy élmény volt! A csúcssör és a csúcskonzerv elfogyasztása után megkerestük a .com-os ládát is (kiderült,hogy szinte rajta ültünk).
Köszi a rejtést!
Idei Tátra-túrázás első napjára kinézett célpont. Sajnos az időjárás nem sok kilátást engedélyezett, alul szinte végig az eső, 2000 m felett a hó is esett. Ennek ellenére kb. 12-14 emberrel is találkoztunk a kék úton. Szerencsére a hó már csak kis foltokban maradt meg (jún. 15 után engedélyezett), így viszonylag veszélymentesen lehetett végigkúszni az utolsó 100 m-ket is. Visszaúton kis rátekintést fújt ki a szél a környező csúcsokra, völgyekre, de a Krivan végig rejtve maradt előlünk. Kár.
A csúcson a .com-os láda is meglett, ill. be lehet írni a csúcsfüzetbe!
A rejtő csapattal támadtuk meg a hegyet. Sajnos a csúcssörözés kimaradt az igen hideg, durva szeles idő miatt, de a csúcstól kicsit lejjebb, azért bepótoltuk.
(A rejtőcsapat tagjaként voltam fent én is szept. 25-én, de a megállapodás szerint az első három helyet át engedtük az utánunk érkezőknek)
A rossz idő miatt nem mentünk a Grossglocknerre, így ezt az alternatív programot találta ki nekünk Mikulás. Bár az idő itt se volt a legjobb, fent például a csúcson alig lehetett látni valamit, ráadásul pár perc után, egy olyan fagyos szél érkezett, hogy hirtelenjében mindenki lemenekült a csúcsról, de összességében egyáltalán nem bántam meg, és köszönöm Mikulásnak a szervezést.
Kérem a rejtőt, hogy a képek alapján fogadja el a találatot, tekintettel a bele fektetett energiára, a távolságra és a rossz időjárási viszonyokra. Karnyújtásnyira voltam a csúcstól és még is oly távol, a mai napon a hegy akarata teljesült. Előre is köszönöm!
Az eredeti szöveg: "2010.10.02 22:11 Munka és edzés utáni egy óra alvással indultam neki a ládának. 6 óra vezetés, az Ördöglakodalma-hágón átevickélés egy nyomsávon, lezárt útszakaszon. Folytatásban kb 1800 m felett tél, tejfelköd, fagyott hó és jég. Ami nem annyira meglepő. Körülbelül -2 -4 fok lehetett. 2160 m-ig mertem felbandukolni a kék és zöld jelzés találkozása felett valamennyivel, de tovább már szinte életveszélyes lett volna. Féltem hogy még nagyobb köd ül a hegyre, no és persze egyedül orosz rulettet játszottam volna. Volt aki arcra esett, lefelé egy akkurátus kötéssel ballagott az orrán. Találkoztam egy kesser csoporttal, felfelé elhagytam őket és miután elindultam lefelé ismét találkoztunk. Remélem sikerrel jártak! - Utólag látom, hogy nem. Még egy laza hat órás vezetés hazafelé és kellően leamortizáltam magam a nap végére. Pár képet töltök azért fel."
Ironmannel és Klárival vágtunk neki a hegynek a fehérvági parkolótól. Az idő viszonylag jó volt, havat csak 2000m felett mutatóba láttunk, de kilátás sajnos többnyire nem volt. A rejtés tényleg kicsit veszélyes, úgyhogy mindenki vigyázzon magára.
Köszi a rejtést.
Hajnali négytől kilencig úton voltam, de egy tátrai hegymászás ettől többet is megér! Mint a mellékelt fotók mutatják, szép időnk volt-két éve :-))
De a mai időjárásra csöppet sem panaszkodnék, legalább nem volt tömeg! És a nyakam, arcom, orrom se égett le!
Köszönjük a rejtést!
Én is előszőr 1977 júliusában másztam meg (sajnos a pontos napot nem tudom), így enyém a 2. hely :-)). Azon a túrán másztuk meg először a Rysyt is, ami jobban tetszett. Utána még kétszer voltam fent.
2010.07.22-én másztuk meg. A csúcsra éppen felhő telepedett mikor felértünk, így a felhőfoszlányokon keresztül gyönyörködhettünk kevéske kis panorámában. Mivel az eső is elkezdett esni igyekeztünk lefelé. Ahogy lejjebb értünk megint ragyogóan sütött a nap. Már akkor elhatároztuk, hogy ide visszajövünk.
Legutóbb 2009.08.25-én voltam fenn, szerencsére tiszta időben. A Magas-Tátra összes jelzett úton megközelíthető csúcsán jártam már és nekem a Kriván lett a kedvencem. Jövőre, az első tátrai túránk ide vezet majd!